1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
3003 11| az emberek megjavulnak, magukba szállnak, türelmesek, mert
3004 5 | helyen, amelyet a gyermekek maguknak e célból kijelölnek. Piros
3005 6 | háziasszonyom csakhamar magunkra hagyott.~Ha jól emlékszem,
3006 12| cserépkályhánál melegedett, s azt magyarázta Svarcnak, hogy ő egy hitelképes
3007 9 | tehet róla... De hogyan magyarázzam meg önnek, hogy az én házam
3008 10| férfiúval élénken megbeszéltük Magyarország politikai helyzetét. H.
3009 13| vagyok a legszegényebb ember Magyarországon. Ebben az országban mindenkinek
3010 10| Kijelentette, hogy a vesémbe, a májamba, a hasamba lát, mert éles
3011 11| báránykái közé. Egy régi ház majdnem fejünkre dőlt. Az ócskásbolt
3012 2 | szelíd bájait. Az ecetfa májusban bizonyára jóillatú, a lugas
3013 11| félig-meddig ismerősünk volt, a mama és én virrasztunk nála az
3014 8 | játék kérdései és feleletei. Manapság is csodálkozom, hogy akkori
3015 13| kinek írói sikere vagy mandátuma. Nekem csak pattanások teremnek
3016 2 | fügék, apró viaszgyertyák, mandulák és préselt szőlők, valamennyien
3017 15| álomtalan éjszakák gunnyasztó manóit - szürke arcú, kenderhajú,
3018 15| a szemével.~Levetette a mantilláját - mintha örökre megválna
3019 8 | várakoznak vállukon kis mantillákban. Valahol messze - tán Szevillában -
3020 10| megpillantottam Eszténa alakját, amint mantilljában, piros orrával, siető kis
3021 12| szomorú, lovagló árnyak mikor maradoznak el fejem mellől? Miért nem
3022 4 | Vén szentek a napvilágon maradtak itt, az öreg polgárokat
3023 14| függőlámpa. Szalonbútor maradványok, mindegyik más és más korból.
3024 11| piacán, ha ugyan ismeri uram Margaréta történetét.~Mondtam, hogy
3025 2 | fehérlett, mint az imakönyv margója, szekerek zörögtek a kiugró
3026 7 | asszonypanaszaitól egykedvűvé válott Máriák, reménytelen, üres tekintetű
3027 14| például évek óta Stuart Máriának hiszem magam. Egy angol
3028 11| lettem, gyalog mentünk innen Máriapócsra. Nagy út volt, uram. Akkor
3029 14| amely most az én szívemet is markolássza, mint azét, aki ide igyekezik,
3030 15| igen komolyan a halotti marsot. Végül a sarkon leszállott
3031 15| midőn kétszáz esztendő előtt mártírszüzeket állítottak a máglyára.~Mindenki
3032 6 | mint egy szentté válott mártírt.~Estefelé Hartvignéval találkoztam
3033 7 | vonta magára figyelmemet. Márványanya lépkedett kisebb-nagyobb
3034 11| gyermekkorában laktak. Mindig máshol, mert az anyja nem akart
3035 7 | esztendőben úgy, mint a másikban. Egyik sem hoz olyan gondolatot
3036 11| nem hangzottak.~Akkor már másodszor vártam meg Eszténát a hídnál (
3037 7 | udvari templom eredetije után másolták. Mindenesetre távol helyezkedtem
3038 7 | sekrestyéket, ahol a papok a másvilággal érintkeznek. Szellemek laknak
3039 7 | amely megnyugtatott volna. Másvilágiasan hideg szemű arcok nézegettek
3040 7 | el kedvemet végképpen a másvilágtól. E hűvös szentélyekben valóban
3041 5 | egyszerű, bársonyszalagos medálion volt. Kérésemre nyomban
3042 5 | arculatú férfiú nézett rám a medálionból. Hartvig úr volt, bányatiszt
3043 5 | Hartvigné nyakán egy szív alakú medáliont vettem észre, amely emlékezetem
3044 2 | de gömbölyded ujjával a medvebőrrel letakart kanapéra mutatott,
3045 6 | Engedékeny, szíves, türelmes, megadó volt, mint egy jóasszony,
3046 10| emlékezvén, aki az elmúlt években megadóan mosolygott a Kékmacska színpadán.~-
3047 7 | Oltári Szentséget, bűnös, megalázott gyötrelmes lélekkel elhagytam
3048 13| Pénteken bőjtölök, s vasárnap megáldozok. Szent Ágnes napján a magáé
3049 7 | az üreg felé. A szívverés megáll, ha elgondoljuk, hogy mi
3050 2 | Tehát az történt, hogy megállapodtunk a szoba árában, én kijelentettem,
3051 3 | a regény pedig halad megállás nélkül, mint a füst. Nem
3052 4 | hogy a fájdalmas szavakat megállítsam a száján.~- Itt lakik a
3053 10| emberek válnak belőlük, amint megbékültek a társadalommal. Szikrai
3054 7 | összejönnek, és mise után megbeszélik azt, amit tapasztaltak.
3055 10| szemű férfiúval élénken megbeszéltük Magyarország politikai helyzetét.
