1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
4003 11| elkomorodott az arca, mint a siralomházban.~Majd ismét egy házhoz érkeztünk,
4004 15| szólalt meg, és most félt, siránkozik, mert a halál árnyékába
4005 13| kaparászni kezd a szomszéd sírbeli halott, hisz alig egy lábnyi
4006 13| zörgő fegyvereket. Családi sírboltok sorakoztak buzdító felírásokkal,
4007 13| sírokon, talán békés polgárok síremlékei, akik csak úrnapi körmenetben
4008 11| Nekünk már előre megvan a sírhelyünk, majd keresünk egyet önnek,
4009 2 | majd meghalnak a hősnők, és sírjuk gondozása az élők szórakozása
4010 13| végigballagtam, egy nagy sírkő megöl köhécselést hallottam.
4011 15| volt erre az arcra vésve. Sírkövek felírásai jutottak eszembe,
4012 11| hogy fel ne keresnénk a sírokat, amelyekben barátaink pihennek.
4013 14| hallatszottak a falakból, mint régi sírokból dudaszó és rikoltozás, ahová
4014 13| mellett kővitézek állottak a sírokon, talán békés polgárok síremlékei,
4015 11| Halál, segíts!" - ordította, sírta a mézeskalácsos. S miután
4016 11| az emberek nem futnak ki sírva az utcákra, mintha akkor
4017 13| látszott a kéz az érzelmek skáláján. Már csak duruzsolt, amint
4018 13| menekülni? Nem rettegsz a skorpiótól, amely nyitott szádon át,
4019 15| a néma utcákon... Lompos slafrokban, kibomlott hajjal futott
4020 7 | hajukból nagyobb karikát sodranak fésülködés után az ujjaikkal,
4021 11| ablakokra ráfagy a hó, a sötétség a sírok setétje, az ágy
4022 11| késett, úgy repült be a híd sötétségébe, mint egy itt felejtett
4023 1 | rajtakaptam magam tudatlan sóhajtásokon, éjjel, hirtelen, a kialudottság
4024 1 | vadász szeme elől, egy ezüst sóhajtásos tónál vadludak szálltak
4025 12| indítására sohasem kerülne a sor. Ez az ember külsőleg boldog
4026 13| fegyvereket. Családi sírboltok sorakoztak buzdító felírásokkal, évszámokkal,
4027 11| meg van elégedve a világ sorjával.~A hídon ablak volt, ahonnan
4028 1 | felöltözködni, elüldögéltem vasuti sorompókon, üres tájképeket gondolattalanul
4029 2 | ajkát, amelyen a nem-ek oly sorozatosan követték egymást, mint az
4030 10| félénkséget, bizalmatlanságot, sőt gyávaságot öntöttek belém;
4031 12| távolságba tologatva magától a sótartót, a paprikás üveget, a mustárokat,
4032 3 | illatú házban, kövérek és soványok között választhatva, és
4033 12| felvidultam. Amint a pecsenyét sózta, paprikázta, a tányérját
4034 8 | képzeletemben mégis fehér falú spanyol házak suhantak el, mintegy
4035 2 | Itt más szaga van még a spiritusznak és a rumnak is. A pálinka,
4036 13| leszek. Fél négykor megy át a stáción a pesti cúg - szólt Szikrai,
4037 14| hóesésben, mintha egy színházban statisztálnának. Kissé bosszantott, hogy
4038 13| reggelig kell várnom. Itt strázsálok, mint a lelkiismeret.~-
4039 2 | báli cipőkért és selyem strimpflikért rajonganak, ismét mások
4040 14| alakjában. Én például évek óta Stuart Máriának hiszem magam. Egy
4041 7 | volna valahol egy vak és süket és nagyon öreg szerzetes;
4042 7 | női szemek mind le vannak sütve, mert utóvégre templomban
4043 12| minden titkoknak megfejtését sugározta magából. Sajnos, vidéki
4044 13| mintha egy nagy titkot súgna meg -, az anyám úgyis azt
4045 4 | Megtaszított az ördög, a fülembe súgott: "próbáld meg te is", holott
4046 11| hová megyünk? Nászútra - súgta.~S én átöleltem, és sokszor
4047 4 | macskabőr bundácska oroszos sujtásokkal, a karmantyujából öreg imádságos
4048 4 | holott valamikor nagyon súlyos ítéletet mondtam szegény
4049 7 | napról napra hidegebb s a kő súlyosabb.~Ijedten félreléptem egy
4050 15| lomposan, mintha mosogatás vagy súrolás mellől futottak volna az
4051 6 | kedves volt fekete ruhájában, sűrű fátyolában, simára fésült
4052 14| követi lépteit...~Olyan sűrűn havazott, hogy az utca túlsó
4053 1 | kezét megcsókolhassa, hogy a suttogó hangját hallhassa, hogy
4054 12| melegedett, s azt magyarázta Svarcnak, hogy ő egy hitelképes párti,
4055 7 | Mennyivel áhítatosabbak a szabadban tartott istentiszteletek
4056 10| ügyeskedve.~Az öreg kakadu szabadkozott.~- Ó, én nem vagyok egyéb,
4057 7 | ilyenkor mindenkinek több bort szabadna inni és bővebben enni a
4058 2 | térdek résén át bizonyosan szabadon jár a szél és a gondolat.
4059 2 | lábbelijük formájára, a párizsi szabásra, vagy az angolos korrektségre,
4060 2 | hercegnőnek. Hol varratta, hol szabatta ebben a városkában, ahol
4061 13| skorpiótól, amely nyitott szádon át, álmodban a kebledbe
4062 15| valami furcsa pacsuli szag vette őket körül, amelyet
4063 1 | hársfák vagy állomások szagától, elmerengtem keresztutakon,
4064 3 | Disznótor volt itt, gyermekkori szagok úsztak a levegőben, a falon
4065 12| midőn a kávéscsészét a szájához emelte:~- Jól mulat X.-ben? -
4066 1 | többé nem hallhatnám kedves szájak kedves, tetszetős beszédét,
4067 4 | fájdalmas szavakat megállítsam a száján.~- Itt lakik a városban.
