1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
1002 3 | a hervadt, de megtermett Elvirát szemelvén ki, akinek félhomályos
1003 14| ne érjen a bútorokhoz -, elvonult előttem ennek a szobának
1004 2 | Szakállak, vértek, szívek elvonultak, a nők tovább kötötték harisnyájukat,
1005 14| bele kell nézegetni az emberekbe, akikkel útközben találkozunk,
1006 11| ami az életet tartja az emberekben, hogy a magányos, bús téli
1007 1 | a kedvem attól, hogy új emberekkel megismerkedjem, de útitársam
1008 12| arcomba kiáltotta:~- A vidéki embereknek is van eszük, mégpedig több,
1009 15| amely mindig úgy tapad az emberekre, mint a szánalom? Nem áll
1010 7 | templom ajánlva azon régi emberektől, akik a hitnek ezt a hajlékát
1011 14| vetettem meg magamban az emberi hiúságokat, az ostoba beszélgetéseket,
1012 4 | komolyan, s nem lettem volna emberismerő, ha észre nem veszem Hartvigné
1013 15| világot. Titokzatos vén emberkék futottak apró kutyáikkal
1014 17| reám, mint a legkiválóbb emberre.~A vasuti állomás előtt
1015 11| a veszett hírű, szomorú embertől. A vásárokról néha úgy jött
1016 2 | leskelődni a maga gödrével, az emeletre felkanyarodó csigalépcsőre
1017 12| becsületes lelkünk van. Mi emelt fővel jelenhetünk meg bármely
1018 12| kávéscsészét a szájához emelte:~- Jól mulat X.-ben? - kérdezé.~
1019 2 | amelyek az asszony szépségét emelték, és a bennem halkan dobogó
1020 12| én bálványom csak ült és emésztett olyan zavartalanul, mintha
1021 2 | felé összekeveredett az emésztőgödör szagával; sötét, gyanús
1022 11| összefont hajfürtöt adott emlékbe, miután kértem erre. Szégyenkezett,
1023 12| rossz, álmatlan éjszaka emléke.~Úgy éreztem, hogy bűnös
1024 2 | királyok és urak messziről jövő emlékei hangzanak a toronyláb összestimmelt
1025 15| se maradt egy víg, kedves emlékem - valami furcsa pacsuli
1026 9 | Ma már nem emlékezem, hogy mivel foglalkoztam
1027 2 | pisztolylövés tette volna emlékezetessé látogatásomat például az
1028 10| kérdeztem, egy hölgyre emlékezvén, aki az elmúlt években megadóan
1029 14| kalapok mind itt hagyták az emléküket. Borzadállyal tekintettem
1030 3 | pedig vidéki fogadók nevének említésére eszembe jutnak a kolbászoknak,
1031 10| Nem tudom, említettem, hogy negyvenesztendős koromban
1032 7 | Elandalodtam e gyönyörű énekeken, mint a vén bűnös ártatlan
1033 7 | mellvédjei mögött, akkor sem énekelhettek volna csengőbb lelkesedéssel,
1034 15| kiszabadult madár boldogságával énekelni.~- Hát mit akarsz, Eszténa?
1035 4 | hit burnót szelencéjéből. Énekeskönyv kezdőbetűivé görbült öreg
1036 15| színes csengőikkel, üvöltő éneklésükkel. Majd gyászmenet zenél valamerre,
1037 6 | a kisvárosi unalomról. Engedékeny, szíves, türelmes, megadó
1038 2 | a városkában, s ez gyors engedékenységre bírta - folytatta szomorú
1039 2 | tekintettem, ha egy-egy nő engedelmes volt. Az én vakmerőségem
1040 15| földön guggolt hallgatva, engedelmesen, lélegzetvisszafojtva.~Meddig
1041 7 | aztán nagyon szelíden, engedelmet kérően függesztette rám
1042 14| Sajnálom Szikrai urat, de nem engedhetem át helyemet. - Így gondolkoztam
1043 9 | S az uram becsülete sem engedi, hogy mindenféle kétes nőszemélyek
1044 2 | városka valódi nevét is. Engedje meg az olvasó, hogy az elkövetkező
1045 15| létra segítségével jutott. Ennél szomorúbb arcot sohasem
1046 7 | szabadna inni és bővebben enni a fűszeres ételekből. A
1047 9 | Eddig nem is tudtam, hogy ennyi közönségesség lakik ebben
1048 2 | volt.~Bocsásson meg, hogy ennyire untatom e sohasem látott
1049 10| Eszténa sohasem lett az enyém.~Az Arany Csillagnál megismerkedtem
1050 14| és más korból. A rózsás, enyhe színezetű, gömbölyű hátú
1051 2 | vidáman ugrándozik a dércsípte eperfán, mint az újra kezdődő, múltját
1052 7 | hajlékát oly komorrá, ijesztővé építették, mint valami örökös fenyegetést
1053 2 | vakmerőségem az ő alázatosságukon épült, gyors elhatározásom, olykor
1054 8 | akinek a kisujja többet ér...~- Jól van - feleltem,
1055 4 | tehetnék semmit szegény húgom érdekében.~- Talán van a húgánál kiadó
1056 12| fizessenek a polgárok, ha érdekeiket védi a helyi sajtó.~Majd
1057 14| valóságos élet nem nagyon érdekel - mondta -, mi színészek
1058 14| angol királynőt valóban nem érdekelhet, hogy mi történik a szomszédszobában
1059 2 | meghosszabbítottam.~Bizonyára érdekelheti az asszony egyéb külseje
1060 14| pókhálójával, hogy már az sem érdekelt, hogy megérkezik-e pontos
1061 1 | útitársak szokásos, álmos, érdektelen előadása, amíg a vonatot
1062 4 | ki a táskáimat. Lássuk, érdemes-e hosszabb ideig a városban
1063 14| üressé válik. Miért volna érdemesebb feltápászkodni, mint egy
1064 7 | és a bécsi udvari templom eredetije után másolták. Mindenesetre
1065 12| hosszadalmas nézegetésével, halkan eregette a füstöt, amíg körülötte
1066 8 | képű nők kíséretében az ereklyét hordják körül a városban
1067 3 | általában sem bűnt, sem erényt, semmit se bántam meg, amit
1068 2 | hetivásár rikított, a háztetők eresze fehérlett, mint az imakönyv
1069 11| az ég, feljött a hold, az ereszről lezuhant a hó, s én azt
1070 2 | halálos ítéleteket s az eretnekek elégetését. Ez órában konyhaszaguk
1071 2 | akik különös izgatottságot éreznek akkor, midőn egy mezítelen
1072 2 | történelemmel. Egyetlen nő sem érezte még kedvese ölelgetésében
1073 7 | ahol a papok a másvilággal érintkeznek. Szellemek laknak a misemondó-ruha
1074 14| karosszékben - hogy a kezem ne érjen a bútorokhoz -, elvonult
1075 8 | mintegy panorámában... S az erkélyeken sötét szemű nők várakoznak
1076 14| tökélve mindenre. Ha én nem érkezem X.-be, jött volna valamely
1077 10| hoteljét, ahová legelsőnek érkeznek meg a pesti hírek. Gondoltam,
1078 2 | mintha egyszer meg kellene érkezni valakinek e cifra bárkán...