3056 15| végéig nem hágy el. Tündöklő, megbocsátó, szinte túlvilági mosoly
3057 2 | az újra kezdődő, múltját megbocsátott, elfelejtett élet...~A ház,
3058 7 | a légyszem tulajdonosa.~Megböktem Hartvigné vállát, aki a
3059 14| mellett, amelyek a polgárt megbotránkoztatják. Mi egy másik világban élünk,
3060 13| a föld alatt a csalók és megcsalottak. Voltak itt kripták, amelyekben
3061 1 | szánkán, hogy egy nő kezét megcsókolhassa, hogy a suttogó hangját
3062 4 | körében lelte. Azóta nem merem megcsókolni a gyermekeimet, s remegve
3063 13| kezem, ráhajtotta az arcát, megcsókolta, megsimogatta, beszélt hozzá:~-
3064 15| jöjjön. Ünnepelni őt vagy megégetni.~Egyik sem történt, mert
3065 17| most már boldog, csendes, megelégedett leszek életem végéig, mert
3066 17| alatt meglapultak a tegnap megelevenedett házikók, mintha a bűvész
3067 13| mellől a Bujdosligetre, megeredt az eső. Az éjféli miséken
3068 2 | utazó mélabús magánya -, a megereszkedett ablakok, amelyek megöl céltalanul
3069 2 | másképpen nehezen tudnám megérhetővé tenni: hogy életemben találkoztam
3070 2 | hogy a hosszú fekete szőrök megérintették krémszoknyáját, amely világítani
3071 1 | vőlegények. Zsidó korcsmákban megérintettem a háziáldást. Haramiavilágból
3072 8 | van Eszténa - szólt Olga, megérintve a karomat, s én lassan visszatértem
3073 12| észre sem látszott venni megérkezésemet. Kiszámította, hogy hat-hét
3074 14| már az sem érdekelt, hogy megérkezik-e pontos időre Eszténa?~Akkor
3075 2 | szerelmek jöttek-mentek, a nők megértek, majd megöregedtek, a férfiak
3076 11| beszélnem, mert az anyám megesketett.~Ekkor fogadalmat tettem
3077 7 | kérje tőlem, amit gondol. Megesküdtem, megfogadtam... Falun kacsák
3078 11| János-templomot, s éjfélre megesküsznek, hogy el ne mulasszák a
3079 12| életcélt, minden titkoknak megfejtését sugározta magából. Sajnos,
3080 12| rendet csinált az asztalon, megfelelő távolságba tologatva magától
3081 14| ártatlanságával megtisztítja a megfertőzött levegőt.~Nagyon megvetettem
3082 2 | mosdottak, a hajak vizesen megfésültek, az ingek fehérlők, az arcok
3083 7 | amit gondol. Megesküdtem, megfogadtam... Falun kacsák és libák,
3084 7 | szenteltvíz-tartóba, talán megfogja ollójával egy borzasztó
3085 13| a szavaiban.~Két kezével megfogta a kezem, ráhajtotta az arcát,
3086 2 | egy szót sem szólni, csak megfogtam hátulról vonakodó kezét (
3087 3 | vesz gyermekeitől, talán megfordul a fejében a másvilági üdvösségének
3088 10| róla uraktól, akik házamban megfordultak - tette hozzá odavetőleg,
3089 15| ablak. A hideg légáramlásra megfordultam.~Eszténa éppen keresztet
3090 11| Egyszer macskát láttam amely meggörbesztett háttal állt a háztetőn,
3091 10| lehet gondolni egy ilyen meggondolt, nyugodt úriemberről, hogy
3092 11| Leánya legyen okosabb, meggondoltabb... Szegény anyám két esztendeig
3093 4 | kapaszkodva és korántsem meggondolva felelt:~- Nem... majd csak
3094 3 | könyököl, és borús kedvvel, meggyalázott büszkeséggel, megváltó szavakra
3095 7 | évek, s én lassan felejtek, meggyógyulok. Nézzen körül a városban.
3096 7 | miután gyermekkorom óta annyi meggyónatlan bűn terhelte a lelkiismeretemet.
3097 3 | bírnak el a papok, nincs meggyónni valójuk a halálos ágyukon.~
3098 13| elmondta:~- Antal remete napján meggyónok a barátnál. Pénteken bőjtölök,
3099 7 | iskolamestereim lehetnek. Meggyőződésem szerint valaki irogatja
3100 14| mert ezalatt mindinkább meggyőződtem ártatlanságomról. Szent
3101 4 | és átérzett mondásokkal meggyőzzem őt arról, hogy csak a kedvéért
3102 8 | tisztelettel köszöntöttem Olgát, meghajoltam és turbékoltam, mint egy
3103 11| a halottakat. Ha valaki meghal a városban, aki csak félig-meddig
3104 4 | életre számítani, bármikor meghalhatok, mert kiéltem mindent, amit
3105 2 | pillantásra, hogy számíthatok-e meghallgatásra? Bocsásson meg, ha kissé
3106 13| apáca legyek, mielőtt ő meghalna. - Mielőtt Krisztus menyasszonya
3107 2 | városka neve... Egyszer majd meghalnak a hősnők, és sírjuk gondozása
3108 11| akarok egy céda asszonyért meghalni. Megbántam. Halál, segíts!" -
3109 13| áldoztam... ki tudja, hátha meghalok azután? Ne kívánja tőlem,
3110 11| más közeli rokonai sorban meghaltak, felhagyott az üzlettel,
3111 7 | segítek - szólt Hartvigné megható szolgálatkészséggel. - Városunk
3112 2 | megcsókoltam a kezét, és meghatottan ellépkedtem.~Mire az utcára
3113 9 | nálam, akiket asszonyom meghívott.~- Akikről...~Talán azt
3114 10| szerelmi viszonylatába, régen megholt vénasszonyok egykori kalandjaiba...
3115 2 | később hetvenhét esztendőre meghosszabbítottam.~Bizonyára érdekelheti az
3116 2 | maradott mellvédek alatt meghúzódó kertecske mutogatta szelíd
3117 14| megállott körülöttem. A hóesés megindult, és a házak oly ünnepélyesen
3118 3 | éreztem. A jobbágyszeme, a megindultsága, derekának boldog-boldogtalan
3119 10| leleplezi a templomatyákat, megírja a szentkép-arcú, házikenyér-illatú
3120 4 | megnyugvását. - Ellenben mégiscsak itt maradok a városban,
3121 15| összegyűrődik, a tested megismeri azt a fájdalmat, amely ízelítője
3122 1 | attól, hogy új emberekkel megismerkedjem, de útitársam szimpatikus,
3123 3 | hölgyével volt szerencsém megismerkedni, elég volt egy pillantást
3124 13| köhécselést hallottam. Világosan megismertem a Szikrai szerkesztő úr
3125 5 | iskola felé, mintha mindennap megjárnák azt a csigalépcsőt, amely
3126 11| ahol halott van, az emberek megjavulnak, magukba szállnak, türelmesek,
3127 2 | ha elfelejtettem volna megjegyezni. A levegőben szobafüstölőnek
3128 2 | széllel; ilyen időben szoktak megjelenni a proklamációk, amelyek
3129 11| az én személyem hirtelen megjelent a kártyasorban. "Előkelő,
3130 7 | hívogató piros betűkkel volt megjelölve a nap, mintha ilyenkor mindenkinek
3131 8 | szemembe.~- A hét végén megjön az uram - mondta, s már
3132 16| Mintha megvigasztalni, megjutalmazni kívánt volna bizonyos szenvedésekért
3133 2 | haj. - Majd elfelejtettem megkérdezni, hol fogok aludni?~- Itt -
3134 5 | pillantást vetett rám, midőn megkérdezte, hogyan parancsolom a kávét?
