1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
2003 11| volt odafent, mintha az ifjúkor álmodozásaiból maradt volna
2004 2 | esetleg menekülni lehet, ha ifjúkori szerencsém cserbenhagyna,
2005 10| hallgatásra nem bírja... Ifjúkoromban korcsmák hátsó szobáiban,
2006 13| úrnak minden tekintetben igaza volt.~Hisz szerelmes volt,
2007 13| Eszténa megtartotta ígéretét, egy délután a bástyán át
2008 10| fogalma legyen az embernek.~Ígérte, hogy készülő nagy művében
2009 9 | elfoglalták a szobát, s ígérték, hogy majd megvárják az
2010 14| markolássza, mint azét, aki ide igyekezik, egykor majd füst lesz,
2011 10| arcú embereket is, mert igyekeztem zökkenés nélkül, meglehetős
2012 4 | magaménak akarom őt... Olyan ijedelemmel nézett körül a templomsétányon,
2013 15| kivert fűzős cipőcske szinte ijedt csodálkozással koppant le
2014 7 | hidegebb s a kő súlyosabb.~Ijedten félreléptem egy kockakőről,
2015 7 | a hajlékát oly komorrá, ijesztővé építették, mint valami örökös
2016 8 | szörnyű baziliszkuszt vagy ikret hoznak-e a világra?~A ködben
2017 14| valami hervadt virágból az illat.~Ültem s várakoztam.~Nem
2018 3 | egy őszi délután, rossz illatú házban, kövérek és soványok
2019 5 | Fiúcskák és leányocskák voltak, illedelmesek, kacsafark-hajzatúak; a
2020 12| ügyvédkülsejű férfiú volt az illető. Amint a levest kanalazta,
2021 2 | nevemet, foglalkozásomat, illetőleg sokszor szégyellt semmittevésemet,
2022 11| mosolyogtak férfiakra, mint illett volna, fiatal házasok szeretkeztek.
2023 3 | Bizonyosan telve volt a szíve illuziókkal, amelyek az évek folyamán
2024 7 | Szegény, nem tehet arról, hogy ily gonosz emberrel ismerkedett
2025 15| hullámokba?~Talán ezt, vagy ilyesmit kellett volna mondanom Eszténának,
2026 7 | elkapja a lábát annak, aki nem imádkozik. Vajon mi lehet a nagy oltárkép
2027 13| akarok lenni. Legyen miért imádkozni a kolostorban. Ah, az anyám,
2028 1 | zubbonyát megszagolhassa, hogy imádkozó hangon, visszafojtott szuflával
2029 11| lábaihoz tette a fogat, s azért imádkozott, hogy ne legyek szép, békén
2030 1 | s nem jutott eszembe sem imádság, sem költemény, sem kedves
2031 4 | az élet, csak egy jóízű imádsággal. A régi téli kendők között
2032 7 | nem szerepelnek ezekben az imákban, akkor engem nevezzenek
2033 2 | eresze fehérlett, mint az imakönyv margója, szekerek zörögtek
2034 4 | s nem találom a lapot az imakönyvben. Nem teszek szemrehányást
2035 11| körülöttem, mint a varjak az imént a torony körül. Nem, nem
2036 3 | fiatalnak éreztem magam.~Ha imitt-amott felmerült valamely kétségem,
2037 12| mintha az ő vonatjának indítására sohasem kerülne a sor. Ez
2038 8 | tudtam volna, hogy egy vonat indul az állomásról, gondolkozás
2039 13| eljössz, amikor még el se indultál, a kártya megmutatta; -
2040 2 | Csak barackszínű fejét ingatta még, mintha az nem tudna
2041 15| ugrott. Ott állott egy szál ingben, mezítelen lábbal, mint
2042 15| felemelkedett, aztán libegő, hosszú ingében, piros talpain futni kezdett,
2043 14| harisnyád, és nem a legjobb inged vetted fel. Könnyű azoknak
2044 2 | vizesen megfésültek, az ingek fehérlők, az arcok vidámak
2045 13| nagymosásnál nem fehéredett az ingem, meredek háztetőkön sétáltam
2046 2 | asszonyt, mint a hímzés az ingen, vagy a fodor az alsószoknyán.~
2047 1 | A harapós rosszkedv és ingerlékenység, mint valami kezdődő betegség
2048 6 | Beszélt a menyasszonyi ingéről, öt esztendő előtt meghalt
2049 2 | alsószoknya karikájából inges nők lépegetnek ki az unatkozó
2050 10| Pesten harisnyát, blúzt, inget, kalaptűket árulnak éjszaka
2051 1 | lassú szívverés módjára ingó árnyékaiban, olykor kis
2052 13| az árnyék a kéklő havon; ingott, mintha róka mozgatná lompos
2053 2 | csodálkoznám.~- Én úgyis elutazom innét holnap, s maga sohasem lát
2054 7 | gyalogösvénynek, vidoran integetnek messzi tájak, mint a karinges
2055 13| Aztán piszegve csendre intett, mintha a föld alatti hangokra
2056 2 | el. Végül mindegy, hogy intéztek-e hozzájuk szép szavakat a
2057 11| mert a halott türelemre inti őket. Bennünket nagyon szeretnek,
2058 2 | proklamációk, amelyek nyugalomra intik a népet, ilyenkor hirdetik
2059 2 | Akkori hangulatomban egy jól irányzott pisztolylövés tette volna
2060 13| és jutalmazni. Egy rossz írásomba kerül, hogy önt megkövezzék
2061 15| kétségbeesett árvák aranybetűkkel íratták fájdalmukat. Bús anyák arcai -
2062 12| ember volt. S esztendőkig irigykedve gondoltam rá. Ilyen szerettem
2063 7 | Meggyőződésem szerint valaki irogatja az oltár mögött, hányszor
2064 13| bora, kinek gabonája, kinek írói sikere vagy mandátuma. Nekem
2065 2 | frissen tojta a tyúk, az irósvaj nevet, mint egy kövér lány
2066 2 | állított, akik jelenleg az iskolában vannak. A selyempapirosba
2067 7 | szenteknek, akik a túlvilágon iskolamestereim lehetnek. Meggyőződésem
2068 1 | egy-két napot töltöttem. Iskoláslányok szalagos cipőjén felejtettem
2069 7 | aki elmulattatja."~- Nem ismerek itt senkit - feleltem komoran.~-
2070 3 | történetét: a vele való ismeretségem akkor kezdődött, midőn más
2071 11| beszélt. Engem igen helyes ismeretségének ítélt, mert szerdai napon
2072 11| a város piacán, ha ugyan ismeri uram Margaréta történetét.~
2073 7 | Vigyázni kell, hogy fel ne ismerjen a harangozó, midőn bojtos,
2074 11| titokszerűen mosolygott:~- Mi jól ismerjük a halált. Az anyám néha
2075 7 | hogy ily gonosz emberrel ismerkedett meg. Mielőtt a pap kivette
2076 5 | reggelen Hartvigné gyermekeivel ismerkedtem meg, mint valamely vasúti
2077 11| volt; örült, hogy titkos ismerőse van a városban, akiről senki
2078 14| megmutatta a szobát Rienzi, ahol "ismerősömet" megvárhatom.~A szobának
2079 11| városban, aki csak félig-meddig ismerősünk volt, a mama és én virrasztunk
2080 11| nyugodtan mentem oldalán az ismert úton. Ez volt az óváros,
2081 2 | a tó vizét.~- Nem, nem - ismételte, midőn szótlanul megcsókoltam
2082 4 | tornácába jutott volna:~- Az istenért, megláthatnak itt együtt.
