1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
502 4 | mint egy szippantás a hit burnót szelencéjéből. Énekeskönyv
503 15| összekulcsolva leeresztette, és fejét búsan féloldalra fordította. Nem
504 11| kérdem Eszténát, midőn a búskomoly házikó előtt elhaladtunk,
505 11| persze megbánta cselekedetét, búskomor lett, s amint erőt vett
506 10| voltak. Kedvemet szegték, búskomorrá tettek, félénkséget, bizalmatlanságot,
507 15| árvagyermekek, akik egymagukban búslakodnak egy hideg házban. A rézszeggel
508 14| hogy a kezem ne érjen a bútorokhoz -, elvonult előttem ennek
509 2 | ünnepélyre várna évtizedek óta a bútorzat, hogy valódi szövetjét megmutassa.
510 10| túlsó partjára, ahol kopott bútorzatú, ódivatú szalonban egy kanárisárgára
511 17| megelevenedett házikók, mintha a bűvész visszaparancsolta volna
512 2 | szőlők, valamennyien kis bűvszerek voltak, amelyek az asszony
513 7 | istentiszteletek a templomiaknál! Búzaszentelő gyönyörű ünnepén valóban
514 13| Családi sírboltok sorakoztak buzdító felírásokkal, évszámokkal,
515 11| gyűjteménye. Faggyúgyertya bűze és zöldséges verem szaga
516 7 | Hartvignét zavarni mély és buzgó áhítatoskodásában. Szegény,
517 7 | gondoltam. Gyermekkoromban buzgón köszöntgettem a fekete arcú
518 8 | Csillag sárga falán egy piros cédulát láttam, amely valami bált
519 5 | amelyet a gyermekek maguknak e célból kijelölnek. Piros fülükkel,
520 2 | megereszkedett ablakok, amelyek megöl céltalanul lehet bámulni az üres kisvárosi
521 2 | térdek belseje körülbelül tíz centiméternyi volt egymástól, mint a fiatalembereké,
522 7 | megmosakodni látszik, mint egy cica.~"Szent Jeromosra és a többi
523 7 | szoknyái mellett: ott már cifrábbak lehetnek ez imádságok. Nem
524 9 | lánnyal jött Olga?~- Valami cigánykacsával.~Bementem a szobámba, és
525 8 | fénylő napsugarak, fátyolos, cigányos képű nők kíséretében az
526 10| artistanő külsejű hölgy cigarettázott. A hasonló idejét múlt hölgyek
527 13| fekete szárnyas kabátban, cilinderkalapban és virágocskákkal a kezében,
528 10| vérbaj, lelki abnormitások a cimboráik. Amíg benő a fejük lágya,
529 7 | ez volt a szoborcsoport címe, és a bécsi udvari templom
530 14| minden tavasszal megküldik címemre a Printemps nagy árjegyzékét.~
531 10| részben a Zöld Fához voltak címezve.~Így aztán apránként megtudtam,
532 14| negyvenesztendős voltam, még nem oly cinikus, mint egy fegyenc, sem oly
533 2 | hajnalban, a tarka mellényes cinke vidáman ugrándozik a dércsípte
534 11| hordja el a lelkeket, mint a cinkéket!~Megvallom, nagyon érdekeltek
535 14| olyan volt e percben, mint a cinterem asztala, ahová egymás után
536 17| városon.~Hartvigné boldogan cipelte a nehéz táskámat, mintha
537 2 | asszonyok történetét, bármilyen cipőben járnak. A lábak élete csaknem
538 15| rézszeggel kivert fűzős cipőcske szinte ijedt csodálkozással
539 15| mellettem Hartvigné francia cipőjében és krémszínű szoknyájában.
540 1 | Iskoláslányok szalagos cipőjén felejtettem a tekintetemet,
541 2 | bizonyára volt vasárnapi cipőjük a nőknek, s otthon többnyire
542 2 | úriasszonyoktól a néhányszor viselt cipőjüket kaptam ajándékba: - a Hartvignééhoz
543 2 | és nagyreményű láb volt a cipőkbe bujtatva. Ezek a kecses
544 2 | papucsban, mások a báli cipőkért és selyem strimpflikért
545 2 | észrevettem, hogy feltűnő jó cipőket visel a lábán. Mindnyájan
546 10| hozzá odavetőleg, miután cipőmet, kesztyűmet s kalapomat
547 14| lábak? Miért lobognak az új cipőszalagok? A félelem, a szorongás,
548 2 | tudtam mindezt?~Az egyik cipőszár felett felcsúszott a kék
549 2 | rossz időben a régi vásott cipőt vették elő, és az úgynevezett
550 10| keresni a fokhagymás pirítóst, citromos kolbászt és töltött káposztát.
551 3 | csendőrbajuszú altisztek, keseképű civilek tekingettek alá a fotográfiákról -
552 14| lábtyük, csizmák, vastag combokon feszülő harisnyák, kalapok
553 11| mulatságosan tudta előadni csacskaságait. Néha úgy tűnt fel előttem,
554 6 | háznál, s háziasszonyom csakhamar magunkra hagyott.~Ha jól
555 11| öregember volt, aki mellől nagy család halt ki heptikában. Ő valamikor
556 7 | tapasztaltak. Vallásos katolikus családból származtam, és még egészen
557 4 | voltam, aki minden örömét családja körében lelte. Azóta nem
558 5 | csupán hetenkint ért rá családját felkeresni. Előre elhatároztam
559 11| embereket, kalács-szagú családokat, ábrándozó fiatal nőket,
560 8 | homlokomon. Mély, szenvedélyes, csalfa, mocsárvirág-élénkségű szemek
561 13| találkozzanak a föld alatt a csalók és megcsalottak. Voltak
562 10| Tudta, hol van frissen csapolt ser, hol mérnek tiszta bort,
563 10| jött, és meglehetős lármát csapott volna, ha az okos Rienzi
564 11| öngyilkos lett, egy útszéli csárdában csókolózott a gyertyaöntővel.
