1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
3503 13| A szerkesztő fájdalmasan nyögött:~- Azt akarom mondani, ha
3504 4 | sokkal többet éltem, mint a nyolcvanesztendős emberek, nincs jogom hosszú
3505 15| amely megvasalt lábaival már nyomakodik felfelé a lépcsőn, és fegyverzetét
3506 2 | asszonyt az elbeszélésem nyomán, mert itt-ott felismerhetetlenül
3507 12| bíróság előtt, mert nem nyomja lelkünket sötét bűn, nők
3508 6 | foglalatoskodott. Csöndes mosollyal nyomta kezembe a kapukulcsot.~-
3509 2 | oroszlánfejes húzós csengettyű nyomult ki a falból. Bizonyosan
3510 12| vendégek között, aki derűt, nyugalmat, életcélt, minden titkoknak
3511 2 | arcon, eltemetve feküdt az a nyugalom vársáncai mögött. A szenvedélyeket
3512 2 | a proklamációk, amelyek nyugalomra intik a népet, ilyenkor
3513 1 | nem aspirál egész éjszakai nyugodalmamra. Holdfényben utaztunk, a
3514 6 | előszobában. Most már mintha nyugodtabban, eltökéltebben nézett volna
3515 2 | egyenes volt, mint egy férfié. Nyugodtság áramlott ebből az asszonyból,
3516 5 | ősanyák is így csinálták. Ha nyugtalan volt a szívük, ha féltek
3517 7 | elcsendesül röpkeségével, nyugtalanságával, gonoszságával, amint helyet
3518 2 | asszonyillat lengett. A cipők nyugtalanul feszültek, mint vadludak
3519 15| találkoznék velük! Hiába nyújtogatnák hegyes nyelvüket, szennyes
3520 7 | körül lebeg. Mily örömmel nyúl kezem a zsebbe, hogy némi
3521 2 | igen magosan voltak, s úgy nyúltak fel, mint a gunár nyaka.
3522 13| balga -, a pisztolyomhoz nyúltam. Eszténa észrevette mozdulatomat.
3523 11| majdnem fejünkre dőlt. Az ócskásbolt vasajtaján gyermekfej-nagyságú
3524 16| gyengéd volt hozzám, talán odaadóbb, mint legelőször. Tele volt
3525 10| megfordultak - tette hozzá odavetőleg, miután cipőmet, kesztyűmet
3526 10| ahol kopott bútorzatú, ódivatú szalonban egy kanárisárgára
3527 3 | ruhában ült egy széken, és az ölében tartott kis barna legyezőre
3528 16| simogató szerelemmel, anyáskodó ölelésekkel, boldog, hosszadalmas csókokkal. "
3529 2 | nő sem érezte még kedvese ölelgetésében azt a boldogító érzetet,
3530 2 | alsószoknyás táncosnőket ölelgetnek savanyu bort lehelő gavallérok;
3531 14| nők között. Én Párizsból öltözködöm, minden tavasszal megküldik
3532 14| mézes szava és macskakarma öltöztet e napra. De mit csináljon
3533 14| leányoknak, akiket könnyező anyák öltöztetnek fel az esküvőre, a kapcsok
3534 11| hogy sok nemes cselekedet, önfeláldozás és jóság: s ezen a réven
3535 11| felesége paráználkodásait, öngyilkos lett, egy útszéli csárdában
3536 1 | hatalmába a kedélyemet. Az öngyilkosságot kezdtem szemügyre venni,
3537 2 | göndör fürtű gyermekek iránt. Önkéntelenül ágtól ágig mentünk, s mintha
3538 4 | lehet, elfoglalom szobámat önnél.~Ismét elborult az arca.~-
3539 13| háztetőkön sétáltam álmomban, az öntött ólom nagyon furcsán mutatott
3540 12| felemelt tányérból a kanálba öntötte - már felvidultam. Amint
3541 10| bizalmatlanságot, sőt gyávaságot öntöttek belém; még kerültem a rossz
3542 12| oldalszakállas, kopaszodó, teli, öntudatos, vidéki ügyvédkülsejű férfiú
3543 3 | forrás vizére áhítozni. Az ördögbe, negyvenesztendős voltam,
3544 13| féltenének a városban az ördögtől. A bástyán sohasem szólított
3545 2 | szalonkabátos hivatalnok külsejű öreg- és fiatalember fotográfiája
3546 11| lovag vetődött a városba. Az öregasszonyokat nevetve égették meg, s a
3547 11| volna itt. De embert, sem öreget, sem fiatalt nemigen lehetett
3548 12| reménytelenségek, szegény pénztárcák, öregségek, céltalan büszkeségek, a
3549 11| jelentette a kopott pult és az örökké álldogáló cukorsüveg. Valahol
3550 6 | Ha férje bort ivott, nagy örökségekről beszélt, amit oly jó volt
3551 4 | asszony voltam, aki minden örömét családja körében lelte.
3552 10| edényből leöntöttek egy örömház ablaka alatt? Mit tettem? -
3553 3 | gyermek voltam, s az első örömhölggyel megismerkedtem - egy őszi
3554 15| Nem félted a szemed az örömlányok borzadalmas tekintetétől,
3555 1 | gyógyulást keresni, mert minden örömömet elveszítettem a nőkben,
3556 13| szilaj pengést, a rikoltó örömöt, fáradtan hanyatlani látszott
3557 7 | ünnepeknek az asszonyok örülnek. Több a tennivalójuk, a
3558 8 | kedvvel -, nagyon fogok örülni Hartvig úrnak.~- Majd meglátja,
3559 11| Tizenöt esztendős volt; örült, hogy titkos ismerőse van
3560 14| tiszteletteljes bánásmódnak jobban örvendeznek, mint a készpénznek. Kezet
3561 14| hogy húszesztendős koromban örvendeztem volna a közelgő eseménynek,
3562 12| hogy haláluk napjáig ne örvendezzenek. Így nagy szomorúság a világ.
