1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
2503 8 | ember az én férjem, akinek a kisujja többet ér...~- Jól van -
2504 1 | volt viszonyom a magyar kisvárosokban, ahol egy-két napot töltöttem.
2505 15| tovalépegetni a vár alatt és a kiszabadult madár boldogságával énekelni.~-
2506 12| látszott venni megérkezésemet. Kiszámította, hogy hat-hét ezer forint
2507 2 | férjek. A szegény lábak kiszolgálják a maguk éveit, aztán megtörnek
2508 3 | minduntalan azt mondta: kisztihand. Megvallom, jólesett ez
2509 11| mindent elhinni, amit a költők kitalálnak. Nagyon sok leánynak született
2510 8 | ablakokról szerettem volna kitalálni, hogy mi történik mögöttük -
2511 6 | éjszakán a jó meleg ágyba, ahol kitárt karokkal várta.~Elment,
2512 9 | háziasszony, le akart vetkőzni. Kitettem a szűrüket.~Hartvigné olyan
2513 11| eseményeket. - Éjféltájban kitisztult az ég, feljött a hold, az
2514 2 | margója, szekerek zörögtek a kiugró köveken, mint a vásáros
2515 13| hogy önt megkövezzék vagy kiűzzék a városból, mint egy veszett
2516 11| különös helyre, ahová csak kiválasztottaknak szabad lépni. Kőpad volt
2517 10| dolgozni kezdenek. Többnyire kiváló emberek válnak belőlük,
2518 10| voltam otthon. A lányok kíváncsiak, nem mérik meg előre tetteiket,
2519 1 | arcáról, beszédéről, nők kíváncsiságáról, elfelejtkezett szemekről.
2520 13| hátha meghalok azután? Ne kívánja tőlem, hogy az Úr szent
2521 11| és ön, uram, mindig ide kívánkozik. Nekünk már előre megvan
2522 2 | és a bennem halkan dobogó kívánságot fokozták. A karácsonyfa
2523 16| megvigasztalni, megjutalmazni kívánt volna bizonyos szenvedésekért
2524 17| valakit a városban. S a kivégzésnél Hartvigné segédkezett. Valamely
2525 17| amelyeknek segélyével a hóhér kivégzett volt valakit a városban.
2526 15| hideg házban. A rézszeggel kivert fűzős cipőcske szinte ijedt
2527 3 | elhagyottnak érzi magát a földön. Kivételes nőnek, akivel valamely rendkívüliség
2528 7 | ismerkedett meg. Mielőtt a pap kivette volna az Oltári Szentséget,
2529 11| Milyen boldogság volna egy kivilágított vasúti állomáson üldögélni
2530 11| város kapujánál találkoznak, kivilágíttatják a Szent János-templomot,
2531 14| tudom, hogy e társadalom kívüli nők a tiszteletteljes bánásmódnak
2532 14| ellátott ajtó, öles falak, kívülről fűthető cserépkályha voltak
2533 6 | Elment, mint egy ügyvédtől a kliens. Csupán annyi maradt meg
2534 1 | szerelemtől, mint a dinamit a kőbányában, amelynek aztán egy darabig
2535 13| koporsóra. Az ujjaival betűzte a kőbe vésett felírást.~- Pálfi...
2536 7 | takarta. Mennyit kellett koccintgatni életében e régi polgárnak
2537 2 | látogathatják eleget a templom kockaköveit (amelyek alatt többnyire
2538 7 | Ijedten félreléptem egy kockakőről, amely felírása szerint,
2539 11| lándzsáikat, és cifra köntöseikben kockát vetnek a Baknál, lázsiásra
2540 11| törve az emeleten. Régi kocsi, lyukas bőrülésekkel, nyikorgó
2541 17| dohány- és csizmaszagú vasúti kocsiban helyezkedtem el. Valaki
2542 1 | hosszat rázatja magát vasúton, kocsin, szánkán, hogy egy nő kezét
2543 11| Eszténa felszökkent a régi kocsira. Ruháját kisimította az
2544 11| nyikorgó lószerszám és egy kocsiscsákó volt itt, amilyet hajdanában
2545 5 | kuglizni járok ama mulatságos kocsmába, ahol a tegnapi estét töltöttem. -
2546 3 | Az estémet egy városalji kocsmában töltöttem, ahol hivatalnokok
2547 8 | farsang már elkezdődött, a kocsmákban dudások lesték a vendéget,
2548 8 | vettem észre, hogy havazik, a köd felszállt, és a hóesésen
2549 8 | fiatalkori hangulat: - Eszténa!~A ködből végzetesen bontakozott ki
2550 11| kimondhatatlanul bús unalom köde füstölgött a háztetők felett.
2551 13| végigballagtam, egy nagy sírkő megöl köhécselést hallottam. Világosan megismertem
2552 2 | megöregedtek, a férfiak köhögtek, kiáltoztak, koporsóba feküdtek.
2553 1 | eszembe sem imádság, sem költemény, sem kedves emlék az életemből.