1079 12| Győrből, Debrecenből, Aradról érkeztek meg az emberek, aztán újra
1080 11| siralomházban.~Majd ismét egy házhoz érkeztünk, amelyben Eszténa született.
1081 10| dolgozik, amely a polgárság erkölcsi életét tárgyalja. Majd ő
1082 14| amelyet gyermekkorunkban egy erkölcsnemesítő regényben olvastuk. Esztendők
1083 8 | való máglya, amelyen az erkölcstelen asszonyokat elégetik. Míg
1084 8 | lebomlott, alig vállig érő haját szétseprik, a piacra
1085 3 | Eszembe jutott sok hiábavaló erőlködésük, magányos szenvedésük. Láttam
1086 14| most olcsó kiscipők keresik errefelé az utat a külváros havában.
1087 2 | mintha az nem tudna leszokni erről a mozdulatról. A szeme gyöngéd,
1088 2 | előtt a nékem mai napig is érthetetlen eseményeket. Ha ketten ülünk
1089 17| mozgott, a rikácsolás mind érthetetlenebbé vált. Eltűntek az x.-i állomás
1090 1 | hol a lehullt faleveleket érzelemtelenül nézegettem, rajtakaptam
1091 13| hanyatlani látszott a kéz az érzelmek skáláján. Már csak duruzsolt,
1092 13| gyónok, midőn halálomat érzem közeledni a zárda öreg plébánosának,
1093 3 | legrosszabb és legritkább érzések közül való. Elmenni egy
1094 1 | hirtelen, a kialudottság érzésével felébredtem, holott alig
1095 2 | ölelgetésében azt a boldogító érzetet, hogy e karokról, lábakról,
1096 13| nagy szerencsétlenséget érzett volna ez a leány.~Most gunyoros,
1097 3 | Egyedülinek s elhagyottnak érzi magát a földön. Kivételes
1098 14| köpenyeget és hideg tekintetet - érző, szomorú szívet és bús gondolatokat,
1099 2 | Ha a nyomban következő események egy piros farsangi bál közben,
1100 14| örvendeztem volna a közelgő eseménynek, mint valamely ünnepnapi
1101 13| a leskelődőé, aki holtak esetleges cselekedeteit akarja kifürkészni.
1102 4 | gyorsan.~- A pénzt semmi esetre se fogadom el - feleltem
1103 16| szemérmét úgy elfelejtette, mint esküjét.~*~
1104 7 | Nem tudom megszegni az eskümet, mert nem élhetek tovább.
1105 17| érted - a hűségemet, az esküvésemet, minden fogadalmamat. És
1106 11| lesz holnap, szentmise, esküvő vagy halál, aminek a kedvéért
1107 14| nagyon hosszú mise előzi meg esküvőmet, mert ezalatt mindinkább
1108 15| álldogáló tűzfalak, tetők, esőcsatornák mind felriadtak volna és
1109 1 | jó részét tengelyen, őszi esőzésben, boldogtalanná ázott köpenyegben
1110 11| fejedelmek közelegtek a téli estében, akik feleségül kérik az
1111 6 | szentté válott mártírt.~Estefelé Hartvignéval találkoztam
1112 2 | dohányfüstbe merült céltalan esték, nyerítő röhejek, üres dalok
1113 11| hogy a magányos, bús téli estéket végigéljék, midőn az ablakokra
1114 15| dalocskákhoz, a hangulatos estékhez, a régi házak játékos árnyékaihoz,
1115 3 | Szomorú voltam - érte.~Az estémet egy városalji kocsmában
1116 11| városban felébredni.~Ezen az estén nem vártam meg Eszténát.~
1117 11| amelyeket nők kinyitogattak estenden, ha vállalkozó lovag vetődött
1118 3 | évek folyamán elhervadtak. Esténként a kályha tüzébe bámult,
1119 4 | holnap - felelt Hartvigné.~Estére elfoglaltam szobámat a barátságos
1120 5 | kocsmába, ahol a tegnapi estét töltöttem. - Védekezve és
1121 2 | hogy azelőtt sohasem jutott eszébe bárkinek megmutatni a fehér
1122 15| akarsz, Eszténa? Elment az eszed, hogy be akarsz állni bukott
1123 7 | imádságos könyvéből, csak alig észrevehetőleg bólintott.~Már elmenőben
1124 2 | mellén, amint egy percre észrevehettem. Lehúnyta a szemét, keresztet
1125 2 | orrán, a fülén, az ajkán észreveszem az első pillantásra, hogy
1126 14| éjszakában, s remeg, hogy anyja észreveszi álmatlanságát, a vetőkártya
1127 13| pisztolyomhoz nyúltam. Eszténa észrevette mozdulatomat. Hirtelen térdre
1128 11| üvöltözött a ház előtt, Eszténáék elköltöztek a csendes, bűntelen
1129 11| meggondoltabb... Szegény anyám két esztendeig nem járhatott a templomba,
1130 12| jó étvágyú ember volt. S esztendőkig irigykedve gondoltam rá.
