Rész

 1 1 |          ilyen fehér holló voltam én, úgy robbantam a szerelemtől,
 2 2 |      miként van ezzel a dologgal, én például némely nőnek az
 3 2 |        mint az alagutban az ásók. Én kalandot kerestem az idegen
 4 2 |           felejtik el a szemüket. Én most őszintén beszélek;
 5 2 |           most őszintén beszélek; én híve voltam mindenféle lábvallásnak -
 6 2 |    megállapodtunk a szoba árában, én kijelentettem, hogy legalább
 7 2 |    egy-egy nő engedelmes volt. Az én vakmerőségem az ő alázatosságukon
 8 2 |         amin igen csodálkoznám.~- Én úgyis elutazom innét holnap,
 9 3 |           között választhatva, és én a hervadt, de megtermett
10 4 |     tudtam hitetni magammal, hogy én már sokkal többet éltem,
11 4 |           aki ugyanígy járt, mint én. Megtaszított az ördög,
12 5 |    többször megmondani neki, hogy én feloldozom, de okosabbnak
13 6 |      amelyet ezentúl Péternek (az én keresztnevemen) fog szólítani,
14 7 | házikójából. S így szólt a szem:~"Én jó teremtés vagyok, de azt
15 7 |            Majd múlnak az évek, s én lassan felejtek, meggyógyulok.
16 7 |      senkit - feleltem komoran.~- Én majd segítek - szólt Hartvigné
17 7 |          járja. De a templomokban én mindig csak az utolsó órámra
18 7 |         hajlékába vittek lépteim. Én a mai szent misén az oszlopok
19 8 |           derék jóravaló ember az én férjem, akinek a kisujja
20 8 |      asszonyokat elégetik. Míg az én kezemet hátul erősen összekötözik,
21 8 |     módjára rikoltott a leány, az én képzeletemben mégis fehér
22 8 |           megérintve a karomat, s én lassan visszatértem a messzi
23 9 |    magyarázzam meg önnek, hogy az én házam tisztességes, jó hírű
24 10|       felelt füstölögve a dáma. - Én régebben vagyok Rienzi,
25 10|         kakadu szabadkozott.~- Ó, én nem vagyok egyéb, mint bizalmas
26 11|         ereszről lezuhant a hó, s én azt hittem, hogy ön lépked
27 11|      nagyon boldog volt, midőn az én személyem hirtelen megjelent
28 11|        ismerősünk volt, a mama és én virrasztunk nála az első
29 11|         ravaszkodva megszólalt:~- Én nem is tudom bizonyosan,
30 11|          kisimította az ülésen, s én melléje telepedtem. Aztán
31 11|      megyünk? Nászútra - súgta.~S én átöleltem, és sokszor megcsókoltam
32 12|           hagyva maguk után... az én bálványom csak ült és emésztett
33 13|     körülöttem az emberek, amikor én kerülöm őket, mint a bélpoklosokat!
34 13|         volna alkalmat. De amikor én elszöktem az anyám szoknyája
35 13|          ha itt volna az a leány, én szívesen hazakísérném, hogy
36 13|           Miért bánt engem, uram? Én vagyok a legszegényebb ember
37 13|         és megrugdalta a falat:~- Én pedig figyelmeztetem - mondta
38 14|          van tökélve mindenre. Ha én nem érkezem X.-be, jött
39 14| katonatiszt... Bizonyos, hogy nem én vagyok a vétkes. Hisz még
40 14|        képzelt figurák alakjában. Én például évek óta Stuart
41 14|      cselédműveltségű nők között. Én Párizsból öltözködöm, minden
42 14|          szorongás, amely most az én szívemet is markolássza,
43 14|      Dummer Auguszt. Miért vagyok én ezen a helyen? Tisztaságban,
44 15|           tovább a leckét.~Miután én nem szóltam - hisz szomorú
45 15|          és benne néhány vonás az én anyám elfelejtett arcáról
46 17|           piros és zöld szemei, s én azóta sohase voltam a városban.~(