2554 11| mindent elhinni, amit a költők kitalálnak. Nagyon sok leánynak
2555 10| bölcsnek, anarchistának, költőnek mutatkozott be. A fiatal
2556 13| összekulcsolta a két kezét, s némán, könnybe úszó, könyörgő tekintetét
2557 12| sötét bűn, nők boldogtalan könnye, törvénytelen gyermekek
2558 7 | osztotta ki... Mennyivel könnyebb volna munkám, ha mezítelen
2559 15| mint arcráncok, amelyeken a könnyek folydogálnak. Majd megállott
2560 5 | szorongását csendesen omló könnyekben felejtette.~*~
2561 1 | elsötétedett éjszakából könnyeket vert a részvétlen ablakra; -
2562 7 | salétromos, nedves, szinte könnyektől áztatott falak hiányzottak
2563 11| ballépését elfelejtse a világ. Könnyen megtörténhetett volna, hogy
2564 14| azoknak a leányoknak, akiket könnyező anyák öltöztetnek fel az
2565 7 | nagyon öreg szerzetes; majd könnyítenék magamon. De így féltem elmondani
2566 14| legjobb inged vetted fel. Könnyű azoknak a leányoknak, akiket
2567 14| szomorúságaimmal mulattam, hol pedig könnyűvérű hangulatokba burkolóztam. "
2568 11| támasztják lándzsáikat, és cifra köntöseikben kockát vetnek a Baknál,
2569 12| közben, helyet csinált a két könyökének, kihúzta a virzsínia szivarból
2570 7 | térdeplőkön, az avas, barna könyöklőkön így helyezkednek a női testek
2571 3 | mindenesetre éjfélkor az ablakra könyököl, és borús kedvvel, meggyalázott
2572 13| s némán, könnybe úszó, könyörgő tekintetét reám szegezte,
2573 11| a Halál ablaka alá járt könyörögni, szitkozódni. Éjszakánként
2574 4 | karmantyujából öreg imádságos könyv kandikált ki, a fal mellett
2575 10| Bolondság, mondanám, ha könyvben olvasnám. Legyintenék a
2576 7 | Fel sem nézett imádságos könyvéből, csak alig észrevehetőleg
2577 11| csinálhatnak itt az élők? Könyveket olvasnak, mindig ugyanazon
2578 3 | pipázgató töröktől és a könyvkereskedő aranypiros kalendáriomaitól,
2579 11| találomra gondolom... Egy kis köpcös, utasforma ember, aki nagyon
2580 14| mellett, ezért viseltem szürke köpenyeget és hideg tekintetet - érző,
2581 2 | mint fétiseket a krákogó, köpködő elbizakodott öreg törzsvendégek,
2582 14| Rienzi asszonyt ábrázolta. Köpnöm kellett volna ez utálatos
2583 2 | orsót és az asszony élete köré a len hosszú szálát, mint
2584 4 | aki minden örömét családja körében lelte. Azóta nem merem megcsókolni
2585 13| síremlékei, akik csak úrnapi körmenetben viseltek páncélt és zörgő
2586 15| hogy mindig magánkívül volt körmenetkor, mozsárdurrogós egyházi
2587 2 | a porlepte táncterem és környéke, ahol télidőben izzadt,
2588 2 | szenvedélytelen, fehér kendővel környékezett, szinte vértelen arcokat.
2589 14| szemlét kell tartani a környezet felett, bele kell nézegetni
2590 2 | nyakkendőjével barackszínű nyakát környezte, ugyancsak egy szelíd, igénytelen
2591 7 | Frufrus, babás, fekete hajak környezték a kreolarcot; kékes bajuszka
2592 6 | nem tehet egyebet a jelen körülményei között. Bár nem volt a legjobb
2593 2 | a két kezét.~Midőn ismét körülnéztem a szobában, minden a régi
2594 12| eregette a füstöt, amíg körülötte bánatok, szomorúságok, vesztett
2595 2 | fokozták. A karácsonyfa illata körülvette a fehér zubbonyos nőt, mint
2596 15| bádogtáblájáról, és alázatosan köszönt.~Otthon nyomban ágyba feküdtem.~*~
2597 7 | Gyermekkoromban buzgón köszöntgettem a fekete arcú szenteknek,
2598 1 | ember voltam, amikor rám köszöntött a dércsípte időszak, a hervadó,
2599 8 | aggodalmaimat. Csak arra kért, hogy köszöntsem őt az utcán, ha barátnőivel
2600 2 | hasogatásban, penitenciás köszvényben.~Ennek az asszonynak olyan
2601 12| sajtó.~Majd hozzám fordul, s kötekedő hangon az arcomba kiáltotta:~-
2602 2 | legalább egy fél esztendőre kötelezem magam, megmondtam nevemet,
2603 4 | nálam, amíg kedve a városhoz köti. Majd kieszeljük, hogyan
2604 2 | elvonultak, a nők tovább kötötték harisnyájukat, korán bezárták
2605 4 | itt, az öreg polgárokat a kövek alá dugták. Minden lépésnél
2606 2 | szekerek zörögtek a kiugró köveken, mint a vásáros élet, bármely
2607 3 | délután, rossz illatú házban, kövérek és soványok között választhatva,
2608 7 | is ellenőrző, kékruhás, kövérre lottyant nénikék a fiatal
2609 14| tervét, a leskelődő szem követi lépteit...~Olyan sűrűn havazott,
2610 11| maradni, ahol valami bűnt követtek el, részeges volt a férfi,
2611 2 | a nem-ek oly sorozatosan követték egymást, mint az olvasó
2612 2 | nagyvárosok szülöttei. A rossz kövezetek, az őszi sarak, a méltatlan
2613 13| észrevettem Szikrai urat. A kövezeten ült, részeg volt és sírt.~-
2614 13| Apáca leszek, és hideg kövön térdepelek halálom napjáig.
2615 15| midőn új lélek zuhan le közébük, mint egy megszárnyalt fecske?
2616 15| asszonysikoltás bugyborékol a közelben, mint a habzó vér a szívseben.~
2617 1 | hazugságokat, pedig tudtam, hogy közeledik már az állomás, ahol végleg
2618 13| gyónok, midőn halálomat érzem közeledni a zárda öreg plébánosának,
2619 5 | léptekkel járt-kelt, óvakodott a közelembe kerülni, később menyecskésen
2620 14| koromban örvendeztem volna a közelgő eseménynek, mint valamely
2621 15| sajtszagú boltosok az utca közepére álltak, mintha valami csodát
2622 2 | megszólalhatnak a magosan, középkoriasan csilingelő harangok a vasszínű
2623 11| hányszor figyeltem a mutató közömbös sétáját, midőn női lábak
2624 10| az kicsoda? - kérdeztem közömbösen.~- Az egyetlen tisztességes
2625 2 | Bocsásson meg, ha kissé közönségesen fejezem ki magam, másképpen
2626 9 | nem is tudtam, hogy ennyi közönségesség lakik ebben az asszonyban.~-
2627 12| barátság már nem állott helyre közöttünk.~*~
2628 2 | kanapéra mutatott, amelynek közvetlen szomszédságában állott,
2629 11| vagy liliputi terveiket koholják holnapra, mint gyermekek
2630 2 | mondták barátságosan a kopott kőkockák, amikor lábamat a küszöbre
2631 13| száraz pincébe, és a két kőkoporsó, amely a fal mellett állott,
2632 3 | említésére eszembe jutnak a kolbászoknak, káposztáknak, rostélyosoknak
2633 10| fokhagymás pirítóst, citromos kolbászt és töltött káposztát. Az
2634 8 | későbbi vásári bolondok, tarka komédiások vagy piros arcú rablók váltak;
2635 2 | Nem vagyok regényhős, de komisz ember sem, ezért mindig
2636 17| mellett, és ugatott, mint egy komondor:~- Fogják meg Pálfi Pált.