565 1 | Haramiavilágból itt maradott csárdásokkal töltöttem az éjszakát. Tagbaszakadt
566 15| Ezalatt a hátam mögött is csattant az ablak. A hideg légáramlásra
567 9 | útitársakkal.~Amikor délutáni csavargásomból hazatértem, Hartvigné szokatlan
568 8 | vétkeztek.)~Amíg a ködben csavarogtam, a házárnyakat nézegettem,
569 7 | mezítelen lábain, karjában csecsemőjével, szoknyájába kapaszkodó
570 9 | durván beszélt, mint egy cseléd. Eddig nem is tudtam, hogy
571 14| szomszédszobában kisvárosi urak és cselédműveltségű nők között. Én Párizsból
572 11| kiderült, hogy sok nemes cselekedet, önfeláldozás és jóság:
573 14| van napokig gondolkozhatni cselekedete felett? Eszténa bizonyosan
574 7 | féltem elmondani furcsa cselekedeteimet, amelyekről gyermekkorom
575 13| leskelődőé, aki holtak esetleges cselekedeteit akarja kifürkészni. A kripta
576 13| akiről anyám annyi szent cselekedetet beszélt. Amikor majd harangoznak
577 11| Kijózanodva, persze megbánta cselekedetét, búskomor lett, s amint
578 15| tovább nem tudta, hogy mit cselekedjen. Megállt, mint egy szomorú
579 3 | lesni és oly titokzatosan cselekedni, mint éjjel a macskák. (
580 4 | szemrehányást önnek, csak azt cselekedte, amit a legtöbb férfi elkövetett
581 3 | férfiakat, mint a mogyorót, és csemcsegve fogyasztják reggeli kávéjukat,
582 14| a helyen? Tisztaságban, csendben, úri visszavonultságban
583 1 | elnémult esti országutak csendessége. Ismétlem, katasztrófától
584 13| hallgattuk a föld alatti csendet. De nem csodálkoztam volna,
585 13| gondoltam, tovább megy a csendháborító. De azután újra kopogtak,
586 3 | akinek félhomályos szobájában csendőrbajuszú altisztek, keseképű civilek
587 5 | kettéválasztott homlokú, csendőrtiszt arculatú férfiú nézett rám
588 13| Eszténa. Aztán piszegve csendre intett, mintha a föld alatti
589 2 | utasok lármás, életteljes csendriasztó megérkezése, a veres képű,
590 2 | mellett is oroszlánfejes húzós csengettyű nyomult ki a falból. Bizonyosan
591 8 | mellettem a leányok, mint a csengettyűk hangjai.~Hárman voltak,
592 7 | akkor sem énekelhettek volna csengőbb lelkesedéssel, ha maga a
593 15| Bohócok mennek valahol színes csengőikkel, üvöltő éneklésükkel. Majd
594 7 | harangozó, midőn bojtos, csengős papzsákjával a hívők feje
595 12| kanalazta, és az utolsó cseppet a felemelt tányérból a kanálba
596 2 | ha ifjúkori szerencsém cserbenhagyna, amin igen csodálkoznám.~-
597 11| berregésének. Az ablakokban álló cserepesvirágoknak. A találka titokszerűségének.
598 14| falak, kívülről fűthető cserépkályha voltak a szoba felszerelései,
599 12| Zöld Fánál, ahol a zöld cserépkályhánál melegedett, s azt magyarázta
600 11| amely hajdanában minden csetepaténál leégett. De azért mégis
601 11| ostort vett kezébe, s halkan csettintett a láthatatlan lovaknak.~-
602 12| aggodalmasan szemlélgette, a bort csettintve kortyolgatta, a fenyőfát
603 14| művészeti ügyekről kezdtem csevegni. Valóban, Rienzi egykor
604 14| utcára mutatott. Szűk, setét csigalépcső, régi závárzatú, tolóvassal
605 14| Egy egér futott végig a csigalépcsőn. Az ajtó felpattant, Eszténa
606 2 | az emeletre felkanyarodó csigalépcsőre egy gömbölyű ablak fordította
607 5 | mindennap megjárnák azt a csigalépcsőt, amely az égből a földre
608 13| Szikrai úr ismét dühös lett, csikorgatta a fogát, és megrugdalta
609 11| ember álomtalanul, fogát csikorgatva, mert egy téli álmát alvó
610 17| jelszavakat. A havas kerekek csikorogni kezdtek. Valaki végigfutott
611 10| töltött káposztát. Az Arany Csillagot, mint mondá, csupán társadalmi
612 13| szoktak.~Odakünn setét volt a csillagtalan éjszaka. Jó darabig kellett
613 11| mindenki a városban. De mit csinálhatnak itt az élők? Könyveket olvasnak,
614 3 | harisnyát foltoz - mindig ezt csinálják -, a regény pedig halad
615 14| öltöztet e napra. De mit csináljon egy leányka, aki, titkon,
616 1 | részvétlen ablakra; - vajon mit csinálnak azok, akiket szeretek? -
617 5 | beszélnek. Az ősanyák is így csinálták. Ha nyugtalan volt a szívük,
618 11| feleségül kérik az első csinos leányt, akivel a város kapujánál
619 14| kirándulunk, és rántott csirkét eszünk papirosról és földbe
620 5 | a fiúcskának lakkszárú csizmája volt, a leánykának vízálló
621 14| a derekukról. A lábtyük, csizmák, vastag combokon feszülő
622 17| utasok között dohány- és csizmaszagú vasúti kocsiban helyezkedtem
623 7 | ünnep, mint az arcuk, és csodálatos módon kalácsillata lesz
624 2 | történnek, sohasem jut eszembe a csodálkozás. Nem vagyok regényhős, de
625 11| setétségben utazik. A halak csodálkoznak a torony árnyékán, amely
626 2 | cserbenhagyna, amin igen csodálkoznám.~- Én úgyis elutazom innét
627 8 | és feleletei. Manapság is csodálkozom, hogy akkori céltalan kedvemben -
628 6 | hallgatni. Leginkább azon csodálkozott, hogy férje nem tért vissza
629 12| szerelem, egy kedves óra -, csodálkozunk, hogy nem kő esett a kalapunkra,
630 2 | láb csónakaivá válnak. Nem csodálom azokat a hiú asszonyokat,
631 15| közepére álltak, mintha valami csodát várnának. Sohasem látott
632 11| és jóság: s ezen a réven csodatett mutatja életük folyását.~-
633 11| ezt a fogamat. Az anyám a Csodatévő lábaihoz tette a fogat,
634 15| nézte az utcájában támadt csődületet. Mondták, hogy mindig magánkívül
635 13| esetleg pirosló bor mellett -, csöndben, mint a feketerigó és Eszténa
636 6 | előtt foglalatoskodott. Csöndes mosollyal nyomta kezembe
637 3 | álmában el ne szólja magát.~Csöndesebb éj tán sohasem volt X-ben.~*~
638 13| lábánál, száraz virág, amely csörgött, mint a gyermek-csontváz...~
639 15| udvar felőli ablak vészesen csörömpöl, mint a pisztolylövés, és
640 11| ablakszárnyai úgy remegtek, mint a csókák szárnyai, mielőtt elrepülnének;
641 14| mint egy ártatlan leány csókjáért? Néha-néha eszembe jutott
642 16| ölelésekkel, boldog, hosszadalmas csókokkal. "Szereted a lábom?" - kérdezte,
643 15| mögött, akiknek még kezet csókolnék, ha újra találkoznék velük!
