1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
1 17| voltam a városban.~(Kisörs, 1918. Nyár.)~ ~
2 8 | amint fodros gallérjába (à la Mikádó; a régi divat
3 3 | Elsétáltam kétszer is az ablakai alatt. A szobák fehér függönyeik
4 2 | múlt időkben, aki magos ablakaiból arra ügyelt, hogy nincs-e
5 10| kalandjaiba... A serház ablakán át megpillantottam Eszténa
6 13| tányértörés, ibrikrepedés, ablakcsörömpölés volt a házunkban, az anyám
7 2 | ült velem, de háttal az ablaknak, hogy arcvonásai oly lassan
8 11| varrógép berregésének. Az ablakokban álló cserepesvirágoknak.
9 11| estéket végigéljék, midőn az ablakokra ráfagy a hó, a sötétség
10 8 | házárnyakat nézegettem, piros ablakokról szerettem volna kitalálni,
11 13| utca felől megzörgették az ablakomat.~Egy darab ideig mozdulatlanul
12 15| kért a mosolyával, és az ablakpárkányról a hóesésbe repült.~Mire
13 11| vén óvárosi házaktól, az ablakszárnyai úgy remegtek, mint a csókák
14 15| képzelet szüleménye?~Az ablaküveg a földön hevert villanó
15 10| mellbetegség, vérbaj, lelki abnormitások a cimboráik. Amíg benő a
16 14| hullákat.~Az életnek minden ábrándossága elszállott belőlem, mint
17 3 | tüzébe bámult, s egy-egy ábrándot dobott a lángok közé, mint
18 2 | vérmérsékletünk, a gondolkozásunk, az ábrándozásunk, a vágyakozásunk egyforma.
19 11| kalács-szagú családokat, ábrándozó fiatal nőket, komolyan pipázgató
20 14| nyilván Rienzi asszonyt ábrázolta. Köpnöm kellett volna ez
21 7 | kívül. A másvilág, amint itt ábrázoltatik, csak arról győzi meg a
22 2 | mint egy diák.~Tejszagú kék abrosz mellett akartam reggelizni,
23 17| a kések, bárdok, gyilkos acélok, amelyeknek segélyével a
24 3 | bolonddá tettem nőket, és ácsorogtam kis utcák kanyarulatainál
25 11| Mi lehet, ami kedvet ád a holnap céltalan megvárásához?
26 13| nem sajnálom, életemet adnám oda, ha kérnéd, mert ennek
27 5 | viselkedett velem szemben, mint az adós hitelezőjével. Nesztelen
28 7 | sekrestyésekkel, amíg itt helyet adtak neki!~Most a kóruson megzendültek
29 7 | mindennapi gondok szarufáin, ágas-bogas gerendázatain kúsznak fel
30 7 | amikor egy kíváncsi, szinte ágaskodó, kígyóvonalú szempár állított
31 8 | volna, ha elmondom neki aggodalmaimat. Csak arra kért, hogy köszöntsem
32 14| a vásznak közé. Nem kell aggodalmaskodni azoknak a hajadonoknak,
33 8 | uram - mondta, s már alig aggodalmaskodott.~- Igen - mondtam fanyar
34 7 | rájöttem, hogy Jeromostól aggódnak a nők, miután a legműveltebb
35 13| volt a házunkban, az anyám aggódva nézett körül az utcában,
36 2 | iránt. Önkéntelenül ágtól ágig mentünk, s mintha egyikünk
37 2 | gyermekek iránt. Önkéntelenül ágtól ágig mentünk, s mintha egyikünk
38 14| megtöltötték volna, amely ez ágyakból születni fog.~Ismétlem,
39 13| ideig mozdulatlanul maradtam ágyamban, gondoltam, tovább megy
40 3 | pitvarban. Ő fekszik egy ágyban, férje, gyermekei társaságában,
41 2 | cipők a lábakon fényesek, az ágyneműből friss reggeli szellővel
42 14| hogy egy vidéki örömházban agyonverjenek, mint egy lócsiszárt? Ezért
43 14| Borzadállyal tekintettem az ágyra, amely olyan volt e percben,
44 3 | meggyónni valójuk a halálos ágyukon.~De, hogy folytassam Hartvigné
45 13| virágocskákkal a kezében, s ahányszor az anyám kártyát vetett -
46 7 | emberek ellen. Mennyivel áhítatosabbak a szabadban tartott istentiszteletek
47 7 | Hartvignét zavarni mély és buzgó áhítatoskodásában. Szegény, nem tehet arról,
48 3 | és mindig a forrás vizére áhítozni. Az ördögbe, negyvenesztendős
49 11| sorjával.~A hídon ablak volt, ahonnan a lékre lehetett látni.