2083 7 | áhítatosabbak a szabadban tartott istentiszteletek a templomiaknál! Búzaszentelő
2084 11| és a konyhában meleg bort iszik. Ó, nem ám a gyertyaöntő
2085 11| elképzelni. Hosszú a téli este s iszonyatos a magány. Milyen boldogság
2086 14| papirosról és földbe ásott bort iszunk. Boldogság: egy polgárasszony
2087 12| kinyitják a torkukat az ital előtt, szeretkeznek, mint
2088 2 | ilyenkor hirdetik ki a halálos ítéleteket s az eretnekek elégetését.
2089 4 | valamikor nagyon súlyos ítéletet mondtam szegény bűnbe esett
2090 11| igen helyes ismeretségének ítélt, mert szerdai napon találkoztunk
2091 2 | akiket az első látásra úgy ítéltem meg, hogy engem várnak.
2092 6 | kedvében járjon. Ha férje bort ivott, nagy örökségekről beszélt,
2093 3 | káposztáknak, rostélyosoknak az ízei, a bor és a ser színe, az
2094 15| megismeri azt a fájdalmat, amely ízelítője az egyszer elkövetkező szülési
2095 4 | elfelejteni az első csók ízét. Ismét magaménak akarom
2096 9 | talpig végignézett, és az izgalomtól remegő hangon szólt:~- Uram,
2097 2 | Vannak férfiak, akik különös izgatottságot éreznek akkor, midőn egy
2098 3 | ahol Hartvigné. Az ételek ízlettek, a hó gyönyörűen fehérlett
2099 7 | lovának hatalmas, sárkányölő izmaitól, mert a múlt héten álmodtak
2100 2 | környéke, ahol télidőben izzadt, bomlott kedvű és bomlott
2101 4 | külvilágban?~Délután a Szent János-templom körül sétálgattam. Vén szentek
2102 11| milyen misét mondanak a Szent János-templomban - az anyám együtt mondja
2103 11| kivilágíttatják a Szent János-templomot, s éjfélre megesküsznek,
2104 15| vettem észre, hogy a Szent János-torony hegyéről eltűnt a kereszt.
2105 7 | Emlékezetem szerint Szent Jánosnak volt a templom ajánlva azon
2106 2 | karácsonyfa állott, mert januárius első napjait mutatta a kalendáriom,
2107 3 | felett gondolkodni, a hold járását lesni és oly titokzatosan
2108 10| meg előre tetteiket, mert járatlanok a dolgokban. És azon sem
2109 11| anyám két esztendeig nem járhatott a templomba, amíg atyám
2110 7 | van másvilág, ahol tavasz járja. De a templomokban én mindig
2111 15| pokolban, ahol őrjöngve járják gonosz táncukat, midőn új
2112 6 | hogy férjének kedvében járjon. Ha férje bort ivott, nagy
2113 2 | történetét, bármilyen cipőben járnak. A lábak élete csaknem ugyanazon
2114 13| szót váltani, magányosan járni hazafelé.~Magamhoz szorítottam
2115 15| verése, hogy a hídon kell járnod, s odalent kígyók sziszegve
2116 5 | hogy H. úrral kuglizni járok ama mulatságos kocsmába,
2117 5 | hitelezőjével. Nesztelen léptekkel járt-kelt, óvakodott a közelembe kerülni,
2118 11| meglátogatni, amikor még nem járták be a legyek a zsebkendőt,
2119 2 | otthon többnyire papucsban jártak-keltek, a rossz időben a régi vásott
2120 8 | ez, mint a haragszomrád játék kérdései és feleletei. Manapság
2121 7 | Úristen hallgatná a zenészek játékát. A hárfák a bárányfelhőkön
2122 11| holnapra, mint gyermekek apró játékházikóik mellé felállítják a fenyőfácskákat...~
2123 13| kártyavető-asszonyokkal, akik a jövendővel úgy játszadoztak, mint a macska a papírgolyóbissal,
2124 7 | leskelődő sánta ördög szerepét játszom, mert a véletlen így osztotta
2125 13| simogatását állni. Ez a kéz játszott, mint a hárfáslány keze.