1131 1 | kerültem X-be, ahol hetvenhét esztendőt töltöttem. Megnyugodtam,
1132 12| vidéki embereknek is van eszük, mégpedig több, mint a nagyvárosi
1133 14| kirándulunk, és rántott csirkét eszünk papirosról és földbe ásott
1134 3 | lakott, ahol Hartvigné. Az ételek ízlettek, a hó gyönyörűen
1135 7 | bővebben enni a fűszeres ételekből. A kalendáriomi ünnepeknek
1136 11| káromkodtak, pénteken húst ettek, a nők többet mosolyogtak
1137 12| pályaudvarhoz hasonlatos étteremben, ahol a vastraverzek alatt
1138 1 | nőkben, az időjárásban s az étvágyban. Ekkor kerültem X-be, ahol
1139 13| Eszténa, szóltam magamban, ez évben elveszíted a szűzességed.
1140 11| imádságokat. - A vezeklés éveiben szolgáló volt egy szent
1141 2 | lábak kiszolgálják a maguk éveit, aztán megtörnek gondban,
1142 1 | töltöttem be negyvenedik évemet, és néha-néha nagyon szerencsétlen
1143 12| amelyeket mind felhasznált evés közben, helyet csinált a
1144 10| kisasszonyok, uram, már tizenkét éves korukban elszöknek a Bujdosra,
1145 13| életéért kétségbeesetten evező beteg mellett; mind idejöttek
1146 12| hat-hét ezer forint lesz az évi jövedelme; fizessenek a
1147 2 | tányérok, szarvasagancsos evőeszközök, dohányfüstbe merült céltalan
1148 13| sorakoztak buzdító felírásokkal, évszámokkal, amelyek múlt századbeli
1149 7 | helyezkednek a női testek már évszázadok óta. A holtak kihűlt helyén
1150 2 | igen nagy ünnepélyre várna évtizedek óta a bútorzat, hogy valódi
1151 14| kályhás, almaszagú korcsmai extraszobában, ahol a háziáldás függ a
1152 7 | hogy ha ők nem szerepelnek ezekben az imákban, akkor engem
1153 8 | valami bált hirdetett, de ezeknek a leányoknak olyan jókedvük
1154 1 | a vadász szeme elől, egy ezüst sóhajtásos tónál vadludak
1155 8 | magisztrátus, a polgármester vastag ezüstlánccal a nyakában, a város gombos
1156 4 | kezdőbetűivé görbült öreg E még F betűk mendegéltek a sárga
1157 7 | Falun kacsák és libák, fa-Krisztusok és boldog kis kápolnák között
1158 4 | feltűnt Hartvigné, kerek kis fácántollas bársonykalapka volt a fején,
1159 15| árnyékaihoz, az ágy alatt fadobozban alvó babáidhoz és a havas
1160 11| mint a hóhér gyűjteménye. Faggyúgyertya bűze és zöldséges verem
1161 5 | olvasztotta a friss reggeli fagyot, lemondó egykedvűséggel,
1162 5 | átkelni a hídon, amelynek fagyott deszkái döngnek lépteik
1163 10| Kalapácshoz, részben a Zöld Fához voltak címezve.~Így aztán
1164 7 | válottak tovább is viselik fájdalmaikat, a mártírok töviskoronájukat.
1165 15| egyszer elkövetkező szülési fájdalmaknak. Menj vissza, Eszténa, ártatlanul,
1166 4 | húga? - kérdeztem, hogy a fájdalmas szavakat megállítsam a száján.~-
1167 13| háborgat éjszaka?~A szerkesztő fájdalmasan nyögött:~- Azt akarom mondani,
1168 15| a tested megismeri azt a fájdalmat, amely ízelítője az egyszer
1169 15| árvák aranybetűkkel íratták fájdalmukat. Bús anyák arcai - és benne
1170 13| a léptek, mintha valaki falábakon ment volna végig a sírok
1171 4 | minden cél nélkül a templom falában. A hollók magasan szálltak,
1172 14| férfidörmögések hallatszottak a falakból, mint régi sírokból dudaszó
1173 2 | volt ez a Felvidéken, öles falakkal, zárdaablakokkal, kályhákkal,
1174 2 | nyomban elhatároztam. A falakra néztem. Néhány szakállas,
1175 7 | szemű arcok nézegettek alá a falakról, századok óta elfásult Krisztusok,
1176 8 | az Arany Csillag sárga falán egy piros cédulát láttam,
1177 13| fogát, és megrugdalta a falat:~- Én pedig figyelmeztetem -
1178 2 | csengettyű nyomult ki a falból. Bizonyosan békés, boldog
1179 1 | ligetben, hol a lehullt faleveleket érzelemtelenül nézegettem,
1180 1 | mint heverő kutyák, egy falevélnyi ablak mögött mécses égett,
1181 8 | képzeletemben mégis fehér falú spanyol házak suhantak el,
1182 7 | Megesküdtem, megfogadtam... Falun kacsák és libák, fa-Krisztusok
1183 12| sikerült is feltalálnom a Zöld Fánál, ahol a zöld cserépkályhánál
1184 17| visszament a városba, mint egy fantom az éjszakában, akit többé
1185 8 | aggodalmaskodott.~- Igen - mondtam fanyar kedvvel -, nagyon fogok
1186 13| pengést, a rikoltó örömöt, fáradtan hanyatlani látszott a kéz
1187 5 | helyen. Fekete csontból faragott, egyszerű, bársonyszalagos
1188 2 | a tánc, hanem a házigond fárasztja. Az első pillantásra észrevettem,
1189 2 | nyerítő röhejek, üres dalok és fárasztó beszélgetések, s az egyetlen
1190 17| azok mögöttünk, mintha két farkas ment volna végig éjszaka
1191 3 | ne haraphasson a téli éj farkasfoga, a fülébe a boldogtalanság
1192 2 | amelyekből az esti tűz farkasszemet nézett az alvókkal. A gyertyák
1193 4 | amire meg tudtam bírkózni farkasszőrű kedvemmel, hogy a mosdótálhoz
1194 13| mintha róka mozgatná lompos farkát; egy lépés hallatszott a
1195 8 | találkoztam a ködben.~Igaz, hogy farsang már elkezdődött, a kocsmákban
1196 8 | egyenesen valamely középkori farsangból jönnének, midőn egy napra
1197 2 | következő események egy piros farsangi bál közben, álorcás vigalom
1198 14| mindig rá volt borítva a fatábla, az utcára mutatott. Szűk,
1199 6 | volt fekete ruhájában, sűrű fátyolában, simára fésült hajával,
1200 8 | füstölők, fénylő napsugarak, fátyolos, cigányos képű nők kíséretében
1201 3 | lángok közé, mint egy megunt fátyolt. Szomorú voltam - érte.~
1202 2 | porráválásuk után a történetíró fecseg. Szakállak, vértek, szívek
1203 1 | útitársam. - Haszontalan fecsegés volna az, mint az útitársak
1204 15| koppant le lábáról, mint a fecskefiók a fészekből. A fehér harisnyák
1205 5 | bakancsa, piros halászkendője, fecsketarka ruhácskája. Bizonyosan futva
1206 11| az anyja nem akart olyan fedél alatt maradni, ahol valami
1207 14| nem oly cinikus, mint egy fegyenc, sem oly romlott, mint egy
1208 13| viseltek páncélt és zörgő fegyvereket. Családi sírboltok sorakoztak
1209 15| nyomakodik felfelé a lépcsőn, és fegyverzetét felakasztja a kamarában?