4068 15| akarsz, Eszténa? Nem hallod a szajhák rikoltását a pokolban, ahol
4069 11| hívőn, szinte félrecsapott szájjal mosolygott, midőn anyja
4070 15| hegyes nyelvüket, szennyes szájukat, légynyomos lelküket, gyanús
4071 11| folyó ablaka, amelyen át a szakadatlanul menő víz, az örök mozdony
4072 4 | nevét viselem, még ha szívem szakadna sem tehetnék semmit szegény
4073 2 | után a történetíró fecseg. Szakállak, vértek, szívek elvonultak,
4074 2 | hogy e karokról, lábakról, szakállakról egykor, porráválásuk után
4075 2 | A falakra néztem. Néhány szakállas, szalonkabátos hivatalnok
4076 15| ablakra ugrott. Ott állott egy szál ingben, mezítelen lábbal,
4077 2 | tegnap keményített szoknyában szalad táncos lábain a szobalány;
4078 6 | Néha éjszaka papucsban szaladt borért a Három Rózsához,
4079 11| koszorúba font titokzatos lila szalaggal összefont hajfürtöt adott
4080 2 | korrektségre, a francia sarokra, a szalagok frissességére, a kifogástalan
4081 1 | töltöttem. Iskoláslányok szalagos cipőjén felejtettem a tekintetemet,
4082 2 | élete köré a len hosszú szálát, mint a pókfonalat, amelyen
4083 13| lihegte, mintha egy szitakötő szálladozott volna a szavaiban.~Két kezével
4084 12| szelíden áthamvasodik a szalma lángjától, a szőke füst
4085 12| a virzsínia szivarból a szalmát, böfögve, elandalodva nézte,
4086 10| kopott bútorzatú, ódivatú szalonban egy kanárisárgára festett
4087 14| papírbokrétákkal díszített függőlámpa. Szalonbútor maradványok, mindegyik más
4088 10| pacsulit, amellyel Rienzi szalonjának levegőjét fűszerezte. Gondoltam,
4089 2 | néztem. Néhány szakállas, szalonkabátos hivatalnok külsejű öreg-
4090 2 | A vörhenyes, igen finom szálú hajzat bodros volt, de olyanforma
4091 13| cúg - szólt Szikrai, és szalutált, mint egy hotelportás.~Szikrai
4092 10| van?~Azonban keserű volt a szám íze, és borongós a kedvem,
4093 7 | akkor engem nevezzenek szamárnak.~A női szemek mind le vannak
4094 4 | nincs jogom hosszú életre számítani, bármikor meghalhatok, mert
4095 2 | az első pillantásra, hogy számíthatok-e meghallgatásra? Bocsásson
4096 15| Eszténának, de nem jött hang számra, csak néztem a lányka újszerű
4097 15| tapad az emberekre, mint a szánalom? Nem áll meg a szíved verése,
4098 1 | rázatja magát vasúton, kocsin, szánkán, hogy egy nő kezét megcsókolhassa,
4099 2 | papucsos, elszánt arcú olcsó szappanillatú, megtermett szobaasszonyok
4100 14| szivacsnak, melegvíznek, szappannak legyen dolga. S a hajadat
4101 2 | levegőben szobafüstölőnek és szárított almahéjnak az illata. A
4102 7 | Vallásos katolikus családból származtam, és még egészen kisfiú voltam,
4103 8 | lepkét néznék, amelynek szárnyacskáit világosan éreztem a homlokomon.
4104 13| volt a vőlegény a fekete szárnyas kabátban, cilinderkalapban
4105 7 | imádságok a mindennapi gondok szarufáin, ágas-bogas gerendázatain
4106 2 | csorba, kékszegélyű tányérok, szarvasagancsos evőeszközök, dohányfüstbe
4107 11| elvarázsolt szellemek. A szatócsnál jóízűen világított a petróleumlámpás,
4108 1 | csak az útitárs szomorú szavai hangzanak fejem körül, mintha
4109 13| szitakötő szálladozott volna a szavaiban.~Két kezével megfogta a
4110 6 | maradt meg emlékezetemben a szavaiból, hogy igen rossz véleménye
4111 2 | vigasztaltam.~Nem tudom miért, de szavaim elhallgattatták mormoló
4112 2 | háziasszony nyitott ajtót. Az első szavaimra kissé bizonytalanul felelt
4113 9 | jótáll. De nem fejezte be szavait. Megtörölte az ajka szélét,
4114 4 | elkészülve. Hevesen, szinte a szavakba kapaszkodva és korántsem
4115 3 | meggyalázott büszkeséggel, megváltó szavakra várva, lesi a hegyi utcácska
4116 13| évszámokkal, amelyek múlt századbeli embereket jelentettek, akik
4117 15| odafent, mint akár azokban a századokban, amikor vallásaikat változtatták
4118 4 | találkozhatna a húgommal, aki szebb és fiatalabb nálam. Szegény,
4119 5 | krémszínű szoknyát a kék szegéllyel többé sohasem láttam rajta.
4120 2 | felcsúszott a kék zsinórra szegélyezett krémszínű szoknya, és amint
4121 11| higgye, pénzért tesszük... Szegényhez, gazdaghoz egyformán megyünk.
4122 10| hatásúak voltak. Kedvemet szegték, búskomorrá tettek, félénkséget,
4123 2 | foglalkozásomat, illetőleg sokszor szégyellt semmittevésemet, nem kérkedésből,
4124 1 | szemügyre venni, és ha nem szégyelltem volna magam, búcsújáróhelyre
4125 3 | fejkötőjének lehullása kontyáról, szégyenkezése és gondterheltnek látott
4126 11| emlékbe, miután kértem erre. Szégyenkezett, pirult s nem akarta meghallgatni,
4127 3 | első csók szende szemérme, szégyenkező szava, tudatlan ügyefogyottsága
4128 5 | vezet.~Hartvigné fázósan szégyenkezve merített kanállal a tejet
4129 10| elégedetlenséget éreztem, mintha valami szégyenletes emlék tolult volna fel bennem.