3563 2 | lábszárától, térdben nem ért össze a csont és a hús, hogy azután
3564 8 | arcú rablók váltak; a bor összefolyt a földön a katonák és a
3565 11| titokzatos lila szalaggal összefont hajfürtöt adott emlékbe,
3566 15| arcodon, a lelked fehér inge összegyűrődik, a tested megismeri azt
3567 15| fészekből. A fehér harisnyák összegyűrődtek, mint arcráncok, amelyeken
3568 7 | szentek, képek és szobrok összejönnek, és mise után megbeszélik
3569 11| a mi színházunk, társas összejövetelünk, mulatságunk. Szép időben
3570 2 | embert, amely az udvar felé összekeveredett az emésztőgödör szagával;
3571 8 | én kezemet hátul erősen összekötözik, és visznek, hogy kerékbe
3572 10| mondá, csupán társadalmi összeköttetései miatt látogatta, szerkesztő
3573 15| eltévesztette az utat. Kezeit összekulcsolva leeresztette, és fejét búsan
3574 10| nagy művében felöleli az összes pikantériákat. És már előre
3575 2 | emlékei hangzanak a toronyláb összestimmelt harangjainak kongásában.
3576 2 | bogarászó, földásó munkája összetalálkozik, mint az alagutban az ásók.
3577 2 | élete csaknem ugyanazon ösvényen múlik el. Végül mindegy,
3578 6 | a menyasszonyi ingéről, öt esztendő előtt meghalt férjéről,
3579 6 | Sokkal egyszerűbb volt az özvegyasszonyka, mint valaha hittem. Barna
3580 4 | fiatalabb nálam. Szegény, korán özvegységre jutott és gyermekkel nem
3581 4 | pénzt, miután a szobát nem óhajtja elfoglalni? - kérdezte most
3582 14| vissza e napokra. Ne legyen okod elpirulni, hogy lyukas volt
3583 11| vezekelni fog. Leánya legyen okosabb, meggondoltabb... Szegény
3584 5 | hogy én feloldozom, de okosabbnak véltem a hallgatást. Midőn
3585 2 | Az a harisnyacsík volt az okozója, hogy néhány napra tervezett
3586 3 | gigerli, nem nagy gondot okozott egy nő elcsábítása. Néhány
3587 13| Forr a tűzhelyen a bosszú olaja. Utazzon el, uram, a hajnali
3588 12| a mustárokat, az ecetet, olajat, a borsot, a levesízelítő
3589 14| havazott, hogy az utca túlsó oldala függöny mögé rejtezkedett,
3590 11| elmulasztva), s nyugodtan mentem oldalán az ismert úton. Ez volt
3591 12| Kapafogú, borzas bajszú, oldalszakállas, kopaszodó, teli, öntudatos,
3592 7 | szenteltvíz-tartóba, talán megfogja ollójával egy borzasztó rák, mert
3593 13| sétáltam álmomban, az öntött ólom nagyon furcsán mutatott
3594 7 | szerint valaki irogatja az oltár mögött, hányszor vetek keresztet
3595 7 | Mielőtt a pap kivette volna az Oltári Szentséget, bűnös, megalázott
3596 7 | imádkozik. Vajon mi lehet a nagy oltárkép mögött? Talán egy nagy bolthajtásos
3597 7 | baljóslatú lyuktól.~Hát a szent oltárképek tán megvigasztaltak? Sehol
3598 7 | hajtok térdet. Féltem az oltárképektől, mint a halottak országától.
3599 7 | kassai püspök szolgálja az oltárnál az Urat. Elandalodtam e
3600 7 | idegenkedéssel nézegettem a bús oltárokat, setétlő kórusokat, titokteljes
3601 9 | rendezgeti, vagy sárga újságokat olvas, elbámészkodik egy esőcsatornán,
3602 2 | Turgenyevben vagy Tolsztojban olvashattunk. Amikor még mulattatott
3603 1 | mintha a halál a bibliát olvasná.)~Nem akarom sokáig untatni
3604 11| csinálhatnak itt az élők? Könyveket olvasnak, mindig ugyanazon meséket
3605 10| Bolondság, mondanám, ha könyvben olvasnám. Legyintenék a kezemmel,
3606 3 | legfeljebb a házőrző eb olvassa a pitvarban. Ő fekszik egy
3607 11| foghatóról a bibliában sem olvastam. A naptárnak minden ünnepét,
3608 14| erkölcsnemesítő regényben olvastuk. Esztendők előtt elhangzott
3609 5 | udvaron a napsugár sárrá olvasztotta a friss reggeli fagyot,
3610 2 | szálú hajzat bodros volt, de olyanforma bodrozatú, mintha az asszony
3611 5 | és szorongását csendesen omló könnyekben felejtette.~*~
3612 4 | voltam, aki az Arany Csillag omnibuszán megérkezett. A felkeléseim
3613 10| régebben vagyok Rienzi, mint őnagysága. Hallottam róla uraktól,
3614 9 | szélét, mintha kifutni akarna onnan a szó. Inkább magának mondta,
3615 2 | eretnekek elégetését. Ez órában konyhaszaguk van az asszonyoknak,
3616 13| életem egyik legboldogabb óráját véltem eltölthetni Pálfi
3617 11| vőlegény. Megnézegettem az órámat, s nem gondoltam arra, hogy
3618 7 | én mindig csak az utolsó órámra gondoltam. Gyermekkoromban
3619 3 | a bor és a ser színe, az óramutató ketyegése. Egy foltos ruházatú
3620 15| alsószoknyája, mint egy őrangyal, aki utoljára figyelmezteti
3621 3 | volna a házban, és az éjjeli óraütést legfeljebb a házőrző eb
3622 11| Megbántam. Halál, segíts!" - ordította, sírta a mézeskalácsos.