2637 15| kémények a háztetőkről, az alvó komondorok s a tunya ajtók.~Mire az
2638 8 | bohóc-pápaszemmel a nótárius; komor, álomképekből való drabantok,
2639 7 | ismerek itt senkit - feleltem komoran.~- Én majd segítek - szólt
2640 7 | hitnek ezt a hajlékát oly komorrá, ijesztővé építették, mint
2641 2 | rajonganak, ismét mások a kőműves-állványokon dolgozó tót lányok mezítelen
2642 2 | képű, félszemű aranysapkás konduktor oly boldogan mosolygott
2643 2 | összestimmelt harangjainak kongásában. A házak fala mellett történelemmé
2644 1 | várótermében, s a jelzőharang konokul hallgat a háztetőn. Azt
2645 3 | fehér fejkötőjének lehullása kontyáról, szégyenkezése és gondterheltnek
2646 11| hozzánk a zivatar elől, és a konyhában meleg bort iszik. Ó, nem
2647 5 | véltem a hallgatást. Midőn a konyhán csendesen forrni kezdett
2648 2 | eretnekek elégetését. Ez órában konyhaszaguk van az asszonyoknak, és
2649 11| kiválasztottaknak szabad lépni. Kőpad volt odafent, mintha az
2650 2 | gondriasztó, és az alacsony kőpadon felágaskodnak a fehérlábú
2651 10| haját a füle mellől fésülte kopasz fejtetőjére. A szőkés hajszálak
2652 12| bajszú, oldalszakállas, kopaszodó, teli, öntudatos, vidéki
2653 6 | házikenyér fehérségű térdeivel, kopogó félcipőjében, savanykás
2654 2 | férfiak köhögtek, kiáltoztak, koporsóba feküdtek. Kis városka volt
2655 11| setétje, az ágy hasonlít a koporsóhoz és csak fekszik az ember
2656 13| véltem eltölthetni Pálfi Pál koporsója mellett! Mintha ismét belém
2657 13| Eszténa lekuporodott az egyik koporsóra. Az ujjaival betűzte a kőbe
2658 3 | lépteimnek messziről felhangzó koppanását. A fehér kendőt keblére
2659 15| szinte ijedt csodálkozással koppant le lábáról, mint a fecskefiók
2660 8 | haját szétseprik, a piacra korbácsolják, ahol már áll a hasábfákból
2661 14| maradványok, mindegyik más és más korból. A rózsás, enyhe színezetű,
2662 11| vett rajta a betegség, a korcsmából mindig a Halál ablaka alá
2663 10| nem bírja... Ifjúkoromban korcsmák hátsó szobáiban, kávéházi
2664 1 | utaztak a vőlegények. Zsidó korcsmákban megérintettem a háziáldást.
2665 6 | világon a legjobban szeretett. Korhely volt. Néha éjszaka papucsban
2666 2 | szabásra, vagy az angolos korrektségre, a francia sarokra, a szalagok
2667 12| ellenségem lett. Néhány korsóval hozattam a poprádi serből,
2668 2 | lehetett negyven is. Abban a korszakban volt mindenesetre, midőn
2669 11| mosolyát, amely abból a korszakból látszott engem meglátogatni,
2670 12| szemlélgette, a bort csettintve kortyolgatta, a fenyőfát dárda módjára
2671 3 | szomjúhozástól! Inni egy kortyot egy forrásból, amely nyomtalanul
2672 10| uram, már tizenkét éves korukban elszöknek a Bujdosra, ahol
2673 7 | fogolyszárnyacska látszott a kórus mellvédjei mögött, akkor
2674 7 | a bús oltárokat, setétlő kórusokat, titokteljes kápolnákat,
2675 7 | helyet adtak neki!~Most a kóruson megzendültek a hegedűk,
2676 11| szemmel elaludni, s egy kőszénszagú csilingelő nagy városban
2677 4 | a két szembogara, mintha kotkodácsolt volna a hangja, mint egy
2678 2 | őrzik, mint fétiseket a krákogó, köpködő elbizakodott öreg
2679 2 | fekete szőrök megérintették krémszoknyáját, amely világítani látszott
2680 7 | fekete hajak környezték a kreolarcot; kékes bajuszka és cukorkaszopogatásra
2681 13| felfutott a lépcsőn s kisuhant a kriptából, mint egy egér.~Később,
2682 13| megcsalottak. Voltak itt kripták, amelyekben bizonyos Rotharideszek
2683 3 | nézegettem a vörös bor színét a kristálypohárban, elgondolkozva mendegéltem
2684 13| mielőtt ő meghalna. - Mielőtt Krisztus menyasszonya lennék, földi
2685 7 | falakról, századok óta elfásult Krisztusok, a földi élet asszonypanaszaitól
2686 11| amelyet a sors erre az útjára küld. Csak néztem Nepomuki felé,
2687 4 | óra, amelyet Isten azért küldött rám, mert egyszer vétkeztem
2688 15| jutottak mindazok a nők, akiket különböző alkalmakkor, elmúlt években
2689 11| született. Semmiben sem különbözött a ház a többi vén óvárosi
2690 10| koromban kímélni kezdtem magam, különösen óvakodtam a lelki felindulásoktól,
2691 2 | érdekelheti az asszony egyéb külseje is a lábán kívül.~Nos, Hartvigné
2692 2 | untatom e sohasem látott nő külsejével, uram. Világossá szeretném
2693 14| keresik errefelé az utat a külváros havában. Minek mennek azok
2694 4 | félrevonni, vajon mi történik a külvilágban?~Délután a Szent János-templom
2695 11| sütötte a szemét, és nagyon küszködött magával. Végre ravaszkodva
2696 10| át a rossz szagú házikó küszöbét.~Hartvig úr megérkezett.~
2697 14| felpattant, Eszténa állott a küszöbön. A keze a szívére volt szorítva.