2126 11| kipillongat a napvilágra, midőn a jég boltozata alatt, a setétségben
2127 5 | végigcsúszkálnak a folyó jegén, azon a helyen, amelyet
2128 11| gyertyavilág szüremlett ki, mintha jeladás volna, hogy még nem halt
2129 6 | aki nem tehet egyebet a jelen körülményei között. Bár
2130 4 | hirtelen, mint egy déli jelenés, feltűnt Hartvigné, kerek
2131 12| lelkünk van. Mi emelt fővel jelenhetünk meg bármely bíróság előtt,
2132 2 | gyermekeinek állított, akik jelenleg az iskolában vannak. A selyempapirosba
2133 6 | Hartvigné húga délután jelent meg a háznál, s háziasszonyom
2134 11| petróleumlámpás, a mozgó életet jelentette a kopott pult és az örökké
2135 13| múlt századbeli embereket jelentettek, akik hiába ügyeskedtek,
2136 7 | vigasztalhatatlan búcsút jelentő fülke felé. Tunikájában,
2137 14| a földön. A szerepek, a jellemek, képzelt figurák alakjában.
2138 17| kiáltotta az akkor még szokásos jelszavakat. A havas kerekek csikorogni
2139 2 | ahol az asztaltársasági jelvényeket úgy őrzik, mint fétiseket
2140 1 | dohos várótermében, s a jelzőharang konokul hallgat a háztetőn.
2141 7 | látszik, mint egy cica.~"Szent Jeromosra és a többi szentekre...
2142 7 | régebben rájöttem, hogy Jeromostól aggódnak a nők, miután a
2143 6 | türelmes, megadó volt, mint egy jóasszony, aki nem tehet egyebet a
2144 11| vagy asszony, rokon vagy jóbarát. Szelinkai, a mézeskalácsos,
2145 3 | mély sajnálatot éreztem. A jobbágyszeme, a megindultsága, derekának
2146 15| és angyalok védelmeznék jobbról és balról.~Ki volt ez az
2147 12| döfte, a kis tésztaporciókat jobbról-balról megnézegette, mint a kandúr
2148 15| várta a népet, amely érte jöjjön. Ünnepelni őt vagy megégetni.~
2149 7 | villannak meg a félhomályban. Jönnek-mennek lábujjhegyen, egyik esztendőben
2150 8 | valamely középkori farsangból jönnének, midőn egy napra szabad
2151 2 | lett, betegségek, szerelmek jöttek-mentek, a nők megértek, majd megöregedtek,
2152 13| kenőasszonyaikkal, akiknek tenyeréből a jóétvágy s az élet áradt, a kártyavető-asszonyokkal,
2153 12| ezer forint lesz az évi jövedelme; fizessenek a polgárok,
2154 2 | lett, mintha gyermekei és jövendője sorsa e perctől függött
2155 13| kártyavető-asszonyokkal, akik a jövendővel úgy játszadoztak, mint a
2156 4 | nyolcvanesztendős emberek, nincs jogom hosszú életre számítani,
2157 2 | ecetfa májusban bizonyára jóillatú, a lugas gondriasztó, és
2158 6 | hiszékeny, mint az álom, jóindulatú, anyáskodó, tenyerével veregető,
2159 4 | kedveskedhet az élet, csak egy jóízű imádsággal. A régi téli
2160 7 | templomban az ünnepnapi misén. Jőjjön utánam, s ha teheti, lépjen
2161 8 | ezeknek a leányoknak olyan jókedvük volt, mintha egyenesen valamely
2162 8 | hol gólya módjára kelepelő jókedvvel sétálgattam a magános folyóparton.
2163 11| nagyon sokáig kell még jónak lennünk, hogy anyám ballépését
2164 8 | milyen becsületes, derék jóravaló ember az én férjem, akinek
2165 11| cselekedet, önfeláldozás és jóság: s ezen a réven csodatett
2166 5 | Másnap a jószagú, fenyőfás és tiszta, fagyos
2167 2 | megrohanásom az ő egyszerű jószívűségükön alapult. Sohasem birkóztam
2168 10| többé X.-ben. Úgysem tesz jót nekem a helybeli víz.~Szikrai
2169 9 | akarta mondani, hogy akikről jótáll. De nem fejezte be szavait.
2170 2 | alatt történnek, sohasem jut eszembe a csodálkozás. Nem
2171 13| módjában van büntetni és jutalmazni. Egy rossz írásomba kerül,
2172 3 | nevének említésére eszembe jutnak a kolbászoknak, káposztáknak,
2173 15| himbálódzott, mintha be akarna jutni a szobába.~Felálltam, és
2174 4 | délelőttöt - egyáltalában eszembe jutott-e Hartvigné? - valószínűleg
2175 13| vőlegény a fekete szárnyas kabátban, cilinderkalapban és virágocskákkal
2176 7 | gavallérokat testhez álló kabátokban s magos gallérokban, igen
2177 14| elhangzott parázna sikolyok, céda kacagások, fáradt mosolyok és férfidörmögések
2178 8 | kifordultam a piacra, viháncoló, kacagó leányokkal találkoztam a
2179 13| pattogtatta, ahol az öröm, a kacaj, az élet sípjai laknak.
2180 5 | leányocskák voltak, illedelmesek, kacsafark-hajzatúak; a fiúcskának lakkszárú
2181 7 | Megesküdtem, megfogadtam... Falun kacsák és libák, fa-Krisztusok
2182 8 | a foghíjas, fekete lány kagylófényű arca is, amint fodros gallérjába (
2183 10| feleltem ügyeskedve.~Az öreg kakadu szabadkozott.~- Ó, én nem
2184 14| Kezet csókoltam tehát a kakadunak, és művészeti ügyekről kezdtem
2185 6 | férjéről, a fekete nagy kakasáról, amelyet ezentúl Péternek (
2186 14| beszélgetéseket, dobhangú lelkeket, kakaskukorékolásokat és üres szemeket; - ezért
2187 2 | a piacok üde zöldsége, a kakasok piros feje, a húsok rózsaszíne
2188 3 | vajképű menyasszonyok, kakastaréjos gavallérok és bámészkodó
2189 11| karácsonyfákat, boldog embereket, kalács-szagú családokat, ábrándozó fiatal
2190 7 | arcuk, és csodálatos módon kalácsillata lesz a legkisebb háznak.