3623 15| rikoltását a pokolban, ahol őrjöngve járják gonosz táncukat,
3624 7 | boszorkány, gyermekleányokra őrködő banyák és az imádságokat
3625 2 | szerint hasonlíthat ama orosz postaállomások miliőjéhez,
3626 2 | modern tisztaság mellett is oroszlánfejes húzós csengettyű nyomult
3627 4 | fején, macskabőr bundácska oroszos sujtásokkal, a karmantyujából
3628 2 | nőnek az arcberendezésén, az orrán, a fülén, az ajkán észreveszem
3629 11| pottyant a plafonról az orrára...? Mi lehet, ami kedvet
3630 10| amint mantilljában, piros orrával, siető kis lábaival átment
3631 7 | mézeskalács-arcú, fitos orrú elbizakodott állú és a fül
3632 2 | gyűrűkkel díszített kézbe az orsót és az asszony élete köré
3633 13| mutatta a holtak sápadt országában, levélke módjára megremegett,
3634 7 | oltárképektől, mint a halottak országától. Titkos remegéssel dugtam
3635 13| Magyarországon. Ebben az országban mindenkinek terem valamije;
3636 1 | horizontja, elnémult esti országutak csendessége. Ismétlem, katasztrófától
3637 17| utcákat belepte a hó, mint az országutat, amelyen évek óta nem járt
3638 1 | töltés mellett futó szürke országútról az volt gondolható, hogy
3639 2 | asztaltársasági jelvényeket úgy őrzik, mint fétiseket a krákogó,
3640 5 | amelyekről sohasem beszélnek. Az ősanyák is így csinálták. Ha nyugtalan
3641 5 | Védekezve és vigyázva osont tova az asszony kérdő tekintetem
3642 11| arra gondolnak, hogy mily ostobák voltak. Az ördög már rég
3643 11| képzeletbeli gyeplőt és ostort vett kezébe, s halkan csettintett
3644 12| mintha attól félt volna, hogy ostromolni fogom. Egy napon kérdően,
3645 2 | amilyeneket otthon szőttek késő őszidőben a régi háziasszonyok, midőn
3646 7 | azért, hogy a hempergő, őszinte élet minél tovább tartson
3647 2 | felejtik el a szemüket. Én most őszintén beszélek; én híve voltam
3648 7 | Én a mai szent misén az oszlopok mögött leskelődő sánta ördög
3649 7 | játszom, mert a véletlen így osztotta ki... Mennyivel könnyebb
3650 2 | csak azért vannak, hogy otthonában mulattassák az asszonyt,
3651 5 | Nesztelen léptekkel járt-kelt, óvakodott a közelembe kerülni, később
3652 10| kezdtem magam, különösen óvakodtam a lelki felindulásoktól,
3653 11| ismert úton. Ez volt az óváros, amely hajdanában minden
3654 13| hajnal előtt jusson el az óvárosba.~- Uram, ön bolond. Semmiféle
3655 11| ördög már rég elszokott az óvárosból, miután itt nem akadt tennivalója,
3656 13| a sírok között. De azért óvatos is volt a lépés, mint a
3657 11| kiáltotta anyám, bármilyen óvatosan keltem az ágyból. Végül
3658 7 | vetőkártyák, fiatal mellett öreg, őzfélénk menyecske szomszédságában
3659 15| emlékem - valami furcsa pacsuli szag vette őket körül, amelyet
3660 10| kamarájában éreztem azt az édeskés pacsulit, amellyel Rienzi szalonjának
3661 1 | voltak kedvenc, elhagyott padjaim a ligetben, hol a lehullt
3662 5 | a hajnali nagymosásba, a padlás látogatásába és a dudvázás
3663 11| szekerek alatt ropog a fagyos padló: másvilági alakok végzik
3664 7 | a nők foglalnak helyet a padsarokban, mint a vetőkártyák, fiatal
3665 7 | ráncai között, és a sötét padsorok alatt az ördög guggol, aki
3666 15| Nem hallod az arc nélküli pajzsos embert, a szorongó félelmet,
3667 4 | barátságos házban, de még nem pakoltam ki a táskáimat. Lássuk,
3668 8 | nyakában, a város gombos pálcájával a kezében; nagy, bohóc-pápaszemmel
3669 2 | spiritusznak és a rumnak is. A pálinka, amit éhgyomorra hajt fel
3670 2 | cugos éberlasztingok az élet pallóin, lépcsőin, pincéin átbotorkálnak,
3671 17| komondor:~- Fogják meg Pálfi Pált. Miatta ugrott be a lékbe
3672 3 | petróleumlámpásokkal megvilágított pályán. Disznótor volt itt, gyermekkori
3673 12| mendegéltek ebben a vasúti pályaudvarhoz hasonlatos étteremben, ahol
3674 7 | egy hiányszó fog helye... pamutkesztyűk az összekulcsolt kézen...
3675 13| úrnapi körmenetben viseltek páncélt és zörgő fegyvereket. Családi
3676 12| tegnap.~Régebbi években a Pannoniába jártam ebédelni, amikor
3677 8 | házak suhantak el, mintegy panorámában... S az erkélyeken sötét
3678 14| voltak az ablakon és színes papírbokrétákkal díszített függőlámpa. Szalonbútor
3679 2 | egy gyermekkard, és egy papírcsákó behorpadt, aminek pótlását
3680 14| guggoló rézemberke alól jön ki papírgaland alakjában. Milyen céltalan
3681 13| játszadoztak, mint a macska a papírgolyóbissal, a felcserrel, aki madárfejjel
3682 2 | péppel ragasztott színes papírláncok, a narancsok, fügék, apró
3683 14| és rántott csirkét eszünk papirosról és földbe ásott bort iszunk.
3684 2 | férjének, sem a gyóntató papnak. Pedig amulett volt a mellén,
3685 12| tologatva magától a sótartót, a paprikás üveget, a mustárokat, az
3686 12| Amint a pecsenyét sózta, paprikázta, a tányérját keverte, a
3687 7 | harangozó, midőn bojtos, csengős papzsákjával a hívők feje körül lebeg.