4130 17| nem tudtam volna élni a szégyentől. Előbb-utóbb belehaltam
4131 14| hátú dívány mellett rokokó székecske állott. Egy letakart varrógép
4132 2 | gondoltam, a vékony lábú székek télen is vászontakaróval
4133 5 | Hartvigné levetette magát egy székre, és szorongását csendesen
4134 4 | szippantás a hit burnót szelencéjéből. Énekeskönyv kezdőbetűivé
4135 9 | szavait. Megtörölte az ajka szélét, mintha kifutni akarna onnan
4136 2 | rozsdás katona forgott a széllel; ilyen időben szoktak megjelenni
4137 2 | ágyneműből friss reggeli szellővel száll el az éjek fülledt
4138 12| száját megtömte, a kenyeret szelte, a salátát aggodalmasan
4139 5 | Valamiképpen úgy viselkedett velem szemben, mint az adós hitelezőjével.
4140 4 | kancsalított volna a két szembogara, mintha kotkodácsolt volna
4141 1 | erősen néztem a menyasszony szemébe, amíg az elpirult. Földbirtokos-asszonyoknak
4142 15| készülsz lépni? Nem félted a szemed az örömlányok borzadalmas
4143 13| gondolkozott valamin, a szemeit egy pontra függesztette,
4144 14| kakaskukorékolásokat és üres szemeket; - ezért nem hordtam tollat
4145 1 | kíváncsiságáról, elfelejtkezett szemekről. Gondolatban sok ezer nővel
4146 2 | elrejtem drága alakját a kandi szemektől.~Tehát az történt, hogy
4147 3 | hervadt, de megtermett Elvirát szemelvén ki, akinek félhomályos szobájában
4148 11| boldog volt, midőn az én személyem hirtelen megjelent a kártyasorban. "
4149 8 | Mind bátrabban nézett a szemembe.~- A hét végén megjön az
4150 14| jól fognak, és a rákpiros szemérem elrejtőzik a vásznak közé.
4151 3 | Hartvigné, az első csók szende szemérme, szégyenkező szava, tudatlan
4152 16| asszony. Kedvemben járt, szemérmét úgy elfelejtette, mint esküjét.~*~
4153 6 | szófogadó két karjával, falusi szemérmetességével és önként levont harisnyáival.
4154 12| a salátát aggodalmasan szemlélgette, a bort csettintve kortyolgatta,
4155 3 | mosni, varrni, összeráncolt szemöldökkel virrasztani, a levont harisnyán
4156 7 | szinte ágaskodó, kígyóvonalú szempár állított meg, amely hosszabb
4157 10| Hidegen és gúnyosan mustrált a szempillái alól, miközben a kistermetű,
4158 4 | imakönyvben. Nem teszek szemrehányást önnek, csak azt cselekedte,
4159 7 | táncoltak volna felém a szemsugárban. Aztán bezáródott az ablak.
4160 9 | örökre kiadtam az útját. A szemtelen egy barátnőjével állított
4161 2 | lábszárán felejtik el a szemüket. Én most őszintén beszélek;
4162 5 | mogyoró-orrocskájukkal, ártatlan szemükkel tapogva sietnek az utcán
4163 12| világfelfogásunk, nyitott szemünk és becsületes lelkünk van.
4164 7 | belenéznénk ez imádságok szénaboglyájába, aligha akadnánk itt rikító
4165 3 | Hartvigné, az első csók szende szemérme, szégyenkező szava,
4166 7 | köszöntgettem a fekete arcú szenteknek, akik a túlvilágon iskolamestereim
4167 7 | Szent Jeromosra és a többi szentekre... kezdtem (mert már régebben
4168 14| amelyet ennek az ügynek szentelek! Kutyát idomíthatnék a folyóparton,
4169 8 | egy-két gondolatfoszlányt szenteltem Olgának, akit délután szobámban
4170 7 | dugtam a kezem a fekete szenteltvíz-tartóba, talán megfogja ollójával
4171 7 | végképpen a másvilágtól. E hűvös szentélyekben valóban nem lehet egyébért
4172 10| templomatyákat, megírja a szentkép-arcú, házikenyér-illatú asszonyoknak
4173 15| vissza, Eszténa, ártatlanul, szentképeid és babonáid közé; menj oda,
4174 11| megvárásához? Mi lesz holnap, szentmise, esküvő vagy halál, aminek
4175 7 | kivette volna az Oltári Szentséget, bűnös, megalázott gyötrelmes
4176 2 | nyugalom vársáncai mögött. A szenvedélyeket elriasztotta a világoskék
4177 8 | éreztem a homlokomon. Mély, szenvedélyes, csalfa, mocsárvirág-élénkségű
4178 2 | Középkori képeken láthatni ilyen szenvedélytelen, fehér kendővel környékezett,
4179 16| megjutalmazni kívánt volna bizonyos szenvedésekért ez a hallgatag asszony.
4180 3 | hiábavaló erőlködésük, magányos szenvedésük. Láttam őket mosni, varrni,
4181 4 | lehet fogalma, hogy mennyit szenvedtem azóta. Vallásos és nyugodt
4182 7 | szolgálatkészséggel. - Városunk szépeit most mind együtt láthatja
4183 2 | voltak, amelyek az asszony szépségét emelték, és a bennem halkan
4184 11| ismeretségének ítélt, mert szerdai napon találkoztunk először.~
4185 16| legelőször. Tele volt simogató szerelemmel, anyáskodó ölelésekkel,
4186 1 | voltam én, úgy robbantam a szerelemtől, mint a dinamit a kőbányában,
4187 13| végül csak idekerültek a szerelmeikkel, amely hűbb volt Romeoénál,
4188 2 | lett, tél lett, betegségek, szerelmek jöttek-mentek, a nők megértek,
4189 13| nélkül tegyek ilyen lépést. Szerelmem! - lihegte, mintha egy szitakötő
4190 1 | ígértem házasságot, amíg szent szerelmemhez utaztam. Nem voltam ostoba.