1210 8 | végzetesen bontakozott ki a fehér-fekete arcocska, mint egy látomány
1211 13| gyertyám, a nagymosásnál nem fehéredett az ingem, meredek háztetőkön
1212 2 | kőpadon felágaskodnak a fehérlábú szűzek, hogy letekintsenek
1213 11| utcák rongyos fehérneműin fehérlő napnak. A varrógép berregésének.
1214 2 | vizesen megfésültek, az ingek fehérlők, az arcok vidámak a családi
1215 11| girbegurba utcák rongyos fehérneműin fehérlő napnak. A varrógép
1216 8 | Bandi". Vigyázott, hogy a fehérneműje ne gyűrődjék, ugyanezért
1217 6 | igen sok parfőmöt locsolt a fehérneműjére, mindamellett kedves volt
1218 15| aki utoljára figyelmezteti fehérségével.~Csupán fehér vászonból
1219 6 | fésült hajával, házikenyér fehérségű térdeivel, kopogó félcipőjében,
1220 3 | gyermekeitől, talán megfordul a fejében a másvilági üdvösségének
1221 11| kicsattanó arcú, borissza fejedelmek közelegtek a téli estében,
1222 4 | fácántollas bársonykalapka volt a fején, macskabőr bundácska oroszos
1223 15| gonosz glóriát, amely előre fejére rakódott. Úgy volt fésülve,
1224 2 | meg, ha kissé közönségesen fejezem ki magam, másképpen nehezen
1225 2 | lépcsők, amelyeken a fehér fejkendős, mezítlábas, papucsos, elszánt
1226 3 | a polgárasszonyok fehér fejkötőjének lehullása kontyáról, szégyenkezése
1227 7 | álmodni?~Egy kis szőkés-barnás fejnek póksárga szeme villant rám
1228 10| füle mellől fésülte kopasz fejtetőjére. A szőkés hajszálak egymáshoz
1229 10| a cimboráik. Amíg benő a fejük lágya, és komolyan tanulni
1230 13| mellett -, csöndben, mint a feketerigó és Eszténa simogatását állni.
1231 13| lelkiismerete alszik a kényelem fekhelyén, ébren van a sajtó, amelynek
1232 2 | nem szabad megszeretni a fekhelyét, mert holnap új tanyát kell
1233 14| asztala, ahová egymás után fektetik a hullákat.~Az életnek minden
1234 13| Pálfi Pál... Mintha maga feküdne itt uram.~Ráhagytam, mert
1235 2 | bánat ez arcon, eltemetve feküdt az a nyugalom vársáncai
1236 14| találkozunk, s mindezt a kanapén fekve lehet elintézni. De néha
1237 2 | és az alacsony kőpadon felágaskodnak a fehérlábú szűzek, hogy
1238 2 | kérkedésből, de bármely cél nélkül felajánlottam az asszonynak, hogy a lakbért
1239 15| lépcsőn, és fegyverzetét felakasztja a kamarában? Nem hallod,
1240 11| apró játékházikóik mellé felállítják a fenyőfácskákat...~Mi lehet
1241 15| akarna jutni a szobába.~Felálltam, és dermedten néztem az
1242 2 | főbólintással elfogadta.~Ezután felálltunk, és a karácsonyfa díszeit
1243 10| ennek a kutyahűségű szemű, félbolond fiatalembernek még hasznát
1244 10| szivarra gyújtott, haját felborzolta, és monoklit tett fel, amelyen
1245 6 | fehérségű térdeivel, kopogó félcipőjében, savanykás leheletével,
1246 2 | bergsteigerek, regatták s egyéb félcipők késő vénségükig szolgálnak,
1247 13| macska a papírgolyóbissal, a felcserrel, aki madárfejjel ült, és
1248 2 | Az egyik cipőszár felett felcsúszott a kék zsinórra szegélyezett
1249 11| csilingelő nagy városban felébredni.~Ezen az estén nem vártam
1250 1 | a kialudottság érzésével felébredtem, holott alig félóra előtt
1251 6 | félóráig időzik itt, elutazik s felejt.~Hartvigné húga délután
1252 7 | múlnak az évek, s én lassan felejtek, meggyógyulok. Nézzen körül
1253 11| sötétségébe, mint egy itt felejtett fecske.~- Tegnap megszidott
1254 1 | Iskoláslányok szalagos cipőjén felejtettem a tekintetemet, és a templomban
1255 4 | nézett rám, hogy sohase felejthetem el tekintetét. Mintha kancsalított
1256 15| Szerelmesen, boldogan, felejthetetlenül nézett rám vissza.~- Elmegyek,
1257 2 | lányok mezítelen lábszárán felejtik el a szemüket. Én most őszintén
1258 14| lobognak az új cipőszalagok? A félelem, a szorongás, amely most