3688 2 | olyan volt a hajlása, mint a paradicsomi kígyóé. Eltérően a nők szokásos
3689 5 | midőn megkérdezte, hogyan parancsolom a kávét? Sötét zubbonya
3690 2 | helybeli fényképész rájuk parancsolt. Egy gyászruhás öreg asszonyság
3691 1 | utolsókat hörög egy haldokló vén paraszt; utolért az eső, mint a
3692 2 | kétségbeesetten védekező parasztlányokkal, mint azok a férfiak, akik
3693 14| Esztendők előtt elhangzott parázna sikolyok, céda kacagások,
3694 7 | fel a szószékre, hogy a paráználkodás fertelmességéről beszéljek
3695 11| fejjel megunta felesége paráználkodásait, öngyilkos lett, egy útszéli
3696 10| házikenyér-illatú asszonyoknak a paráznaságát.~- És a kisasszonyok, uram,
3697 6 | volt fűzve, és igen sok parfőmöt locsolt a fehérneműjére,
3698 14| cselédműveltségű nők között. Én Párizsból öltözködöm, minden tavasszal
3699 2 | lábbelijük formájára, a párizsi szabásra, vagy az angolos
3700 15| öregasszony állott az ablak párkányán, ahová nyilván létra segítségével
3701 2 | trágyahordó szekerek is másképpen párolognak a deres utcákon reggel,
3702 12| Svarcnak, hogy ő egy hitelképes párti, akárkit feleségül vehetne
3703 13| Van itt egy ház a folyó partján, ahol talán lehet. A Rienzi
3704 10| házba vitt a folyó túlsó partjára, ahol kopott bútorzatú,
3705 13| vagy mandátuma. Nekem csak pattanások teremnek az arcomon.~- Figyelmeztetem -
3706 10| meglehetős étvágyú ifjú volt. Pattanásos arca lassan gyulladt ki
3707 2 | göngyölt cukrocskák, amelyek pattanó hangot hallattak, midőn
3708 13| és a legmagasabb húrokat pattogtatta, ahol az öröm, a kacaj,
3709 5 | baromfiudvarba, a gyöngytyúk vagy a páva rikoltását hallgatni.~Mégis
3710 12| már felvidultam. Amint a pecsenyét sózta, paprikázta, a tányérját
3711 5 | pofaszakállas, egyenes tekintetű, pedrő nélkül felsodort bajuszú,
3712 13| egyformaságot, a szilaj pengést, a rikoltó örömöt, fáradtan
3713 2 | megtörnek gondban, hasogatásban, penitenciás köszvényben.~Ennek az asszonynak
3714 10| öregasszonynak van megtakarított pénze, de minden garast a fogához
3715 17| tied, mert szükségem volt a pénzedre. Ezt nagyon megbántam, s
3716 11| éjszaka. Nehogy azt higgye, pénzért tesszük... Szegényhez, gazdaghoz
3717 12| reménytelenségek, szegény pénztárcák, öregségek, céltalan büszkeségek,
3718 10| hátsó szobáiban, kávéházi pénztárosnők kis kamarájában éreztem
3719 6 | függött a nyakában - egy pepitaruhás, zexeres, kisbajuszú, heptikás
3720 2 | emlék. Az aranyozott diók, a péppel ragasztott színes papírláncok,
3721 11| kapualjban töltöttünk boldog perceket.~Eszténa felszökkent a régi
3722 2 | gyermekei és jövendője sorsa e perctől függött volna. Mintha már
3723 11| gyertyaöntővel. Kijózanodva, persze megbánta cselekedetét, búskomor
3724 12| egy hónapban egyszer jött Pestre.~Kapafogú, borzas bajszú,
3725 6 | kakasáról, amelyet ezentúl Péternek (az én keresztnevemen) fog
3726 1 | köpenyegben kellett megtenni, mint Petőfi idejében utaztak a vőlegények.
3727 11| szatócsnál jóízűen világított a petróleumlámpás, a mozgó életet jelentette
3728 3 | kis utcák kanyarulatainál petróleumlámpások alatt, amíg odalent a város
3729 3 | életre-halálra kugliztak a petróleumlámpásokkal megvilágított pályán. Disznótor
3730 11| íze volt, mint a francia pezsgőnek.~Néhány nap múlva Eszténa
3731 11| anyámat lefejezik a város piacán, ha ugyan ismeri uram Margaréta
3732 2 | elcsitul a szomszéd házakban, a piacok üde zöldsége, a kakasok
3733 3 | volt egy pillantást vetni a piactéri házakra, amelyek úgy bezárkóztak,
3734 2 | mint a vándormadarak és pihenőhelyeik. Furcsa találkozások ezek
3735 10| művében felöleli az összes pikantériákat. És már előre nevet magában
3736 7 | szeme villant rám hosszú pillák alól. Mintha fénylő porszemecskék
3737 2 | túlestek. A függőlámpás pillangós porcelánernyőjén rózsaszínű
3738 3 | látott háta, amelyre utolsó pillantásom esett - elfelejtette velem,
3739 15| gyanús kezüket, mocsár pillantásukat. Nők! De jó volt elszakadni
3740 2 | megröppent, mint egy fehér pille, és a világos szobába vezetett
3741 2 | küszöbre tettem. A setét pinceajtó mögött sem vettem észre
3742 13| Lépcsők vezettek a száraz pincébe, és a két kőkoporsó, amely
3743 2 | élet pallóin, lépcsőin, pincéin átbotorkálnak, egész addig
3744 3 | ruházatú nagybajuszú alacsony pincér szolgált ki, aki emlékezetem
3745 8 | Isten Báránya körül. A szűk, pinceszagú utcán még egyszer végighangzott,
3746 7 | aligha akadnánk itt rikító pipacsra. De amott, feljebb a hajóban,
3747 15| Végül a sarkon leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról,