2698 2 | kőkockák, amikor lábamat a küszöbre tettem. A setét pinceajtó
2699 5 | magamban, hogy H. úrral kuglizni járok ama mulatságos kocsmába,
2700 3 | hivatalnokok életre-halálra kugliztak a petróleumlámpásokkal megvilágított
2701 15| eltűnt a kereszt. Kakas kukorékol odafent, mint akár azokban
2702 8 | megbolondulni mindenkinek a kulcsos városokban. Ilyenkor fogamzottak
2703 11| vidám vásárosok között, a kupé sarkában fél szemmel elaludni,
2704 13| mint akár egy rossz szagú kupeccel a vonaton. Mit akarnak mindig
2705 13| át, álmodban a kebledbe kúszik? A bűntudattól nem remegsz?~-
2706 7 | ágas-bogas gerendázatain kúsznak fel a magosba. Ha belenéznénk
2707 15| Mintha az esőcsatornán kúszott volna fel, mintha boszorkányok
2708 2 | mint a szél és a gazdátlan kútágas; mint az egér és a lyuk;
2709 12| ideges embereket megzavar kutató, hosszadalmas nézegetésével,
2710 10| Gondoltam, hogy ennek a kutyahűségű szemű, félbolond fiatalembernek
2711 15| vén emberkék futottak apró kutyáikkal a falak mellett, mintha
2712 14| ennek az ügynek szentelek! Kutyát idomíthatnék a folyóparton,
2713 8 | amint fodros gallérjába (à la Mikádó; a régi divat szerint)
2714 2 | kevesebb gondot fordít a lába ápolására, mint a nagyvárosok
2715 11| fogamat. Az anyám a Csodatévő lábaihoz tette a fogat, s azért imádkozott,
2716 15| segítették volna papucsos lábait, és angyalok védelmeznék
2717 2 | elpusztítják a legszebb lábakat és lábbelieket. Ebben a
2718 2 | mint egy apáca, aki ringyó lábakkal jött a világra.~Vannak arcok,
2719 2 | szőlőlevelek közül, a cipők a lábakon fényesek, az ágyneműből
2720 2 | érzetet, hogy e karokról, lábakról, szakállakról egykor, porráválásuk
2721 2 | kopott kőkockák, amikor lábamat a küszöbre tettem. A setét
2722 15| szomorú voltam -, letelepedett lábamhoz, és a földön guggolt hallgatva,
2723 2 | Ennek a lábnak (a Hartvigné lábának) olyan volt a hajlása, mint
2724 13| gyertyamaradék a vasfeszület lábánál, száraz virág, amely csörgött,
2725 15| csodálkozással koppant le lábáról, mint a fecskefiók a fészekből.
2726 5 | kanállal a tejet tartalmazó kék lábasból, szórakozottan mellőzte
2727 2 | a Hartvignééhoz hasonló lábat még addig nem láttam.~Az
2728 15| egy szál ingben, mezítelen lábbal, mint az álom, amely életem
2729 2 | elpusztítják a legszebb lábakat és lábbelieket. Ebben a városkában még
2730 2 | késő vénségükig ügyelnek lábbelijük formájára, a párizsi szabásra,
2731 2 | az alsószoknyán.~Ennek a lábnak (a Hartvigné lábának) olyan
2732 17| ember. Mikor visszanéztem a lábnyomainkra, úgy setétlettek azok mögöttünk,
2733 16| hosszadalmas csókokkal. "Szereted a lábom?" - kérdezte, és a lábát
2734 14| polgárasszony fehér harisnyás lábszáraiban gyönyörködni... De negyvenesztendős
2735 2 | dolgozó tót lányok mezítelen lábszárán felejtik el a szemüket.
2736 2 | Eltérően a nők szokásos lábszárától, térdben nem ért össze a
2737 7 | bárányfelhőkön üldögélő, kövér lábszárú angyalokat vélték elbájolni.
2738 2 | Salve volt szőve a tiszta lábtörlőbe. Igen jólesett, hogy e modern
2739 14| lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük, csizmák, vastag combokon
2740 7 | félhomályban. Jönnek-mennek lábujjhegyen, egyik esztendőben úgy,
2741 2 | én híve voltam mindenféle lábvallásnak - még a megtermett falusi
2742 3 | kirakatát. Az üveggel födött ládán szórakozottan siklott el
2743 10| cimboráik. Amíg benő a fejük lágya, és komolyan tanulni és
2744 14| Addig nemigen mozdultam ki lakásomból. Hol szokott szomorúságaimmal
2745 10| Ezentúl alig tartózkodtam a lakásomon. Szikrai úr azt hihette,
2746 11| vasajtaján gyermekfej-nagyságú lakatok függtek, mint elvarázsolt
2747 2 | felajánlottam az asszonynak, hogy a lakbért előre kifizetem. Ő ezt csendes
2748 4 | felelt:~- Nem... majd csak lakjon nálam, amíg kedve a városhoz
2749 5 | kacsafark-hajzatúak; a fiúcskának lakkszárú csizmája volt, a leánykának
2750 13| helyet, hogy egy kisebb lakodalmat ne lehetett volna tartani.