3135 13| írásomba kerül, hogy önt megkövezzék vagy kiűzzék a városból,
3136 14| öltözködöm, minden tavasszal megküldik címemre a Printemps nagy
3137 17| városka.~A hótömegek alatt meglapultak a tegnap megelevenedett
3138 4 | jutott volna:~- Az istenért, megláthatnak itt együtt. Mit gondolnak
3139 8 | örülni Hartvig úrnak.~- Majd meglátja, uram, hogy milyen becsületes,
3140 11| korszakból látszott engem meglátogatni, amikor még nem járták be
3141 6 | formájú - a kezén nagyon meglátszott, hogy varróiskolát tart
3142 2 | megszólaltam, hogy a leheletemtől meglebbent az asszony füle mellett
3143 2 | kibogozásának, talán hamarább megleljük a csomót. Tapasztalt, tavasza
3144 4 | láttam Hartvignén a második meglepetést, amelyre sokat tapasztalt
3145 8 | előtt tekintélyt szerezzen, meglepetten kérdezte:~- Hol járt, mióta
3146 2 | legromlottabb férfiakat is néha meglepi a tiszta, házias élet, a
3147 13| gondolat. Itt se alkalmas, mert meglesnek. Van itt egy ház a folyó
3148 5 | Szerettem volna többször megmondani neki, hogy én feloldozom,
3149 2 | Útitársam ekkor megmondta X városka valódi nevét is.
3150 2 | esztendőre kötelezem magam, megmondtam nevemet, foglalkozásomat,
3151 7 | jobban fénylenek, a ház megmosakodni látszik, mint egy cica.~"
3152 2 | városi tornyot szivaccsal megmosták hajnalban, a tarka mellényes
3153 15| le a városról, mindenki megmozdult a néma utcákon... Lompos
3154 2 | bútorzat, hogy valódi szövetjét megmutassa. A szőnyegek tarkák, barkák,
3155 2 | sohasem jutott eszébe bárkinek megmutatni a fehér harisnyás lábát.~
3156 11| hazafelé mentünk, Eszténa megmutogatta a házakat, amelyekben gyermekkorában
3157 12| vendégeit, tetőtől talpig megnézegetett mindenkit, zavartalan flegmával
3158 12| tésztaporciókat jobbról-balról megnézegette, mint a kandúr az egeret,
3159 11| voltam, mint egy vőlegény. Megnézegettem az órámat, s nem gondoltam
3160 11| mondta az öregasszony, s megnyálazta ujjait, hogy el ne tévessze
3161 8 | hogy az ajtó egyszerre megnyílik, és beállít a szobába az
3162 1 | hetvenhét esztendőt töltöttem. Megnyugodtam, elcsendesedtem; ráeszméltem,
3163 7 | hallgatói. Az ember szivesen megnyugszik abban, hogy van másvilág,
3164 4 | vagyok - feleltem, hogy megnyugtassam.~- Nem... Nem, ez nem lehet
3165 4 | észre nem veszem Hartvigné megnyugvását. - Ellenben mégiscsak itt
3166 2 | jöttek-mentek, a nők megértek, majd megöregedtek, a férfiak köhögtek, kiáltoztak,
3167 12| embereknek is van eszük, mégpedig több, mint a nagyvárosi
3168 14| heverészni, hogy az ember megpihenjen élményei és tapasztalatai
3169 8 | katona lázálmaiban. Hosszan megpihentek rajtam a baljóslatú szemek,
3170 8 | városkában gonoszkodtam. Aztán megragadják Olgát mezítelenül, lebomlott,
3171 7 | itt elég látnivaló, ami megrázza a ritka templomjáró szívét.
3172 13| országában, levélke módjára megremegett, midőn eleven lépteket hallott
3173 7 | Hartvigné szokás szerint megrendült, aztán nagyon szelíden,
3174 7 | volna már hasonmása. Szinte megreszketnek Szent György lovának hatalmas,
3175 4 | tiszteletteljesen köszöntöttem, olyan megriadva nézett rám, hogy sohase
3176 4 | volna a hangja, mint egy megriasztott baromfié.~- Ön itt van?
3177 2 | félhomályos előszobában, aztán megröppent, mint egy fehér pille, és
3178 2 | elhatározásom, olykor brutális megrohanásom az ő egyszerű jószívűségükön
3179 13| csikorgatta a fogát, és megrugdalta a falat:~- Én pedig figyelmeztetem -
3180 7 | gyermekei társaságában az örök megsemmisülést, a vigasztalhatatlan búcsút
3181 13| ráhajtotta az arcát, megcsókolta, megsimogatta, beszélt hozzá:~- Már akkor
3182 1 | szoknyáját vagy a zubbonyát megszagolhassa, hogy imádkozó hangon, visszafojtott
3183 4 | egy megtévedt, gonosztól megszállott nővel. De most már felocsúdtam.