1259 8 | haragszomrád játék kérdései és feleletei. Manapság is csodálkozom,
1260 13| hotelportás.~Szikrai urat ezután feleletre sem méltattam. Pedig ma,
1261 4 | bugyborékoltak a számon; növekvő félelme arra sarkantyúzott, hogy
1262 15| tagokba, hogy ilyen magosságra felemelkedhessen. Mintha az esőcsatornán
1263 12| és az utolsó cseppet a felemelt tányérból a kanálba öntötte -
1264 12| mert már vége van a nap felének? A szomorú, lovagló árnyak
1265 2 | szeme gyöngéd, alázatos, félénk lett, mintha gyermekei és
1266 12| lángjától, a szőke füst félénken szivárgott a szivar végén,
1267 10| szegték, búskomorrá tettek, félénkséget, bizalmatlanságot, sőt gyávaságot
1268 2 | házias élet, a fehér lábú feleség, a dunnameleg téli éjszakák
1269 3 | bécsi fiákeresemet, aki a feleségét állandóan "Katz"-nak nevezte.)~
1270 2 | nem akarna hivalkodni e felesleges díszével. Az orra, homloka
1271 7 | látszott figyelni, kémlelni, felettem tanakodni. Frufrus, babás,
1272 15| Talán hét esztendő repült el felettünk, mint az elátkozottakon.~
1273 15| lábaival már nyomakodik felfelé a lépcsőn, és fegyverzetét
1274 13| sietős útja volna. Aztán felfutott a lépcsőn s kisuhant a kriptából,
1275 5 | lemondó egykedvűséggel, felgyűrt nadrágban elhagytam a házat,
1276 10| nevet magában a polgárok felháborodásán.~- Természetesen, akkor
1277 11| rokonai sorban meghaltak, felhagyott az üzlettel, mert úgysem
1278 3 | felől lépteimnek messziről felhangzó koppanását. A fehér kendőt
1279 12| folyadékot, amelyeket mind felhasznált evés közben, helyet csinált
1280 11| meghal a városban, aki csak félig-meddig ismerősünk volt, a mama
1281 10| különösen óvakodtam a lelki felindulásoktól, mert ezek mindig igen ártalmas
1282 7 | félreléptem egy kockakőről, amely felírása szerint, egy régi polgár
1283 15| az arcra vésve. Sírkövek felírásai jutottak eszembe, amelyekre
1284 13| sírboltok sorakoztak buzdító felírásokkal, évszámokkal, amelyek múlt
1285 13| ujjaival betűzte a kőbe vésett felírást.~- Pálfi... Pálfi Pál...
1286 2 | elbeszélésem nyomán, mert itt-ott felismerhetetlenül elrejtem drága alakját a
1287 8 | Hárman voltak, nyomban felismertem Olga szívarcát, szürke,
1288 7 | rikító pipacsra. De amott, feljebb a hajóban, ahol a nők foglalnak
1289 11| Éjféltájban kitisztult az ég, feljött a hold, az ereszről lezuhant
1290 2 | maga gödrével, az emeletre felkanyarodó csigalépcsőre egy gömbölyű
1291 4 | omnibuszán megérkezett. A felkeléseim igen zordonak voltak ez
1292 5 | hetenkint ért rá családját felkeresni. Előre elhatároztam magamban,
1293 3 | szemmel, a fül és a tapintás felkészültségével. Ifjúság volt. A kakas és
1294 7 | hajnalban hideg misemondásaikhoz felköltöttek. Megvallom, féltem a templomtól,
1295 12| szivárgott a szivar végén, aztán felkönyökölt az asztalra, a szivart a
1296 8 | nevetgélt, s nem látszott félni, hogy az ajtó egyszerre
1297 5 | volt. Kérésemre nyomban felnyitotta. Egy nyírott pofaszakállas,
1298 4 | megszállott nővel. De most már felocsúdtam. Elmúlt a nehéz óra, amelyet
1299 10| hogy készülő nagy művében felöleli az összes pikantériákat.
1300 1 | nem volna érdemes többé felöltözködni, elüldögéltem vasuti sorompókon,
1301 14| a házak oly ünnepélyesen felöltöztek, mintha ismét karácsonyt
1302 15| leeresztette, és fejét búsan féloldalra fordította. Nem tudta tovább
1303 5 | megmondani neki, hogy én feloldozom, de okosabbnak véltem a
1304 15| riadtam fel, hogy az udvar felőli ablak vészesen csörömpöl,
1305 1 | felébredtem, holott alig félóra előtt feküdtem le, s nem
1306 6 | ember, aki úgyis csak egy félóráig időzik itt, elutazik s felejt.~
1307 14| a csigalépcsőn. Az ajtó felpattant, Eszténa állott a küszöbön.
