Rész

 1 1 |           Valamikor ilyen fehér holló voltam én, úgy robbantam a szerelemtől,
 2 1 |             szerelmemhez utaztam. Nem voltam ostoba. Kihasználtam az
 3 1 |      gyönyörűségeit, többnyire részeg voltam a bortól, tájképtől, hársfák
 4 1 |              is nőtlen, szomorú ember voltam, amikor rám köszöntött a
 5 2 |            őszintén beszélek; én híve voltam mindenféle lábvallásnak -
 6 2 |    éberlaszting-szektájának is, akkor voltam a legboldogabb, ha kedveseimtől,
 7 3 |            mint akkor, midőn mellette voltam...~Ah, uram, ismeretlen
 8 3 |             ördögbe, negyvenesztendős voltam, mindenféle tapasztalataim
 9 3 | villamosfényben fürdött. Sablon férfi voltam, disznókereskedő vagy a
10 3 |               napig tűnődtem, szótlan voltam, magányos helyekre jártam
11 3 |              az időből, midőn gyermek voltam, s az első örömhölggyel
12 3 |               megunt fátyolt. Szomorú voltam - érte.~Az estémet egy városalji
13 4 |              a szomorú, életúnt utazó voltam, aki az Arany Csillag omnibuszán
14 4 |           Vallásos és nyugodt asszony voltam, aki minden örömét családja
15 4 |          tapasztalt férfi létemre sem voltam elkészülve. Hevesen, szinte
16 7 |     származtam, és még egészen kisfiú voltam, amikor a papok neveltek,
17 7 |       amelyekről gyermekkorom óta meg voltam győződve, hogy tilalmasak.~
18 7 |              bólintott.~Már elmenőben voltam, amikor egy kíváncsi, szinte
19 10|               a lakásomra, amikor nem voltam otthon. A lányok kíváncsiak,
20 10|             Szikraihoz.~- Még sohasem voltam X.-ben, s nagy szerencsének
21 11|           Eszténát.~Olyan türelmetlen voltam, mint egy vőlegény. Megnézegettem
22 11|             De akkor még vígabb ember voltam. Örültem a hidak alatt futó
23 11|          pihennek meg a szűzek. Vidám voltam, és a rejtekajtókra gondoltam,
24 11|          akkor törvénytelen születésű voltam - apám csak később szánta
25 13|         tudtán és beleegyezésén kívül voltam.~Felmerült előttem Hartvigné
26 14|   gyönyörködni... De negyvenesztendős voltam, még nem oly cinikus, mint
27 15|            nem szóltam - hisz szomorú voltam -, letelepedett lábamhoz,
28 17|             szemei, s én azóta sohase voltam a városban.~(Kisörs, 1918.