50 2 | viselt cipőjüket kaptam ajándékba: - a Hartvignééhoz hasonló
51 7 | Jánosnak volt a templom ajánlva azon régi emberektől, akik
52 9 | be szavait. Megtörölte az ajka szélét, mintha kifutni akarna
53 7 | cukorkaszopogatásra való, duzzadt ajkak között egy hiányszó fog
54 2 | arcberendezésén, az orrán, a fülén, az ajkán észreveszem az első pillantásra,
55 13| velük.~A kripta, amelynek ajtaját ügyesen félretolta Eszténa,
56 7 | tovább tartson odakünn, az ajtón kívül. A másvilág, amint
57 2 | be.~A háziasszony nyitott ajtót. Az első szavaimra kissé
58 7 | megannyi menyasszonyok, az akácfák vőlegények, forrásszaga
59 7 | szénaboglyájába, aligha akadnánk itt rikító pipacsra. De
60 11| óvárosból, miután itt nem akadt tennivalója, az emberek
61 12| ő egy hitelképes párti, akárkit feleségül vehetne a városban,
62 8 | csókolt meg, mintha önmagát akarná bolondítani. És azt mondta
63 13| kupeccel a vonaton. Mit akarnak mindig körülöttem az emberek,
64 15| ablakokból, mintha utoljára akarnák látni ezt a világot. Titokzatos
65 5 | kérését, akik sok föllel akarták kávéjukat, ellenben bocsánatkérő,
66 3 | alá a fotográfiákról - s akihez még aznap este újra visszaszöktem
67 8 | csúf kis ugató ebek... akiktől mindig féltem, mióta a városkában
68 1 | Zs-nek.~ ~Akkoriban töltöttem be negyvenedik
69 2 | összetalálkozik, mint az alagutban az ásók. Én kalandot kerestem
70 11| Nepomuki felé, ahol Eszténa kis alakjának fel kell tűnni, a szent
71 11| fagyos padló: másvilági alakok végzik másvilági munkájukat,
72 13| vetett - mindennap -, mindig alám került; mikor hirtelen sok
73 11| azt hittem, hogy ön lépked alant az utcán. "Bolond vagy te,
74 12| lapját majd részvénytársasági alapon rendezi. Szikrai annyira
75 12| megtörölgette a száját, alaposan leverte a morzsát fehér
76 2 | egyszerű jószívűségükön alapult. Sohasem birkóztam harapó,
77 12| volt, s nem törődtem az alattomossággal, amellyel Hartvigné a kérdést
78 15| trafik bádogtáblájáról, és alázatosan köszönt.~Otthon nyomban
79 3 | bajuszú, fehér mellényes, alázatoskodó legény, mert abban a városban
80 2 | Az én vakmerőségem az ő alázatosságukon épült, gyors elhatározásom,
81 9 | az urat. A leány a képes albumot mutogatta a barátnőjének,
82 11| s nem várta be az egyház áldását, amiért egész életében vezekelni
83 4 | jutott és gyermekkel nem áldotta meg a sorsa.~- Holnap -
84 11| az anyám együtt mondja az áldozárral a latin imádságokat. - A
85 3 | visszaszöktem a második áldozásra, hogy tisztában legyek élettel
86 14| leánykám, mosd meg lelked után áldozatkész testedet is. A szivacsnak,
87 13| nem is gyóntam, és meg sem áldoztam... ki tudja, hátha meghalok
88 7 | imádságok szénaboglyájába, aligha akadnánk itt rikító pipacsra.
89 15| a nők, akiket különböző alkalmakkor, elmúlt években láttam.
90 13| az rossz gondolat. Itt se alkalmas, mert meglesnek. Van itt
91 13| barátnőim szereztek volna alkalmat. De amikor én elszöktem
92 2 | Szinte megvártam, hogy az alkalom letelepedjék elém, mint
93 2 | Hartvigné is várt valami alkalomra, bár meg vagyok győződve,
94 8 | feleltem, s elmentem az alkonyati városba. (Rendesen azok
95 11| már alig járt valaki, mert alkonyodott. A városka végképpen elszomorodott,
96 3 | fiákeresemet, aki a feleségét állandóan "Katz"-nak nevezte.)~Hartvigné
97 10| meghallgatni, hogy az x.-i állapotokról kellő fogalma legyen az
98 11| szent pedig olyan jóízűen álldogált hóbundájában, mint aki nagyon
99 2 | történelemmé válott emberek álldogáltak, de a nők oly egykedvűen
100 7 | mezítelen homlokkal és arccal állhatnék fel a szószékre, hogy a
101 15| esztendő előtt mártírszüzeket állítottak a máglyára.~Mindenki megbolondulni
102 1 | tájképtől, hársfák vagy állomások szagától, elmerengtem keresztutakon,
103 13| falak mellett kővitézek állottak a sírokon, talán békés polgárok
104 7 | fitos orrú elbizakodott állú és a fül mellett nagyravágyóan
105 12| Ha néha fejünkre hull egy almafavirág - egy csók, egy szerelem,
106 2 | szobafüstölőnek és szárított almahéjnak az illata. A fehér porcelánkályhában
107 11| érdekeltek Eszténa gyermekes álmai, mert igen mulatságosan
108 14| bolthajtásos, piros kályhás, almaszagú korcsmai extraszobában,
109 11| csikorgatva, mert egy téli álmát alvó légy pottyant a plafonról
110 12| nézett rám, mint egy rossz, álmatlan éjszaka emléke.~Úgy éreztem,
111 14| remeg, hogy anyja észreveszi álmatlanságát, a vetőkártya kibeszéli
112 13| amely nyitott szádon át, álmodban a kebledbe kúszik? A bűntudattól
113 7 | ha már nem tudunk újakat álmodni?~Egy kis szőkés-barnás fejnek
114 7 | reszkessetek, már az anyátok is álmodott a Szent György lovával,
115 11| odafent, mintha az ifjúkor álmodozásaiból maradt volna itt.~Mennyi
116 14| földszinten zavartalanul álmodozhatott régi királynő-szerepekről.
117 10| polgárnál. Elérhetetlenségekről álmodoznak. A mellbetegség, vérbaj,
118 7 | izmaitól, mert a múlt héten álmodtak egy hasonló nagy lóval.