644 8 | egy féleszű lovag.~- Kezét csókolom, drága úrnőm.~Olgának nyilván
645 11| lett, egy útszéli csárdában csókolózott a gyertyaöntővel. Kijózanodva,
646 8 | feltűnő? Igen, olyan hevesen csókolt meg, mintha önmagát akarná
647 14| mint a készpénznek. Kezet csókoltam tehát a kakadunak, és művészeti
648 10| akiknek napjainkban kezet csókolunk. Élt itt egy öreg kéjenc,
649 2 | talán hamarább megleljük a csomót. Tapasztalt, tavasza múlt
650 2 | vénségükig szolgálnak, amíg a láb csónakaivá válnak. Nem csodálom azokat
651 2 | térdben nem ért össze a csont és a hús, hogy azután váljon
652 5 | volt azon a helyen. Fekete csontból faragott, egyszerű, bársonyszalagos
653 3 | és bámészkodó gyermekek csoportjában megtaláltam Hartvigné képét.~
654 2 | törzsvendégek, a légynyomos képek, a csorba, kékszegélyű tányérok, szarvasagancsos
655 8 | átkozódó asszonyszemélyek, csúf kis ugató ebek... akiktől
656 14| a szívére volt szorítva. Csuklott. Úgy kapaszkodott meg kinyújtott
657 13| megy át a stáción a pesti cúg - szólt Szikrai, és szalutált,
658 2 | ropogós regatták vagy a cugos éberlasztingok az élet pallóin,
659 2 | tekintetünk, de a színes cukorkák felrepülni látszottak, mint
660 7 | kreolarcot; kékes bajuszka és cukorkaszopogatásra való, duzzadt ajkak között
661 11| pult és az örökké álldogáló cukorsüveg. Valahol messze egy kapucsengettyű
662 2 | selyempapirosba göngyölt cukrocskák, amelyek pattanó hangot
663 5 | látogatásába és a dudvázás méla dalaiba a virágos vagy veteményes
664 15| vetőkártyába; menj vissza a zümmögő dalocskákhoz, a hangulatos estékhez,
665 2 | esték, nyerítő röhejek, üres dalok és fárasztó beszélgetések,
666 15| a földön hevert villanó darabjaival. Az öregasszony ég és föld
667 12| kortyolgatta, a fenyőfát dárda módjára a foga közé döfte,
668 1 | megvert Püspökladány és Debrecen között, pedig éppen egyik
669 12| vastraverzek alatt Győrből, Debrecenből, Aradról érkeztek meg az
670 11| torony árnyékán, amely téli délben a lékre vetődik. A hídon
671 2 | letelepedjék elém, mint egy delelő lepke, amelyet kalapommal
672 4 | mivel töltöttem másnap a délelőttöt - egyáltalában eszembe jutott-e
673 4 | zordonak voltak ez idő tájt, délre harangoztak, amire meg tudtam
674 2 | bámulni az üres kisvárosi délutánba; a porlepte táncterem és
675 10| átment a piacon a ropogós délutánban.~- Hát az kicsoda? - kérdeztem
676 9 | kedves útitársakkal.~Amikor délutáni csavargásomból hazatértem,
677 14| mint valamely ünnepnapi délutánnak, midőn a hegyekbe kirándulunk,
678 8 | lelkűek a férfiak a szerelmi délutánok után - hogyan volt kedvem
679 14| Milyen céltalan az egész délutánom, amelyet ennek az ügynek
680 9 | sajnáltam, hogy elmulasztottam a délutánt. Akkor még nem is sejtettem,
681 3 | jobbágyszeme, a megindultsága, derekának boldog-boldogtalan leomlása,
682 7 | vérmes fiatalok helyezik el derekukat. Kihunyt tekintetek helyett
683 14| mosollyal lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük, csizmák, vastag
684 15| a szobába.~Felálltam, és dermedten néztem az égi drótszálakon
685 3 | tizenhárom vértanú, és a vendégek derülten, csendesen üldögéltek. Senki
686 14| valahol a városban nyugodt, derűs szívvel végzi az előkészületeket
687 12| ebédlő vendégek között, aki derűt, nyugalmat, életcélt, minden
688 5 | hídon, amelynek fagyott deszkái döngnek lépteik alatt. Vagy
689 11| hídon próbálgattam a mozgó deszkákat, a gondolataimban kicsattanó
690 7 | padsorban. A fényesre simított deszkákon, a kopott lyukas térdeplőkön,
691 10| úr megérkezett.~Hartvigné diadalmasan, szokatlan fölénnyel mutatta
692 2 | Lakást kerestem, mint egy diák.~Tejszagú kék abrosz mellett
693 8 | Rendesen azok az asszonyok dicsérik a férjüket, akik vétkeztek.)~
694 1 | robbantam a szerelemtől, mint a dinamit a kőbányában, amelynek aztán