3748 10| kell keresni a fokhagymás pirítóst, citromos kolbászt és töltött
3749 2 | fehér porcelánkályhában oly pirosan lobogtak a hasábfák lángjai,
3750 13| nyugodalmasan üldögélni - esetleg pirosló bor mellett -, csöndben,
3751 11| kértem erre. Szégyenkezett, pirult s nem akarta meghallgatni,
3752 8 | hódolatom, és elpirult a pisze orra. Zavartan megállt,
3753 13| suttogta Eszténa. Aztán piszegve csendre intett, mintha a
3754 12| Miért nem vetek véget egy pisztolylövéssel a céltalan napoknak? Miért
3755 13| dobog - az ember balga -, a pisztolyomhoz nyúltam. Eszténa észrevette
3756 3 | legfeljebb a házőrző eb olvassa a pitvarban. Ő fekszik egy ágyban, férje,
3757 9 | és óra hosszáig néztem a plafonra. Felugrottam, midőn besötétedett,
3758 11| álmát alvó légy pottyant a plafonról az orrára...? Mi lehet,
3759 13| érzem közeledni a zárda öreg plébánosának, akiről anyám annyi szent
3760 2 | ketrecből; az örökös ser- és pörköltszag, amely a fogadó kapujában
3761 12| szomorúságok, vesztett pörök, füstbe ment tervek, elhibázott
3762 5 | felnyitotta. Egy nyírott pofaszakállas, egyenes tekintetű, pedrő
3763 2 | len hosszú szálát, mint a pókfonalat, amelyen át elszáll a messziségbe
3764 14| életuntság úgy fonogatott körül a pókhálójával, hogy már az sem érdekelt,
3765 4 | templomsétányon, mintha a pokol tornácába jutott volna:~-
3766 13| kisasszony, a mennyországba vagy pokolba?" Nem tudom, milyen az,
3767 15| hallod a szajhák rikoltását a pokolban, ahol őrjöngve járják gonosz
3768 7 | kis szőkés-barnás fejnek póksárga szeme villant rám hosszú
3769 11| Káposztafejek voltak felrakva a polcra, amelyek a félhomályban
3770 14| bort iszunk. Boldogság: egy polgárasszony fehér harisnyás lábszáraiban
3771 10| Hartvigné egy jelentéktelen polgárasszonyka, akit Szikrai úr még sohasem
3772 3 | boldog-boldogtalan leomlása, a polgárasszonyok fehér fejkötőjének lehullása
3773 8 | az egész magisztrátus, a polgármester vastag ezüstlánccal a nyakában,
3774 7 | koccintgatni életében e régi polgárnak a sekrestyésekkel, amíg
3775 10| különbnek hiszik magukat a polgárnál. Elérhetetlenségekről álmodoznak.
3776 4 | napvilágon maradtak itt, az öreg polgárokat a kövek alá dugták. Minden
3777 11| a nászéjszakát; potrohos polgárőrök a sarokba támasztják lándzsáikat,
3778 14| dolgok mellett, amelyek a polgárt megbotránkoztatják. Mi egy
3779 10| megbeszéltük Magyarország politikai helyzetét. H. úr a haját
3780 2 | borbélynál vagy a serházban politizálnak.~A kanapén ültünk egymás
3781 14| érdekelt, hogy megérkezik-e pontos időre Eszténa?~Akkor éreztem,
3782 13| felett. A fagyos téli földön pontosan hangzottak a léptek, mintha
3783 13| gondolkozott valamin, a szemeit egy pontra függesztette, a keble csendesen
3784 12| Néhány korsóval hozattam a poprádi serből, de a barátság már
3785 2 | A függőlámpás pillangós porcelánernyőjén rózsaszínű tüll van. A sarokban
3786 2 | almahéjnak az illata. A fehér porcelánkályhában oly pirosan lobogtak a hasábfák
3787 2 | üres kisvárosi délutánba; a porlepte táncterem és környéke, ahol
3788 2 | lábakról, szakállakról egykor, porráválásuk után a történetíró fecseg.
3789 7 | pillák alól. Mintha fénylő porszemecskék táncoltak volna felém a
3790 2 | szerint hasonlíthat ama orosz postaállomások miliőjéhez, amelyekről Turgenyevben
3791 3 | hallgatnak, mint az utazó nő a postakocsi sarkában.~A legény minduntalan
3792 11| itt, amilyet hajdanában a postakocsisok viseltek. Káposztafejek
3793 2 | papírcsákó behorpadt, aminek pótlását nyomban elhatároztam. A
3794 11| mulasszák a nászéjszakát; potrohos polgárőrök a sarokba támasztják
3795 11| egy téli álmát alvó légy pottyant a plafonról az orrára...?
3796 2 | viaszgyertyák, mandulák és préselt szőlők, valamennyien kis
3797 14| tavasszal megküldik címemre a Printemps nagy árjegyzékét.~Ezután
3798 4 | ördög, a fülembe súgott: "próbáld meg te is", holott valamikor
3799 11| De másnap újra a hídon próbálgattam a mozgó deszkákat, a gondolataimban
3800 2 | tudjuk, akik valaha az életet próbálgattuk, hogy a vidéki nő, bármilyen
3801 3 | nyitott ablak mellett a nő profilját lesegesse. A nő varr vagy
3802 2 | időben szoktak megjelenni a proklamációk, amelyek nyugalomra intik
3803 2 | méltóságteljes magatartással proklamálja a legközelebbi hetivásárt -
3804 7 | lelkesedéssel, ha maga a kassai püspök szolgálja az oltárnál az
3805 1 | ismeretlen nő csaknem megvert Püspökladány és Debrecen között, pedig
3806 11| életet jelentette a kopott pult és az örökké álldogáló cukorsüveg.