4191 15| arcán, mint az üdvözültekén. Szerelmesen, boldogan, felejthetetlenül
4192 10| sohasem voltam X.-ben, s nagy szerencsének tartom, hogy nagyságoddal
4193 11| babonákról, a jó és rossz szerencséről, a betegségről s a halálról!
4194 1 | évemet, és néha-néha nagyon szerencsétlen napjaim voltak; valamely
4195 4 | elborult az arca.~- Az a szerencsétlenség úgysem fog többé megtörténni -
4196 13| szegezte, mintha valami nagy szerencsétlenséget érzett volna ez a leány.~
4197 14| és nekimelegedve beszélt szerepeiről.~- Minket a valóságos élet
4198 14| világban élünk, nem a földön. A szerepek, a jellemek, képzelt figurák
4199 7 | bajuszokkal - hogy ha ők nem szerepelnek ezekben az imákban, akkor
4200 7 | mögött leskelődő sánta ördög szerepét játszom, mert a véletlen
4201 16| hosszadalmas csókokkal. "Szereted a lábom?" - kérdezte, és
4202 1 | mit csinálnak azok, akiket szeretek? - gondoltam magamban fázósan,
4203 6 | akit a világon a legjobban szeretett. Korhely volt. Néha éjszaka
4204 11| kipusztult lakója. Mi nagyon szeretjük a halottakat. Ha valaki
4205 12| torkukat az ital előtt, szeretkeznek, mint kutyák, s a következő
4206 11| illett volna, fiatal házasok szeretkeztek. Amíg végre most a maguk
4207 11| inti őket. Bennünket nagyon szeretnek, mert virrasztunk, s az
4208 2 | külsejével, uram. Világossá szeretném tenni ön előtt a nékem mai
4209 7 | amelyeken a holdkórosok szeretnének sétálni, a befalazott fülkék,
4210 17| éj mindent helyrehozott. Szerettelek, ahogy még senkit sem szerettem.
4211 13| lehettem volna, mert barátnőim szereztek volna alkalmat. De amikor
4212 8 | barátnők előtt tekintélyt szerezzen, meglepetten kérdezte:~-
4213 7 | és süket és nagyon öreg szerzetes; majd könnyítenék magamon.
4214 2 | bizonyára a karlsbádi boltból szerzik be szükségletüket? Karcsú
4215 8 | lebomlott, alig vállig érő haját szétseprik, a piacra korbácsolják,
4216 15| ruhájában, madárijesztő módjára szétterjesztett karjaival, ég és föld között,
4217 8 | mantillákban. Valahol messze - tán Szevillában - élesen kezdtek harangozni,
4218 2 | Hartvigné, született Gábriel Szidónia volt. Azt ígértem neki,
4219 2 | katonatisztek vagy csak lustaságukat szidták a türelmetlen férjek. A
4220 2 | váljon el a két barát, mint a szigony. A térdek belseje körülbelül
4221 13| Figyelmeztetem - szóltam szigorúan -, a kapukulcs nálam van.
4222 10| teljesen idegen? - fordult Szikraihoz.~- Még sohasem voltam X.-
4223 13| megunva az egyformaságot, a szilaj pengést, a rikoltó örömöt,
4224 13| utcában, mintha valami idegent szimatolt volna a ház körül; a védőszentem
4225 3 | az ízei, a bor és a ser színe, az óramutató ketyegése.
4226 14| nagyon érdekel - mondta -, mi színészek legyintünk, és továbbmegyünk
4227 14| Rienzi egykor a vidéki színészet tagja volt, és nekimelegedve
4228 3 | hosszasan nézegettem a vörös bor színét a kristálypohárban, elgondolkozva
4229 14| korból. A rózsás, enyhe színezetű, gömbölyű hátú dívány mellett
4230 14| a hóesésben, mintha egy színházban statisztálnának. Kissé bosszantott,
4231 11| már, uram? A temető a mi színházunk, társas összejövetelünk,
4232 10| megadóan mosolygott a Kékmacska színpadán.~- Ó, nem - felelt füstölögve
4233 8 | Zavartan megállt, mint színpadon a kezdő színésznő; végül,
4234 4 | amely oly rövid, mint egy szippantás a hit burnót szelencéjéből.
4235 15| járnod, s odalent kígyók sziszegve hívnak a hullámokba?~Talán
4236 13| Szerelmem! - lihegte, mintha egy szitakötő szálladozott volna a szavaiban.~
4237 9 | nők meguntak; mint régi szitákon lát át rajtuk az ember.
4238 11| ablaka alá járt könyörögni, szitkozódni. Éjszakánként Eszténa felriadt,
4239 2 | vesszőkosarakban, a városi tornyot szivaccsal megmosták hajnalban, a tarka
4240 14| áldozatkész testedet is. A szivacsnak, melegvíznek, szappannak
4241 12| könyökének, kihúzta a virzsínia szivarból a szalmát, böfögve, elandalodva
4242 8 | nyomban felismertem Olga szívarcát, szürke, nagymamás kendőjét,
4243 12| lángjától, a szőke füst félénken szivárgott a szivar végén, aztán felkönyökölt
4244 10| alatt, ilyenkor virzsinia szivarra gyújtott, haját felborzolta,
4245 12| felkönyökölt az asztalra, a szivart a fogai közé vette, és nekilódította
4246 15| szánalom? Nem áll meg a szíved verése, hogy a hídon kell
4247 2 | fecseg. Szakállak, vértek, szívek elvonultak, a nők tovább
4248 14| szorongás, amely most az én szívemet is markolássza, mint azét,
4249 14| állott a küszöbön. A keze a szívére volt szorítva. Csuklott.