3184 15| zuhan le közébük, mint egy megszárnyalt fecske? Nem látod az álomtalan
3185 7 | növekedtem fel. Nem tudom megszegni az eskümet, mert nem élhetek
3186 2 | dolgozni kell, nem szabad megszeretni a fekhelyét, mert holnap
3187 11| felejtett fecske.~- Tegnap megszidott szegény anyám, mert önt
3188 2 | vásáros élet, bármely percben megszólalhatnak a magosan, középkoriasan
3189 11| magával. Végre ravaszkodva megszólalt:~- Én nem is tudom bizonyosan,
3190 2 | vágyteli percben, amint megszólaltam, hogy a leheletemtől meglebbent
3191 10| mert az öregasszonynak van megtakarított pénze, de minden garast
3192 11| ünnepét, böjtjét, napját megtartjuk. Tudjuk, hogy milyen misét
3193 13| Eszténa megtartotta ígéretét, egy délután a
3194 4 | ugyanígy járt, mint én. Megtaszított az ördög, a fülembe súgott: "
3195 7 | mulatozásomat!~A templom már megtelt. A férfiak hátul álltak,
3196 1 | ázott köpenyegben kellett megtenni, mint Petőfi idejében utaztak
3197 8 | drága úrnőm.~Olgának nyilván megtetszett hódolatom, és elpirult a
3198 4 | férfi elkövetett volna egy megtévedt, gonosztól megszállott nővel.
3199 6 | anyáskodó, tenyerével veregető, megtisztelt és szenzáció nélküli. Beszélt
3200 14| szagával, ártatlanságával megtisztítja a megfertőzött levegőt.~
3201 14| dunyhákat a jövő nemzedéknek is megtöltötték volna, amely ez ágyakból
3202 12| tányérját keverte, a száját megtömte, a kenyeret szelte, a salátát
3203 2 | kiszolgálják a maguk éveit, aztán megtörnek gondban, hasogatásban, penitenciás
3204 12| volt, kétszer-háromszor megtörölgette a száját, alaposan leverte
3205 9 | nem fejezte be szavait. Megtörölte az ajka szélét, mintha kifutni
3206 17| még senkit sem szerettem. Megtörtem érted - csak érted - a hűségemet,
3207 11| elfelejtse a világ. Könnyen megtörténhetett volna, hogy anyámat lefejezik
3208 4 | szerencsétlenség úgysem fog többé megtörténni - mondta ő mély, remegő,
3209 13| hangomat utánozva -, hogy megtorlás nélkül nem lehet nőket,
3210 11| bástyafal tövében: - Az anyám megtudott valamit, mert tegnap elhívatta
3211 10| címezve.~Így aztán apránként megtudtam, hogy Hartvigné egy jelentéktelen
3212 3 | a lángok közé, mint egy megunt fátyolt. Szomorú voltam -
3213 11| mézeskalácsos, midőn részeg fejjel megunta felesége paráználkodásait,
3214 9 | tizenkettőt a toronyóra. A nők meguntak; mint régi szitákon lát
3215 13| élet sípjai laknak. Aztán megunva az egyformaságot, a szilaj
3216 15| mantilláját - mintha örökre megválna tőle - boldog gyermekkorától.~
3217 12| így, hogy a déli harangszó megváltásként hangzik fejem fölött, mert
3218 3 | meggyalázott büszkeséggel, megváltó szavakra várva, lesi a hegyi
3219 7 | zsebbe, hogy némi aprópénzzel megváltsam itt mulatozásomat!~A templom
3220 11| kívánkozik. Nekünk már előre megvan a sírhelyünk, majd keresünk
3221 11| kedvet ád a holnap céltalan megvárásához? Mi lesz holnap, szentmise,
3222 14| Rienzi, ahol "ismerősömet" megvárhatom.~A szobának az egyik ablaka
3223 9 | szobát, s ígérték, hogy majd megvárják az urat. A leány a képes
3224 2 | gyengéd nőknek. Szinte megvártam, hogy az alkalom letelepedjék
3225 15| szorongó félelmet, amely megvasalt lábaival már nyomakodik
3226 11| sikerült a házaknak úgy megvénülni, hogy temetőszagot leheljenek.
3227 1 | egy ismeretlen nő csaknem megvert Püspökladány és Debrecen
3228 15| gondoltam magamban olyan megvetéssel, amint csak egy férfi gondolkozhatik
3229 13| gázolt volna a durva, utált, megvetett élet, amellyel úgy nem akartam
3230 14| megfertőzött levegőt.~Nagyon megvetettem magam ebben a bolthajtásos
3231 2 | méltóságteljes volt, mintha megvetné az eseményeket. (Ő háttal
3232 15| nyitott ablak mellett, és megvetően nézte az utcájában támadt
3233 16| a karcsúságom?" Mintha megvigasztalni, megjutalmazni kívánt volna
3234 7 | Hát a szent oltárképek tán megvigasztaltak? Sehol sem találtam egy
3235 3 | kugliztak a petróleumlámpásokkal megvilágított pályán. Disznótor volt itt,
3236 10| festett hajú, az időtől megviselt, öreg artistanő külsejű
3237 11| talpig levetkeztettek, s megvizsgáltak. Anyám kijelentette, hogy
3238 12| céltalan napoknak? Miért nem megyek ki a káposztáshordóból a
3239 12| tudomásul, hogy ideges embereket megzavar kutató, hosszadalmas nézegetésével,
3240 7 | adtak neki!~Most a kóruson megzendültek a hegedűk, a hárfák, dobok
3241 13| hangját.~Éjjel az utca felől megzörgették az ablakomat.~Egy darab
3242 5 | látogatásába és a dudvázás méla dalaiba a virágos vagy veteményes
3243 2 | valaki - talán az utazó mélabús magánya -, a megereszkedett
3244 12| ahol a zöld cserépkályhánál melegedett, s azt magyarázta Svarcnak,
3245 14| testedet is. A szivacsnak, melegvíznek, szappannak legyen dolga.
3246 10| Elérhetetlenségekről álmodoznak. A mellbetegség, vérbaj, lelki abnormitások
3247 11| kisimította az ülésen, s én melléje telepedtem. Aztán képzeletbeli
3248 2 | papnak. Pedig amulett volt a mellén, amint egy percre észrevehettem.