119 7 | néz, századok óta hasonló álmokat lát a nők lelkében. Vajon
120 13| meredek háztetőkön sétáltam álmomban, az öntött ólom nagyon furcsán
121 7 | rendesen eldobják az éjjeli álmukat is, piros az ünnep, mint
122 2 | bontakoztak ki előttem, mint egy álombeli kép.~Talán harmincesztendős
123 8 | bohóc-pápaszemmel a nótárius; komor, álomképekből való drabantok, vörös ruhás
124 11| és csak fekszik az ember álomtalanul, fogát csikorgatva, mert
125 2 | ruhafogas mellől a leeresztett alsószoknya karikájából inges nők lépegetnek
126 15| a sarokban kikeményített alsószoknyája, mint egy őrangyal, aki
127 14| szaga azoknak a szennyes alsószoknyáknak, amelyeket itt kihívó mosollyal
128 2 | az ingen, vagy a fodor az alsószoknyán.~Ennek a lábnak (a Hartvigné
129 6 | uram, mi mélyen, csendesen alszunk. Minket nem zavar. Csak
130 3 | nézegetni, kisgyermeket altatgatni, az elhibázott lépés felett
131 3 | szobájában csendőrbajuszú altisztek, keseképű civilek tekingettek
132 3 | függönyeik mögött oly mélyen aludtak, mintha mindenki meghalt
133 2 | tűz farkasszemet nézett az alvókkal. A gyertyák ellobogtak,
134 11| meleg bort iszik. Ó, nem ám a gyertyaöntő a halál, amint
135 11| házikó előtt elhaladtunk, amelyből egy boldogtalan öregember
136 2 | zárdaablakokkal, kályhákkal, amelyekből az esti tűz farkasszemet
137 14| voltak a szoba felszerelései, amelyeknél fogva Rienzi úrnő a földszinten
138 15| felírásai jutottak eszembe, amelyekre a kétségbeesett árvák aranybetűkkel
139 8 | mocsárvirág-élénkségű szemek voltak, amelyektől mindig féltem, s amelyek
140 1 | tudtam sokkal többet, mint amennyit útitársairól szokott tudni
141 13| miséket! Az esti Angelust, amidőn minden apácának olyan lesz
142 8 | akkori céltalan kedvemben - amilyen üres lelkűek a férfiak a
143 2 | szőnyegek tarkák, barkák, amilyeneket otthon szőttek késő őszidőben
144 11| egy kocsiscsákó volt itt, amilyet hajdanában a postakocsisok
145 2 | szerencsém cserbenhagyna, amin igen csodálkoznám.~- Én
146 4 | tájt, délre harangoztak, amire meg tudtam bírkózni farkasszőrű
147 7 | itt rikító pipacsra. De amott, feljebb a hajóban, ahol
148 2 | a gyóntató papnak. Pedig amulett volt a mellén, amint egy
149 10| aki varázslónak, bölcsnek, anarchistának, költőnek mutatkozott be.
150 4 | fehér függönyre bámulni, anélkül hogy eszembe jutott volna
151 13| hajnali miséket! Az esti Angelust, amidőn minden apácának
152 14| Máriának hiszem magam. Egy angol királynőt valóban nem érdekelhet,
153 2 | párizsi szabásra, vagy az angolos korrektségre, a francia
154 15| volna papucsos lábait, és angyalok védelmeznék jobbról és balról.~
155 7 | üldögélő, kövér lábszárú angyalokat vélték elbájolni. S a nők,
156 12| Melankolikus napjaimon annyit sem érdekeltek a nők, mint
157 13| egy szuszra elmondta:~- Antal remete napján meggyónok
158 15| Száz meg száz esztendők anyafájdalma volt erre az arcra vésve.
159 11| megtörténhetett volna, hogy anyámat lefejezik a város piacán,
160 11| délután a temetőbe megyünk az anyámmal, de télen sem múlik el hét,
161 7 | Ne reszkessetek, már az anyátok is álmodott a Szent György
162 13| Angelust, amidőn minden apácának olyan lesz az árnyéka, mint
163 11| törvénytelen születésű voltam - apám csak később szánta rá magát
164 2 | kevesebb gondot fordít a lába ápolására, mint a nagyvárosok szülöttei.
165 10| voltak címezve.~Így aztán apránként megtudtam, hogy Hartvigné
166 7 | kezem a zsebbe, hogy némi aprópénzzel megváltsam itt mulatozásomat!~
167 2 | hogy megállapodtunk a szoba árában, én kijelentettem, hogy
168 7 | összekulcsolt kézen... de áradó, kandi, mindenre kíváncsi
169 12| alatt Győrből, Debrecenből, Aradról érkeztek meg az emberek,
170 13| tenyeréből a jóétvágy s az élet áradt, a kártyavető-asszonyokkal,
171 2 | mint egy férfié. Nyugodtság áramlott ebből az asszonyból, mint
172 10| szélére egy húszfrankos aranyat ejtettem, amelyet mindig
173 2 | Egy égő húsvéti gyertya - aranybárányokkal díszítve - elfért volna
174 15| amelyekre a kétségbeesett árvák aranybetűkkel íratták fájdalmukat. Bús
175 2 | valami gyermekkori emlék. Az aranyozott diók, a péppel ragasztott
176 3 | töröktől és a könyvkereskedő aranypiros kalendáriomaitól, megtaláltam
177 2 | a veres képű, félszemű aranysapkás konduktor oly boldogan mosolygott
178 15| íratták fájdalmukat. Bús anyák arcai - és benne néhány vonás
179 15| túlvilági mosoly volt az arcán, mint az üdvözültekén. Szerelmesen,
180 8 | és a hóesésen át halott arcával a hold bámult le a városkára.
181 2 | például némely nőnek az arcberendezésén, az orrán, a fülén, az ajkán
182 7 | ha mezítelen homlokkal és arccal állhatnék fel a szószékre,
183 6 | harisnyáival. Az elhalt férje arcképe függött a nyakában - egy
184 8 | bontakozott ki a fehér-fekete arcocska, mint egy látomány egy beteg
185 15| lát. Ráncok támadnak az arcodon, a lelked fehér inge összegyűrődik,
186 2 | környékezett, szinte vértelen arcokat. Az ember az arc mellé képzeli
187 12| fordul, s kötekedő hangon az arcomba kiáltotta:~- A vidéki embereknek
188 13| csak pattanások teremnek az arcomon.~- Figyelmeztetem - szóltam
189 2 | volt is gond és bánat ez arcon, eltemetve feküdt az a nyugalom
190 15| jutott. Ennél szomorúbb arcot sohasem láttam. Száz meg
191 15| harisnyák összegyűrődtek, mint arcráncok, amelyeken a könnyek folydogálnak.