4250 7 | karzati hallgatói. Az ember szivesen megnyugszik abban, hogy
4251 7 | megrázza a ritka templomjáró szívét. Mindjárt egy szoborcsoportozat
4252 15| közelben, mint a habzó vér a szívseben.~Egy felejthetetlen öregasszony
4253 4 | városból?~Mindenféle szíves és szívtelen szavak bugyborékoltak a
4254 12| azok az emberek, akik teli szívűek, mindig éhesen ülnek le
4255 5 | csinálták. Ha nyugtalan volt a szívük, ha féltek a magánytól,
4256 9 | mintha kifutni akarna onnan a szó. Inkább magának mondta,
4257 8 | után - hogyan volt kedvem szóba állni ezzel a tudatlan vidéki
4258 2 | szappanillatú, megtermett szobaasszonyok végigmérték az utazót, mint
4259 2 | megjegyezni. A levegőben szobafüstölőnek és szárított almahéjnak
4260 10| Ifjúkoromban korcsmák hátsó szobáiban, kávéházi pénztárosnők kis
4261 12| az asszony bezárkózott szobájába, mintha attól félt volna,
4262 3 | kétszer is az ablakai alatt. A szobák fehér függönyeik mögött
4263 14| olcsó regényekben a hasonló szobákat leírták. Amíg zsebre dugott
4264 2 | boros éjszakák e kísérteties szobákban, ahol a ruhafogas mellől
4265 2 | szoknyában szalad táncos lábain a szobalány; még a trágyahordó szekerek
4266 9 | cigánykacsával.~Bementem a szobámba, és óra hosszáig néztem
4267 8 | szenteltem Olgának, akit délután szobámban találtam. Mi is volt rajta
4268 7 | Anyák sorsa: ez volt a szoborcsoport címe, és a bécsi udvari
4269 7 | templomjáró szívét. Mindjárt egy szoborcsoportozat vonta magára figyelmemet.
4270 10| ruhácskájában eltűnt Nepomuki szobra mellett, ahol a fedett híd
4271 7 | ahol a szentek, képek és szobrok összejönnek, és mise után
4272 2 | a bútorzat, hogy valódi szövetjét megmutassa. A szőnyegek
4273 6 | leheletével, titkos bajuszkájával, szófogadó két karjával, falusi szemérmetességével
4274 12| áthamvasodik a szalma lángjától, a szőke füst félénken szivárgott
4275 10| fésülte kopasz fejtetőjére. A szőkés hajszálak egymáshoz simultak.
4276 7 | újakat álmodni?~Egy kis szőkés-barnás fejnek póksárga szeme villant
4277 2 | zsinórra szegélyezett krémszínű szoknya, és amint szemközt ültem
4278 2 | gondolata, tegnap keményített szoknyában szalad táncos lábain a szobalány;
4279 13| amikor én elszöktem az anyám szoknyája mellől a Bujdosligetre,
4280 7 | karjában csecsemőjével, szoknyájába kapaszkodó gyermekeivel
4281 15| francia cipőjében és krémszínű szoknyájában. Egy pillantásra sem méltatott.~
4282 1 | hangját hallhassa, hogy a szoknyáját vagy a zubbonyát megszagolhassa,
4283 1 | utaztunk, a fák megannyi szoknyás kísértetek, a világos mezőkön
4284 5 | gombolva, és a krémszínű szoknyát a kék szegéllyel többé sohasem
4285 4 | lehetett. Rendesen a széken szoktam üldögélni és a fehér függönyre
4286 7 | szólt Hartvigné megható szolgálatkészséggel. - Városunk szépeit most
4287 7 | ha maga a kassai püspök szolgálja az oltárnál az Urat. Elandalodtam
4288 2 | félcipők késő vénségükig szolgálnak, amíg a láb csónakaivá válnak.
4289 1 | az éjszakát. Tagbaszakadt szolgálóknak ígértem házasságot, amíg
4290 3 | nagybajuszú alacsony pincér szolgált ki, aki emlékezetem szerint
4291 6 | az én keresztnevemen) fog szólítani, a kisvárosi unalomról.
4292 13| ördögtől. A bástyán sohasem szólított meg senki: "Hová megy szép
4293 3 | alszik, hogy álmában el ne szólja magát.~Csöndesebb éj tán
4294 2 | igen tudtam egy szót sem szólni, csak megfogtam hátulról
4295 2 | viaszgyertyák, mandulák és préselt szőlők, valamennyien kis bűvszerek
4296 5 | tó tükre. Az orra körül a szőlőlevél-izomzatú rózsaszín foltocskák elhalványultak,
4297 2 | nevet, mint egy kövér lány a szőlőlevelek közül, a cipők a lábakon
4298 3 | azután csaknem eltikkadni a szomjúhozástól! Inni egy kortyot egy forrásból,
4299 11| Szurokszínű szeme tétován, szomorúan néz, a haja sima, mint a
4300 15| segítségével jutott. Ennél szomorúbb arcot sohasem láttam. Száz
4301 14| lakásomból. Hol szokott szomorúságaimmal mulattam, hol pedig könnyűvérű
4302 8 | aztán egész este hol mély szomorúsággal, hol gólya módjára kelepelő
4303 12| amíg körülötte bánatok, szomorúságok, vesztett pörök, füstbe
4304 14| érdekelhet, hogy mi történik a szomszédszobában kisvárosi urak és cselédműveltségű
4305 2 | szövetjét megmutassa. A szőnyegek tarkák, barkák, amilyeneket
4306 2 | sírjuk gondozása az élők szórakozása lesz.)~Az első nő, akivel
4307 3 | barna legyezőre szegezte szórakozott, elmélázó tekintetét.~Hosszan
4308 11| haja sima, mint a kutya szőre, egy piros zsebkendővel
4309 14| jutott Eszténa, mint egy szorgalmas, jó gyermek, aki valahol
4310 13| járni hazafelé.~Magamhoz szorítottam Eszténát, de a leány gyengéden,
4311 14| küszöbön. A keze a szívére volt szorítva. Csuklott. Úgy kapaszkodott
4312 2 | állott, hogy a hosszú fekete szőrök megérintették krémszoknyáját,
4313 14| cipőszalagok? A félelem, a szorongás, amely most az én szívemet