3807 10| hogy romlott barátnője rábeszélésére eljött a lakásomra, amikor
3808 8 | komédiások vagy piros arcú rablók váltak; a bor összefolyt
3809 1 | Megnyugodtam, elcsendesedtem; ráeszméltem, hogy nem érdemes siettetni
3810 11| végigéljék, midőn az ablakokra ráfagy a hó, a sötétség a sírok
3811 2 | aranyozott diók, a péppel ragasztott színes papírláncok, a narancsok,
3812 2 | velem szemközt. A rézkilincs ragyogott, és Salve volt szőve a tiszta
3813 13| Mintha maga feküdne itt uram.~Ráhagytam, mert tudtam, hogy olyan
3814 13| kezével megfogta a kezem, ráhajtotta az arcát, megcsókolta, megsimogatta,
3815 2 | menetében. Az ember egyszerre ráismer a nőre, bár azelőtt sohasem
3816 2 | és selyem strimpflikért rajonganak, ismét mások a kőműves-állványokon
3817 10| felelt Szikrai úr gyanús rajongással.~Elgondolkozva néztünk Eszténa
3818 1 | érzelemtelenül nézegettem, rajtakaptam magam tudatlan sóhajtásokon,
3819 9 | mint régi szitákon lát át rajtuk az ember. Az élet egykedvű,
3820 2 | amint a helybeli fényképész rájuk parancsolt. Egy gyászruhás
3821 7 | ollójával egy borzasztó rák, mert a gyónásnál elhallgattam
3822 15| glóriát, amely előre fejére rakódott. Úgy volt fésülve, mint
3823 14| gombocskák jól fognak, és a rákpiros szemérem elrejtőzik a vásznak
3824 2 | barátságos arcát. A fehér rámák között ódon, salétromos
3825 7 | laknak a misemondó-ruha ráncai között, és a sötét padsorok
3826 15| lappanghatsz, ahol senki sem lát. Ráncok támadnak az arcodon, a lelked
3827 14| hegyekbe kirándulunk, és rántott csirkét eszünk papirosról
3828 2 | kecses francia sarkok tán rátaposnak a férfiakra, vagy talán
3829 13| akik hiába ügyeskedtek, ravaszkodtak, mindhiába törték a fejüket,
3830 11| küszködött magával. Végre ravaszkodva megszólalt:~- Én nem is
3831 1 | tíz-tizenkét óra hosszat rázatja magát vasúton, kocsin, szánkán,
3832 11| ostobák voltak. Az ördög már rég elszokott az óvárosból,
3833 12| mi történt velük tegnap.~Régebbi években a Pannoniába jártam
3834 14| gyermekkorunkban egy erkölcsnemesítő regényben olvastuk. Esztendők előtt
3835 14| olyan volt, amint az olcsó regényekben a hasonló szobákat leírták.
3836 2 | letekintsenek a városra, midőn regényekkel és versekkel teleszívták
3837 10| avval dicsekedett, hogy regényen dolgozik, amely a polgárság
3838 3 | ebédemet elköltöttem, oly regényesen üldögéltem, mint valami
3839 2 | csodálkozás. Nem vagyok regényhős, de komisz ember sem, ezért
3840 5 | fenyőfás és tiszta, fagyos reggelen Hartvigné gyermekeivel ismerkedtem
3841 1 | katasztrófától féltem, reggelenkint sokáig gunnyasztottam, mintha
3842 13| mozdulok a kapu elől, ha reggelig kell várnom. Itt strázsálok,
3843 2 | kék abrosz mellett akartam reggelizni, mint gyermekkoromban a
3844 2 | fiatalembereké, akik nem régóta tanulnak lovagolni. A térdek
3845 11| szűzek. Vidám voltam, és a rejtekajtókra gondoltam, amelyeket nők
3846 1 | ügetnek, amelyek valamely rejtély folytán örökre eltűnnek
3847 10| kisasszonyról, aki hetekig rejtezett Rienzi házában, amíg atyja
3848 14| túlsó oldala függöny mögé rejtezkedett, midőn tiszteletemet tettem
3849 14| fekszik az éjszakában, s remeg, hogy anyja észreveszi álmatlanságát,
3850 7 | halottak országától. Titkos remegéssel dugtam a kezem a fekete
3851 13| kúszik? A bűntudattól nem remegsz?~- Még nem vagyok bűnös -
3852 11| házaktól, az ablakszárnyai úgy remegtek, mint a csókák szárnyai,
3853 4 | megcsókolni a gyermekeimet, s remegve gondolok a napra, midőn
3854 7 | bűnösök gubbasztanak az örök reménytelenségben, a salétromos, nedves, szinte
3855 12| kínzó nyavalyák, álomtalan reménytelenségek, szegény pénztárcák, öregségek,
3856 13| szuszra elmondta:~- Antal remete napján meggyónok a barátnál.
3857 12| morzsát fehér mosómellényéről, rendet csinált az asztalon, megfelelő
3858 10| tartanak a vándorszínészekkel. Rendetlen életmódot folytatnak, mert
3859 9 | midőn az útifelszerelését rendezgeti, vagy sárga újságokat olvas,
3860 12| részvénytársasági alapon rendezi. Szikrai annyira elmerült
3861 10| helyzetük nincs kellően rendezve. Beretválják az arcukat,
3862 3 | Kivételes nőnek, akivel valamely rendkívüliség történt...~Elsétáltam kétszer
3863 10| ellenségei a társadalmi rendnek, mert társadalmi helyzetük
3864 2 | tanulnak lovagolni. A térdek résén át bizonyosan szabadon jár
3865 2 | férfiak vagyunk, nincs mit restelkednünk egymás előtt, midőn ismeretlen
3866 10| részint az Arany Kalapácshoz, részben a Zöld Fához voltak címezve.~
3867 14| ahová azokat temették, akik részegen haltak meg. Szinte a levegőben
3868 11| valami bűnt követtek el, részeges volt a férfi, vagy káromkodtak,
3869 1 | Annak örültem, ha az út jó részét tengelyen, őszi esőzésben,
3870 10| azokon a helyeken, amelyek részint az Arany Kalapácshoz, részben
3871 7 | egy hasonló nagy lóval. Ne reszkessetek, már az anyátok is álmodott
3872 12| a városban, lapját majd részvénytársasági alapon rendezi. Szikrai
3873 1 | éjszakából könnyeket vert a részvétlen ablakra; - vajon mit csinálnak
3874 13| trónlépcsőjén.~- Gyermekem - szóltam részvéttel -, nem félsz a sárkánytól,
3875 13| lehet előle menekülni? Nem rettegsz a skorpiótól, amely nyitott
3876 1 | valamely katasztrófától rettegtem, amikor reggel kinyitottam
3877 14| elhagyott, amikor ebben a rettenetes szobában üldögéltem. Lehetséges,
3878 14| füst lesz, amely guggoló rézemberke alól jön ki papírgaland
3879 2 | nézett velem szemközt. A rézkilincs ragyogott, és Salve volt
3880 15| búslakodnak egy hideg házban. A rézszeggel kivert fűzős cipőcske szinte
3881 15| az elátkozottakon.~Arra riadtam fel, hogy az udvar felőli
3882 10| dáma volt.~- Rokona a pesti Rienzinek? - kérdeztem, egy hölgyre
3883 17| vonat lassan mozgott, a rikácsolás mind érthetetlenebbé vált.