3249 12| céltalan büszkeségek, a mellények alatt kis róka módjára ásó
3250 3 | utána, mint akkor, midőn mellette voltam...~Ah, uram, ismeretlen
3251 5 | lábasból, szórakozottan mellőzte a gyermekek kérését, akik
3252 11| bajuszuk, szőrrel bevont mellükön örömmel pihennek meg a szűzek.
3253 2 | régi időkből itt maradott mellvédek alatt meghúzódó kertecske
3254 7 | fogolyszárnyacska látszott a kórus mellvédjei mögött, akkor sem énekelhettek
3255 2 | kövezetek, az őszi sarak, a méltatlan gyaloglások elpusztítják
3256 15| szoknyájában. Egy pillantásra sem méltatott.~Titokzatos lárma hangzott
3257 13| urat ezután feleletre sem méltattam. Pedig ma, évek elmúlásával,
3258 1 | rajta boldogtalan emberek mendegélnek a fák lassú szívverés módjára
3259 3 | kristálypohárban, elgondolkozva mendegéltem hazafelé éjfélkor, ok nélkül
3260 15| kiáltanák:~- A folyó felé!~Arra menekül az angyal ebből a gonosz,
3261 2 | találkozások ezek az élet álorcás menetében. Az ember egyszerre ráismer
3262 11| álmodozásaiból maradt volna itt.~Mennyi mindent tudott Eszténa a
3263 13| megy szép kisasszony, a mennyországba vagy pokolba?" Nem tudom,
3264 11| amelyen át a szakadatlanul menő víz, az örök mozdony kipillongat
3265 12| ásó szerelmi betegségek mentek, mendegéltek ebben a vasúti
3266 11| elmulasztva), s nyugodtan mentem oldalán az ismert úton.
3267 1 | templomban olyan erősen néztem a menyasszony szemébe, amíg az elpirult.
3268 13| meghalna. - Mielőtt Krisztus menyasszonya lennék, földi ember kedvese
3269 6 | szenzáció nélküli. Beszélt a menyasszonyi ingéről, öt esztendő előtt
3270 1 | között, pedig éppen egyik menyasszonyomhoz utaztam.~Végül is nőtlen,
3271 7 | fiatal mellett öreg, őzfélénk menyecske szomszédságában tűzrevaló
3272 6 | sétáltam a piacon, a falusi menyecskék szoknyái között, mint egy
3273 5 | közelembe kerülni, később menyecskésen bekötötte a fejét, rongyos,
3274 13| nem fehéredett az ingem, meredek háztetőkön sétáltam álmomban,
3275 4 | körében lelte. Azóta nem merem megcsókolni a gyermekeimet,
3276 2 | gallyain feltünedeztek. Merev volt a tekintetünk, de a
3277 2 | zubbonyos nőt, mint az a mérhetetlen vágy, amely a legromlottabb
3278 10| A lányok kíváncsiak, nem mérik meg előre tetteiket, mert
3279 5 | Hartvigné fázósan szégyenkezve merített kanállal a tejet tartalmazó
3280 10| frissen csapolt ser, hol mérnek tiszta bort, merre kell
3281 2 | evőeszközök, dohányfüstbe merült céltalan esték, nyerítő
3282 11| olvasnak, mindig ugyanazon meséket mondogatják egymásnak, elrévülten,
3283 11| városban.~Máskor meg ezt mesélgette Eszténa a bástyafal tövében: -
3284 10| elhagyatott liget sokat tudna mesélni gyermekkoráról a nőknek,
3285 11| női lábak kopogtak felém a messzeségből... De akkor még vígabb ember
3286 2 | pókfonalat, amelyen át elszáll a messziségbe a belső tüzek füstje. A
3287 1 | tónál vadludak szálltak nagy messziségben, a vasuti töltés mellett
3288 7 | népének fohászkodása. A mezei virágok megannyi menyasszonyok,
3289 14| hajadonoknak, akiket kerítőnők mézes szava és macskakarma öltöztet
3290 14| ismertem Eszténát, midőn az ama mézeskalácsképű Olga társaságában lakásomra
3291 8 | Aztán megragadják Olgát mezítelenül, lebomlott, alig vállig
3292 2 | amelyeken a fehér fejkendős, mezítlábas, papucsos, elszánt arcú
3293 1 | hűvösödő nyár, a learatott mezők üres, messzire látó horizontja,
3294 1 | szoknyás kísértetek, a világos mezőkön azok a láthatatlanná válott
3295 10| társadalmi összeköttetései miatt látogatta, szerkesztő létére
3296 17| Fogják meg Pálfi Pált. Miatta ugrott be a lékbe egy leány.~
3297 3 | hogy rossz éjszakája van miattam, a holdba bámul, búcsút
3298 11| mézeskalácsos. S miután Szent Mihály napjáig nem halt meg a mézeskalácsos,
3299 8 | fodros gallérjába (à la Mikádó; a régi divat szerint) burkolózott,
3300 2 | Nem tudom, hogy uraságod miként van ezzel a dologgal, én
3301 2 | ama orosz postaállomások miliőjéhez, amelyekről Turgenyevben
3302 6 | locsolt a fehérneműjére, mindamellett kedves volt fekete ruhájában,
3303 2 | ösvényen múlik el. Végül mindegy, hogy intéztek-e hozzájuk
3304 14| Szalonbútor maradványok, mindegyik más és más korból. A rózsás,
3305 2 | ház, ahová benyitottam, mindenképpen kedvemre valónak látszott.~
3306 12| tetőtől talpig megnézegetett mindenkit, zavartalan flegmával vette
3307 7 | Ezek a hímnemű imádságok a mindennapi gondok szarufáin, ágas-bogas
3308 13| ügyeskedtek, ravaszkodtak, mindhiába törték a fejüket, végül
3309 14| esküvőmet, mert ezalatt mindinkább meggyőződtem ártatlanságomról.
3310 7 | ritka templomjáró szívét. Mindjárt egy szoborcsoportozat vonta
3311 2 | jó cipőket visel a lábán. Mindnyájan tudjuk, akik valaha az életet
3312 3 | postakocsi sarkában.~A legény minduntalan azt mondta: kisztihand.