695 2 | gyermekkori emlék. Az aranyozott diók, a péppel ragasztott színes
696 2 | sem törődött volna már a diókkal, amelyek a karácsonyfa gallyain
697 10| kedvem, amikor vége volt a diskurzusnak. Szokatlan elégedetlenséget
698 2 | felálltunk, és a karácsonyfa díszeit kezdtük nézegetni, amelyeket
699 2 | hivalkodni e felesleges díszével. Az orra, homloka egyenes
700 2 | gyertya - aranybárányokkal díszítve - elfért volna a két térd
701 3 | fürdött. Sablon férfi voltam, disznókereskedő vagy a régi divat szerint
702 3 | petróleumlámpásokkal megvilágított pályán. Disznótor volt itt, gyermekkori szagok
703 14| színezetű, gömbölyű hátú dívány mellett rokokó székecske
704 14| ostoba beszélgetéseket, dobhangú lelkeket, kakaskukorékolásokat
705 13| Eszténa szíve hallhatólag dobog - az ember balga -, a pisztolyomhoz
706 2 | emelték, és a bennem halkan dobogó kívánságot fokozták. A karácsonyfa
707 7 | megzendültek a hegedűk, a hárfák, dobok és női hangok. Zenés mise
708 2 | behallatszik a városi hajdu dobolása, aki bizonyára igen méltóságteljes
709 15| ugrálnak, valahol talán doboltak is, nehéz drabantcsizmák
710 3 | bámult, s egy-egy ábrándot dobott a lángok közé, mint egy
711 2 | boldogan mosolygott a tompán döcögő omnibusz hágcsóján, mintha
712 12| dárda módjára a foga közé döfte, a kis tésztaporciókat jobbról-balról
713 5 | amelynek fagyott deszkái döngnek lépteik alatt. Vagy kétszer-háromszor
714 17| látni.~Alvó utasok között dohány- és csizmaszagú vasúti kocsiban
715 2 | szarvasagancsos evőeszközök, dohányfüstbe merült céltalan esték, nyerítő
716 1 | vonatot várják egy állomás dohos várótermében, s a jelzőharang
717 14| melegvíznek, szappannak legyen dolga. S a hajadat fond koszorúba,
718 13| babonás, a legképtelenebb dolgokat is elhiszi.~Letelepedtem
719 10| tetteiket, mert járatlanok a dolgokban. És azon sem csodálkoztam,
720 10| Szikrai úr a legelején volt a dolgoknak, mert még avval dicsekedett,
721 10| dicsekedett, hogy regényen dolgozik, amely a polgárság erkölcsi
722 2 | mások a kőműves-állványokon dolgozó tót lányok mezítelen lábszárán
723 2 | uraságod miként van ezzel a dologgal, én például némely nőnek
724 6 | volna sok mondanivalóm a dologról. Sokkal egyszerűbb volt
725 11| régi ház majdnem fejünkre dőlt. Az ócskásbolt vasajtaján
726 13| Miért? - kérdeztem a doromboló leányt.~- Azért - felelt
727 15| talán doboltak is, nehéz drabantcsizmák koppantak, alsószoknyás
728 8 | komor, álomképekből való drabantok, vörös ruhás hóhér, átkozódó
729 15| dermedten néztem az égi drótszálakon mozgatott bábut.~Ezalatt
730 8 | elkezdődött, a kocsmákban dudások lesték a vendéget, az Arany
731 14| falakból, mint régi sírokból dudaszó és rikoltozás, ahová azokat
732 8 | Hartvignét dúdolgatva találtam az előszobában,
733 5 | padlás látogatásába és a dudvázás méla dalaiba a virágos vagy
734 13| magaviseletét.~Szikrai úr ismét dühös lett, csikorgatta a fogát,
735 3 | elkeseredettség vattáját dugja, az ajkát leszorítja, hogy
736 14| szobákat leírták. Amíg zsebre dugott kézzel ültem a karosszékben -
737 4 | öreg polgárokat a kövek alá dugták. Minden lépésnél egy kétszáz
738 7 | országától. Titkos remegéssel dugtam a kezem a fekete szenteltvíz-tartóba,
739 14| hülye sem, mint egy frakkos Dummer Auguszt. Miért vagyok én
740 2 | a fehér lábú feleség, a dunnameleg téli éjszakák és a göndör
741 14| vannak vetve, mintha már a dunyhákat a jövő nemzedéknek is megtöltötték
742 2 | A fiús zubbonya, amely dupla gallérjával és kék nyakkendőjével
743 8 | városban a papok, és mozsarak durrognak a piacon.~Kezet fogtam a
744 13| érzelmek skáláján. Már csak duruzsolt, amint egy macska törleszkedik
745 13| ismét belém gázolt volna a durva, utált, megvetett élet,
746 9 | szűrüket.~Hartvigné olyan durván beszélt, mint egy cseléd.
