Rész

 1 8 |      eltávolodott barátnők után.~- Eszténa!~Gyöngytyúk módjára rikoltott
 2 8 |         egy fiatalkori hangulat: - Eszténa!~A ködből végzetesen bontakozott
 3 8 |         mindig futottam.~- Itt van Eszténa - szólt Olga, megérintve
 4 10|        azon sem csodálkoztam, hogy Eszténa sohasem lett az enyém.~Az
 5 10|         ablakán át megpillantottam Eszténa alakját, amint mantilljában,
 6 10| rajongással.~Elgondolkozva néztünk Eszténa után, amint sötét ruhácskájában
 7 10|           sohasem látott életében. Eszténa egy fukar öregasszonynak
 8 10|      házukban laknak a folyón túl, Eszténa atyja bányahivatalnok volt,
 9 11|         néztem Nepomuki felé, ahol Eszténa kis alakjának fel kell tűnni,
10 11|          bor mulattatja az embert.~Eszténa nem késett, úgy repült be
11 11|         itt.~Mennyi mindent tudott Eszténa a babonákról, a jó és rossz
12 11|          Máskor meg ezt mesélgette Eszténa a bástyafal tövében: - Az
13 11|          egyszer hazafelé mentünk, Eszténa megmutogatta a házakat,
14 11|          szitkozódni. Éjszakánként Eszténa felriadt, s hallotta, hogy
15 11|      öregember lépései hangzottak.~Eszténa titokszerűen mosolygott:~-
16 11|       Megvallom, nagyon érdekeltek Eszténa gyermekes álmai, mert igen
17 11|         házhoz érkeztünk, amelyben Eszténa született. Semmiben sem
18 11|          mert már akkor is - midőn Eszténa született - egy ablak ki
19 11|        töltöttünk boldog perceket.~Eszténa felszökkent a régi kocsira.
20 11|        pezsgőnek.~Néhány nap múlva Eszténa egy kis koszorúba font titokzatos
21 13|                                    Eszténa megtartotta ígéretét, egy
22 13|         ajtaját ügyesen félretolta Eszténa, csaknem teljesen üres volt.
23 13|         mint a gyermek-csontváz...~Eszténa lekuporodott az egyik koporsóra.
24 13|       tarisznyában hord - suttogta Eszténa. Aztán piszegve csendre
25 13|              Valaki jár a temetőn.~Eszténa, aki eddig a legkisebb félelmet
26 13|            aztán meg gondolkozott. Eszténa szíve hallhatólag dobog -
27 13|           a pisztolyomhoz nyúltam. Eszténa észrevette mozdulatomat.
28 13|        mutatott karácsony éjjelén. Eszténa, szóltam magamban, ez évben
29 13|           leányt.~- Azért - felelt Eszténa, mintha egy nagy titkot
30 13|              felelt galambszelíden Eszténa -, holott lehettem volna,
31 13|         hogy merre lesz már. Ugye?~Eszténa simogatta a kezem; olyan
32 13|     csöndben, mint a feketerigó és Eszténa simogatását állni. Ez a
33 13|       beszélget, mielőtt elalszik. Eszténa összeráncolt homlokkal gondolkozott
34 13|         ház. De nem bánom - felelt Eszténa elszántan, nyugodtan. Gyorsan
35 14|           Néha-néha eszembe jutott Eszténa, mint egy szorgalmas, jó
36 14| gondolkozhatni cselekedete felett? Eszténa bizonyosan nyitott szemmel
37 14|   gondoltam, hogy nyomban itt lesz Eszténa, és jó szagával, ártatlanságával
38 14|          megérkezik-e pontos időre Eszténa?~Akkor éreztem, hogy már
39 14|  csigalépcsőn. Az ajtó felpattant, Eszténa állott a küszöbön. A keze
40 15|      gondolkozhatik a nőkről. Amíg Eszténa helyet foglalt, eszembe
41 15|        énekelni.~- Hát mit akarsz, Eszténa? Elment az eszed, hogy be
42 15|         fájdalmaknak. Menj vissza, Eszténa, ártatlanul, szentképeid
43 15|            verebekhez. Mit akarsz, Eszténa? Nem hallod a szajhák rikoltását
44 15|      hölgyfodrászathoz - így szólt Eszténa, és bocsánatot kért a szemével.~
45 15|         légáramlásra megfordultam.~Eszténa éppen keresztet vetett,
46 15|        Mire kihajoltam az ablakon, Eszténa már elérte a földet, amelyet