3313 14| utat a külváros havában. Minek mennek azok a lábak? Miért
3314 7 | a hempergő, őszinte élet minél tovább tartson odakünn,
3315 8 | spanyol házak suhantak el, mintegy panorámában... S az erkélyeken
3316 4 | litániának, az öregasszonyok miséjének, amely oly rövid, mint egy
3317 13| megeredt az eső. Az éjféli miséken úgy fogtak körül az öregasszonyok,
3318 13| tudja elmondani a hajnali miséket! Az esti Angelust, amidőn
3319 7 | neveltek, hajnalban hideg misemondásaikhoz felköltöttek. Megvallom,
3320 7 | érintkeznek. Szellemek laknak a misemondó-ruha ráncai között, és a sötét
3321 11| megtartjuk. Tudjuk, hogy milyen misét mondanak a Szent János-templomban -
3322 15| lelküket, gyanús kezüket, mocsár pillantásukat. Nők! De jó
3323 8 | Mély, szenvedélyes, csalfa, mocsárvirág-élénkségű szemek voltak, amelyektől
3324 2 | lábtörlőbe. Igen jólesett, hogy e modern tisztaság mellett is oroszlánfejes
3325 13| ébren van a sajtó, amelynek módjában van büntetni és jutalmazni.
3326 7 | az arcuk, és csodálatos módon kalácsillata lesz a legkisebb
3327 15| hajjal futott Genovéva, mögötte a mézeskalács-arcú Olga
3328 8 | kitalálni, hogy mi történik mögöttük - olykor egy-két gondolatfoszlányt
3329 17| lábnyomainkra, úgy setétlettek azok mögöttünk, mintha két farkas ment
3330 7 | szívet átdöfő villámhárítók, mogorva vaskeresztek, titokteljes
3331 5 | kijelölnek. Piros fülükkel, mogyoró-orrocskájukkal, ártatlan szemükkel tapogva
3332 3 | fel a férfiakat, mint a mogyorót, és csemcsegve fogyasztják
3333 13| bizonyos Rotharideszek és Molitoriszok feküdtek, és a halott nőknek
3334 10| Az Arany Csillagot, mint mondá, csupán társadalmi összeköttetései
3335 11| Tudjuk, hogy milyen misét mondanak a Szent János-templomban -
3336 10| szerelmes legyen?~Bolondság, mondanám, ha könyvben olvasnám. Legyintenék
3337 6 | férfiak között nem volna sok mondanivalóm a dologról. Sokkal egyszerűbb
3338 15| vagy ilyesmit kellett volna mondanom Eszténának, de nem jött
3339 4 | mindenféle kopott és átérzett mondásokkal meggyőzzem őt arról, hogy
3340 14| idézgettem magamban a német mondást. Vajon egyáltalában bűnt
3341 1 | visszafojtott szuflával szavakat mondhasson egy kert végében egy lugasban
3342 11| mindig ugyanazon meséket mondogatják egymásnak, elrévülten, hátrafont
3343 2 | harisnyás lábát.~De hadd mondom el komolyan és az utazók
3344 10| gyújtott, haját felborzolta, és monoklit tett fel, amelyen át a levegőbe
3345 15| templomok. Most is valami tompa moraj hangzik a föld alól. Kénszaga
3346 17| el. Valaki ellenségesen morgott a sarokban. Majd a téli
3347 2 | szavaim elhallgattatták mormoló ajkát, amelyen a nem-ek
3348 12| száját, alaposan leverte a morzsát fehér mosómellényéről, rendet
3349 2 | még nedves a haj a reggeli mosakodástól. A zubbonyából félreismerhetlen
3350 14| Csak készülj, leánykám, mosd meg lelked után áldozatkész
3351 4 | farkasszőrű kedvemmel, hogy a mosdótálhoz lépjek. Amíg el tudtam hitetni
3352 2 | asztalkendőt, és az arcok frissen mosdottak, a hajak vizesen megfésültek,
3353 3 | szenvedésük. Láttam őket mosni, varrni, összeráncolt szemöldökkel
3354 15| valamennyien lomposan, mintha mosogatás vagy súrolás mellől futottak
3355 15| megbocsátó, szinte túlvilági mosoly volt az arcán, mint az üdvözültekén.
3356 11| fürge kis száját, igénytelen mosolyát, amely abból a korszakból
3357 15| egyszer bocsánatot kért a mosolyával, és az ablakpárkányról a
3358 11| húst ettek, a nők többet mosolyogtak férfiakra, mint illett volna,
3359 14| céda kacagások, fáradt mosolyok és férfidörmögések hallatszottak
3360 12| leverte a morzsát fehér mosómellényéről, rendet csinált az asztalon,
3361 3 | valami asszonyszöktető, aki mostanában még csak azért tartózkodik
3362 11| szakadatlanul menő víz, az örök mozdony kipillongat a napvilágra,
3363 2 | a világoskék szem, mint mozdulatlan madárijesztő a seregélyeket.
3364 13| ablakomat.~Egy darab ideig mozdulatlanul maradtam ágyamban, gondoltam,
3365 13| nyúltam. Eszténa észrevette mozdulatomat. Hirtelen térdre vetette
3366 2 | nem tudna leszokni erről a mozdulatról. A szeme gyöngéd, alázatos,
3367 13| fenyegetővé vált. - Nem mozdulok a kapu elől, ha reggelig
3368 14| hétfőre esett. Addig nemigen mozdultam ki lakásomból. Hol szokott
3369 13| havon; ingott, mintha róka mozgatná lompos farkát; egy lépés
3370 15| néztem az égi drótszálakon mozgatott bábut.~Ezalatt a hátam mögött
3371 17| egy leány.~A vonat lassan mozgott, a rikácsolás mind érthetetlenebbé
3372 8 | körül a városban a papok, és mozsarak durrognak a piacon.~Kezet
3373 15| magánkívül volt körmenetkor, mozsárdurrogós egyházi gyülekezetek napján.