747 7 | cukorkaszopogatásra való, duzzadt ajkak között egy hiányszó
748 3 | óraütést legfeljebb a házőrző eb olvassa a pitvarban. Ő fekszik
749 3 | Nem emlékszem, hogy mit ebédeltem, pedig vidéki fogadók nevének
750 3 | Az Arany Csillagnál, ahol ebédemet elköltöttem, oly regényesen
751 2 | megtermett falusi asszonyságok éberlaszting-szektájának is, akkor voltam a legboldogabb,
752 2 | amelyeken falusi úrnők éberlasztingcipős, fehér harisnyás, kövér
753 2 | ropogós regatták vagy a cugos éberlasztingok az élet pallóin, lépcsőin,
754 13| városból, mint egy veszett ebet. Forr a tűzhelyen a bosszú
755 11| az utcákra, mintha akkor ébredtek volna tudtára annak, hogy
756 16| Éjféltájban ébredtem fel egy halotti mécses és
757 13| alszik a kényelem fekhelyén, ébren van a sajtó, amelynek módjában
758 12| üveget, a mustárokat, az ecetet, olajat, a borsot, a levesízelítő
759 2 | mutogatta szelíd bájait. Az ecetfa májusban bizonyára jóillatú,
760 10| korcsmai udvaron, vagy szennyes edényből leöntöttek egy örömház ablaka
761 12| újra elmentek, szennyes edényt hagyva maguk után... az
762 7 | beliek.~A hegedűknek oly édesded hangjuk volt, mintha maga
763 10| kamarájában éreztem azt az édeskés pacsulit, amellyel Rienzi
764 5 | a csigalépcsőt, amely az égből a földre vezet.~Hartvigné
765 12| megnézegette, mint a kandúr az egeret, mielőtt végzett volna vele.
766 7 | családból származtam, és még egészen kisfiú voltam, amikor a
767 12| nagyvárosi kalandoroknak. Nekünk egészséges világfelfogásunk, nyitott
768 11| öregasszonyokat nevetve égették meg, s a vasrácsok közül
769 15| és dermedten néztem az égi drótszálakon mozgatott bábut.~
770 2 | szél és a gondolat. Egy égő húsvéti gyertya - aranybárányokkal
771 7 | szentélyekben valóban nem lehet egyébért fohászkodni, mint azért,
772 3 | rajta a gyötrelmes zokogás. Egyedülinek s elhagyottnak érzi magát
773 8 | olyan jókedvük volt, mintha egyenesen valamely középkori farsangból
774 12| tekintetét a világnak. Sorban és egyenkint szemügyre vette az ebédlő
775 11| meg a bajom, ami, uram, egyenlő lehet a halállal. Elegendő,
776 11| sírhelyünk, majd keresünk egyet önnek, amelynek végleg kipusztult
777 14| nők életében; bizonyosan egyetlenegyet sem mulaszt el az imádságok
778 15| inge maradt rajta.~Eddig egyetlenegyszer sem vetette rám a szemét,
779 11| Szegényhez, gazdaghoz egyformán megyünk. A háznál, ahol
780 13| laknak. Aztán megunva az egyformaságot, a szilaj pengést, a rikoltó
781 11| botor, s nem várta be az egyház áldását, amiért egész életében
782 15| körmenetkor, mozsárdurrogós egyházi gyülekezetek napján. A nyitott
783 11| sohasem jutott a vesztőhelyre. Egyiket-másikat szentté avatták idővel,
784 15| elmúlt években láttam. Egyiktől se maradt egy víg, kedves
785 2 | ágtól ágig mentünk, s mintha egyikünk sem törődött volna már a
786 9 | rajtuk az ember. Az élet egykedvű, inkább szomorú. Többé már
787 5 | reggeli fagyot, lemondó egykedvűséggel, felgyűrt nadrágban elhagytam
788 7 | élet asszonypanaszaitól egykedvűvé válott Máriák, reménytelen,
789 10| régen megholt vénasszonyok egykori kalandjaiba... A serház
790 15| mint árvagyermekek, akik egymagukban búslakodnak egy hideg házban.
791 10| fejtetőjére. A szőkés hajszálak egymáshoz simultak. De mi történik,
792 11| ugyanazon meséket mondogatják egymásnak, elrévülten, hátrafont karral
793 2 | körülbelül tíz centiméternyi volt egymástól, mint a fiatalembereké,
794 3 | gyermekei társaságában, és egypár napig félszemmel alszik,
795 6 | mondanivalóm a dologról. Sokkal egyszerűbb volt az özvegyasszonyka,
796 11| az ablaknál - kezdte igen egyszerűen, mintha már tegnap elhatározta
797 12| akik teli szívűek, mindig éhesen ülnek le ebédelni, hátrahajtják
798 2 | rumnak is. A pálinka, amit éhgyomorra hajt fel az ember a családi
799 2 | reggeli szellővel száll el az éjek fülledt gondolata, tegnap
800 13| Bujdosligetre, megeredt az eső. Az éjféli miséken úgy fogtak körül
801 11| Szent János-templomot, s éjfélre megesküsznek, hogy el ne
802 13| furcsán mutatott karácsony éjjelén. Eszténa, szóltam magamban,
803 1 | bánat, és az elsötétedett éjszakából könnyeket vert a részvétlen
804 3 | sajnáltam Hartvignét, hogy rossz éjszakája van miattam, a holdba bámul,
805 11| beszélgetni vele viharos éjszakákon, midőn betér hozzánk a zivatar
806 11| könyörögni, szitkozódni. Éjszakánként Eszténa felriadt, s hallotta,
807 15| szemű árnyait, akik a mai éjszakától kezdve beköltöznek igénytelen
808 10| egy húszfrankos aranyat ejtettem, amelyet mindig magammal
809 14| az imádságok közül, s nem ejti el az olvasó szemét. Csak
810 2 | képzeli a rokka nyelét, az ékköves gyűrűkkel díszített kézbe
811 3 | elmélázó tekintetét.~Hosszan elálldogáltam a kirakat előtt.~Mindenféle
812 13| a tűz beszélget, mielőtt elalszik. Eszténa összeráncolt homlokkal
813 11| kupé sarkában fél szemmel elaludni, s egy kőszénszagú csilingelő
814 7 | szolgálja az oltárnál az Urat. Elandalodtam e gyönyörű énekeken, mint
