Rész
1 1 | emberek arcáról, beszédéről, nők kíváncsiságáról, elfelejtkezett
2 2 | emberek álldogáltak, de a nők oly egykedvűen szerették
3 2 | szerették őket, mint általában a nők nem sokat törődnek a történelemmel.
4 2 | vértek, szívek elvonultak, a nők tovább kötötték harisnyájukat,
5 2 | szerelmek jöttek-mentek, a nők megértek, majd megöregedtek,
6 2 | alsószoknya karikájából inges nők lépegetnek ki az unatkozó
7 2 | volt mindenesetre, midőn a nők keresztcsontját már nem
8 2 | ebben a városkában, ahol a nők bizonyára a karlsbádi boltból
9 2 | paradicsomi kígyóé. Eltérően a nők szokásos lábszárától, térdben
10 3 | elfelejtette velem, hogy a nők úgy törik fel a férfiakat,
11 5 | korábban tudtam, hogy a nők a törlőruhába, a hajnali
12 7 | hogy Jeromostól aggódnak a nők, miután a legműveltebb is
13 7 | angyalokat vélték elbájolni. S a nők, akikből egy kalapka vagy
14 7 | feljebb a hajóban, ahol a nők foglalnak helyet a padsarokban,
15 7 | lottyant nénikék a fiatal nők rozmaringszagú szoknyái
16 7 | óta hasonló álmokat lát a nők lelkében. Vajon miért is
17 8 | az erkélyeken sötét szemű nők várakoznak vállukon kis
18 8 | fátyolos, cigányos képű nők kíséretében az ereklyét
19 9 | tizenkettőt a toronyóra. A nők meguntak; mint régi szitákon
20 9 | feleltem:~- Eddig csak olyan nők voltak nálam, akiket asszonyom
21 10| előttem teljesen ismeretlen nők és férfiak szerelmi viszonylatába,
22 11| rejtekajtókra gondoltam, amelyeket nők kinyitogattak estenden,
23 11| pénteken húst ettek, a nők többet mosolyogtak férfiakra,
24 12| annyit sem érdekeltek a nők, mint az utcán futkározó
25 12| nyomja lelkünket sötét bűn, nők boldogtalan könnye, törvénytelen
26 14| amely a legemlékezetesebb a nők életében; bizonyosan egyetlenegyet
27 14| hogy e társadalom kívüli nők a tiszteletteljes bánásmódnak
28 14| urak és cselédműveltségű nők között. Én Párizsból öltözködöm,
29 14| mosollyal lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük,
30 15| eszembe jutottak mindazok a nők, akiket különböző alkalmakkor,
31 15| gyermekkoromban éreztem az örömházban. Nők! Milyen kevesen vannak ők
32 15| kezüket, mocsár pillantásukat. Nők! De jó volt elszakadni tőletek,
33 15| koppantak, alsószoknyás nők hevesen visítottak... Ilyen
34 15| mézeskalács-arcú Olga és mindazok a nők, lányok, asszonyok, akiket
|