1308 11| viseltek. Káposztafejek voltak felrakva a polcra, amelyek a félhomályban
1309 11| Tündökölve, hívőn, szinte félrecsapott szájjal mosolygott, midőn
1310 2 | mosakodástól. A zubbonyából félreismerhetlen asszonyillat lengett. A
1311 7 | a kő súlyosabb.~Ijedten félreléptem egy kockakőről, amely felírása
1312 2 | tekintetünk, de a színes cukorkák felrepülni látszottak, mint játékos
1313 13| amelynek ajtaját ügyesen félretolta Eszténa, csaknem teljesen
1314 4 | jutott volna a függönyt félrevonni, vajon mi történik a külvilágban?~
1315 11| szitkozódni. Éjszakánként Eszténa felriadt, s hallotta, hogy odalent
1316 15| tetők, esőcsatornák mind felriadtak volna és kiáltanák:~- A
1317 5 | tekintetű, pedrő nélkül felsodort bajuszú, kettéválasztott
1318 13| szóltam részvéttel -, nem félsz a sárkánytól, amelynek ezer
1319 8 | észre, hogy havazik, a köd felszállt, és a hóesésen át halott
1320 3 | társaságában, és egypár napig félszemmel alszik, hogy álmában el
1321 2 | megérkezése, a veres képű, félszemű aranysapkás konduktor oly
1322 14| cserépkályha voltak a szoba felszerelései, amelyeknél fogva Rienzi
1323 11| boldog perceket.~Eszténa felszökkent a régi kocsira. Ruháját
1324 15| vetette rám a szemét, amíg felszólítás nélkül vetkőzött, mintha
1325 12| kerestem fel, akit sikerült is feltalálnom a Zöld Fánál, ahol a zöld
1326 14| Miért volna érdemesebb feltápászkodni, mint egy ártatlan leány
1327 15| árnyékába készülsz lépni? Nem félted a szemed az örömlányok borzadalmas
1328 5 | nyugtalan volt a szívük, ha féltek a magánytól, elmentek a
1329 13| öregasszonyok, mintha egyedül engem féltenének a városban az ördögtől.
1330 11| éldegéltek.~- És ti nem féltetek a Haláltól? - kérdem Eszténát,
1331 1 | úriembernek látszott, akiről feltételeztem, hogy nem aspirál egész
1332 12| amellyel Hartvigné a kérdést feltette. Csak céltalan életemre
1333 2 | amelyek a karácsonyfa gallyain feltünedeztek. Merev volt a tekintetünk,
1334 13| hetyke fütyörészés hangzott felülről, aztán elkopogtak a lépések.
1335 9 | hosszáig néztem a plafonra. Felugrottam, midőn besötétedett, a térdemre
1336 12| a kanálba öntötte - már felvidultam. Amint a pecsenyét sózta,
1337 13| Szikrai részeg módjára felzokogott:~- Miért bánt engem, uram?
1338 3 | fehérlett az ablakon át, kékes fény borongott a háztetők felett,
1339 7 | építették, mint valami örökös fenyegetést a bűnöző emberek ellen.
1340 13| Felmerült előttem Hartvigné fenyegető alattomos arca.~- Nem -
1341 13| fel Szikrai és magatartása fenyegetővé vált. - Nem mozdulok a kapu
1342 2 | közül, a cipők a lábakon fényesek, az ágyneműből friss reggeli
1343 7 | helyet foglalt a padsorban. A fényesre simított deszkákon, a kopott
1344 7 | háznak. Az ablakok jobban fénylenek, a ház megmosakodni látszik,
1345 11| játékházikóik mellé felállítják a fenyőfácskákat...~Mi lehet itt benn az
1346 5 | Másnap a jószagú, fenyőfás és tiszta, fagyos reggelen
1347 12| csettintve kortyolgatta, a fenyőfát dárda módjára a foga közé
1348 3 | Ah, uram, ismeretlen férfibarátom, ez a legrosszabb és legritkább
1349 14| kacagások, fáradt mosolyok és férfidörmögések hallatszottak a falakból,
1350 2 | homloka egyenes volt, mint egy férfié. Nyugodtság áramlott ebből
1351 10| nagybajuszú, szelíd szemű férfiúval élénken megbeszéltük Magyarország
1352 2 | lustaságukat szidták a türelmetlen férjek. A szegény lábak kiszolgálják
1353 6 | öt esztendő előtt meghalt férjéről, a fekete nagy kakasáról,
1354 10| szokatlan fölénnyel mutatta be férjét. Hidegen és gúnyosan mustrált
1355 8 | az asszonyok dicsérik a férjüket, akik vétkeztek.)~Amíg a
1356 7 | szószékre, hogy a paráználkodás fertelmességéről beszéljek női hallgatóimnak!
1357 10| szalonban egy kanárisárgára festett hajú, az időtől megviselt,
1358 14| szobájában. A falon egy mezítelen festmény, amely nyilván Rienzi asszonyt
1359 7 | nagyobb karikát sodranak fésülködés után az ujjaikkal, amely
1360 6 | sűrű fátyolában, simára fésült hajával, házikenyér fehérségű
1361 10| úr a haját a füle mellől fésülte kopasz fejtetőjére. A szőkés
1362 15| hajamat ma először Lulu úrral fésültettem, mert ő ért a hölgyfodrászathoz -
1363 15| fejére rakódott. Úgy volt fésülve, mint valami színésznő.~
1364 15| lábáról, mint a fecskefiók a fészekből. A fehér harisnyák összegyűrődtek,
1365 14| csizmák, vastag combokon feszülő harisnyák, kalapok mind
1366 2 | lengett. A cipők nyugtalanul feszültek, mint vadludak szárnyai,
1367 2 | jelvényeket úgy őrzik, mint fétiseket a krákogó, köpködő elbizakodott
1368 3 | elbeszélésemből öreg bécsi fiákeresemet, aki a feleségét állandóan "
1369 4 | a húgommal, aki szebb és fiatalabb nálam. Szegény, korán özvegységre
1370 2 | hivatalnok külsejű öreg- és fiatalember fotográfiája egykedvűen
1371 2 | centiméternyi volt egymástól, mint a fiatalembereké, akik nem régóta tanulnak
1372 10| kutyahűségű szemű, félbolond fiatalembernek még hasznát vehetem és gyakran
1373 8 | végighangzott, mint egy fiatalkori hangulat: - Eszténa!~A ködből
1374 2 | kerestem X.-ben, mert csak fiatalkoromban szerettem a vidéki vendégfogadók
1375 3 | ropogtatták a havat a gyalogjárón, fiatalnak éreztem magam.~Ha imitt-amott
1376 7 | holtak kihűlt helyén vérmes fiatalok helyezik el derekukat. Kihunyt
1377 10| Bujdosra, ahol a helybeli fiatalság a szerelmi ügyeit lebonyolítja.