815 12| szivarból a szalmát, böfögve, elandalodva nézte, amíg a pohár szélére
816 15| repült el felettünk, mint az elátkozottakon.~Arra riadtam fel, hogy
817 7 | lábszárú angyalokat vélték elbájolni. S a nők, akikből egy kalapka
818 9 | vagy sárga újságokat olvas, elbámészkodik egy esőcsatornán, vagy várja,
819 2 | olvasó, hogy az elkövetkező elbeszélésből kihagyjuk a magyar város
820 2 | találhatja fel ezt az asszonyt az elbeszélésem nyomán, mert itt-ott felismerhetetlenül
821 3 | Kár volna kihagyni az elbeszélésemből öreg bécsi fiákeresemet,
822 1 | már nem élek soká - kezdte elbeszélését útitársam, akiről nem tudtam
823 10| Legyintenék a kezemmel, ha valaki elbeszélné. Pedig már akkor kezdődött
824 4 | elfoglalom szobámat önnél.~Ismét elborult az arca.~- Az a szerencsétlenség
825 10| magammal hordtam.~Ezután elbúcsúztunk a gyanús háztól, amelynek
826 15| készülődne. A ruhácskák elbújtak a sarokban, mint árvagyermekek,
827 15| kiáltást, mintha a hó alatt elbűvölve álldogáló tűzfalak, tetők,
828 13| lehet nőket, hajadonokat elcsábítani ebben a városban. Ha a polgárság
829 3 | nagy gondot okozott egy nő elcsábítása. Néhány napig tűnődtem,
830 2 | aki ilyen helyen egy leány elcsábításán töri a fejét!~Fehér ajtó
831 11| Mi lehet itt benn az elcsendesedett házakban, hogy az emberek
832 1 | töltöttem. Megnyugodtam, elcsendesedtem; ráeszméltem, hogy nem érdemes
833 7 | iskola a vallás, mindenki elcsendesül röpkeségével, nyugtalanságával,
834 2 | délután, a nagybetegek hörgése elcsitul a szomszéd házakban, a piacok
835 11| jó darabig nyugodalmasan éldegéltek.~- És ti nem féltetek a
836 7 | amely hajkarikával rendesen eldobják az éjjeli álmukat is, piros
837 10| diskurzusnak. Szokatlan elégedetlenséget éreztem, mintha valami szégyenletes
838 11| mint aki nagyon meg van elégedve a világ sorjával.~A hídon
839 11| egyenlő lehet a halállal. Elegendő, mondja az anyám, hogy ő
840 2 | lábak sem látogathatják eleget a templom kockaköveit (amelyek
841 2 | ítéleteket s az eretnekek elégetését. Ez órában konyhaszaguk
842 8 | erkölcstelen asszonyokat elégetik. Míg az én kezemet hátul
843 2 | az alkalom letelepedjék elém, mint egy delelő lepke,
844 10| szelíd szemű férfiúval élénken megbeszéltük Magyarország
845 10| hiszik magukat a polgárnál. Elérhetetlenségekről álmodoznak. A mellbetegség,
846 15| az ablakon, Eszténa már elérte a földet, amelyet vastagon
847 10| májamba, a hasamba lát, mert éles szeme van.~Vajon miért is
848 8 | messze - tán Szevillában - élesen kezdtek harangozni, sok
849 3 | tapasztalataim voltak az életben, kerültem rókalyukba és
850 12| között, aki derűt, nyugalmat, életcélt, minden titkoknak megfejtését
851 13| madárfejjel ült, és hallgatott az életéért kétségbeesetten evező beteg
852 12| ment tervek, elhibázott életek, kínzó nyavalyák, álomtalan
853 2 | megérhetővé tenni: hogy életemben találkoztam nőkkel, akiket
854 1 | költemény, sem kedves emlék az életemből. Baj volt. A harapós rosszkedv
855 12| feltette. Csak céltalan életemre gondoltam, amely egér módjára
856 2 | nevelőnőből, aki tudja, hogy egész életén át dolgozni kell, nem szabad
857 1 | Nem akarom sokáig untatni életkörülményeimmel - folytatá útitársam. -
858 10| vándorszínészekkel. Rendetlen életmódot folytatnak, mert különbnek
859 14| fektetik a hullákat.~Az életnek minden ábrándossága elszállott
860 14| története, mint valamely szomorú életrajz, amelyet gyermekkorunkban
861 4 | emberek, nincs jogom hosszú életre számítani, bármikor meghalhatok,
862 3 | töltöttem, ahol hivatalnokok életre-halálra kugliztak a petróleumlámpásokkal
863 3 | áldozásra, hogy tisztában legyek élettel és halállal. Ő volt a Hartvigné,
864 2 | mulattatott az utasok lármás, életteljes csendriasztó megérkezése,
865 11| réven csodatett mutatja életük folyását.~- Mondja, nem
866 14| fel kell kelni is, mert az életünk üressé válik. Miért volna
867 4 | valószínűleg ismét az a szomorú, életúnt utazó voltam, aki az Arany
868 14| reménytelen havazást? Az életuntság úgy fonogatott körül a pókhálójával,
869 13| módjára megremegett, midőn eleven lépteket hallott a feje
870 7 | a falakról, századok óta elfásult Krisztusok, a földi élet
871 4 | akartam ismét, mert nem tudtam elfelejteni az első csók ízét. Ismét
872 12| következő utcasarkon már elfelejtik, hogy mi történt velük tegnap.~
873 1 | beszédéről, nők kíváncsiságáról, elfelejtkezett szemekről. Gondolatban sok
874 2 | aranybárányokkal díszítve - elfért volna a két térd között.~
875 2 | ezt csendes főbólintással elfogadta.~Ezután felálltunk, és a
876 4 | miután a szobát nem óhajtja elfoglalni? - kérdezte most nagyon
877 4 | a városban, s ha lehet, elfoglalom szobámat önnél.~Ismét elborult
878 9 | barátnőjével állított be délután, elfoglalták a szobát, s ígérték, hogy
879 4 | felelt Hartvigné.~Estére elfoglaltam szobámat a barátságos házban,
880 11| amellyel szívem vérzését elfojtottam. Tündökölve, hívőn, szinte
881 7 | A szívverés megáll, ha elgondoljuk, hogy mi lehet az üregben!