3374 10| nézik a kalendáriomi napok múlását.~El lehet gondolni egy ilyen
3375 6 | Minket nem zavar. Csak mulasson jól X.-ben.~*~
3376 11| megesküsznek, hogy el ne mulasszák a nászéjszakát; potrohos
3377 14| bizonyosan egyetlenegyet sem mulaszt el az imádságok közül, s
3378 2 | napra tervezett X.-beli mulatásomat később hetvenhét esztendőre
3379 7 | aprópénzzel megváltsam itt mulatozásomat!~A templom már megtelt.
3380 11| gyermekes álmai, mert igen mulatságosan tudta előadni csacskaságait.
3381 11| társas összejövetelünk, mulatságunk. Szép időben minden délután
3382 14| szokott szomorúságaimmal mulattam, hol pedig könnyűvérű hangulatokba
3383 2 | vannak, hogy otthonában mulattassák az asszonyt, mint a hímzés
3384 11| maga mulat azon, hogy engem mulattat; míg máskor úgy elkomorodott
3385 11| Csak a szerelem és a bor mulattatja az embert.~Eszténa nem késett,
3386 2 | olvashattunk. Amikor még mulattatott az utasok lármás, életteljes
3387 15| Mintha valami varázslat múlott volna le a városról, mindenki
3388 15| Milyen kevesen vannak ők a múltak függönyei mögött, akiknek
3389 2 | eperfán, mint az újra kezdődő, múltját megbocsátott, elfelejtett
3390 2 | vágyunk bogarászó, földásó munkája összetalálkozik, mint az
3391 11| alakok végzik másvilági munkájukat, míg ők a víz setétségében
3392 7 | Mennyivel könnyebb volna munkám, ha mezítelen homlokkal
3393 12| sótartót, a paprikás üveget, a mustárokat, az ecetet, olajat, a borsot,
3394 10| férjét. Hidegen és gúnyosan mustrált a szempillái alól, miközben
3395 11| s ezen a réven csodatett mutatja életük folyását.~- Mondja,
3396 10| anarchistának, költőnek mutatkozott be. A fiatal vidéki hírlapírók
3397 11| már hányszor figyeltem a mutató közömbös sétáját, midőn
3398 10| Ígérte, hogy készülő nagy művében felöleli az összes pikantériákat.
3399 14| csókoltam tehát a kakadunak, és művészeti ügyekről kezdtem csevegni.
3400 5 | egykedvűséggel, felgyűrt nadrágban elhagytam a házat, hogy
3401 2 | reggel, mint délután, a nagybetegek hörgése elcsitul a szomszéd
3402 15| gyászmenet zenél valamerre, nagyhasú trombitások fújják igen
3403 14| az emberek bundáikban, nagykendőikben lassan vonultak a hóesésben,
3404 11| keltem az ágyból. Végül téli nagykendőjét függesztette az ablakra,
3405 8 | Olga szívarcát, szürke, nagymamás kendőjét, de feltűnt a foghíjas,
3406 5 | a törlőruhába, a hajnali nagymosásba, a padlás látogatásába és
3407 13| égett végig a gyertyám, a nagymosásnál nem fehéredett az ingem,
3408 7 | tennivalójuk, a hajukból nagyobb karikát sodranak fésülködés
3409 13| csendesen hullámzott, majd nagyot lélegzett, s egy szuszra
3410 15| babonáid közé; menj oda, ahol nagyra nyitott szemmel, forrástisztán
3411 7 | elbizakodott állú és a fül mellett nagyravágyóan göndörített hajú leány vagy
3412 2 | szükségletüket? Karcsú és nagyreményű láb volt a cipőkbe bujtatva.
3413 10| szerencsének tartom, hogy nagyságoddal megismerkedtem - feleltem
3414 4 | esztendős halott jött szemközt. Nagyszakállú kővitézek álltak minden
3415 17| Hartvigné segédkezett. Valamely nagyszerű csodálkozással nézett reám,
3416 12| eszük, mégpedig több, mint a nagyvárosi kalandoroknak. Nekünk egészséges
3417 2 | a lába ápolására, mint a nagyvárosok szülöttei. A rossz kövezetek,
3418 3 | feleségét állandóan "Katz"-nak nevezte.)~Hartvigné iránt
3419 11| a mama és én virrasztunk nála az első éjszaka. Nehogy
3420 2 | felé.~- Foglaljon helyet nálunk, uram.~Igen, így gondoltam,
3421 2 | látszott a beözönlött téli napfényben.~Ha a nyomban következő
3422 14| Szent Ágnes vértanú napja ebben az esztendőben hétfőre
3423 1 | néha-néha nagyon szerencsétlen napjaim voltak; valamely katasztrófától
3424 12| boldogtalan féleszű.~Melankolikus napjaimon annyit sem érdekeltek a
3425 10| gyermekkoráról a nőknek, akiknek napjainkban kezet csókolunk. Élt itt
3426 2 | állott, mert januárius első napjait mutatta a kalendáriom, ha
3427 14| ártatlanságomról. Szent Ágnes napjára már futóbolondnak neveztem
3428 11| rongyos fehérneműin fehérlő napnak. A varrógép berregésének.
3429 10| nyugodtan nézik a kalendáriomi napok múlását.~El lehet gondolni
3430 14| Így gondolkoztam e téli napokban, midőn szokás szerint a
3431 14| elhatározó lépésre s ideje van napokig gondolkozhatni cselekedete
3432 12| pisztolylövéssel a céltalan napoknak? Miért nem megyek ki a káposztáshordóból
3433 14| szívvel gondolsz vissza e napokra. Ne legyen okod elpirulni,
3434 12| ben? - kérdezé.~Szomorú napom volt, s nem törődtem az
3435 14| gondolatokat, amelyek szinte naponta a földhöz vertek: - ezért,
3436 5 | kezdett a víz, az udvaron a napsugár sárrá olvasztotta a friss
3437 8 | városból, ahol füstölők, fénylő napsugarak, fátyolos, cigányos képű
3438 11| bibliában sem olvastam. A naptárnak minden ünnepét, böjtjét,
3439 4 | sétálgattam. Vén szentek a napvilágon maradtak itt, az öreg polgárokat
3440 11| örök mozdony kipillongat a napvilágra, midőn a jég boltozata alatt,
3441 2 | ragasztott színes papírláncok, a narancsok, fügék, apró viaszgyertyák,
3442 11| hogy el ne mulasszák a nászéjszakát; potrohos polgárőrök a sarokba
3443 11| Tudja, hová megyünk? Nászútra - súgta.~S én átöleltem,
3444 13| segítségére leszek. Fél négykor megy át a stáción a pesti
3445 2 | harmincesztendős volt, de lehetett negyven is. Abban a korszakban volt
3446 1 | Akkoriban töltöttem be negyvenedik évemet, és néha-néha nagyon
3447 2 | kedveseimtől, úriasszonyoktól a néhányszor viselt cipőjüket kaptam
3448 11| virrasztunk nála az első éjszaka. Nehogy azt higgye, pénzért tesszük...