4314 5 | levetette magát egy székre, és szorongását csendesen omló könnyekben
4315 15| nélküli pajzsos embert, a szorongó félelmet, amely megvasalt
4316 11| vagy serszagú a bajuszuk, szőrrel bevont mellükön örömmel
4317 7 | és arccal állhatnék fel a szószékre, hogy a paráználkodás fertelmességéről
4318 3 | Néhány napig tűnődtem, szótlan voltam, magányos helyekre
4319 2 | nem - ismételte, midőn szótlanul megcsókoltam a nyakát.~Az
4320 2 | barkák, amilyeneket otthon szőttek késő őszidőben a régi háziasszonyok,
4321 2 | ragyogott, és Salve volt szőve a tiszta lábtörlőbe. Igen
4322 17| azért lettem a tied, mert szükségem volt a pénzedre. Ezt nagyon
4323 14| tépelődéseimre. Igaz, hogy néha szükséges a díványon heverészni, hogy
4324 2 | karlsbádi boltból szerzik be szükségletüket? Karcsú és nagyreményű láb
4325 2 | mint gyermekkoromban a szülei háznál; vasárnaponként váltják
4326 15| Valóság vagy a képzelet szüleménye?~Az ablaküveg a földön hevert
4327 15| ízelítője az egyszer elkövetkező szülési fájdalmaknak. Menj vissza,
4328 15| odakünn egy kis harang, amely születésed napján szólalt meg, és most
4329 11| miután még akkor törvénytelen születésű voltam - apám csak később
4330 14| volna, amely ez ágyakból születni fog.~Ismétlem, uram, hogy
4331 12| közé tartozom, akik arra születtek, hogy haláluk napjáig ne
4332 2 | ápolására, mint a nagyvárosok szülöttei. A rossz kövezetek, az őszi
4333 11| ablakokból itt-ott gyertyavilág szüremlett ki, mintha jeladás volna,
4334 1 | imádkozó hangon, visszafojtott szuflával szavakat mondhasson egy
4335 11| ballag a házak fala mellett. Szurokszínű szeme tétován, szomorúan
4336 9 | akart vetkőzni. Kitettem a szűrüket.~Hartvigné olyan durván
4337 13| nagyot lélegzett, s egy szuszra elmondta:~- Antal remete
4338 13| magamban, ez évben elveszíted a szűzességed. De nem bánom, nem sajnálom,
4339 2 | férfiak, kalandos utazók vagy táborozó katonatisztek vagy csak
4340 1 | csárdásokkal töltöttem az éjszakát. Tagbaszakadt szolgálóknak ígértem házasságot,
4341 14| egykor a vidéki színészet tagja volt, és nekimelegedve beszélt
4342 15| annyi erőt a fáradt, öreg tagokba, hogy ilyen magosságra felemelkedhessen.
4343 7 | vidoran integetnek messzi tájak, mint a karinges pap karzati
4344 2 | körülbelül egyforma helyeken, tájakon, utcákon tapos benne. A
4345 1 | vasuti sorompókon, üres tájképeket gondolattalanul bámulva,
4346 1 | részeg voltam a bortól, tájképtől, hársfák vagy állomások
4347 4 | igen zordonak voltak ez idő tájt, délre harangoztak, amire
4348 5 | kesztyűt vont ujjaira, és a takarításhoz látott, hogy elfelejtse
4349 7 | egy régi polgár hamvait takarta. Mennyit kellett koccintgatni
4350 2 | Biztosítom, hogy senki sem találhatja fel ezt az asszonyt az elbeszélésem
4351 11| álló cserepesvirágoknak. A találka titokszerűségének. Nem jutott
4352 2 | és pihenőhelyeik. Furcsa találkozások ezek az élet álorcás menetében.
4353 8 | Nem soká kellett várnom a találkozásra. Amint kifordultam a piacra,
4354 4 | Majd kieszeljük, hogyan találkozhatna a húgommal, aki szebb és
4355 11| akivel a város kapujánál találkoznak, kivilágíttatják a Szent
4356 15| kezet csókolnék, ha újra találkoznék velük! Hiába nyújtogatnák
4357 11| meg Eszténát a hídnál (egy találkozót elmulasztva), s nyugodtan
4358 11| ítélt, mert szerdai napon találkoztunk először.~Tizenöt esztendős
4359 13| városból, hogy még egyszer találkozzanak a föld alatt a csalók és
4360 11| lépcsős kanálishangú utcákon találni, a vénasszonyok a házak
4361 4 | ördög bújt belém, s nem találom a lapot az imakönyvben.
4362 11| hogy ő volt-e, csak úgy találomra gondolom... Egy kis köpcös,
4363 10| pohár vizet kértem, és a tálca szélére egy húszfrankos
4364 15| libegő, hosszú ingében, piros talpain futni kezdett, mint egy
4365 15| ahol senki sem lát. Ráncok támadnak az arcodon, a lelked fehér
4366 15| megvetően nézte az utcájában támadt csődületet. Mondták, hogy
4367 11| potrohos polgárőrök a sarokba támasztják lándzsáikat, és cifra köntöseikben
4368 7 | figyelni, kémlelni, felettem tanakodni. Frufrus, babás, fekete
4369 2 | keresztcsontját már nem annyira a tánc, hanem a házigond fárasztja.
4370 3 | volt. A kakas és a bika tánca volt.~Az Arany Csillagnál,
4371 7 | Mintha fénylő porszemecskék táncoltak volna felém a szemsugárban.
4372 2 | keményített szoknyában szalad táncos lábain a szobalány; még
4373 2 | térdeplői vagy a tűzoltó-majális táncosnői között e történetnek hősnőit?
4374 2 | és bomlott alsószoknyás táncosnőket ölelgetnek savanyu bort
4375 2 | kisvárosi délutánba; a porlepte táncterem és környéke, ahol télidőben
4376 15| ahol őrjöngve járják gonosz táncukat, midőn új lélek zuhan le
4377 2 | fiatalembereké, akik nem régóta tanulnak lovagolni. A térdek résén
4378 10| fejük lágya, és komolyan tanulni és dolgozni kezdenek. Többnyire
4379 14| kisvárosi kéjencek herbateaszagú tanyájáról nézzem a reménytelen havazást?