1378 11| embert, sem öreget, sem fiatalt nemigen lehetett a lépcsős
1379 14| szerepek, a jellemek, képzelt figurák alakjában. Én például évek
1380 7 | szoborcsoportozat vonta magára figyelmemet. Márványanya lépkedett kisebb-nagyobb
1381 15| egy őrangyal, aki utoljára figyelmezteti fehérségével.~Csupán fehér
1382 13| mintha a föld alatti hangokra figyelne.~- Valaki jár a temetőn.~
1383 7 | hosszabb idő óta látszott figyelni, kémlelni, felettem tanakodni.
1384 11| arra, hogy már hányszor figyeltem a mutató közömbös sétáját,
1385 11| valamit, mert tegnap elhívatta Fitkonidesznét. Ha nem tudná uram: Fitkonideszné
1386 7 | Jelentéktelen mézeskalács-arcú, fitos orrú elbizakodott állú és
1387 5 | útitársam hozzátartozóival. Fiúcskák és leányocskák voltak, illedelmesek,
1388 5 | kacsafark-hajzatúak; a fiúcskának lakkszárú csizmája volt,
1389 2 | tanyát kell keresnie.~A fiús zubbonya, amely dupla gallérjával
1390 12| forint lesz az évi jövedelme; fizessenek a polgárok, ha érdekeiket
1391 12| megnézegetett mindenkit, zavartalan flegmával vette tudomásul, hogy ideges
1392 2 | kifizetem. Ő ezt csendes főbólintással elfogadta.~Ezután felálltunk,
1393 2 | hímzés az ingen, vagy a fodor az alsószoknyán.~Ennek a
1394 8 | kagylófényű arca is, amint fodros gallérjába (à la Mikádó;
1395 3 | fényképész kirakatát. Az üveggel födött ládán szórakozottan siklott
1396 2 | lüktetése, a vágyunk bogarászó, földásó munkája összetalálkozik,
1397 14| csirkét eszünk papirosról és földbe ásott bort iszunk. Boldogság:
1398 1 | szemébe, amíg az elpirult. Földbirtokos-asszonyoknak mondtam felejthetetlen hazugságokat,
1399 15| ablakon, Eszténa már elérte a földet, amelyet vastagon fedett
1400 14| amelyek szinte naponta a földhöz vertek: - ezért, hogy egy
1401 14| amelyeknél fogva Rienzi úrnő a földszinten zavartalanul álmodozhatott
1402 10| Hartvigné diadalmasan, szokatlan fölénnyel mutatta be férjét. Hidegen
1403 5 | gyermekek kérését, akik sok föllel akarták kávéjukat, ellenben
1404 14| ezért nem hordtam tollat a fövegem mellett, ezért viseltem
1405 12| fenyőfát dárda módjára a foga közé döfte, a kis tésztaporciókat
1406 17| az esküvésemet, minden fogadalmamat. És most már boldog, csendes,
1407 11| anyám megesketett.~Ekkor fogadalmat tettem Eszténának, hogy
1408 2 | és pörköltszag, amely a fogadó kapujában fogadta az embert,
1409 3 | ebédeltem, pedig vidéki fogadók nevének említésére eszembe
1410 4 | A pénzt semmi esetre se fogadom el - feleltem igen komolyan,
1411 9 | szokatlan hideg szemmel fogadott az előszobában, tetőtől
1412 2 | amely a fogadó kapujában fogadta az embert, amely az udvar
1413 10| pénze, de minden garast a fogához ver, sajnálja a vendégektől
1414 12| az asztalra, a szivart a fogai közé vette, és nekilódította
1415 11| Akkor veszítettem el ezt a fogamat. Az anyám a Csodatévő lábaihoz
1416 8 | kulcsos városokban. Ilyenkor fogamzottak azok a gyermekek, akikből
1417 11| Csodatévő lábaihoz tette a fogat, s azért imádkozott, hogy
1418 11| olyan jó s nemes, hogy hozzá foghatóról a bibliában sem olvastam.
1419 8 | nagymamás kendőjét, de feltűnt a foghíjas, fekete lány kagylófényű
1420 17| ugatott, mint egy komondor:~- Fogják meg Pálfi Pált. Miatta ugrott
1421 6 | amint a ruhásszekrény előtt foglalatoskodott. Csöndes mosollyal nyomta
1422 2 | vezetett az utca felé.~- Foglaljon helyet nálunk, uram.~Igen,
1423 2 | magam, megmondtam nevemet, foglalkozásomat, illetőleg sokszor szégyellt
1424 9 | nem emlékezem, hogy mivel foglalkoztam másnap. Vannak az embernek
1425 7 | feljebb a hajóban, ahol a nők foglalnak helyet a padsarokban, mint
1426 14| kapcsok és gombocskák jól fognak, és a rákpiros szemérem
1427 14| Vajon egyáltalában bűnt fogok-e elkövetni? A leány saját
1428 7 | akikből egy kalapka vagy egy fogolyszárnyacska látszott a kórus mellvédjei
1429 12| félt volna, hogy ostromolni fogom. Egy napon kérdően, hosszant
1430 13| eső. Az éjféli miséken úgy fogtak körül az öregasszonyok,
1431 8 | durrognak a piacon.~Kezet fogtam a lánnyal, aztán egész este
1432 14| felszerelései, amelyeknél fogva Rienzi úrnő a földszinten
1433 3 | mogyorót, és csemcsegve fogyasztják reggeli kávéjukat, miután
1434 10| amelynek magasztalásából nem fogyott ki a szerkesztő. Beszélt
1435 7 | bárányfelhős ég felé a föld népének fohászkodása. A mezei virágok megannyi
1436 7 | valóban nem lehet egyébért fohászkodni, mint azért, hogy a hempergő,
1437 1 | szomorú szemű, deres hajú és főként igénytelen úriembernek látszott,
1438 10| bort, merre kell keresni a fokhagymás pirítóst, citromos kolbászt
1439 2 | halkan dobogó kívánságot fokozták. A karácsonyfa illata körülvette