3449 12| szivart a fogai közé vette, és nekilódította tekintetét a világnak. Sorban
3450 14| színészet tagja volt, és nekimelegedve beszélt szerepeiről.~- Minket
3451 2 | mormoló ajkát, amelyen a nem-ek oly sorozatosan követték
3452 15| városról, mindenki megmozdult a néma utcákon... Lompos slafrokban,
3453 7 | nyúl kezem a zsebbe, hogy némi aprópénzzel megváltsam itt
3454 14| mintha már a dunyhákat a jövő nemzedéknek is megtöltötték volna, amely
3455 7 | kékruhás, kövérre lottyant nénikék a fiatal nők rozmaringszagú
3456 15| Egyik sem történt, mert a nép nem törődött Rienzi asszonnyal.~
3457 7 | bárányfelhős ég felé a föld népének fohászkodása. A mezei virágok
3458 5 | mint az adós hitelezőjével. Nesztelen léptekkel járt-kelt, óvakodott
3459 2 | hősnőit? X. Ez a városka neve... Egyszer majd meghalnak
3460 2 | asszonyból, mint egy német nevelőnőből, aki tudja, hogy egész életén
3461 7 | kisfiú voltam, amikor a papok neveltek, hajnalban hideg misemondásaikhoz
3462 2 | kötelezem magam, megmondtam nevemet, foglalkozásomat, illetőleg
3463 3 | ebédeltem, pedig vidéki fogadók nevének említésére eszembe jutnak
3464 8 | levetette azt, csendesen nevetgélt, s nem látszott félni, hogy
3465 11| városba. Az öregasszonyokat nevetve égették meg, s a vasrácsok
3466 3 | feleségét állandóan "Katz"-nak nevezte.)~Hartvigné iránt is mély
3467 14| napjára már futóbolondnak neveztem magam, midőn visszagondoltam
3468 7 | az imákban, akkor engem nevezzenek szamárnak.~A női szemek
3469 13| ház körül; a védőszentem névnapján nem égett végig a gyertyám,
3470 12| megzavar kutató, hosszadalmas nézegetésével, halkan eregette a füstöt,
3471 15| nyitott szemmel, forrástisztán nézegethetsz bele az élet folyójába és
3472 2 | karfájáról egykor önmagát nézegette a folyó tükrében. Elhangzottak
3473 7 | Másvilágiasan hideg szemű arcok nézegettek alá a falakról, századok
3474 10| összekulcsolt kézzel, nyugodtan nézik a kalendáriomi napok múlását.~
3475 11| házak belsejében a tűzbe néznek, s arra gondolnak, hogy
3476 8 | szemek, mintha a lepkét néznék, amelynek szárnyacskáit
3477 10| rajongással.~Elgondolkozva néztünk Eszténa után, amint sötét
3478 14| herbateaszagú tanyájáról nézzem a reménytelen havazást?
3479 7 | felejtek, meggyógyulok. Nézzen körül a városban. Van itt
3480 2 | ablakaiból arra ügyelt, hogy nincs-e zendülés a torony körül.
3481 7 | hogy hozzád hasonló nő nincsen ebben a városban" - mondtam
3482 7 | boldog kis kápolnák között növekedtem fel. Nem tudom megszegni
3483 4 | bugyborékoltak a számon; növekvő félelme arra sarkantyúzott,
3484 1 | örömömet elveszítettem a nőkben, az időjárásban s az étvágyban.
3485 2 | ember egyszerre ráismer a nőre, bár azelőtt sohasem látta.
3486 9 | engedi, hogy mindenféle kétes nőszemélyek léphessék át e küszöböt.~
3487 2 | körülvette a fehér zubbonyos nőt, mint az a mérhetetlen vágy,
3488 8 | nagy, bohóc-pápaszemmel a nótárius; komor, álomképekből való
3489 1 | menyasszonyomhoz utaztam.~Végül is nőtlen, szomorú ember voltam, amikor
3490 3 | közül való. Elmenni egy nőtől s azután csaknem eltikkadni
3491 2 | nyúltak fel, mint a gunár nyaka. Kip-kop, mondták barátságosan
3492 16| haját kibontotta. "A fehér nyakam; a vállam, a karcsúságom?"
3493 5 | a kávét? Sötét zubbonya nyakig be volt gombolva, és a krémszínű
3494 2 | dupla gallérjával és kék nyakkendőjével barackszínű nyakát környezte,
3495 3 | Hartvigné képét.~Egyszerű nyári ruhában ült egy széken,
3496 12| elhibázott életek, kínzó nyavalyák, álomtalan reménytelenségek,
3497 2 | arc mellé képzeli a rokka nyelét, az ékköves gyűrűkkel díszített
3498 15| Hiába nyújtogatnák hegyes nyelvüket, szennyes szájukat, légynyomos
3499 2 | dohányfüstbe merült céltalan esték, nyerítő röhejek, üres dalok és fárasztó
3500 14| ablaka a behavazott udvarra nyílott, míg a másik, amelyre mindig
3501 5 | nyomban felnyitotta. Egy nyírott pofaszakállas, egyenes tekintetű,
3502 2 | boldog emberek hajlékába nyitok be.~A háziasszony nyitott
|