2751 12| ebédelni, amikor Pesten laktam. Volt itt egy kedvencem
2752 11| Igen mulatságos volt egy lámpa, amely az utca közepén libegett,
2753 7 | Kihunyt tekintetek helyett új lámpások villannak meg a félhomályban.
2754 11| polgárőrök a sarokba támasztják lándzsáikat, és cifra köntöseikben kockát
2755 2 | pirosan lobogtak a hasábfák lángjai, mint a lepkék.~- Ez volna
2756 12| szelíden áthamvasodik a szalma lángjától, a szőke füst félénken szivárgott
2757 3 | egy-egy ábrándot dobott a lángok közé, mint egy megunt fátyolt.
2758 15| hang számra, csak néztem a lányka újszerű frizuráját, mint
2759 12| feleségül vehetne a városban, lapját majd részvénytársasági alapon
2760 4 | bújt belém, s nem találom a lapot az imakönyvben. Nem teszek
2761 15| hajójában csak ott hátul lappanghatsz, ahol senki sem lát. Ráncok
2762 10| megismerkedtem egy este a helybeli lapszerkesztővel, bizonyos Szikrai úrral,
2763 15| sem méltatott.~Titokzatos lárma hangzott fel, a girbe-gurba
2764 2 | még mulattatott az utasok lármás, életteljes csendriasztó
2765 10| érte jött, és meglehetős lármát csapott volna, ha az okos
2766 2 | amelyeknek látása gyorsítja vagy lassítja a szív verését. A Hartvigné
2767 1 | emberek mendegélnek a fák lassú szívverés módjára ingó árnyékaiban,
2768 4 | pakoltam ki a táskáimat. Lássuk, érdemes-e hosszabb ideig
2769 2 | Vannak arcok, amelyeknek látása gyorsítja vagy lassítja
2770 15| asszonyok, akiket eddig látásból ismertem. De valamennyien
2771 2 | találkoztam nőkkel, akiket az első látásra úgy ítéltem meg, hogy engem
2772 11| s halkan csettintett a láthatatlan lovaknak.~- Tudja, hová
2773 1 | a világos mezőkön azok a láthatatlanná válott rókák ügetnek, amelyek
2774 7 | szépeit most mind együtt láthatja a templomban az ünnepnapi
2775 2 | gyónás.~Középkori képeken láthatni ilyen szenvedélytelen, fehér
2776 11| együtt mondja az áldozárral a latin imádságokat. - A vezeklés
2777 2 | midőn egy mezítelen bokát látnak papucsban, mások a báli
2778 7 | belsejéből, de volt itt elég látnivaló, ami megrázza a ritka templomjáró
2779 1 | learatott mezők üres, messzire látó horizontja, elnémult esti
2780 15| megszárnyalt fecske? Nem látod az álomtalan éjszakák gunnyasztó
2781 5 | hajnali nagymosásba, a padlás látogatásába és a dudvázás méla dalaiba
2782 2 | tette volna emlékezetessé látogatásomat például az Arany Csillagnál,
2783 2 | legszorgalmasabb lábak sem látogathatják eleget a templom kockaköveit (
2784 13| keresztnevük volt, hogy a látogató elképzelődött velük.~A kripta,
2785 7 | csak arról győzi meg a látogatót, hogy a szentté válottak
2786 10| társadalmi összeköttetései miatt látogatta, szerkesztő létére nem kerülhette
2787 8 | fehér-fekete arcocska, mint egy látomány egy beteg katona lázálmaiban.
2788 1 | napot vagy egy végtelennek látszó éjszakát a gőzhajón vagy
2789 2 | színes cukorkák felrepülni látszottak, mint játékos lepkék.~Szinte
2790 2 | nőre, bár azelőtt sohasem látta. A kézfogásunk, a tekintetünk,
2791 11| halál más valaki...~- Te már láttad?~- Egyszer... De nem szabad
2792 8 | látomány egy beteg katona lázálmaiban. Hosszan megpihentek rajtam
2793 11| kockát vetnek a Baknál, lázsiásra vagy asszonyra, füstölthús-
2794 11| életében vezekelni fog. Leánya legyen okosabb, meggondoltabb...
2795 14| olvasó szemét. Csak készülj, leánykám, mosd meg lelked után áldozatkész
2796 5 | lakkszárú csizmája volt, a leánykának vízálló bakancsa, piros
2797 11| költők kitalálnak. Nagyon sok leánynak született már gyereke, aki
2798 5 | hozzátartozóival. Fiúcskák és leányocskák voltak, illedelmesek, kacsafark-hajzatúak;
2799 8 | piacra, viháncoló, kacagó leányokkal találkoztam a ködben.~Igaz,
2800 7 | kíváncsi ifjúság: ez maradt a leányról emlékezetemben.~De már nem
2801 1 | hervadó, hűvösödő nyár, a learatott mezők üres, messzire látó
2802 7 | papzsákjával a hívők feje körül lebeg. Mily örömmel nyúl kezem
2803 14| amelyeket itt kihívó mosollyal lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük,
2804 8 | megragadják Olgát mezítelenül, lebomlott, alig vállig érő haját szétseprik,
2805 10| fiatalság a szerelmi ügyeit lebonyolítja. Ez az elhagyatott liget
2806 2 | lepke, amelyet kalapommal leboríthatok.~Ámde akkor fénylő téli
2807 15| fordította. Nem tudta tovább a leckét.~Miután én nem szóltam -
2808 14| Majd jön időszak, midőn lecsendesült szívvel gondolsz vissza
2809 11| hajdanában minden csetepaténál leégett. De azért mégis sikerült
2810 2 | ahol a ruhafogas mellől a leeresztett alsószoknya karikájából
2811 15| utat. Kezeit összekulcsolva leeresztette, és fejét búsan féloldalra
2812 11| megtörténhetett volna, hogy anyámat lefejezik a város piacán, ha ugyan
2813 2 | én kijelentettem, hogy legalább egy fél esztendőre kötelezem
2814 15| csattant az ablak. A hideg légáramlásra megfordultam.~Eszténa éppen
2815 10| társadalommal. Szikrai úr a legelején volt a dolgoknak, mert még
2816 16| hozzám, talán odaadóbb, mint legelőször. Tele volt simogató szerelemmel,
2817 10| egyetlen hoteljét, ahová legelsőnek érkeznek meg a pesti hírek.