1440 17| lemostam lelkemről a gyalázat foltját.~Megcsókolt, és lassan visszament
1441 5 | szőlőlevél-izomzatú rózsaszín foltocskák elhalványultak, mintha bőjtöt
1442 3 | óramutató ketyegése. Egy foltos ruházatú nagybajuszú alacsony
1443 3 | A nő varr vagy harisnyát foltoz - mindig ezt csinálják -,
1444 12| a borsot, a levesízelítő folyadékot, amelyeket mind felhasznált
1445 3 | illuziókkal, amelyek az évek folyamán elhervadtak. Esténként a
1446 11| csodatett mutatja életük folyását.~- Mondja, nem lehetséges,
1447 15| arcráncok, amelyeken a könnyek folydogálnak. Majd megállott a sarokban
1448 10| ahol a fedett híd vitt át a folyócskán.~Szikrai úr természetesen
1449 15| nézegethetsz bele az élet folyójába és a vetőkártyába; menj
1450 11| Örültem a hidak alatt futó folyóknak. A girbegurba utcák rongyos
1451 10| saját házukban laknak a folyón túl, Eszténa atyja bányahivatalnok
1452 1 | amelyek valamely rejtély folytán örökre eltűnnek a vadász
1453 3 | halálos ágyukon.~De, hogy folytassam Hartvigné történetét: a
1454 1 | untatni életkörülményeimmel - folytatá útitársam. - Haszontalan
1455 10| vándorszínészekkel. Rendetlen életmódot folytatnak, mert különbnek hiszik magukat
1456 14| legyen dolga. S a hajadat fond koszorúba, mint a mártírok,
1457 14| havazást? Az életuntság úgy fonogatott körül a pókhálójával, hogy
1458 11| Eszténa egy kis koszorúba font titokzatos lila szalaggal
1459 2 | bármilyen hiú, kevesebb gondot fordít a lába ápolására, mint a
1460 12| helyi sajtó.~Majd hozzám fordul, s kötekedő hangon az arcomba
1461 10| Pálfi úr teljesen idegen? - fordult Szikraihoz.~- Még sohasem
1462 2 | kelevézes rozsdás katona forgott a széllel; ilyen időben
1463 12| Kiszámította, hogy hat-hét ezer forint lesz az évi jövedelme; fizessenek
1464 2 | vénségükig ügyelnek lábbelijük formájára, a párizsi szabásra, vagy
1465 6 | Bár nem volt a legjobb formájú - a kezén nagyon meglátszott,
1466 13| mint egy veszett ebet. Forr a tűzhelyen a bosszú olaja.
1467 3 | nyomtalanul eltűnik, és mindig a forrás vizére áhítozni. Az ördögbe,
1468 3 | szomjúhozástól! Inni egy kortyot egy forrásból, amely nyomtalanul eltűnik,
1469 7 | az akácfák vőlegények, forrásszaga van a gyalogösvénynek, vidoran
1470 15| nagyra nyitott szemmel, forrástisztán nézegethetsz bele az élet
1471 5 | Midőn a konyhán csendesen forrni kezdett a víz, az udvaron
1472 2 | külsejű öreg- és fiatalember fotográfiája egykedvűen tekintett alá.
1473 3 | civilek tekingettek alá a fotográfiákról - s akihez még aznap este
1474 12| becsületes lelkünk van. Mi emelt fővel jelenhetünk meg bármely
1475 14| de hülye sem, mint egy frakkos Dummer Auguszt. Miért vagyok
1476 2 | francia sarokra, a szalagok frissességére, a kifogástalan tisztaságra.
1477 15| néztem a lányka újszerű frizuráját, mint valami gonosz glóriát,
1478 7 | kémlelni, felettem tanakodni. Frufrus, babás, fekete hajak környezték
1479 2 | papírláncok, a narancsok, fügék, apró viaszgyertyák, mandulák
1480 14| extraszobában, ahol a háziáldás függ a falon, és az ágyak oly
1481 14| hogy az utca túlsó oldala függöny mögé rejtezkedett, midőn
1482 17| sarokban. Majd a téli éjszaka függönye megöl a kalauzok befagyott
1483 15| kevesen vannak ők a múltak függönyei mögött, akiknek még kezet
1484 3 | ablakai alatt. A szobák fehér függönyeik mögött oly mélyen aludtak,
1485 14| királynő-szerepekről. Vastag gyapotból való függönyök voltak az ablakon és színes
1486 4 | szoktam üldögélni és a fehér függönyre bámulni, anélkül hogy eszembe
1487 4 | hogy eszembe jutott volna a függönyt félrevonni, vajon mi történik
1488 14| papírbokrétákkal díszített függőlámpa. Szalonbútor maradványok,
1489 2 | gyertyaöntésen már túlestek. A függőlámpás pillangós porcelánernyőjén
1490 11| gyermekfej-nagyságú lakatok függtek, mint elvarázsolt szellemek.
1491 3 | a téli éj farkasfoga, a fülébe a boldogtalanság és az elkeseredettség
1492 4 | Megtaszított az ördög, a fülembe súgott: "próbáld meg te
1493 2 | arcberendezésén, az orrán, a fülén, az ajkán észreveszem az
1494 7 | vigasztalhatatlan búcsút jelentő fülke felé. Tunikájában, mezítelen
1495 7 | szeretnének sétálni, a befalazott fülkék, ahol bizonyosan élve eltemetett
1496 2 | szellővel száll el az éjek fülledt gondolata, tegnap keményített
1497 5 | célból kijelölnek. Piros fülükkel, mogyoró-orrocskájukkal,
1498 3 | a város villamosfényben fürdött. Sablon férfi voltam, disznókereskedő
1499 11| belülről világító arcát, fürge kis száját, igénytelen mosolyát,
1500 2 | téli éjszakák és a göndör fürtű gyermekek iránt. Önkéntelenül
1501 12| szomorúságok, vesztett pörök, füstbe ment tervek, elhibázott
1502 8 | kezdett a félhomályban, esti füstben eltávolodott barátnők után.~-
|