Rész

 1 2 |       vidéki vendégfogadók életét, amely véleményem szerint hasonlíthat
 2 2 |        örökös ser- és pörköltszag, amely a fogadó kapujában fogadta
 3 2 |       kapujában fogadta az embert, amely az udvar felé összekeveredett
 4 2 |       fehér tűzfala volt a háznak, amely a piac és egy hegynek kanyarodó
 5 2 |         keresnie.~A fiús zubbonya, amely dupla gallérjával és kék
 6 2 |        mint az a mérhetetlen vágy, amely a legromlottabb férfiakat
 7 2 |      megérintették krémszoknyáját, amely világítani látszott a beözönlött
 8 2 |          legközelebbi hetivásárt - amely ablakon át esetleg menekülni
 9 2 |           hátulról vonakodó kezét (amely most korántsem volt olyan
10 3 |         egy kortyot egy forrásból, amely nyomtalanul eltűnik, és
11 4 |           öregasszonyok miséjének, amely oly rövid, mint egy szippantás
12 5 |      megjárnák azt a csigalépcsőt, amely az égből a földre vezet.~
13 5 |            medáliont vettem észre, amely emlékezetem szerint, tegnap
14 7 |      fésülködés után az ujjaikkal, amely hajkarikával rendesen eldobják
15 7 |     találtam egy barátságos arcra, amely várt volna, amely megnyugtatott
16 7 |           arcra, amely várt volna, amely megnyugtatott volna. Másvilágiasan
17 7 |        félreléptem egy kockakőről, amely felírása szerint, egy régi
18 7 |  kígyóvonalú szempár állított meg, amely hosszabb idő óta látszott
19 8 |          egy piros cédulát láttam, amely valami bált hirdetett, de
20 10|            hogy regényen dolgozik, amely a polgárság erkölcsi életét
21 11|    csodálkoznak a torony árnyékán, amely téli délben a lékre vetődik.
22 11|           úton. Ez volt az óváros, amely hajdanában minden csetepaténál
23 11|         mulatságos volt egy lámpa, amely az utca közepén libegett,
24 11|             Egyszer macskát láttam amely meggörbesztett háttal állt
25 11|       száját, igénytelen mosolyát, amely abból a korszakból látszott
26 12|       céltalan életemre gondoltam, amely egér módjára bújt el most
27 13|       idekerültek a szerelmeikkel, amely hűbb volt Romeoénál, a kenőasszonyaikkal,
28 13|       pincébe, és a két kőkoporsó, amely a fal mellett állott, nem
29 13| vasfeszület lábánál, száraz virág, amely csörgött, mint a gyermek-csontváz...~
30 13|         Nem rettegsz a skorpiótól, amely nyitott szádon át, álmodban
31 14|      előkészületeket a nagy napra, amely a legemlékezetesebb a nők
32 14|            egy mezítelen festmény, amely nyilván Rienzi asszonyt
33 14| bolthajtásos félhomályos szobában, amely valóban olyan volt, amint
34 14| Borzadállyal tekintettem az ágyra, amely olyan volt e percben, mint
35 14|            A félelem, a szorongás, amely most az én szívemet is markolássza,
36 14|             egykor majd füst lesz, amely guggoló rézemberke alól
37 14| nemzedéknek is megtöltötték volna, amely ez ágyakból születni fog.~
38 15|         megismeri azt a fájdalmat, amely ízelítője az egyszer elkövetkező
39 15|       embert, a szorongó félelmet, amely megvasalt lábaival már nyomakodik
40 15|            odakünn egy kis harang, amely születésed napján szólalt
41 15|          borzadalmas tekintetétől, amely mindig úgy tapad az emberekre,
42 15|        mint valami gonosz glóriát, amely előre fejére rakódott. Úgy
43 15|    mezítelen lábbal, mint az álom, amely életem végéig nem hágy el.
44 15|            ablaknál várta a népet, amely érte jöjjön. Ünnepelni őt