2818 14| előkészületeket a nagy napra, amely a legemlékezetesebb a nők életében; bizonyosan
2819 15| öreg asszonyok kihajoltak a legfelső ablakokból, mintha utoljára
2820 2 | az omnibusz megérkezése a léghuzamos kapualjba, mintha egyszer
2821 6 | volt hajnalig hallgatni. Leginkább azon csodálkozott, hogy
2822 6 | férfiú, akit a világon a legjobban szeretett. Korhely volt.
2823 13| tudtam, hogy olyan babonás, a legképtelenebb dolgokat is elhiszi.~Letelepedtem
2824 17| csodálkozással nézett reám, mint a legkiválóbb emberre.~A vasuti állomás
2825 2 | magatartással proklamálja a legközelebbi hetivásárt - amely ablakon
2826 13| levegőbe, mint a madár; és a legmagasabb húrokat pattogtatta, ahol
2827 7 | gyönyörű ünnepén valóban a szív legmélyéről száll a bárányfelhős ég
2828 7 | aggódnak a nők, miután a legműveltebb is csak keveset tud róla)...
2829 1 | többsége mindig vásárra megy. A legnagyobb ritkaság a vőlegény. Az
2830 3 | férfibarátom, ez a legrosszabb és legritkább érzések közül való. Elmenni
2831 2 | mérhetetlen vágy, amely a legromlottabb férfiakat is néha meglepi
2832 3 | ismeretlen férfibarátom, ez a legrosszabb és legritkább érzések közül
2833 2 | gyaloglások elpusztítják a legszebb lábakat és lábbelieket.
2834 13| engem, uram? Én vagyok a legszegényebb ember Magyarországon. Ebben
2835 2 | völgybe hajlik a gyalogjáró. A legszorgalmasabb lábak sem látogathatják
2836 3 | kétségem, hogy nem a város legtisztességesebb hölgyével volt szerencsém
2837 4 | csak azt cselekedte, amit a legtöbb férfi elkövetett volna egy
2838 11| mert egy téli álmát alvó légy pottyant a plafonról az
2839 3 | ölében tartott kis barna legyezőre szegezte szórakozott, elmélázó
2840 10| mondanám, ha könyvben olvasnám. Legyintenék a kezemmel, ha valaki elbeszélné.
2841 14| mondta -, mi színészek legyintünk, és továbbmegyünk olyan
2842 7 | leány vagy asszony volt a légyszem tulajdonosa.~Megböktem Hartvigné
2843 13| bántott engem akkor az a léha, semmibevevő fütyörészés,
2844 11| ember, aki nagyon csendesen, lehajtott fejjel ballag a házak fala
2845 2 | el komolyan és az utazók léhasága nélkül, hogy ki volt Hartvigné.~
2846 2 | amint megszólaltam, hogy a leheletemtől meglebbent az asszony füle
2847 6 | félcipőjében, savanykás leheletével, titkos bajuszkájával, szófogadó
2848 11| megvénülni, hogy temetőszagot leheljenek. Igen mulatságos volt egy
2849 2 | ölelgetnek savanyu bort lehelő gavallérok; a lépcsők, amelyeken
2850 13| galambszelíden Eszténa -, holott lehettem volna, mert barátnőim szereztek
2851 3 | polgárasszonyok fehér fejkötőjének lehullása kontyáról, szégyenkezése
2852 1 | padjaim a ligetben, hol a lehullt faleveleket érzelemtelenül
2853 2 | egy percre észrevehettem. Lehúnyta a szemét, keresztet vetett,
2854 14| regényekben a hasonló szobákat leírták. Amíg zsebre dugott kézzel
2855 11| lékre lehetett látni. A lék is ablak, a folyó ablaka,
2856 17| Pált. Miatta ugrott be a lékbe egy leány.~A vonat lassan
2857 11| utaznak más városok, más lékek felé.~A hídon már alig járt
2858 14| folyóparton, vagy horgászhatnék a léknél, amint a gyermekektől láttam.
2859 13| gyermek-csontváz...~Eszténa lekuporodott az egyik koporsóra. Az ujjaival
2860 13| hullámzott, majd nagyot lélegzett, s egy szuszra elmondta:~-
2861 13| Egy darabig visszafojtott lélegzettel hallgattuk a föld alatti
2862 15| hallgatva, engedelmesen, lélegzetvisszafojtva.~Meddig ültünk így?~Talán
2863 15| gonosz táncukat, midőn új lélek zuhan le közébük, mint egy
2864 7 | bűnös, megalázott gyötrelmes lélekkel elhagytam az Úr hajlékát,
2865 10| bevilágít a hálószobákba, leleplezi a templomatyákat, megírja
2866 7 | hasonló álmokat lát a nők lelkében. Vajon miért is élünk, ha
2867 17| életem végéig, mert lemostam lelkemről a gyalázat foltját.~Megcsókolt,
2868 7 | énekelhettek volna csengőbb lelkesedéssel, ha maga a kassai püspök
2869 3 | jólesett ez nékem, akkori lelkiállapotomban.~Délután újabb szenzáció
2870 13| Itt strázsálok, mint a lelkiismeret.~- Mint egy gazember lelkiismerete.~
2871 7 | meggyónatlan bűn terhelte a lelkiismeretemet. Csak volna valahol egy
2872 8 | kedvemben - amilyen üres lelkűek a férfiak a szerelmi délutánok
2873 15| szennyes szájukat, légynyomos lelküket, gyanús kezüket, mocsár
2874 12| nyitott szemünk és becsületes lelkünk van. Mi emelt fővel jelenhetünk
2875 12| bíróság előtt, mert nem nyomja lelkünket sötét bűn, nők boldogtalan
2876 4 | örömét családja körében lelte. Azóta nem merem megcsókolni
2877 17| leszek életem végéig, mert lemostam lelkemről a gyalázat foltját.~
2878 2 | az asszony élete köré a len hosszú szálát, mint a pókfonalat,
2879 2 | félreismerhetlen asszonyillat lengett. A cipők nyugtalanul feszültek,
2880 13| Mielőtt Krisztus menyasszonya lennék, földi ember kedvese akarok
2881 7 | valamennyien igen nagy bajban lennének. Ezek a hímnemű imádságok
2882 11| nagyon sokáig kell még jónak lennünk, hogy anyám ballépését elfelejtse
2883 13| bámulnom az éjszakába, amíg lent a fal mellett észrevettem
2884 2 | ugyancsak egy szelíd, igénytelen lény ruházata volt.~Bocsásson
2885 10| vagy szennyes edényből leöntöttek egy örömház ablaka alatt?
