Rész

 1 1 |               ilyen fehér holló voltam én, úgy robbantam a szerelemtől,
 2 2 |                     akiket az első látásra úgy ítéltem meg, hogy engem
 3 2 |                asztaltársasági jelvényeket úgy őrzik, mint fétiseket a
 4 2 |            kémények igen magosan voltak, s úgy nyúltak fel, mint a gunár
 5 2 |                 elszakították őket, ma már úgy tűnnek fel előttem, mint
 6 3 |                  piactéri házakra, amelyek úgy bezárkóztak, s oly mélyen
 7 3 |             elfelejtette velem, hogy a nők úgy törik fel a férfiakat, mint
 8 5 |                 láttam rajta. Valamiképpen úgy viselkedett velem szemben,
 9 5 |              szemlét tartsak a városkában. Úgy gondoltam, hogy midőn a
10 7 |            lábujjhegyen, egyik esztendőben úgy, mint a másikban. Egyik
11 8 |               hoznak-e a világra?~A ködben úgy suhantak el mellettem a
12 8 |                   mióta van a városban?...~Úgy hangzott ez, mint a haragszomrád
13 9 |                  mutogatta a barátnőjének, úgy viselkedett, mint valami
14 11|                    toronyóra?~A szomorúság úgy keringett körülöttem, mint
15 11|                embert.~Eszténa nem késett, úgy repült be a híd sötétségébe,
16 11|                  mégis sikerült a házaknak úgy megvénülni, hogy temetőszagot
17 11|                  messze egy kapucsengettyű úgy sírt, mint egy gyermek...
18 11|                embertől. A vásárokról néha úgy jött haza, hogy egyetlen
19 11|            bizonyosan, hogy ő volt-e, csak úgy találomra gondolom... Egy
20 11|                előadni csacskaságait. Néha úgy tűnt fel előttem, hogy ő
21 11|                 engem mulattat; míg máskor úgy elkomorodott az arca, mint
22 11|                 házaktól, az ablakszárnyai úgy remegtek, mint a csókák
23 11|                     amelyek a félhomályban úgy tűntek fel, mint a hóhér
24 12|                   álmatlan éjszaka emléke.~Úgy éreztem, hogy bűnös vagyok,
25 12|                    udvariatlanul távoztam. Úgy látszik, hogy a melankolikus
26 13| kártyavető-asszonyokkal, akik a jövendővel úgy játszadoztak, mint a macska
27 13|                   megvetett élet, amellyel úgy nem akartam sohasem barátkozni,
28 13|                 mint a bélpoklosokat! Csak úgy akarok élni, mint egy kísértet,
29 13|                  az eső. Az éjféli miséken úgy fogtak körül az öregasszonyok,
30 14|                    havazást? Az életuntság úgy fonogatott körül a pókhálójával,
31 14|                   volt szorítva. Csuklott. Úgy kapaszkodott meg kinyújtott
32 15|                 tekintetétől, amely mindig úgy tapad az emberekre, mint
33 15|               amely előre fejére rakódott. Úgy volt fésülve, mint valami
34 16|                  Kedvemben járt, szemérmét úgy elfelejtette, mint esküjét.~*~
35 17|              visszanéztem a lábnyomainkra, úgy setétlettek azok mögöttünk,
36 17|                  átölelt, ahogy még senki. Úgy kapkodott a szavak után,