882 10| ügyeit lebonyolítja. Ez az elhagyatott liget sokat tudna mesélni
883 2 | vadludak szárnyai, mielőtt elhagynák a tó vizét.~- Nem, nem -
884 15| ideig nem lett volna szabad elhagyni házikóikat. Mintha valami
885 3 | gyötrelmes zokogás. Egyedülinek s elhagyottnak érzi magát a földön. Kivételes
886 3 | eszembe az asszony eddigi elhagyottságáról. Bizonyosan telve volt a
887 17| alatt Hartvigné kíséretében elhaladtam, setétek, üresek, halottak
888 11| a búskomoly házikó előtt elhaladtunk, amelyből egy boldogtalan
889 2 | tudom miért, de szavaim elhallgattatták mormoló ajkát, amelyen a
890 6 | levont harisnyáival. Az elhalt férje arcképe függött a
891 5 | szőlőlevél-izomzatú rózsaszín foltocskák elhalványultak, mintha bőjtöt tartana.
892 14| olvastuk. Esztendők előtt elhangzott parázna sikolyok, céda kacagások,
893 2 | nézegette a folyó tükrében. Elhangzottak a történelmi lépések, új
894 2 | alázatosságukon épült, gyors elhatározásom, olykor brutális megrohanásom
895 14| egyedül szánta el magát az elhatározó lépésre s ideje van napokig
896 3 | amelyek az évek folyamán elhervadtak. Esténként a kályha tüzébe
897 10| atyja bányahivatalnok volt, élhetnének előkelőbben is, mert az
898 11| történetet, de nem kell mindent elhinni, amit a költők kitalálnak.
899 13| legképtelenebb dolgokat is elhiszi.~Letelepedtem mellé. Egy
900 1 | keresztutakon, és szívesen elhittem mindent ismeretlen emberek
901 11| megtudott valamit, mert tegnap elhívatta Fitkonidesznét. Ha nem tudná
902 14| mindezt a kanapén fekve lehet elintézni. De néha fel kell kelni
903 13| Már akkor tudtam, hogy eljössz, amikor még el se indultál,
904 10| barátnője rábeszélésére eljött a lakásomra, amikor nem
905 7 | alatt az ördög guggol, aki elkapja a lábát annak, aki nem imádkozik.
906 11| pipázgató férfiakat szokott elképzelni. Hosszú a téli este s iszonyatos
907 13| keresztnevük volt, hogy a látogató elképzelődött velük.~A kripta, amelynek
908 3 | fülébe a boldogtalanság és az elkeseredettség vattáját dugja, az ajkát
909 2 | függött volna. Mintha már most elkészülne arra, hogy ami itt történik,
910 4 | férfi létemre sem voltam elkészülve. Hevesen, szinte a szavakba
911 8 | Igaz, hogy farsang már elkezdődött, a kocsmákban dudások lesték
912 3 | Csillagnál, ahol ebédemet elköltöttem, oly regényesen üldögéltem,
913 11| üvöltözött a ház előtt, Eszténáék elköltöztek a csendes, bűntelen házból,
914 4 | cselekedte, amit a legtöbb férfi elkövetett volna egy megtévedt, gonosztól
915 14| egyáltalában bűnt fogok-e elkövetni? A leány saját bevallása
916 11| mulattat; míg máskor úgy elkomorodott az arca, mint a siralomházban.~
917 13| hangzott felülről, aztán elkopogtak a lépések. Hogy bántott
918 14| régi závárzatú, tolóvassal ellátott ajtó, öles falak, kívülről
919 7 | banyák és az imádságokat is ellenőrző, kékruhás, kövérre lottyant
920 10| vidéki hírlapírók többnyire ellenségei a társadalmi rendnek, mert
921 12| hogy Szikrai úr időközben ellenségem lett. Néhány korsóval hozattam
922 17| helyezkedtem el. Valaki ellenségesen morgott a sarokban. Majd
923 2 | a kezét, és meghatottan ellépkedtem.~Mire az utcára értem, ő
924 2 | az alvókkal. A gyertyák ellobogtak, és füstjük elszállott.
925 15| felejthetetlenül nézett rám vissza.~- Elmegyek, mert itt van az anyám -
926 11| barátaink pihennek. Majd egyszer elmegyünk ketten a temetőbe, és ön,
927 3 | legyezőre szegezte szórakozott, elmélázó tekintetét.~Hosszan elálldogáltam
928 3 | legritkább érzések közül való. Elmenni egy nőtől s azután csaknem
929 7 | észrevehetőleg bólintott.~Már elmenőben voltam, amikor egy kíváncsi,
930 14| hogy az ember megpihenjen élményei és tapasztalatai közben.
931 1 | vagy állomások szagától, elmerengtem keresztutakon, és szívesen
932 12| rendezi. Szikrai annyira elmerült a tervezgetésbe, hogy észre
933 11| elhatározta volna, hogy elmondja az eseményeket. - Éjféltájban
934 8 | Bizonyosan kinevetett volna, ha elmondom neki aggodalmaimat. Csak
935 13| lélegzett, s egy szuszra elmondta:~- Antal remete napján meggyónok
936 13| méltattam. Pedig ma, évek elmúlásával, belátom, hogy Szikrai úrnak
937 2 | alakú vándormadarak, mint az elmulasztott esztendők.~Ha volt is gond
938 11| a hídnál (egy találkozót elmulasztva), s nyugodtan mentem oldalán
939 7 | városban. Van itt elég, aki elmulattatja."~- Nem ismerek itt senkit -
940 10| Rájöttem, hogy a papok élnek legtovább, akik boroshordóikban
941 1 | messzire látó horizontja, elnémult esti országutak csendessége.