2886 3 | derekának boldog-boldogtalan leomlása, a polgárasszonyok fehér
2887 11| bástyára sikamlós, fagyos lépcső vezetett, mint egy különös
2888 2 | éberlasztingok az élet pallóin, lépcsőin, pincéin átbotorkálnak,
2889 11| fiatalt nemigen lehetett a lépcsős kanálishangú utcákon találni,
2890 2 | alsószoknya karikájából inges nők lépegetnek ki az unatkozó álmában;
2891 10| Gondoltam, hogy soha többé nem lépem át a rossz szagú házikó
2892 11| egy boldogtalan öregember lépései hangzottak.~Eszténa titokszerűen
2893 11| üldögélt az emeleten, s midőn lépéseit hallották eltávolodni a
2894 2 | halálában bűnbánó polgár lesi a lépéseket), a gyóntatószék, a kártyavetőnő
2895 4 | kövek alá dugták. Minden lépésnél egy kétszáz esztendős halott
2896 14| szánta el magát az elhatározó lépésre s ideje van napokig gondolkozhatni
2897 13| teste nélkül tegyek ilyen lépést. Szerelmem! - lihegte, mintha
2898 9 | mindenféle kétes nőszemélyek léphessék át e küszöböt.~Bosszúsan
2899 4 | kedvemmel, hogy a mosdótálhoz lépjek. Amíg el tudtam hitetni
2900 7 | Jőjjön utánam, s ha teheti, lépjen a hátam mögé a mise alatt.~
2901 2 | letelepedjék elém, mint egy delelő lepke, amelyet kalapommal leboríthatok.~
2902 11| s én azt hittem, hogy ön lépked alant az utcán. "Bolond
2903 8 | baljóslatú szemek, mintha a lepkét néznék, amelynek szárnyacskáit
2904 5 | fagyott deszkái döngnek lépteik alatt. Vagy kétszer-háromszor
2905 7 | után Isten hajlékába vittek lépteim. Én a mai szent misén az
2906 3 | lesi a hegyi utcácska felől lépteimnek messziről felhangzó koppanását.
2907 14| a leskelődő szem követi lépteit...~Olyan sűrűn havazott,
2908 13| megremegett, midőn eleven lépteket hallott a feje felett. A
2909 5 | hitelezőjével. Nesztelen léptekkel járt-kelt, óvakodott a közelembe
2910 15| boldog gyermekkorától.~Lerakta a ruhácskáit, mintha egy
2911 3 | ablak mellett a nő profilját lesegesse. A nő varr vagy harisnyát
2912 2 | amelyek mögött mintha mindig leskelődne valaki - talán az utazó
2913 2 | észre gonosz kísértetet leskelődni a maga gödrével, az emeletre
2914 13| is volt a lépés, mint a leskelődőé, aki holtak esetleges cselekedeteit
2915 3 | gondolkodni, a hold járását lesni és oly titokzatosan cselekedni,
2916 8 | elkezdődött, a kocsmákban dudások lesték a vendéget, az Arany Csillag
2917 11| A fedett hídon lestem Eszténát.~Olyan türelmetlen
2918 1 | az állomás, ahol végleg leszállnak, s örökre eltűnnek. Máskor
2919 15| halotti marsot. Végül a sarkon leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról,
2920 2 | még, mintha az nem tudna leszokni erről a mozdulatról. A szeme
2921 3 | vattáját dugja, az ajkát leszorítja, hogy ki ne törjön rajta
2922 2 | a fehérlábú szűzek, hogy letekintsenek a városra, midőn regényekkel
2923 15| hisz szomorú voltam -, letelepedett lábamhoz, és a földön guggolt
2924 2 | megvártam, hogy az alkalom letelepedjék elém, mint egy delelő lepke,
2925 13| legképtelenebb dolgokat is elhiszi.~Letelepedtem mellé. Egy darabig visszafojtott
2926 4 | amelyre sokat tapasztalt férfi létemre sem voltam elkészülve. Hevesen,
2927 10| miatt látogatta, szerkesztő létére nem kerülhette el a városka
2928 15| párkányán, ahová nyilván létra segítségével jutott. Ennél
2929 17| nehéz táskámat, mintha abban lettek volna a kések, bárdok, gyilkos
2930 10| amellyel Rienzi szalonjának levegőjét fűszerezte. Gondoltam, hogy
2931 15| föld alól. Kénszaga van a levegőnek. Bohócok mennek valahol
2932 14| megtisztítja a megfertőzött levegőt.~Nagyon megvetettem magam
2933 13| holtak sápadt országában, levélke módjára megremegett, midőn
2934 12| megtörölgette a száját, alaposan leverte a morzsát fehér mosómellényéről,
2935 12| ecetet, olajat, a borsot, a levesízelítő folyadékot, amelyeket mind
2936 12| volt az illető. Amint a levest kanalazta, és az utolsó
2937 11| keresztanyaságomat is. Tetőtől talpig levetkeztettek, s megvizsgáltak. Anyám
2938 12| végzett volna vele. Aztán levette asztalkendőjét, amelyet
2939 11| feljött a hold, az ereszről lezuhant a hó, s én azt hittem, hogy
2940 7 | megfogadtam... Falun kacsák és libák, fa-Krisztusok és boldog
2941 11| lámpa, amely az utca közepén libegett, de már nagyon régen nem
2942 15| esett, felemelkedett, aztán libegő, hosszú ingében, piros talpain
2943 10| lebonyolítja. Ez az elhagyatott liget sokat tudna mesélni gyermekkoráról