192 7 | piros az ünnep, mint az arcuk, és csodálatos módon kalácsillata
193 10| rendezve. Beretválják az arcukat, mert atyafiságot tartanak
194 10| tolult volna fel bennem. Arcul ütöttek tán valahol setét
195 5 | kettéválasztott homlokú, csendőrtiszt arculatú férfiú nézett rám a medálionból.
196 2 | háttal az ablaknak, hogy arcvonásai oly lassan bontakoztak ki
197 14| címemre a Printemps nagy árjegyzékét.~Ezután megmutatta a szobát
198 15| kenderhajú, tébolyodott szemű árnyait, akik a mai éjszakától kezdve
199 12| felének? A szomorú, lovagló árnyak mikor maradoznak el fejem
200 13| egy percre megállott az árnyék a kéklő havon; ingott, mintha
201 13| minden apácának olyan lesz az árnyéka, mint a keresztfa. Ő szegény,
202 15| siránkozik, mert a halál árnyékába készülsz lépni? Nem félted
203 1 | lassú szívverés módjára ingó árnyékaiban, olykor kis fehér házak
204 15| estékhez, a régi házak játékos árnyékaihoz, az ágy alatt fadobozban
205 11| halak csodálkoznak a torony árnyékán, amely téli délben a lékre
206 17| szavak után, mint a csirke az árpaszemek után.~- Először azért lettem
207 14| Eszténa, és jó szagával, ártatlanságával megtisztítja a megfertőzött
208 14| mindinkább meggyőződtem ártatlanságomról. Szent Ágnes napjára már
209 15| fájdalmaknak. Menj vissza, Eszténa, ártatlanul, szentképeid és babonáid
210 10| kalaptűket árulnak éjszaka az artista-kávéházban. Rienzi itt előkelő dáma
211 10| az időtől megviselt, öreg artistanő külsejű hölgy cigarettázott.
212 10| blúzt, inget, kalaptűket árulnak éjszaka az artista-kávéházban.
213 11| tettem Eszténának, hogy nem árulom el titkát. Darab ideig vonakodott,
214 15| elbújtak a sarokban, mint árvagyermekek, akik egymagukban búslakodnak
215 15| amelyekre a kétségbeesett árvák aranybetűkkel íratták fájdalmukat.
216 12| mellények alatt kis róka módjára ásó szerelmi betegségek mentek,
217 2 | összetalálkozik, mint az alagutban az ásók. Én kalandot kerestem az
218 14| eszünk papirosról és földbe ásott bort iszunk. Boldogság:
219 1 | feltételeztem, hogy nem aspirál egész éjszakai nyugodalmamra.
220 9 | közönségesség lakik ebben az asszonyban.~- Fekete lánnyal jött Olga?~-
221 2 | Nyugodtság áramlott ebből az asszonyból, mint egy német nevelőnőből,
222 11| Nem, nem akarok egy céda asszonyért meghalni. Megbántam. Halál,
223 2 | zubbonyából félreismerhetlen asszonyillat lengett. A cipők nyugtalanul
224 14| tiszteletemet tettem Rienzi asszonynál. Régi időkből tudom, hogy
225 6 | véleménye volt a helybeli asszonyokról. Hartvignét tisztelte, mint
226 9 | nők voltak nálam, akiket asszonyom meghívott.~- Akikről...~
227 7 | Krisztusok, a földi élet asszonypanaszaitól egykedvűvé válott Máriák,
228 11| a Baknál, lázsiásra vagy asszonyra, füstölthús- vagy serszagú
229 2 | parancsolt. Egy gyászruhás öreg asszonyság igen méltóságteljes volt,
230 2 | még a megtermett falusi asszonyságok éberlaszting-szektájának
231 15| a pisztolylövés, és egy asszonysikoltás bugyborékol a közelben,
232 8 | vörös ruhás hóhér, átkozódó asszonyszemélyek, csúf kis ugató ebek...
233 3 | üldögéltem, mint valami asszonyszöktető, aki mostanában még csak
234 2 | arcok vidámak a családi asztal körül. Itt más szaga van
235 14| percben, mint a cinterem asztala, ahová egymás után fektetik
236 12| volna vele. Aztán levette asztalkendőjét, amelyet gallérjába gyömöszölt
237 2 | vasárnaponként váltják az asztalkendőt, és az arcok frissen mosdottak,
238 2 | hajt fel az ember a családi asztalnál, nem ártalmas. A tojást
239 12| mosómellényéről, rendet csinált az asztalon, megfelelő távolságba tologatva
240 12| végén, aztán felkönyökölt az asztalra, a szivart a fogai közé
241 2 | a setét ebédlő, ahol az asztaltársasági jelvényeket úgy őrzik, mint
242 2 | pallóin, lépcsőin, pincéin átbotorkálnak, egész addig az utcáig,
243 7 | mint külsőleg. A szívet átdöfő villámhárítók, mogorva vaskeresztek,
244 4 | hogy mindenféle kopott és átérzett mondásokkal meggyőzzem őt
245 15| vetkőzött, mintha egy régen átgondolt tervét hajtana végre. De
246 12| helyezett szivar vége szelíden áthamvasodik a szalma lángjától, a szőke
247 5 | Bizonyosan futva szoktak átkelni a hídon, amelynek fagyott
248 8 | drabantok, vörös ruhás hóhér, átkozódó asszonyszemélyek, csúf kis
249 5 | gondoltam, hogy midőn a küszöböt átléptem, Hartvigné levetette magát
250 10| orrával, siető kis lábaival átment a piacon a ropogós délutánban.~-
251 17| elváltunk. Hozzám simult, átölelt, ahogy még senki. Úgy kapkodott
252 11| Nászútra - súgta.~S én átöleltem, és sokszor megcsókoltam
253 10| Beretválják az arcukat, mert atyafiságot tartanak a vándorszínészekkel.