4380 2 | fekhelyét, mert holnap új tanyát kell keresnie.~A fiús zubbonya,
4381 12| utolsó cseppet a felemelt tányérból a kanálba öntötte - már
4382 12| pecsenyét sózta, paprikázta, a tányérját keverte, a száját megtömte,
4383 2 | képek, a csorba, kékszegélyű tányérok, szarvasagancsos evőeszközök,
4384 13| került; mikor hirtelen sok tányértörés, ibrikrepedés, ablakcsörömpölés
4385 15| tekintetétől, amely mindig úgy tapad az emberekre, mint a szánalom?
4386 14| megpihenjen élményei és tapasztalatai közben. Át kell gondolni
4387 3 | negyvenesztendős voltam, mindenféle tapasztalataim voltak az életben, kerültem
4388 7 | után megbeszélik azt, amit tapasztaltak. Vallásos katolikus családból
4389 3 | nyitott szemmel, a fül és a tapintás felkészültségével. Ifjúság
4390 13| simogatta a kezem; olyan volt a tapintása, mint az ifjúság. Jó volna
4391 5 | mogyoró-orrocskájukkal, ártatlan szemükkel tapogva sietnek az utcán az iskola
4392 2 | helyeken, tájakon, utcákon tapos benne. A ropogós regatták
4393 10| polgárság erkölcsi életét tárgyalja. Majd ő bevilágít a hálószobákba,
4394 13| utasforma, vándoriparos a tarisznyában hord - suttogta Eszténa.
4395 2 | megmutassa. A szőnyegek tarkák, barkák, amilyeneket otthon
4396 14| Régi időkből tudom, hogy e társadalom kívüli nők a tiszteletteljes
4397 10| belőlük, amint megbékültek a társadalommal. Szikrai úr a legelején
4398 11| temető a mi színházunk, társas összejövetelünk, mulatságunk.
4399 10| Szikrai úr azt hihette, hogy társasága nélkül nem élhetek. Kijelentette,
4400 6 | meglátszott, hogy varróiskolát tart a városkában -, túlságosan
4401 5 | merített kanállal a tejet tartalmazó kék lábasból, szórakozottan
4402 5 | elhalványultak, mintha bőjtöt tartana. Hajlékony, lemondó és titokszerű
4403 10| arcukat, mert atyafiságot tartanak a vándorszínészekkel. Rendetlen
4404 11| lehet az, ami az életet tartja az emberekben, hogy a magányos,
4405 2 | akik ezen a réven különbnek tartják magukat. Sohasem ígértem
4406 10| ben, s nagy szerencsének tartom, hogy nagyságoddal megismerkedtem -
4407 3 | mostanában még csak azért tartózkodik a városban, hogy félig nyitott
4408 10| Természetesen, akkor már nem tartózkodom többé X.-ben. Úgysem tesz
4409 10| Mit tettem? - Ezentúl alig tartózkodtam a lakásomon. Szikrai úr
4410 12| melankolikus emberek közé tartozom, akik arra születtek, hogy
4411 5 | elhagytam a házat, hogy szemlét tartsak a városkában. Úgy gondoltam,
4412 7 | őszinte élet minél tovább tartson odakünn, az ajtón kívül.
4413 4 | de még nem pakoltam ki a táskáimat. Lássuk, érdemes-e hosszabb
4414 17| boldogan cipelte a nehéz táskámat, mintha abban lettek volna
4415 14| Párizsból öltözködöm, minden tavasszal megküldik címemre a Printemps
4416 2 | megleljük a csomót. Tapasztalt, tavasza múlt férfiak vagyunk, nincs
4417 13| azután újra kopogtak, mint a távirathordók szoktak.~Odakünn setét volt
4418 7 | után másolták. Mindenesetre távol helyezkedtem el a baljóslatú
4419 12| csinált az asztalon, megfelelő távolságba tologatva magától a sótartót,
4420 2 | mintha türelmetlenül várná távozásomat.)~Nem is igen tudtam egy
4421 12| után csaknem udvariatlanul távoztam. Úgy látszik, hogy a melankolikus
4422 15| szürke arcú, kenderhajú, tébolyodott szemű árnyait, akik a mai
4423 5 | mulatságos kocsmába, ahol a tegnapi estét töltöttem. - Védekezve
4424 13| az Úr szent teste nélkül tegyek ilyen lépést. Szerelmem! -
4425 7 | misén. Jőjjön utánam, s ha teheti, lépjen a hátam mögé a mise
4426 4 | még ha szívem szakadna sem tehetnék semmit szegény húgom érdekében.~-
4427 7 | tervbe, mert hisz úgysem tehettem volna egyebet.~Emlékezetem
4428 5 | szégyenkezve merített kanállal a tejet tartalmazó kék lábasból,
4429 2 | kerestem, mint egy diák.~Tejszagú kék abrosz mellett akartam
4430 3 | altisztek, keseképű civilek tekingettek alá a fotográfiákról - s
4431 10| Szikrai úrnak nagyon kis tekintélye van azokon a helyeken, amelyek
4432 8 | végül, hogy a barátnők előtt tekintélyt szerezzen, meglepetten kérdezte:~-
4433 13| hogy Szikrai úrnak minden tekintetben igaza volt.~Hisz szerelmes
4434 7 | helyezik el derekukat. Kihunyt tekintetek helyett új lámpások villannak
4435 5 | osont tova az asszony kérdő tekintetem elől. Olyan sötét volt a
4436 1 | szalagos cipőjén felejtettem a tekintetemet, és a templomban olyan erősen
4437 14| szürke köpenyeget és hideg tekintetet - érző, szomorú szívet és
4438 15| az örömlányok borzadalmas tekintetétől, amely mindig úgy tapad
4439 2 | fotográfiája egykedvűen tekintett alá. Gyermekek vicsorogtak,
4440 2 | közelegtek, tavasz lett, tél lett, betegségek, szerelmek
4441 11| az ülésen, s én melléje telepedtem. Aztán képzeletbeli gyeplőt
4442 2 | regényekkel és versekkel teleszívták a fejüket. Milyen gazembernek
4443 2 | táncterem és környéke, ahol télidőben izzadt, bomlott kedvű és
4444 3 | elhagyottságáról. Bizonyosan telve volt a szíve illuziókkal,
4445 5 | veteményes kertben olyan titkokat temetnek el, amelyekről sohasem beszélnek.