3884 7 | szénaboglyájába, aligha akadnánk itt rikító pipacsra. De amott, feljebb
3885 2 | volt, a piacon hetivásár rikított, a háztetők eresze fehérlett,
3886 13| egyformaságot, a szilaj pengést, a rikoltó örömöt, fáradtan hanyatlani
3887 14| régi sírokból dudaszó és rikoltozás, ahová azokat temették,
3888 2 | volt, mint egy apáca, aki ringyó lábakkal jött a világra.~
3889 1 | vásárra megy. A legnagyobb ritkaság a vőlegény. Az a lovagregénybeli
3890 1 | fehér holló voltam én, úgy robbantam a szerelemtől, mint a dinamit
3891 2 | céltalan esték, nyerítő röhejek, üres dalok és fárasztó
3892 7 | vallás, mindenki elcsendesül röpkeségével, nyugtalanságával, gonoszságával,
3893 4 | öregasszonyok miséjének, amely oly rövid, mint egy szippantás a hit
3894 1 | azok a láthatatlanná válott rókák ügetnek, amelyek valamely
3895 3 | voltak az életben, kerültem rókalyukba és hálóba, bolonddá tettem
3896 2 | ember az arc mellé képzeli a rokka nyelét, az ékköves gyűrűkkel
3897 14| gömbölyű hátú dívány mellett rokokó székecske állott. Egy letakart
3898 11| meghalt, gyermek vagy asszony, rokon vagy jóbarát. Szelinkai,
3899 10| itt előkelő dáma volt.~- Rokona a pesti Rienzinek? - kérdeztem,
3900 11| és gyermekei, más közeli rokonai sorban meghaltak, felhagyott
3901 13| szerelmeikkel, amely hűbb volt Romeoénál, a kenőasszonyaikkal, akiknek
3902 11| emberek és szekerek alatt ropog a fagyos padló: másvilági
3903 3 | háztetők felett, boldog emberek ropogtatták a havat a gyalogjárón, fiatalnak
3904 7 | az Úr hajlékát, ahol csak rosszban törtem a fejem.~*~
3905 13| lehet. A Rienzi háza.~- Rosszhírű ház. De nem bánom - felelt
3906 1 | életemből. Baj volt. A harapós rosszkedv és ingerlékenység, mint
3907 2 | gyilkoltak meg valakit, a rosszul záródó ajtók, amelyek mögött
3908 3 | kolbászoknak, káposztáknak, rostélyosoknak az ízei, a bor és a ser
3909 13| kripták, amelyekben bizonyos Rotharideszek és Molitoriszok feküdtek,
3910 7 | lottyant nénikék a fiatal nők rozmaringszagú szoknyái mellett: ott már
3911 6 | papucsban szaladt borért a Három Rózsához, hogy férjének kedvében
3912 14| mindegyik más és más korból. A rózsás, enyhe színezetű, gömbölyű
3913 5 | körül a szőlőlevél-izomzatú rózsaszín foltocskák elhalványultak,
3914 2 | kakasok piros feje, a húsok rózsaszíne himbálódzik a vesszőkosarakban,
3915 2 | toronyban, amelyen kelevézes rozsdás katona forgott a széllel;
3916 11| hogy odalent Szelinkai rúgdalja a kaput. "Nem, nem akarok
3917 3 | Hartvigné képét.~Egyszerű nyári ruhában ült egy széken, és az ölében
3918 15| gyermekkorától.~Lerakta a ruhácskáit, mintha egy mély vízben
3919 5 | halászkendője, fecsketarka ruhácskája. Bizonyosan futva szoktak
3920 10| Eszténa után, amint sötét ruhácskájában eltűnt Nepomuki szobra mellett,
3921 15| mély vízben készülődne. A ruhácskák elbújtak a sarokban, mint
3922 2 | kísérteties szobákban, ahol a ruhafogas mellől a leeresztett alsószoknya
3923 11| felszökkent a régi kocsira. Ruháját kisimította az ülésen, s
3924 8 | álomképekből való drabantok, vörös ruhás hóhér, átkozódó asszonyszemélyek,
3925 6 | fütyörészgetett magában, amint a ruhásszekrény előtt foglalatoskodott.
3926 2 | szelíd, igénytelen lény ruházata volt.~Bocsásson meg, hogy
3927 3 | óramutató ketyegése. Egy foltos ruházatú nagybajuszú alacsony pincér
3928 2 | még a spiritusznak és a rumnak is. A pálinka, amit éhgyomorra
3929 3 | villamosfényben fürdött. Sablon férfi voltam, disznókereskedő
3930 3 | Hartvigné iránt is mély sajnálatot éreztem. A jobbágyszeme,
3931 10| minden garast a fogához ver, sajnálja a vendégektől az uzsonnát...~-
3932 12| megfejtését sugározta magából. Sajnos, vidéki ember volt, aki
3933 15| megbolondulni látszott. A sajtszagú boltosok az utca közepére
3934 12| megtömte, a kenyeret szelte, a salátát aggodalmasan szemlélgette,
3935 2 | rézkilincs ragyogott, és Salve volt szőve a tiszta lábtörlőbe.