254 11| járhatott a templomba, amíg atyám az esküvőre elhatározta
255 14| mint egy frakkos Dummer Auguszt. Miért vagyok én ezen a
256 7 | kopott lyukas térdeplőkön, az avas, barna könyöklőkön így helyezkednek
257 11| Egyiket-másikat szentté avatták idővel, mert kiderült, hogy
258 10| volt a dolgoknak, mert még avval dicsekedett, hogy regényen
259 14| szívemet is markolássza, mint azét, aki ide igyekezik, egykor
260 15| kukorékol odafent, mint akár azokban a századokban, amikor vallásaikat
261 10| nagyon kis tekintélye van azokon a helyeken, amelyek részint
262 10| mi történik, ha szél van?~Azonban keserű volt a szám íze,
263 1 | esőzésben, boldogtalanná ázott köpenyegben kellett megtenni,
264 7 | nedves, szinte könnyektől áztatott falak hiányzottak a templom
265 3 | aki emlékezetem szerint azzal dicsekedett, hogy korábban
266 2 | kártyavetőnő és a helybeli bábaasszony tudják az asszonyok történetét,
267 15| ágy alatt fadobozban alvó babáidhoz és a havas háztetőkön üldögélő
268 7 | felettem tanakodni. Frufrus, babás, fekete hajak környezték
269 15| ártatlanul, szentképeid és babonáid közé; menj oda, ahol nagyra
270 11| mosolygott, midőn anyja babonáiról beszélt. Engem igen helyes
271 11| mindent tudott Eszténa a babonákról, a jó és rossz szerencséről,
272 13| mert tudtam, hogy olyan babonás, a legképtelenebb dolgokat
273 15| égi drótszálakon mozgatott bábut.~Ezalatt a hátam mögött
274 15| leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról, és alázatosan köszönt.~
275 2 | kertecske mutogatta szelíd bájait. Az ecetfa májusban bizonyára
276 7 | mintha valamennyien igen nagy bajban lennének. Ezek a hímnemű
277 11| ellen, vele gyűlne meg a bajom, ami, uram, egyenlő lehet
278 12| Pestre.~Kapafogú, borzas bajszú, oldalszakállas, kopaszodó,
279 7 | környezték a kreolarcot; kékes bajuszka és cukorkaszopogatásra való,
280 6 | savanykás leheletével, titkos bajuszkájával, szófogadó két karjával,
281 7 | vastag sétapálcával és borzas bajuszokkal - hogy ha ők nem szerepelnek
282 11| füstölthús- vagy serszagú a bajuszuk, szőrrel bevont mellükön
283 5 | volt, a leánykának vízálló bakancsa, piros halászkendője, fecsketarka
284 11| köntöseikben kockát vetnek a Baknál, lázsiásra vagy asszonyra,
285 2 | események egy piros farsangi bál közben, álorcás vigalom
286 13| hallhatólag dobog - az ember balga -, a pisztolyomhoz nyúltam.
287 2 | látnak papucsban, mások a báli cipőkért és selyem strimpflikért
288 11| csendesen, lehajtott fejjel ballag a házak fala mellett. Szurokszínű
289 11| jónak lennünk, hogy anyám ballépését elfelejtse a világ. Könnyen
290 15| angyalok védelmeznék jobbról és balról.~Ki volt ez az öregasszony?~
291 1 | szemem; az éj tele volt balsejtelmekkel; mindig azt hittem, hogy
292 8 | cédulát láttam, amely valami bált hirdetett, de ezeknek a
293 12| hagyva maguk után... az én bálványom csak ült és emésztett olyan
294 3 | kakastaréjos gavallérok és bámészkodó gyermekek csoportjában megtaláltam
295 3 | éjszakája van miattam, a holdba bámul, búcsút vesz gyermekeitől,
296 13| éjszaka. Jó darabig kellett bámulnom az éjszakába, amíg lent
297 1 | tájképeket gondolattalanul bámulva, voltak kedvenc, elhagyott
298 14| kívüli nők a tiszteletteljes bánásmódnak jobban örvendeznek, mint
299 12| a füstöt, amíg körülötte bánatok, szomorúságok, vesztett
300 8 | És azt mondta egyszer: "Bandi". Vigyázott, hogy a fehérneműje
301 13| módjára felzokogott:~- Miért bánt engem, uram? Én vagyok a
302 13| elkopogtak a lépések. Hogy bántott engem akkor az a léha, semmibevevő
303 10| folyón túl, Eszténa atyja bányahivatalnok volt, élhetnének előkelőbben
304 7 | gyermekleányokra őrködő banyák és az imádságokat is ellenőrző,
305 5 | bányatiszt a közeli kincstári bányákban, és csupán hetenkint ért
306 7 | városkában; több fiatal bányásznövendéket láttam, valamint tipikus
307 10| kéjenc, egy nyugalmazott bányatanácsos. Nos, őt kellett volna meghallgatni,
308 5 | medálionból. Hartvig úr volt, bányatiszt a közeli kincstári bányákban,
309 8 | gyújtanák meg a gyertyákat Isten Báránya körül. A szűk, pinceszagú
310 7 | zenészek játékát. A hárfák a bárányfelhőkön üldögélő, kövér lábszárú
311 7 | szív legmélyéről száll a bárányfelhős ég felé a föld népének fohászkodása.