2191 10| megholt vénasszonyok egykori kalandjaiba... A serház ablakán át megpillantottam
2192 12| több, mint a nagyvárosi kalandoroknak. Nekünk egészséges világfelfogásunk,
2193 2 | szép szavakat a férfiak, kalandos utazók vagy táborozó katonatisztek
2194 2 | az alagutban az ásók. Én kalandot kerestem az idegen városban,
2195 14| Ismétlem, uram, hogy minden kalandvágyam elhagyott, amikor ebben
2196 10| amelyek részint az Arany Kalapácshoz, részben a Zöld Fához voltak
2197 7 | elbájolni. S a nők, akikből egy kalapka vagy egy fogolyszárnyacska
2198 14| combokon feszülő harisnyák, kalapok mind itt hagyták az emléküket.
2199 10| miután cipőmet, kesztyűmet s kalapomat jól szemügyre vette.~- Pálfi
2200 2 | egy delelő lepke, amelyet kalapommal leboríthatok.~Ámde akkor
2201 10| harisnyát, blúzt, inget, kalaptűket árulnak éjszaka az artista-kávéházban.
2202 12| csodálkozunk, hogy nem kő esett a kalapunkra, hiszen boldogok azok az
2203 17| éjszaka függönye megöl a kalauzok befagyott torka kiáltotta
2204 2 | januárius első napjait mutatta a kalendáriom, ha elfelejtettem volna
2205 3 | könyvkereskedő aranypiros kalendáriomaitól, megtaláltam a helybeli
2206 7 | Ünnepnap volt. A kalendáriomban hívogató piros betűkkel
2207 11| piros zsebkendővel letakart kalitkát visz a kezében. Abban hordja
2208 3 | elhervadtak. Esténként a kályha tüzébe bámult, s egy-egy
2209 2 | falakkal, zárdaablakokkal, kályhákkal, amelyekből az esti tűz
2210 14| egy bolthajtásos, piros kályhás, almaszagú korcsmai extraszobában,
2211 15| fegyverzetét felakasztja a kamarában? Nem hallod, hogy vijjog
2212 10| kávéházi pénztárosnők kis kamarájában éreztem azt az édeskés pacsulit,
2213 12| az illető. Amint a levest kanalazta, és az utolsó cseppet a
2214 12| cseppet a felemelt tányérból a kanálba öntötte - már felvidultam.
2215 11| nemigen lehetett a lépcsős kanálishangú utcákon találni, a vénasszonyok
2216 5 | fázósan szégyenkezve merített kanállal a tejet tartalmazó kék lábasból,
2217 2 | ujjával a medvebőrrel letakart kanapéra mutatott, amelynek közvetlen
2218 10| bútorzatú, ódivatú szalonban egy kanárisárgára festett hajú, az időtől
2219 4 | felejthetem el tekintetét. Mintha kancsalított volna a két szembogara,
2220 4 | karmantyujából öreg imádságos könyv kandikált ki, a fal mellett sietett,
2221 12| jobbról-balról megnézegette, mint a kandúr az egeret, mielőtt végzett
2222 15| Szikrai úrra ismertem.~A kanyargós ódon utcácska visszhangozta
2223 2 | az utcáig, ahol hegynek kanyarodik vagy völgybe hajlik a gyalogjáró.
2224 2 | amely a piac és egy hegynek kanyarodó kis utca sarkán állott,
2225 3 | és ácsorogtam kis utcák kanyarulatainál petróleumlámpások alatt,
2226 12| hónapban egyszer jött Pestre.~Kapafogú, borzas bajszú, oldalszakállas,
2227 13| csodálkoztam volna, ha a falon kaparászni kezd a szomszéd sírbeli
2228 7 | csecsemőjével, szoknyájába kapaszkodó gyermekeivel visszavonhatatlanul
2229 14| szorítva. Csuklott. Úgy kapaszkodott meg kinyújtott kezemben,
2230 4 | Hevesen, szinte a szavakba kapaszkodva és korántsem meggondolva
2231 14| öltöztetnek fel az esküvőre, a kapcsok és gombocskák jól fognak,
2232 11| amelyet egy nyugalmazott kapitánytól vásároltak, miután a házat
2233 17| átölelt, ahogy még senki. Úgy kapkodott a szavak után, mint a csirke
2234 7 | fa-Krisztusok és boldog kis kápolnák között növekedtem fel. Nem
2235 7 | setétlő kórusokat, titokteljes kápolnákat, félhomályos sekrestyéket,
2236 11| postakocsisok viseltek. Káposztafejek voltak felrakva a polcra,
2237 3 | eszembe jutnak a kolbászoknak, káposztáknak, rostélyosoknak az ízei,
2238 12| napoknak? Miért nem megyek ki a káposztáshordóból a villámfényes éjszakába?~
2239 10| citromos kolbászt és töltött káposztát. Az Arany Csillagot, mint
2240 2 | néhányszor viselt cipőjüket kaptam ajándékba: - a Hartvignééhoz
2241 13| fenyegetővé vált. - Nem mozdulok a kapu elől, ha reggelig kell várnom.
2242 2 | megérkezése a léghuzamos kapualjba, mintha egyszer meg kellene
2243 11| cukorsüveg. Valahol messze egy kapucsengettyű úgy sírt, mint egy gyermek...