3936 7 | oszlopok mögött leskelődő sánta ördög szerepét játszom,
3937 3 | vagy a régi divat szerint sántikáló gigerli, nem nagy gondot
3938 13| félelmet sem mutatta a holtak sápadt országában, levélke módjára
3939 2 | rossz kövezetek, az őszi sarak, a méltatlan gyaloglások
3940 4 | számon; növekvő félelme arra sarkantyúzott, hogy mindenféle kopott
3941 7 | György lovának hatalmas, sárkányölő izmaitól, mert a múlt héten
3942 13| részvéttel -, nem félsz a sárkánytól, amelynek ezer karma van,
3943 2 | bujtatva. Ezek a kecses francia sarkok tán rátaposnak a férfiakra,
3944 15| halotti marsot. Végül a sarkon leszállott a pipás török
3945 11| nászéjszakát; potrohos polgárőrök a sarokba támasztják lándzsáikat,
3946 2 | korrektségre, a francia sarokra, a szalagok frissességére,
3947 5 | víz, az udvaron a napsugár sárrá olvasztotta a friss reggeli
3948 6 | térdeivel, kopogó félcipőjében, savanykás leheletével, titkos bajuszkájával,
3949 2 | alsószoknyás táncosnőket ölelgetnek savanyu bort lehelő gavallérok;
3950 17| a kivégzésnél Hartvigné segédkezett. Valamely nagyszerű csodálkozással
3951 17| gyilkos acélok, amelyeknek segélyével a hóhér kivégzett volt valakit
3952 7 | feleltem komoran.~- Én majd segítek - szólt Hartvigné megható
3953 15| fel, mintha boszorkányok segítették volna papucsos lábait, és
3954 11| meghalni. Megbántam. Halál, segíts!" - ordította, sírta a mézeskalácsos.
3955 13| uram, a hajnali vonattal, segítségére leszek. Fél négykor megy
3956 15| párkányán, ahová nyilván létra segítségével jutott. Ennél szomorúbb
3957 9 | délutánt. Akkor még nem is sejtettem, hogy örökre elmulasztottam...~*~
3958 7 | kápolnákat, félhomályos sekrestyéket, ahol a papok a másvilággal
3959 7 | életében e régi polgárnak a sekrestyésekkel, amíg itt helyet adtak neki!~
3960 2 | mások a báli cipőkért és selyem strimpflikért rajonganak,
3961 2 | jelenleg az iskolában vannak. A selyempapirosba göngyölt cukrocskák, amelyek
3962 11| üldögélnek, belebámulnak a semmibe, vagy liliputi terveiket
3963 11| amelyben Eszténa született. Semmiben sem különbözött a ház a
3964 13| bántott engem akkor az a léha, semmibevevő fütyörészés, amikor életem
3965 13| óvárosba.~- Uram, ön bolond. Semmiféle lány nincs itt.~- És ha
3966 2 | illetőleg sokszor szégyellt semmittevésemet, nem kérkedésből, de bármely
3967 4 | vén asszonyok, akiknek már semmivel sem kedveskedhet az élet,
3968 13| élni, mint egy kísértet, senkivel szót váltani, magányosan
3969 2 | üveges ketrecből; az örökös ser- és pörköltszag, amely a
3970 12| korsóval hozattam a poprádi serből, de a barátság már nem állott
3971 2 | mozdulatlan madárijesztő a seregélyeket. A vörhenyes, igen finom
3972 10| egykori kalandjaiba... A serház ablakán át megpillantottam
3973 2 | férfiak a borbélynál vagy a serházban politizálnak.~A kanapén
3974 11| asszonyra, füstölthús- vagy serszagú a bajuszuk, szőrrel bevont
3975 11| figyeltem a mutató közömbös sétáját, midőn női lábak kopogtak
3976 8 | az utcán, ha barátnőivel sétál, amit természetesen meg
3977 7 | holdkórosok szeretnének sétálni, a befalazott fülkék, ahol
3978 7 | gallérokban, igen vastag sétapálcával és borzas bajuszokkal -
3979 17| kíséretében elhaladtam, setétek, üresek, halottak voltak.
3980 11| a hó, a sötétség a sírok setétje, az ágy hasonlít a koporsóhoz
3981 17| visszanéztem a lábnyomainkra, úgy setétlettek azok mögöttünk, mintha két
3982 7 | nézegettem a bús oltárokat, setétlő kórusokat, titokteljes kápolnákat,
3983 11| a jég boltozata alatt, a setétségben utazik. A halak csodálkoznak
3984 11| munkájukat, míg ők a víz setétségében tovább utaznak más városok,
3985 4 | kandikált ki, a fal mellett sietett, a szemét a földre sütötte.
3986 5 | ártatlan szemükkel tapogva sietnek az utcán az iskola felé,
3987 10| mantilljában, piros orrával, siető kis lábaival átment a piacon
3988 13| megcsókolt, mintha valamely sietős útja volna. Aztán felfutott
3989 1 | ráeszméltem, hogy nem érdemes siettetni a halál napját.~*~
3990 11| egy gyermek... A bástyára sikamlós, fagyos lépcső vezetett,
3991 13| kinek gabonája, kinek írói sikere vagy mandátuma. Nekem csak
3992 3 | födött ládán szórakozottan siklott el a szemem. Nagyon befűzött,
3993 14| előtt elhangzott parázna sikolyok, céda kacagások, fáradt
3994 11| tétován, szomorúan néz, a haja sima, mint a kutya szőre, egy
3995 6 | ruhájában, sűrű fátyolában, simára fésült hajával, házikenyér
3996 7 | a padsorban. A fényesre simított deszkákon, a kopott lyukas
3997 13| a feketerigó és Eszténa simogatását állni. Ez a kéz játszott,
3998 16| mint legelőször. Tele volt simogató szerelemmel, anyáskodó ölelésekkel,
3999 13| lesz már. Ugye?~Eszténa simogatta a kezem; olyan volt a tapintása,
4000 17| előtt elváltunk. Hozzám simult, átölelt, ahogy még senki.
4001 10| szőkés hajszálak egymáshoz simultak. De mi történik, ha szél
4002 13| az öröm, a kacaj, az élet sípjai laknak. Aztán megunva az
|