312 11| emberek önként beálltak az Úr báránykái közé. Egy régi ház majdnem
313 2 | hogy azután váljon el a két barát, mint a szigony. A térdek
314 11| keresnénk a sírokat, amelyekben barátaink pihennek. Majd egyszer elmegyünk
315 13| úgy nem akartam sohasem barátkozni, mint akár egy rossz szagú
316 10| hasznát vehetem és gyakran barátkoztam vele, bár észrevettem, hogy
317 13| remete napján meggyónok a barátnál. Pénteken bőjtölök, s vasárnap
318 10| egyéb, mint bizalmas jó barátnő.~- Előre hálás vagyok barátságáért -
319 13| holott lehettem volna, mert barátnőim szereztek volna alkalmat.
320 8 | köszöntsem őt az utcán, ha barátnőivel sétál, amit természetesen
321 9 | képes albumot mutogatta a barátnőjének, úgy viselkedett, mint valami
322 9 | az útját. A szemtelen egy barátnőjével állított be délután, elfoglalták
323 10| szólt egy napon Szikrai barátom és alkonyattal egy gyanús
324 12| hozattam a poprádi serből, de a barátság már nem állott helyre közöttünk.~*~
325 10| barátnő.~- Előre hálás vagyok barátságáért - feleltem. Egy pohár vizet
326 7 | temploma belül sem volt barátságosabb, mint külsőleg. A szívet
327 2 | nyaka. Kip-kop, mondták barátságosan a kopott kőkockák, amikor
328 11| vásároltak, miután a házat egy baráttal kifüstöltették.~A legtovább
329 17| abban lettek volna a kések, bárdok, gyilkos acélok, amelyeknek
330 2 | megmutassa. A szőnyegek tarkák, barkák, amilyeneket otthon szőttek
331 2 | érkezni valakinek e cifra bárkán... Akkori hangulatomban
332 2 | azelőtt sohasem jutott eszébe bárkinek megmutatni a fehér harisnyás
333 4 | hangja, mint egy megriasztott baromfié.~- Ön itt van? S nem utazott
334 5 | a magánytól, elmentek a baromfiudvarba, a gyöngytyúk vagy a páva
335 4 | Hartvigné, kerek kis fácántollas bársonykalapka volt a fején, macskabőr
336 5 | csontból faragott, egyszerű, bársonyszalagos medálion volt. Kérésemre
337 11| ezt mesélgette Eszténa a bástyafal tövében: - Az anyám megtudott
338 11| sírt, mint egy gyermek... A bástyára sikamlós, fagyos lépcső
339 8 | leány - elment tőlem. Mind bátrabban nézett a szemembe.~- A hét
340 8 | kilenc holdtölte után szörnyű baziliszkuszt vagy ikret hoznak-e a világra?~
341 8 | egyszerre megnyílik, és beállít a szobába az egész magisztrátus,
342 11| tennivalója, az emberek önként beálltak az Úr báránykái közé. Egy
343 10| helybeli víz.~Szikrai úr aztán beavatott néhány szörnyű titokba,
344 9 | jó hírű ház... S az uram becsülete sem engedi, hogy mindenféle
345 17| függönye megöl a kalauzok befagyott torka kiáltotta az akkor
346 7 | holdkórosok szeretnének sétálni, a befalazott fülkék, ahol bizonyosan
347 14| eltöltött életemnek az legyen a befejezése, hogy egy vidéki örömházban
348 3 | siklott el a szemem. Nagyon befűzött, kövér asszonyok, vajképű
349 2 | nyitva van, amelyen most behallatszik a városi hajdu dobolása,
350 14| szobának az egyik ablaka a behavazott udvarra nyílott, míg a másik,
351 2 | gyermekkard, és egy papírcsákó behorpadt, aminek pótlását nyomban
352 2 | is vászontakaróval vannak behúzva, mintha valami igen nagy
353 13| akarja kifürkészni. A kripta bejárata előtt egy percre megállott
354 15| törtek fel, mint göröngyök, békák ugrálnak, valahol talán
355 11| imádkozott, hogy ne legyek szép, békén hagyjanak a férfiak.~Midőn
356 15| a mai éjszakától kezdve beköltöznek igénytelen házikótokba?
357 5 | kerülni, később menyecskésen bekötötte a fejét, rongyos, régi kesztyűt
358 13| Pedig ma, évek elmúlásával, belátom, hogy Szikrai úrnak minden
359 11| hátrafont karral üldögélnek, belebámulnak a semmibe, vagy liliputi
360 13| ahol már egyszer tudtán és beleegyezésén kívül voltam.~Felmerült
361 7 | hátam mögé a mise alatt.~Beleegyeztem a tervbe, mert hisz úgysem
362 17| szégyentől. Előbb-utóbb belehaltam volna a gyötrelembe. De
363 7 | kúsznak fel a magosba. Ha belenéznénk ez imádságok szénaboglyájába,
364 17| az éjszakán. Az utcákat belepte a hó, mint az országutat,
365 2 | néhány napra tervezett X.-beli mulatásomat később hetvenhét
366 7 | amelyre nagyon büszkék az X.-beliek.~A hegedűknek oly édesded
367 7 | mégis szép öregasszony lett belőle. A kisvárosi varázsló, aki
368 14| ábrándossága elszállott belőlem, mint valami hervadt virágból
369 10| Többnyire kiváló emberek válnak belőlük, amint megbékültek a társadalommal.
370 13| én kerülöm őket, mint a bélpoklosokat! Csak úgy akarok élni, mint
371 2 | mint a szigony. A térdek belseje körülbelül tíz centiméternyi
372 11| aki az ismeretlen házak belsejébe karácsonyfákat, boldog embereket,
373 11| a vénasszonyok a házak belsejében a tűzbe néznek, s arra gondolnak,
374 7 | falak hiányzottak a templom belsejéből, de volt itt elég látnivaló,
375 2 | elszáll a messziségbe a belső tüzek füstje. A kép hátterében
376 7 | tilalmasak.~Szent János temploma belül sem volt barátságosabb,
377 11| miközben újra szemügyre vettem belülről világító arcát, fürge kis
378 9 | Valami cigánykacsával.~Bementem a szobámba, és óra hosszáig
379 10| abnormitások a cimboráik. Amíg benő a fejük lágya, és komolyan
380 2 | elfelejtett élet...~A ház, ahová benyitottam, mindenképpen kedvemre valónak
381 2 | amely világítani látszott a beözönlött téli napfényben.~Ha a nyomban
382 10| nincs kellően rendezve. Beretválják az arcukat, mert atyafiságot
383 2 | vették elő, és az úgynevezett bergsteigerek, regatták s egyéb félcipők
384 11| fehérlő napnak. A varrógép berregésének. Az ablakokban álló cserepesvirágoknak.