2944 1 | kedvenc, elhagyott padjaim a ligetben, hol a lehullt faleveleket
2945 13| ilyen lépést. Szerelmem! - lihegte, mintha egy szitakötő szálladozott
2946 11| koszorúba font titokzatos lila szalaggal összefont hajfürtöt
2947 11| belebámulnak a semmibe, vagy liliputi terveiket koholják holnapra,
2948 4 | Éppen akkor volt vége a litániának, az öregasszonyok miséjének,
2949 14| mennek azok a lábak? Miért lobognak az új cipőszalagok? A félelem,
2950 2 | porcelánkályhában oly pirosan lobogtak a hasábfák lángjai, mint
2951 14| agyonverjenek, mint egy lócsiszárt? Ezért vetettem meg magamban
2952 6 | fűzve, és igen sok parfőmöt locsolt a fehérneműjére, mindamellett
2953 15| ismertem. De valamennyien lomposan, mintha mosogatás vagy súrolás
2954 11| lyukas bőrülésekkel, nyikorgó lószerszám és egy kocsiscsákó volt
2955 7 | ellenőrző, kékruhás, kövérre lottyant nénikék a fiatal nők rozmaringszagú
2956 12| nap felének? A szomorú, lovagló árnyak mikor maradoznak
2957 2 | akik nem régóta tanulnak lovagolni. A térdek résén át bizonyosan
2958 1 | ritkaság a vőlegény. Az a lovagregénybeli bolond pedig, aki tíz-tizenkét
2959 11| csettintett a láthatatlan lovaknak.~- Tudja, hová megyünk?
2960 7 | álmodtak egy hasonló nagy lóval. Ne reszkessetek, már az
2961 7 | megreszketnek Szent György lovának hatalmas, sárkányölő izmaitól,
2962 8 | mint egy vándorcirkusz lovarnője.~Mély tisztelettel köszöntöttem
2963 7 | álmodott a Szent György lovával, mégis szép öregasszony
2964 2 | a tekintetünk, a vérünk lüktetése, a vágyunk bogarászó, földásó
2965 2 | májusban bizonyára jóillatú, a lugas gondriasztó, és az alacsony
2966 1 | mondhasson egy kert végében egy lugasban vagy egy gyalogösvényen,
2967 15| A hajamat ma először Lulu úrral fésültettem, mert
2968 2 | katonatisztek vagy csak lustaságukat szidták a türelmetlen férjek.
2969 2 | kútágas; mint az egér és a lyuk; mint a vándormadarak és
2970 3 | harisnyán aggodalmasan a lyukat nézegetni, kisgyermeket
2971 12| bújt el most e kisvárosi lyukban. Vajon meddig élek még így,
2972 7 | helyezkedtem el a baljóslatú lyuktól.~Hát a szent oltárképek
2973 4 | bársonykalapka volt a fején, macskabőr bundácska oroszos sujtásokkal,
2974 3 | cselekedni, mint éjjel a macskák. (Kár volna kihagyni az
2975 14| kerítőnők mézes szava és macskakarma öltöztet e napra. De mit
2976 12| törvénytelen gyermekek macskanyávogása.~Észrevettem, hogy Szikrai
2977 11| gyújtották meg. Egyszer macskát láttam amely meggörbesztett
2978 13| papírgolyóbissal, a felcserrel, aki madárfejjel ült, és hallgatott az életéért
2979 12| titkoknak megfejtését sugározta magából. Sajnos, vidéki ember volt,
2980 13| megáldozok. Szent Ágnes napján a magáé leszek.~- Hétfőn?~- Hétfőn,
2981 4 | az első csók ízét. Ismét magaménak akarom őt... Olyan ijedelemmel
2982 13| magányosan járni hazafelé.~Magamhoz szorítottam Eszténát, de
2983 7 | szerzetes; majd könnyítenék magamon. De így féltem elmondani
2984 9 | akarna onnan a szó. Inkább magának mondta, mint nekem.~- Olgának
2985 15| csődületet. Mondták, hogy mindig magánkívül volt körmenetkor, mozsárdurrogós
2986 8 | jókedvvel sétálgattam a magános folyóparton. Csak jó darab
2987 11| téli este s iszonyatos a magány. Milyen boldogság volna
2988 2 | talán az utazó mélabús magánya -, a megereszkedett ablakok,
2989 13| senkivel szót váltani, magányosan járni hazafelé.~Magamhoz
2990 5 | volt a szívük, ha féltek a magánytól, elmentek a baromfiudvarba,
2991 13| azt akarja, hogy a lánya magasabb helyre jusson az üdvözülés
2992 4 | templom falában. A hollók magasan szálltak, havazás lesz.~
2993 10| gyanús háztól, amelynek magasztalásából nem fogyott ki a szerkesztő.
2994 13| hördült fel Szikrai és magatartása fenyegetővé vált. - Nem
2995 2 | bizonyára igen méltóságteljes magatartással proklamálja a legközelebbi
2996 12| megfelelő távolságba tologatva magától a sótartót, a paprikás üveget,
2997 13| utcára, és számon kérem magaviseletét.~Szikrai úr ismét dühös
2998 8 | beállít a szobába az egész magisztrátus, a polgármester vastag ezüstlánccal
2999 8 | már áll a hasábfákból való máglya, amelyen az erkölcstelen
3000 7 | gerendázatain kúsznak fel a magosba. Ha belenéznénk ez imádságok
3001 14| a falon, és az ágyak oly magosra vannak vetve, mintha már
3002 15| öreg tagokba, hogy ilyen magosságra felemelkedhessen. Mintha
|