4446 11| temetőben járt már, uram? A temető a mi színházunk, társas
4447 11| következő kártyákat.~- Hát a temetőben járt már, uram? A temető
4448 6 | férje nem tért vissza a temetőből az első éjszakán a jó meleg
4449 11| házaknak úgy megvénülni, hogy temetőszagot leheljenek. Igen mulatságos
4450 14| rikoltozás, ahová azokat temették, akik részegen haltak meg.
4451 7 | tilalmasak.~Szent János temploma belül sem volt barátságosabb,
4452 7 | Zenés mise volt Szent János templomában, amelyre nagyon büszkék
4453 10| hálószobákba, leleplezi a templomatyákat, megírja a szentkép-arcú,
4454 7 | tartott istentiszteletek a templomiaknál! Búzaszentelő gyönyörű ünnepén
4455 7 | látnivaló, ami megrázza a ritka templomjáró szívét. Mindjárt egy szoborcsoportozat
4456 15| változtatták az emberek és a templomok. Most is valami tompa moraj
4457 7 | ahol tavasz járja. De a templomokban én mindig csak az utolsó
4458 4 | ijedelemmel nézett körül a templomsétányon, mintha a pokol tornácába
4459 7 | felköltöttek. Megvallom, féltem a templomtól, miután gyermekkorom óta
4460 1 | örültem, ha az út jó részét tengelyen, őszi esőzésben, boldogtalanná
4461 11| óvárosból, miután itt nem akadt tennivalója, az emberek önként beálltak
4462 7 | asszonyok örülnek. Több a tennivalójuk, a hajukból nagyobb karikát
4463 13| kenőasszonyaikkal, akiknek tenyeréből a jóétvágy s az élet áradt,
4464 6 | jóindulatú, anyáskodó, tenyerével veregető, megtisztelt és
4465 14| magam, midőn visszagondoltam tépelődéseimre. Igaz, hogy néha szükséges
4466 2 | díszítve - elfért volna a két térd között.~Honnan tudtam mindezt?~
4467 2 | nők szokásos lábszárától, térdben nem ért össze a csont és
4468 6 | hajával, házikenyér fehérségű térdeivel, kopogó félcipőjében, savanykás
4469 9 | Felugrottam, midőn besötétedett, a térdemre ütöttem, s nagyon sajnáltam,
4470 13| tartani. A kripta végében térdeplő volt, gyertyamaradék a vasfeszület
4471 2 | emberek a vasárnapi mise térdeplői vagy a tűzoltó-majális táncosnői
4472 7 | deszkákon, a kopott lyukas térdeplőkön, az avas, barna könyöklőkön
4473 7 | vetek keresztet és hajtok térdet. Féltem az oltárképektől,
4474 2 | fehér harisnyás, kövér térdét lehet látni; a holdas, boros
4475 13| mandátuma. Nekem csak pattanások teremnek az arcomon.~- Figyelmeztetem -
4476 7 | így szólt a szem:~"Én jó teremtés vagyok, de azt ne kérje
4477 7 | óta annyi meggyónatlan bűn terhelte a lelkiismeretemet. Csak
4478 3 | A fehér kendőt keblére teríti, hogy bele ne haraphasson
4479 6 | csodálkozott, hogy férje nem tért vissza a temetőből az első
4480 7 | mise alatt.~Beleegyeztem a tervbe, mert hisz úgysem tehettem
4481 11| a semmibe, vagy liliputi terveiket koholják holnapra, mint
4482 12| vesztett pörök, füstbe ment tervek, elhibázott életek, kínzó
4483 2 | okozója, hogy néhány napra tervezett X.-beli mulatásomat később
4484 12| Szikrai annyira elmerült a tervezgetésbe, hogy észre sem látszott
4485 11| Nehogy azt higgye, pénzért tesszük... Szegényhez, gazdaghoz
4486 13| tőlem, hogy az Úr szent teste nélkül tegyek ilyen lépést.
4487 15| fehér inge összegyűrődik, a tested megismeri azt a fájdalmat,
4488 14| lelked után áldozatkész testedet is. A szivacsnak, melegvíznek,
4489 7 | könyöklőkön így helyezkednek a női testek már évszázadok óta. A holtak
4490 7 | tipikus kisvárosi gavallérokat testhez álló kabátokban s magos
4491 11| kijelentette, hogy ha vétenék a testi tisztaság ellen, vele gyűlne
4492 10| tartózkodom többé X.-ben. Úgysem tesz jót nekem a helybeli víz.~
4493 4 | lapot az imakönyvben. Nem teszek szemrehányást önnek, csak
4494 12| a foga közé döfte, a kis tésztaporciókat jobbról-balról megnézegette,
4495 15| elbűvölve álldogáló tűzfalak, tetők, esőcsatornák mind felriadtak
4496 11| mellett. Szurokszínű szeme tétován, szomorúan néz, a haja sima,
4497 1 | hallhatnám kedves szájak kedves, tetszetős beszédét, és csak az útitárs
4498 2 | olyan finom, mint előbb tetszett), megcsókoltam a kezét,
4499 16| kérdezte, és a lábát mutatta. "Tetszik a barackszínű hajam?" -
4500 10| felborzolta, és monoklit tett fel, amelyen át a levegőbe
4501 10| kíváncsiak, nem mérik meg előre tetteiket, mert járatlanok a dolgokban.
4502 10| Kedvemet szegték, búskomorrá tettek, félénkséget, bizalmatlanságot,
|