Rész

 1 2 |  harisnyás lábát.~De hadd mondom el komolyan és az utazók léhasága
 2 2 |         s önnek sohasem beszélné el senki e történetet.~Lakást
 3 2 |          reggeli szellővel száll el az éjek fülledt gondolata,
 4 2 |         ugyanazon ösvényen múlik el. Végül mindegy, hogy intéztek-e
 5 2 |          hús, hogy azután váljon el a két barát, mint a szigony.
 6 2 |     mezítelen lábszárán felejtik el a szemüket. Én most őszintén
 7 2 |        karácsonyfa alatt görbült el egy gyermekkard, és egy
 8 3 |          emberrel nehezen bírnak el a papok, nincs meggyónni
 9 3 |      ládán szórakozottan siklott el a szemem. Nagyon befűzött,
10 3 |  félszemmel alszik, hogy álmában el ne szólja magát.~Csöndesebb
11 4 |         mosdótálhoz lépjek. Amíg el tudtam hitetni magammal,
12 4 |          hogy sohase felejthetem el tekintetét. Mintha kancsalított
13 4 |        Ön itt van? S nem utazott el a városból?~Mindenféle szíves
14 4 |          semmi esetre se fogadom el - feleltem igen komolyan,
15 5 |          olyan titkokat temetnek el, amelyekről sohasem beszélnek.
16 6 |             Mégis bolondság volt el nem utazni a városkából,
17 7 |  Mindenesetre távol helyezkedtem el a baljóslatú lyuktól.~Hát
18 7 |          tekintetű szemek vették el kedvemet végképpen a másvilágtól.
19 7 |         vérmes fiatalok helyezik el derekukat. Kihunyt tekintetek
20 8 |   világra?~A ködben úgy suhantak el mellettem a leányok, mint
21 8 |      falú spanyol házak suhantak el, mintegy panorámában...
22 10|      kalendáriomi napok múlását.~El lehet gondolni egy ilyen
23 10| szerkesztő létére nem kerülhette el a városka egyetlen hoteljét,
24 10|       Vajon miért is nem utaztam el X.-ből?~*~
25 11|       éjfélre megesküsznek, hogy el ne mulasszák a nászéjszakát;
26 11|         megnyálazta ujjait, hogy el ne tévessze a következő
27 11|     anyámmal, de télen sem múlik el hét, hogy fel ne keresnénk
28 11|          uram. Akkor veszítettem el ezt a fogamat. Az anyám
29 11|        ahol valami bűnt követtek el, részeges volt a férfi,
30 11|      egyetlen gyertyát sem adott el a vevőknek. Akit a Halál
31 11|      Eszténának, hogy nem árulom el titkát. Darab ideig vonakodott,
32 11|          a kezében. Abban hordja el a lelkeket, mint a cinkéket!~
33 12|          amely egér módjára bújt el most e kisvárosi lyukban.
34 12|          árnyak mikor maradoznak el fejem mellől? Miért nem
35 13|      mellett állott, nem foglalt el annyi helyet, hogy egy kisebb
36 13|       egy lábnyi föld választott el bennünket.~- Ez az a lábnyi
37 13|         hogy eljössz, amikor még el se indultál, a kártya megmutatta; -
38 13|          még hajnal előtt jusson el az óvárosba.~- Uram, ön
39 13|          a bosszú olaja. Utazzon el, uram, a hajnali vonattal,
40 14|          saját bevallása szerint el van tökélve mindenre. Ha
41 14|        egyetlenegyet sem mulaszt el az imádságok közül, s nem
42 14|      imádságok közül, s nem ejti el az olvasó szemét. Csak készülj,
43 14|           titkon, egyedül szánta el magát az elhatározó lépésre
44 15|        Talán hét esztendő repült el felettünk, mint az elátkozottakon.~
45 15|     amely életem végéig nem hágy el. Tündöklő, megbocsátó, szinte
46 17|     vasúti kocsiban helyezkedtem el. Valaki ellenségesen morgott