2244 2 | pörköltszag, amely a fogadó kapujában fogadta az embert, amely
2245 11| csinos leányt, akivel a város kapujánál találkoznak, kivilágíttatják
2246 2 | harisnyájukat, korán bezárták a kapukat, és senki sem jött vissza
2247 13| szóltam szigorúan -, a kapukulcs nálam van. Ha nem hágy aludni,
2248 6 | mosollyal nyomta kezembe a kapukulcsot.~- Bármikor hazajöhet, uram,
2249 11| odalent Szelinkai rúgdalja a kaput. "Nem, nem akarok egy céda
2250 3 | mint éjjel a macskák. (Kár volna kihagyni az elbeszélésemből
2251 13| nagyon furcsán mutatott karácsony éjjelén. Eszténa, szóltam
2252 11| ismeretlen házak belsejébe karácsonyfákat, boldog embereket, kalács-szagú
2253 14| felöltöztek, mintha ismét karácsonyt várnának.~A lépések nem
2254 16| fehér nyakam; a vállam, a karcsúságom?" Mintha megvigasztalni,
2255 2 | éjszakán a hídról, amelynek karfájáról egykor önmagát nézegette
2256 2 | leeresztett alsószoknya karikájából inges nők lépegetnek ki
2257 7 | tennivalójuk, a hajukból nagyobb karikát sodranak fésülködés után
2258 7 | integetnek messzi tájak, mint a karinges pap karzati hallgatói. Az
2259 7 | Tunikájában, mezítelen lábain, karjában csecsemőjével, szoknyájába
2260 15| módjára szétterjesztett karjaival, ég és föld között, mintha
2261 6 | bajuszkájával, szófogadó két karjával, falusi szemérmetességével
2262 2 | ahol a nők bizonyára a karlsbádi boltból szerzik be szükségletüket?
2263 13| sárkánytól, amelynek ezer karma van, s nem lehet előle menekülni?
2264 4 | bundácska oroszos sujtásokkal, a karmantyujából öreg imádságos könyv kandikált
2265 2 | Sohasem birkóztam harapó, karmoló, kétségbeesetten védekező
2266 6 | meleg ágyba, ahol kitárt karokkal várta.~Elment, mint egy
2267 2 | boldogító érzetet, hogy e karokról, lábakról, szakállakról
2268 8 | szólt Olga, megérintve a karomat, s én lassan visszatértem
2269 11| részeges volt a férfi, vagy káromkodtak, pénteken húst ettek, a
2270 14| zsebre dugott kézzel ültem a karosszékben - hogy a kezem ne érjen
2271 11| egymásnak, elrévülten, hátrafont karral üldögélnek, belebámulnak
2272 13| amikor még el se indultál, a kártya megmutatta; - ön volt a
2273 11| ne tévessze a következő kártyákat.~- Hát a temetőben járt
2274 11| személyem hirtelen megjelent a kártyasorban. "Előkelő, idegen úr!" -
2275 13| jóétvágy s az élet áradt, a kártyavető-asszonyokkal, akik a jövendővel úgy játszadoztak,
2276 2 | lépéseket), a gyóntatószék, a kártyavetőnő és a helybeli bábaasszony
2277 7 | tájak, mint a karinges pap karzati hallgatói. Az ember szivesen
2278 7 | lelkesedéssel, ha maga a kassai püspök szolgálja az oltárnál
2279 7 | amit tapasztaltak. Vallásos katolikus családból származtam, és
2280 8 | bor összefolyt a földön a katonák és a polgárok vérével, és
2281 14| kereskedelmi utazó vagy egy katonatiszt... Bizonyos, hogy nem én
2282 2 | kalandos utazók vagy táborozó katonatisztek vagy csak lustaságukat szidták
2283 3 | aki a feleségét állandóan "Katz"-nak nevezte.)~Hartvigné
2284 10| korcsmák hátsó szobáiban, kávéházi pénztárosnők kis kamarájában
2285 12| függesztette rám a szemét, midőn a kávéscsészét a szájához emelte:~- Jól
2286 5 | megkérdezte, hogyan parancsolom a kávét? Sötét zubbonya nyakig be
2287 13| egy pontra függesztette, a keble csendesen hullámzott, majd
2288 13| nyitott szádon át, álmodban a kebledbe kúszik? A bűntudattól nem
2289 3 | koppanását. A fehér kendőt keblére teríti, hogy bele ne haraphasson
2290 2 | cipőkbe bujtatva. Ezek a kecses francia sarkok tán rátaposnak
2291 1 | betegség kerítette hatalmába a kedélyemet. Az öngyilkosságot kezdtem
2292 4 | csak lakjon nálam, amíg kedve a városhoz köti. Majd kieszeljük,
2293 6 | Rózsához, hogy férjének kedvében járjon. Ha férje bort ivott,
2294 4 | tudtam bírkózni farkasszőrű kedvemmel, hogy a mosdótálhoz lépjek.
2295 2 | benyitottam, mindenképpen kedvemre valónak látszott.~Nagy fehér
2296 1 | gondolattalanul bámulva, voltak kedvenc, elhagyott padjaim a ligetben,
2297 12| Pesten laktam. Volt itt egy kedvencem az ebédlő vendégek között,
2298 2 | voltam a legboldogabb, ha kedveseimtől, úriasszonyoktól a néhányszor
2299 4 | akiknek már semmivel sem kedveskedhet az élet, csak egy jóízű
2300 3 | reggeli kávéjukat, miután kedvesük halálhírét az újságban elolvasták.
2301 11| orrára...? Mi lehet, ami kedvet ád a holnap céltalan megvárásához?
2302 2 | télidőben izzadt, bomlott kedvű és bomlott alsószoknyás
2303 2 | ezért mindig a sors különös kegyelmének tekintettem, ha egy-egy
2304 10| csókolunk. Élt itt egy öreg kéjenc, egy nyugalmazott bányatanácsos.