385 9 | plafonra. Felugrottam, midőn besötétedett, a térdemre ütöttem, s nagyon
386 1 | ismeretlen emberek arcáról, beszédéről, nők kíváncsiságáról, elfelejtkezett
387 1 | szájak kedves, tetszetős beszédét, és csak az útitárs szomorú
388 2 | szemüket. Én most őszintén beszélek; én híve voltam mindenféle
389 13| gazdaasszonyához, amint a tűz beszélget, mielőtt elalszik. Eszténa
390 2 | üres dalok és fárasztó beszélgetések, s az egyetlen öröm az omnibusz
391 14| emberi hiúságokat, az ostoba beszélgetéseket, dobhangú lelkeket, kakaskukorékolásokat
392 11| halált. Az anyám néha szokott beszélgetni vele viharos éjszakákon,
393 2 | midőn ismeretlen nőkről beszélgetünk. Biztosítom, hogy senki
394 7 | paráználkodás fertelmességéről beszéljek női hallgatóimnak! De most
395 2 | Csillagnál, s önnek sohasem beszélné el senki e történetet.~Lakást
396 11| Egyszer... De nem szabad róla beszélnem, mert az anyám megesketett.~
397 11| és rossz szerencséről, a betegségről s a halálról! Sokáig, sokáig
398 11| viharos éjszakákon, midőn betér hozzánk a zivatar elől,
399 2 | hátterében ott szállnak a v betű alakú vándormadarak, mint
400 4 | kezdőbetűivé görbült öreg E még F betűk mendegéltek a sárga falak
401 7 | kalendáriomban hívogató piros betűkkel volt megjelölve a nap, mintha
402 13| egyik koporsóra. Az ujjaival betűzte a kőbe vésett felírást.~-
403 14| elkövetni? A leány saját bevallása szerint el van tökélve mindenre.
404 10| életét tárgyalja. Majd ő bevilágít a hálószobákba, leleplezi
405 11| serszagú a bajuszuk, szőrrel bevont mellükön örömmel pihennek
406 12| úr elutazott, az asszony bezárkózott szobájába, mintha attól
407 3 | piactéri házakra, amelyek úgy bezárkóztak, s oly mélyen hallgatnak,
408 7 | felém a szemsugárban. Aztán bezáródott az ablak. Jelentéktelen
409 2 | kötötték harisnyájukat, korán bezárták a kapukat, és senki sem
410 11| hogy hozzá foghatóról a bibliában sem olvastam. A naptárnak
411 1 | körül, mintha a halál a bibliát olvasná.)~Nem akarom sokáig
412 3 | Ifjúság volt. A kakas és a bika tánca volt.~Az Arany Csillagnál,
413 10| okos Rienzi hallgatásra nem bírja... Ifjúkoromban korcsmák
414 4 | harangoztak, amire meg tudtam bírkózni farkasszőrű kedvemmel, hogy
415 2 | jószívűségükön alapult. Sohasem birkóztam harapó, karmoló, kétségbeesetten
416 3 | Némely emberrel nehezen bírnak el a papok, nincs meggyónni
417 12| jelenhetünk meg bármely bíróság előtt, mert nem nyomja lelkünket
418 2 | ez gyors engedékenységre bírta - folytatta szomorú útitársam.~
419 10| én nem vagyok egyéb, mint bizalmas jó barátnő.~- Előre hálás
420 10| búskomorrá tettek, félénkséget, bizalmatlanságot, sőt gyávaságot öntöttek
421 2 | Az első szavaimra kissé bizonytalanul felelt a félhomályos előszobában,
422 2 | ismeretlen nőkről beszélgetünk. Biztosítom, hogy senki sem találhatja
423 3 | tettem fel az életemet egy blattra.~De Hartvigné után vágyakoztam
424 10| hölgyek Pesten harisnyát, blúzt, inget, kalaptűket árulnak
425 5 | akarták kávéjukat, ellenben bocsánatkérő, szinte alázatos pillantást
426 2 | igen finom szálú hajzat bodros volt, de olyanforma bodrozatú,
427 2 | bodros volt, de olyanforma bodrozatú, mintha az asszony nem akarna
428 12| virzsínia szivarból a szalmát, böfögve, elandalodva nézte, amíg
429 11| naptárnak minden ünnepét, böjtjét, napját megtartjuk. Tudjuk,
430 10| úrral, aki varázslónak, bölcsnek, anarchistának, költőnek
431 2 | vérünk lüktetése, a vágyunk bogarászó, földásó munkája összetalálkozik,
432 8 | pálcájával a kezében; nagy, bohóc-pápaszemmel a nótárius; komor, álomképekből
433 15| Kénszaga van a levegőnek. Bohócok mennek valahol színes csengőikkel,
434 13| meggyónok a barátnál. Pénteken bőjtölök, s vasárnap megáldozok.