942 2 | régi vásott cipőt vették elő, és az úgynevezett bergsteigerek,
943 1 | szokásos, álmos, érdektelen előadása, amíg a vonatot várják egy
944 11| igen mulatságosan tudta előadni csacskaságait. Néha úgy
945 2 | korántsem volt olyan finom, mint előbb tetszett), megcsókoltam
946 17| volna élni a szégyentől. Előbb-utóbb belehaltam volna a gyötrelembe.
947 7 | a szemét, amelyben ismét előbújt a bánat, mint kis fekete
948 10| bányahivatalnok volt, élhetnének előkelőbben is, mert az öregasszonynak
949 14| derűs szívvel végzi az előkészületeket a nagy napra, amely a legemlékezetesebb
950 13| ezer karma van, s nem lehet előle menekülni? Nem rettegsz
951 3 | kedvesük halálhírét az újságban elolvasták. Csak sajnáltam Hartvignét,
952 14| volna, ha nagyon hosszú mise előzi meg esküvőmet, mert ezalatt
953 14| napokra. Ne legyen okod elpirulni, hogy lyukas volt a harisnyád,
954 2 | a méltatlan gyaloglások elpusztítják a legszebb lábakat és lábbelieket.
955 2 | itt-ott felismerhetetlenül elrejtem drága alakját a kandi szemektől.~
956 14| és a rákpiros szemérem elrejtőzik a vásznak közé. Nem kell
957 11| csókák szárnyai, mielőtt elrepülnének; a sötét, mély kapualjban
958 15| város a folyó felé futott. Elrepült mellettem Hartvigné francia
959 11| meséket mondogatják egymásnak, elrévülten, hátrafont karral üldögélnek,
960 2 | mögött. A szenvedélyeket elriasztotta a világoskék szem, mint
961 3 | rendkívüliség történt...~Elsétáltam kétszer is az ablakai alatt.
962 1 | eső, mint a bánat, és az elsötétedett éjszakából könnyeket vert
963 15| pillantásukat. Nők! De jó volt elszakadni tőletek, vándorként tovalépegetni
964 2 | hangot hallattak, midőn elszakították őket, ma már úgy tűnnek
965 2 | a pókfonalat, amelyen át elszáll a messziségbe a belső tüzek
966 2 | fejkendős, mezítlábas, papucsos, elszánt arcú olcsó szappanillatú,
967 13| nem bánom - felelt Eszténa elszántan, nyugodtan. Gyorsan megcsókolt,
968 10| már tizenkét éves korukban elszöknek a Bujdosra, ahol a helybeli
969 13| volna alkalmat. De amikor én elszöktem az anyám szoknyája mellől
970 11| voltak. Az ördög már rég elszokott az óvárosból, miután itt
971 11| alkonyodott. A városka végképpen elszomorodott, mintha megbánta volna eddigi
972 10| napjainkban kezet csókolunk. Élt itt egy öreg kéjenc, egy
973 7 | Hagyjon engem így félig eltaposva. Majd múlnak az évek, s
974 11| midőn lépéseit hallották eltávolodni a házból, akkor mindig meghalt
975 8 | félhomályban, esti füstben eltávolodott barátnők után.~- Eszténa!~
976 7 | a gyermekek a kismisére eltávoztak.~Hartvigné szokás szerint
977 4 | hogy én már sokkal többet éltem, mint a nyolcvanesztendős
978 7 | fülkék, ahol bizonyosan élve eltemetett bűnösök gubbasztanak az
979 2 | gond és bánat ez arcon, eltemetve feküdt az a nyugalom vársáncai
980 2 | mint a paradicsomi kígyóé. Eltérően a nők szokásos lábszárától,
981 15| futni kezdett, mint egy eltévedt angyal.~- A folyó felé! -
982 15| egy szomorú vándor, aki eltévesztette az utat. Kezeit összekulcsolva
983 3 | egy nőtől s azután csaknem eltikkadni a szomjúhozástól! Inni egy
984 6 | már mintha nyugodtabban, eltökéltebben nézett volna a szemem közé.
985 1 | gőzhajón vagy a vasuton eltölt. (Már régen elment a kedvem
986 13| legboldogabb óráját véltem eltölthetni Pálfi Pál koporsója mellett!
987 14| úri visszavonultságban eltöltött életemnek az legyen a befejezése,
988 3 | forrásból, amely nyomtalanul eltűnik, és mindig a forrás vizére
989 17| mind érthetetlenebbé vált. Eltűntek az x.-i állomás piros és
990 1 | érdemes többé felöltözködni, elüldögéltem vasuti sorompókon, üres
991 6 | egy félóráig időzik itt, elutazik s felejt.~Hartvigné húga
992 2 | csodálkoznám.~- Én úgyis elutazom innét holnap, s maga sohasem
993 12| Hartvig úr elutazott, az asszony bezárkózott
994 17| A vasuti állomás előtt elváltunk. Hozzám simult, átölelt,
995 11| gyermekfej-nagyságú lakatok függtek, mint elvarázsolt szellemek. A szatócsnál
996 7 | fülkék, ahol bizonyosan élve eltemetett bűnösök gubbasztanak
997 1 | füstje a hegyoldalban, majd elvész nyomtalanul.~Annak örültem,
998 13| szóltam magamban, ez évben elveszíted a szűzességed. De nem bánom,
999 1 | keresni, mert minden örömömet elveszítettem a nőkben, az időjárásban
1000 10| vendégektől az uzsonnát...~- Majd elvezetem önt a Rienzihez, ha nincs
1001 13| egy délután a bástyán át elvezetett az óvárosi temetőbe.~A falak
|