2305 13| percre megállott az árnyék a kéklő havon; ingott, mintha róka
2306 10| években megadóan mosolygott a Kékmacska színpadán.~- Ó, nem - felelt
2307 7 | imádságokat is ellenőrző, kékruhás, kövérre lottyant nénikék
2308 2 | légynyomos képek, a csorba, kékszegélyű tányérok, szarvasagancsos
2309 8 | szomorúsággal, hol gólya módjára kelepelő jókedvvel sétálgattam a
2310 2 | karcsú toronyban, amelyen kelevézes rozsdás katona forgott a
2311 10| zökkenés nélkül, meglehetős kellemetlenségek között élni! Rájöttem, hogy
2312 10| hogy az x.-i állapotokról kellő fogalma legyen az embernek.~
2313 10| társadalmi helyzetük nincs kellően rendezve. Beretválják az
2314 14| elintézni. De néha fel kell kelni is, mert az életünk üressé
2315 11| anyám, bármilyen óvatosan keltem az ágyból. Végül téli nagykendőjét
2316 2 | fülledt gondolata, tegnap keményített szoknyában szalad táncos
2317 7 | idő óta látszott figyelni, kémlelni, felettem tanakodni. Frufrus,
2318 15| gunnyasztó manóit - szürke arcú, kenderhajú, tébolyodott szemű árnyait,
2319 8 | szívarcát, szürke, nagymamás kendőjét, de feltűnt a foghíjas,
2320 4 | imádsággal. A régi téli kendők között hirtelen, mint egy
2321 3 | felhangzó koppanását. A fehér kendőt keblére teríti, hogy bele
2322 2 | ilyen szenvedélytelen, fehér kendővel környékezett, szinte vértelen
2323 13| amely hűbb volt Romeoénál, a kenőasszonyaikkal, akiknek tenyeréből a jóétvágy
2324 15| moraj hangzik a föld alól. Kénszaga van a levegőnek. Bohócok
2325 13| tunya lelkiismerete alszik a kényelem fekhelyén, ébren van a sajtó,
2326 12| keverte, a száját megtömte, a kenyeret szelte, a salátát aggodalmasan
2327 2 | mint egy gyónás.~Középkori képeken láthatni ilyen szenvedélytelen,
2328 9 | megvárják az urat. A leány a képes albumot mutogatta a barátnőjének,
2329 3 | csoportjában megtaláltam Hartvigné képét.~Egyszerű nyári ruhában
2330 15| öregasszony?~Valóság vagy a képzelet szüleménye?~Az ablaküveg
2331 11| melléje telepedtem. Aztán képzeletbeli gyeplőt és ostort vett kezébe,
2332 8 | rikoltott a leány, az én képzeletemben mégis fehér falú spanyol
2333 2 | arcokat. Az ember az arc mellé képzeli a rokka nyelét, az ékköves
2334 14| A szerepek, a jellemek, képzelt figurák alakjában. Én például
2335 11| nem féltetek a Haláltól? - kérdem Eszténát, midőn a búskomoly
2336 8 | mint a haragszomrád játék kérdései és feleletei. Manapság is
2337 12| alattomossággal, amellyel Hartvigné a kérdést feltette. Csak céltalan
2338 12| emelte:~- Jól mulat X.-ben? - kérdezé.~Szomorú napom volt, s nem
2339 5 | vigyázva osont tova az asszony kérdő tekintetem elől. Olyan sötét
2340 12| ostromolni fogom. Egy napon kérdően, hosszant függesztette rám
2341 4 | jelenés, feltűnt Hartvigné, kerek kis fácántollas bársonykalapka
2342 8 | összekötözik, és visznek, hogy kerékbe törjenek. - De Olga oly
2343 17| szokásos jelszavakat. A havas kerekek csikorogni kezdtek. Valaki
2344 13| kimegyek az utcára, és számon kérem magaviseletét.~Szikrai úr
2345 5 | bársonyszalagos medálion volt. Kérésemre nyomban felnyitotta. Egy
2346 5 | szórakozottan mellőzte a gyermekek kérését, akik sok föllel akarták
2347 2 | füstjük elszállott. Miért keresgéljék az emberek a vasárnapi mise
2348 14| hogy most olcsó kiscipők keresik errefelé az utat a külváros
2349 11| múlik el hét, hogy fel ne keresnénk a sírokat, amelyekben barátaink
2350 2 | mert holnap új tanyát kell keresnie.~A fiús zubbonya, amely
2351 2 | vágyakozásunk egyforma. Keressük egymást, mint a szél és
2352 11| megvan a sírhelyünk, majd keresünk egyet önnek, amelynek végleg
2353 15| János-torony hegyéről eltűnt a kereszt. Kakas kukorékol odafent,
2354 11| Fitkonideszné vállalta a keresztanyaságomat is. Tetőtől talpig levetkeztettek,
2355 2 | mindenesetre, midőn a nők keresztcsontját már nem annyira a tánc,
2356 13| lesz az árnyéka, mint a keresztfa. Ő szegény, csak szolgáló
2357 6 | ezentúl Péternek (az én keresztnevemen) fog szólítani, a kisvárosi
2358 13| halott nőknek olyan szép keresztnevük volt, hogy a látogató elképzelődött
2359 1 | állomások szagától, elmerengtem keresztutakon, és szívesen elhittem mindent
2360 11| estében, akik feleségül kérik az első csinos leányt, akivel
2361 11| toronyóra?~A szomorúság úgy keringett körülöttem, mint a varjak
2362 1 | valami kezdődő betegség kerítette hatalmába a kedélyemet.
2363 14| azoknak a hajadonoknak, akiket kerítőnők mézes szava és macskakarma
2364 7 | teremtés vagyok, de azt ne kérje tőlem, amit gondol. Megesküdtem,
2365 2 | szégyellt semmittevésemet, nem kérkedésből, de bármely cél nélkül felajánlottam
2366 13| életemet adnám oda, ha kérnéd, mert ennek így kell lenni.~-
2367 9 | remegő hangon szólt:~- Uram, kérnem kell önt... Azaz, hogy talán
2368 7 | nagyon szelíden, engedelmet kérően függesztette rám a szemét,
2369 1 | szavakat mondhasson egy kert végében egy lugasban vagy
2370 5 | virágos vagy veteményes kertben olyan titkokat temetnek
2371 2 | mellvédek alatt meghúzódó kertecske mutogatta szelíd bájait.
2372 13| harangoznak alkonyattal a zárda kertje felett, magára gondolok
2373 13| jutalmazni. Egy rossz írásomba kerül, hogy önt megkövezzék vagy
2374 10| látogatta, szerkesztő létére nem kerülhette el a városka egyetlen hoteljét,
2375 12| vonatjának indítására sohasem kerülne a sor. Ez az ember külsőleg
2376 5 | járt-kelt, óvakodott a közelembe kerülni, később menyecskésen bekötötte
2377 13| körülöttem az emberek, amikor én kerülöm őket, mint a bélpoklosokat!