435 5 | foltocskák elhalványultak, mintha bőjtöt tartana. Hajlékony, lemondó
436 7 | ismerjen a harangozó, midőn bojtos, csengős papzsákjával a
437 2 | akkor, midőn egy mezítelen bokát látnak papucsban, mások
438 10| miért is nem utaztam el X.-ből?~*~
439 3 | megindultsága, derekának boldog-boldogtalan leomlása, a polgárasszonyok
440 2 | kedvese ölelgetésében azt a boldogító érzetet, hogy e karokról,
441 12| esett a kalapunkra, hiszen boldogok azok az emberek, akik teli
442 15| alatt és a kiszabadult madár boldogságával énekelni.~- Hát mit akarsz,
443 1 | tengelyen, őszi esőzésben, boldogtalanná ázott köpenyegben kellett
444 3 | éj farkasfoga, a fülébe a boldogtalanság és az elkeseredettség vattáját
445 7 | csak alig észrevehetőleg bólintott.~Már elmenőben voltam, amikor
446 3 | kerültem rókalyukba és hálóba, bolonddá tettem nőket, és ácsorogtam
447 8 | meg, mintha önmagát akarná bolondítani. És azt mondta egyszer: "
448 8 | akikből későbbi vásári bolondok, tarka komédiások vagy piros
449 2 | nők bizonyára a karlsbádi boltból szerzik be szükségletüket?
450 15| megbolondulni látszott. A sajtszagú boltosok az utca közepére álltak,
451 11| napvilágra, midőn a jég boltozata alatt, a setétségben utazik.
452 8 | Eszténa!~A ködből végzetesen bontakozott ki a fehér-fekete arcocska,
453 2 | hogy arcvonásai oly lassan bontakoztak ki előttem, mint egy álombeli
454 13| mindenkinek terem valamije; kinek bora, kinek gabonája, kinek írói
455 2 | asszonyoknak, és a férfiak a borbélynál vagy a serházban politizálnak.~
456 6 | éjszaka papucsban szaladt borért a Három Rózsához, hogy férjének
457 11| gondolataimban kicsattanó arcú, borissza fejedelmek közelegtek a
458 14| amelyre mindig rá volt borítva a fatábla, az utcára mutatott.
459 2 | végigmérték az utazót, mint a bornyút; a nyikorgó ágyak, amelyekben
460 10| keserű volt a szám íze, és borongós a kedvem, amikor vége volt
461 3 | az ablakon át, kékes fény borongott a háztetők felett, boldog
462 2 | térdét lehet látni; a holdas, boros éjszakák e kísérteties szobákban,
463 10| papok élnek legtovább, akik boroshordóikban hűsölnek, és összekulcsolt
464 12| mustárokat, az ecetet, olajat, a borsot, a levesízelítő folyadékot,
465 1 | többnyire részeg voltam a bortól, tájképtől, hársfák vagy
466 11| emeleten. Régi kocsi, lyukas bőrülésekkel, nyikorgó lószerszám és
467 5 | sötét volt a szeme, mint borult ég alatt a tó tükre. Az
468 3 | az ablakra könyököl, és borús kedvvel, meggyalázott büszkeséggel,
469 14| itt hagyták az emléküket. Borzadállyal tekintettem az ágyra, amely
470 15| félted a szemed az örömlányok borzadalmas tekintetétől, amely mindig
471 7 | talán megfogja ollójával egy borzasztó rák, mert a gyónásnál elhallgattam
472 14| színházban statisztálnának. Kissé bosszantott, hogy olyan gyorsan múlnak
473 13| ebet. Forr a tűzhelyen a bosszú olaja. Utazzon el, uram,
474 9 | léphessék át e küszöböt.~Bosszúsan feleltem:~- Eddig csak olyan
475 15| kúszott volna fel, mintha boszorkányok segítették volna papucsos
476 11| mondja az anyám, hogy ő volt botor, s nem várta be az egyház
477 7 | több bort szabadna inni és bővebben enni a fűszeres ételekből.
478 2 | gyors elhatározásom, olykor brutális megrohanásom az ő egyszerű
479 1 | szégyelltem volna magam, búcsújáróhelyre zarándokolok gyógyulást
480 13| sajtó, amelynek módjában van büntetni és jutalmazni. Egy rossz
481 7 | templomában, amelyre nagyon büszkék az X.-beliek.~A hegedűknek
482 12| pénztárcák, öregségek, céltalan büszkeségek, a mellények alatt kis róka
483 3 | borús kedvvel, meggyalázott büszkeséggel, megváltó szavakra várva,
484 15| és egy asszonysikoltás bugyborékol a közelben, mint a habzó
485 4 | szíves és szívtelen szavak bugyborékoltak a számon; növekvő félelme
486 13| anyám szoknyája mellől a Bujdosligetre, megeredt az eső. Az éjféli
487 10| éves korukban elszöknek a Bujdosra, ahol a helybeli fiatalság
488 2 | többnyire kereskedelmi utazók bújtak ki az üveges ketrecből;
489 2 | nagyreményű láb volt a cipőkbe bujtatva. Ezek a kecses francia sarkok
490 15| eszed, hogy be akarsz állni bukott nőnek? Hiszen többé nem
491 4 | ítéletet mondtam szegény bűnbe esett húgomról.~- Hol van
492 4 | volt a fején, macskabőr bundácska oroszos sujtásokkal, a karmantyujából
493 14| ablak alatt, az emberek bundáikban, nagykendőikben lassan vonultak
494 13| Nem tudom, milyen az, bűnösnek lenni. Apáca leszek, és
495 7 | bizonyosan élve eltemetett bűnösök gubbasztanak az örök reménytelenségben,
496 7 | valami örökös fenyegetést a bűnöző emberek ellen. Mennyivel
497 2 | alatt többnyire egy sokat bűnözött és halálában bűnbánó polgár
498 11| Eszténáék elköltöztek a csendes, bűntelen házból, ahol jó darabig
499 13| álmodban a kebledbe kúszik? A bűntudattól nem remegsz?~- Még nem vagyok
500 8 | Mikádó; a régi divat szerint) burkolózott, mint egy vándorcirkusz
501 14| könnyűvérű hangulatokba burkolóztam. "Más városok - más leányok",
|