2378 13| mindennap -, mindig alám került; mikor hirtelen sok tányértörés,
2379 17| mintha abban lettek volna a kések, bárdok, gyilkos acélok,
2380 3 | csendőrbajuszú altisztek, keseképű civilek tekingettek alá
2381 10| történik, ha szél van?~Azonban keserű volt a szám íze, és borongós
2382 11| érdemes végighánykódni a keserves hosszú téli éjszakát, amelyben
2383 11| mulattatja az embert.~Eszténa nem késett, úgy repült be a híd sötétségébe,
2384 7 | elhallgattam némely titkomat. Későbben is bizonyos idegenkedéssel
2385 8 | azok a gyermekek, akikből későbbi vásári bolondok, tarka komédiások
2386 14| jobban örvendeznek, mint a készpénznek. Kezet csókoltam tehát a
2387 10| odavetőleg, miután cipőmet, kesztyűmet s kalapomat jól szemügyre
2388 5 | bekötötte a fejét, rongyos, régi kesztyűt vont ujjaira, és a takarításhoz
2389 14| el az olvasó szemét. Csak készülj, leánykám, mosd meg lelked
2390 10| az embernek.~Ígérte, hogy készülő nagy művében felöleli az
2391 15| mintha egy mély vízben készülődne. A ruhácskák elbújtak a
2392 15| mert a halál árnyékába készülsz lépni? Nem félted a szemed
2393 9 | engedi, hogy mindenféle kétes nőszemélyek léphessék át
2394 2 | utazók bújtak ki az üveges ketrecből; az örökös ser- és pörköltszag,
2395 15| ég és föld között, mintha kétségbeesés adott volna annyi erőt a
2396 15| jutottak eszembe, amelyekre a kétségbeesett árvák aranybetűkkel íratták
2397 3 | imitt-amott felmerült valamely kétségem, hogy nem a város legtisztességesebb
2398 3 | rendkívüliség történt...~Elsétáltam kétszer is az ablakai alatt. A szobák
2399 5 | nélkül felsodort bajuszú, kettéválasztott homlokú, csendőrtiszt arculatú
2400 3 | ser színe, az óramutató ketyegése. Egy foltos ruházatú nagybajuszú
2401 12| paprikázta, a tányérját keverte, a száját megtömte, a kenyeret
2402 2 | vidéki nő, bármilyen hiú, kevesebb gondot fordít a lába ápolására,
2403 15| örömházban. Nők! Milyen kevesen vannak ők a múltak függönyei
2404 7 | miután a legműveltebb is csak keveset tud róla)... ma vízkereszt
2405 2 | ékköves gyűrűkkel díszített kézbe az orsót és az asszony élete
2406 13| volna, ha a falon kaparászni kezd a szomszéd sírbeli halott,
2407 10| komolyan tanulni és dolgozni kezdenek. Többnyire kiváló emberek
2408 8 | megállt, mint színpadon a kezdő színésznő; végül, hogy a
2409 4 | szelencéjéből. Énekeskönyv kezdőbetűivé görbült öreg E még F betűk
2410 2 | és a karácsonyfa díszeit kezdtük nézegetni, amelyeket ő gyermekeinek
2411 15| árnyait, akik a mai éjszakától kezdve beköltöznek igénytelen házikótokba?
2412 11| képzeletbeli gyeplőt és ostort vett kezébe, s halkan csettintett a
2413 15| aki eltévesztette az utat. Kezeit összekulcsolva leeresztette,
2414 6 | Csöndes mosollyal nyomta kezembe a kapukulcsot.~- Bármikor
2415 14| kapaszkodott meg kinyújtott kezemben, mint egy hajótörött.~*~
2416 8 | asszonyokat elégetik. Míg az én kezemet hátul erősen összekötözik,
2417 10| olvasnám. Legyintenék a kezemmel, ha valaki elbeszélné. Pedig
2418 6 | volt a legjobb formájú - a kezén nagyon meglátszott, hogy
2419 7 | pamutkesztyűk az összekulcsolt kézen... de áradó, kandi, mindenre
2420 13| szálladozott volna a szavaiban.~Két kezével megfogta a kezem, ráhajtotta
2421 2 | azelőtt sohasem látta. A kézfogásunk, a tekintetünk, a vérünk
2422 9 | nekem.~- Olgának örökre kiadtam az útját. A szemtelen egy
2423 15| mind felriadtak volna és kiáltanák:~- A folyó felé!~Arra menekül
2424 15| utcácska visszhangozta a kiáltást, mintha a hó alatt elbűvölve
2425 8 | hogy van?~Olga nyomban kiáltozni kezdett a félhomályban,
2426 2 | megöregedtek, a férfiak köhögtek, kiáltoztak, koporsóba feküdtek. Kis
2427 1 | sóhajtásokon, éjjel, hirtelen, a kialudottság érzésével felébredtem, holott
2428 14| álmatlanságát, a vetőkártya kibeszéli tervét, a leskelődő szem
2429 2 | ketten ülünk neki az ügy kibogozásának, talán hamarább megleljük
2430 15| utcákon... Lompos slafrokban, kibomlott hajjal futott Genovéva,
2431 16| hajam?" - szólt s haját kibontotta. "A fehér nyakam; a vállam,
2432 11| deszkákat, a gondolataimban kicsattanó arcú, borissza fejedelmek
2433 10| ropogós délutánban.~- Hát az kicsoda? - kérdeztem közömbösen.~-
2434 11| szentté avatták idővel, mert kiderült, hogy sok nemes cselekedet,
2435 4 | bármikor meghalhatok, mert kiéltem mindent, amit lehetett.
2436 4 | kedve a városhoz köti. Majd kieszeljük, hogyan találkozhatna a
2437 2 | asszonynak, hogy a lakbért előre kifizetem. Ő ezt csendes főbólintással
2438 4 | Nem... Nem, ez nem lehet kifogás. Féltem a jó hírnevemet.
2439 10| önt a Rienzihez, ha nincs kifogása. Itt minden úriember a Rienzihez
2440 2 | szalagok frissességére, a kifogástalan tisztaságra. Ámde bármilyen
2441 8 | várnom a találkozásra. Amint kifordultam a piacra, viháncoló, kacagó
2442 13| esetleges cselekedeteit akarja kifürkészni. A kripta bejárata előtt
2443 11| miután a házat egy baráttal kifüstöltették.~A legtovább a Halál házában
2444 9 | Megtörölte az ajka szélét, mintha kifutni akarna onnan a szó. Inkább
2445 2 | hajlása, mint a paradicsomi kígyóé. Eltérően a nők szokásos
2446 15| hídon kell járnod, s odalent kígyók sziszegve hívnak a hullámokba?~
2447 7 | kíváncsi, szinte ágaskodó, kígyóvonalú szempár állított meg, amely
2448 2 | elkövetkező elbeszélésből kihagyjuk a magyar város nevét. Több
2449 3 | éjjel a macskák. (Kár volna kihagyni az elbeszélésemből öreg
2450 15| Sohasem látott öreg asszonyok kihajoltak a legfelső ablakokból, mintha
2451 15| a hóesésbe repült.~Mire kihajoltam az ablakon, Eszténa már
2452 1 | utaztam. Nem voltam ostoba. Kihasználtam az utazás gyönyörűségeit,
2453 14| alsószoknyáknak, amelyeket itt kihívó mosollyal lebocsátottak
2454 7 | évszázadok óta. A holtak kihűlt helyén vérmes fiatalok helyezik
2455 7 | fiatalok helyezik el derekukat. Kihunyt tekintetek helyett új lámpások
2456 12| csinált a két könyökének, kihúzta a virzsínia szivarból a
2457 7 | ma vízkereszt napján kijelentem, hogy hozzád hasonló nő
2458 2 | megállapodtunk a szoba árában, én kijelentettem, hogy legalább egy fél esztendőre
2459 5 | gyermekek maguknak e célból kijelölnek. Piros fülükkel, mogyoró-orrocskájukkal,
2460 11| csókolózott a gyertyaöntővel. Kijózanodva, persze megbánta cselekedetét,
2461 15| Majd megállott a sarokban kikeményített alsószoknyája, mint egy
2462 8 | asszonyok nem tudták, hogy kilenc holdtölte után szörnyű baziliszkuszt
2463 13| van. Ha nem hágy aludni, kimegyek az utcára, és számon kérem
2464 10| negyvenesztendős koromban kímélni kezdtem magam, különösen
2465 11| volna eddigi vidámságait. A kimondhatatlanul bús unalom köde füstölgött
2466 5 | volt, bányatiszt a közeli kincstári bányákban, és csupán hetenkint
2467 8 | mint egy csirke. Bizonyosan kinevetett volna, ha elmondom neki
2468 12| hátrahajtják a fejüket, s kinyitják a torkukat az ital előtt,
2469 11| gondoltam, amelyeket nők kinyitogattak estenden, ha vállalkozó
2470 1 | rettegtem, amikor reggel kinyitottam a szemem; az éj tele volt
2471 14| Csuklott. Úgy kapaszkodott meg kinyújtott kezemben, mint egy hajótörött.~*~
2472 11| meg, s a vasrácsok közül kinyújtották a lányok a kezüket. Csak
2473 12| tervek, elhibázott életek, kínzó nyavalyák, álomtalan reménytelenségek,
2474 2 | fel, mint a gunár nyaka. Kip-kop, mondták barátságosan a
2475 11| menő víz, az örök mozdony kipillongat a napvilágra, midőn a jég
2476 11| egyet önnek, amelynek végleg kipusztult lakója. Mi nagyon szeretjük
2477 3 | Hosszan elálldogáltam a kirakat előtt.~Mindenféle dolgok
2478 3 | megtaláltam a helybeli fényképész kirakatát. Az üveggel födött ládán
2479 14| zavartalanul álmodozhatott régi királynő-szerepekről. Vastag gyapotból való függönyök
2480 15| Csak Rienzi állott piros, királynői köpenyegben a nyitott ablak
2481 14| hiszem magam. Egy angol királynőt valóban nem érdekelhet,
2482 2 | Felvidéken. Mindenféle régi királyok és urak messziről jövő emlékei
2483 14| délutánnak, midőn a hegyekbe kirándulunk, és rántott csirkét eszünk
2484 8 | ezzel a tudatlan vidéki kisasszonnyal?~- És barátnője? A fekete
2485 13| meg senki: "Hová megy szép kisasszony, a mennyországba vagy pokolba?"
2486 10| asszonyoknak a paráznaságát.~- És a kisasszonyok, uram, már tizenkét éves
2487 10| szerkesztő. Beszélt egy falusi kisasszonyról, aki hetekig rejtezett Rienzi
2488 6 | egy pepitaruhás, zexeres, kisbajuszú, heptikás férfiú, akit a
2489 14| vigasztalt meg, hogy most olcsó kiscipők keresik errefelé az utat
2490 13| el annyi helyet, hogy egy kisebb lakodalmat ne lehetett volna
2491 7 | figyelmemet. Márványanya lépkedett kisebb-nagyobb gyermekei társaságában az
2492 13| úgy akarok élni, mint egy kísértet, senkivel szót váltani,
2493 1 | a fák megannyi szoknyás kísértetek, a világos mezőkön azok
2494 2 | sem vettem észre gonosz kísértetet leskelődni a maga gödrével,
2495 2 | holdas, boros éjszakák e kísérteties szobákban, ahol a ruhafogas
2496 7 | származtam, és még egészen kisfiú voltam, amikor a papok neveltek,
2497 3 | aggodalmasan a lyukat nézegetni, kisgyermeket altatgatni, az elhibázott
2498 11| a régi kocsira. Ruháját kisimította az ülésen, s én melléje
2499 7 | után, miután a gyermekek a kismisére eltávoztak.~Hartvigné szokás
2500 17| sohase voltam a városban.~(Kisörs, 1918. Nyár.)~ ~
2501 10| szempillái alól, miközben a kistermetű, nagybajuszú, szelíd szemű
2502 13| Aztán felfutott a lépcsőn s kisuhant a kriptából, mint egy egér.~
|