1918-burko | burno-elvez | elvir-fustb | fustj-ifju | ifjuk-kisuh | kisuj-magos | maguk-nyito | nyogo-sipja | siral-tette | teves-vissz | visz-zuhan
Rész
4503 11| megnyálazta ujjait, hogy el ne tévessze a következő kártyákat.~-
4504 11| nyugodalmasan éldegéltek.~- És ti nem féltetek a Haláltól? -
4505 17| Először azért lettem a tied, mert szükségem volt a pénzedre.
4506 7 | meg voltam győződve, hogy tilalmasak.~Szent János temploma belül
4507 7 | bányásznövendéket láttam, valamint tipikus kisvárosi gavallérokat testhez
4508 3 | második áldozásra, hogy tisztában legyek élettel és halállal.
4509 14| vagyok én ezen a helyen? Tisztaságban, csendben, úri visszavonultságban
4510 2 | frissességére, a kifogástalan tisztaságra. Ámde bármilyen legyen a
4511 14| mögé rejtezkedett, midőn tiszteletemet tettem Rienzi asszonynál.
4512 8 | vándorcirkusz lovarnője.~Mély tisztelettel köszöntöttem Olgát, meghajoltam
4513 14| társadalom kívüli nők a tiszteletteljes bánásmódnak jobban örvendeznek,
4514 4 | a földre sütötte. Amikor tiszteletteljesen köszöntöttem, olyan megriadva
4515 6 | asszonyokról. Hartvignét tisztelte, mint egy szentté válott
4516 11| Eszténának, hogy nem árulom el titkát. Darab ideig vonakodott,
4517 5 | veteményes kertben olyan titkokat temetnek el, amelyekről
4518 12| nyugalmat, életcélt, minden titkoknak megfejtését sugározta magából.
4519 13| miért térdepelek. Legyen egy titkom, amit senki sem tud rajtam
4520 7 | gyónásnál elhallgattam némely titkomat. Későbben is bizonyos idegenkedéssel
4521 13| Eszténa, mintha egy nagy titkot súgna meg -, az anyám úgyis
4522 10| beavatott néhány szörnyű titokba, előttem teljesen ismeretlen
4523 1 | gyalogösvényen, ahová a nő titokban, az ágyból szökött ki -
4524 5 | tartana. Hajlékony, lemondó és titokszerű volt, mint egy bűnbánó nő.
4525 11| cserepesvirágoknak. A találka titokszerűségének. Nem jutott eszembe, hogy
4526 3 | hold járását lesni és oly titokzatosan cselekedni, mint éjjel a
4527 2 | térdek belseje körülbelül tíz centiméternyi volt egymástól,
4528 1 | lovagregénybeli bolond pedig, aki tíz-tizenkét óra hosszat rázatja magát
4529 3 | úsztak a levegőben, a falon a tizenhárom vértanú, és a vendégek derülten,
4530 10| kisasszonyok, uram, már tizenkét éves korukban elszöknek
4531 9 | esőcsatornán, vagy várja, mikor üt tizenkettőt a toronyóra. A nők meguntak;
4532 11| napon találkoztunk először.~Tizenöt esztendős volt; örült, hogy
4533 1 | vettem észre, hogy az emberek többsége mindig vásárra megy. A legnagyobb
4534 5 | bűnbánó nő. Szerettem volna többször megmondani neki, hogy én
4535 14| bevallása szerint el van tökélve mindenre. Ha én nem érkezem
4536 1 | nagy messziségben, a vasuti töltés mellett futó szürke országútról
4537 10| pirítóst, citromos kolbászt és töltött káposztát. Az Arany Csillagot,
4538 11| váltakozott.~Ebben a kapualjban töltöttünk boldog perceket.~Eszténa
4539 3 | Szimpatikus volt nekem ez a tömör bajuszú, fehér mellényes,
4540 2 | helyen egy leány elcsábításán töri a fejét!~Fehér ajtó nézett
4541 3 | elfelejtette velem, hogy a nők úgy törik fel a férfiakat, mint a
4542 8 | és visznek, hogy kerékbe törjenek. - De Olga oly vidor volt,
4543 3 | ajkát leszorítja, hogy ki ne törjön rajta a gyötrelmes zokogás.
4544 13| duruzsolt, amint egy macska törleszkedik a gazdaasszonyához, amint
4545 5 | korábban tudtam, hogy a nők a törlőruhába, a hajnali nagymosásba,
4546 2 | általában a nők nem sokat törődnek a történelemmel. Egyetlen
4547 12| Szomorú napom volt, s nem törődtem az alattomossággal, amellyel
4548 15| sarkon leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról,
4549 3 | nem messzire a pipázgató töröktől és a könyvkereskedő aranypiros
4550 15| girbe-gurba utcákon hangok törtek fel, mint göröngyök, békák
4551 13| ravaszkodtak, mindhiába törték a fejüket, végül csak idekerültek
4552 7 | hajlékát, ahol csak rosszban törtem a fejem.~*~
4553 2 | kongásában. A házak fala mellett történelemmé válott emberek álldogáltak,
4554 2 | nők nem sokat törődnek a történelemmel. Egyetlen nő sem érezte
4555 2 | tükrében. Elhangzottak a történelmi lépések, új lépések közelegtek,
4556 14| előttem ennek a szobának a története, mint valamely szomorú életrajz,
4557 2 | egykor, porráválásuk után a történetíró fecseg. Szakállak, vértek,
4558 2 | tűzoltó-majális táncosnői között e történetnek hősnőit? X. Ez a városka
4559 2 | közben, álorcás vigalom alatt történnek, sohasem jut eszembe a csodálkozás.
4560 14| szökött. Ennek meg kell történni, mert a sors akarja. Sajnálom
4561 11| született - egy ablak ki volt törve az emeleten. Régi kocsi,
4562 2 | köpködő elbizakodott öreg törzsvendégek, a légynyomos képek, a csorba,
4563 11| mesélgette Eszténa a bástyafal tövében: - Az anyám megtudott valamit,
4564 7 | fájdalmaikat, a mártírok töviskoronájukat. Semmi sem változik, csak
4565 2 | asztalnál, nem ártalmas. A tojást frissen tojta a tyúk, az
4566 2 | ártalmas. A tojást frissen tojta a tyúk, az irósvaj nevet,
4567 15| Nők! De jó volt elszakadni tőletek, vándorként tovalépegetni
4568 14| szemeket; - ezért nem hordtam tollat a fövegem mellett, ezért
4569 12| asztalon, megfelelő távolságba tologatva magától a sótartót, a paprikás
4570 14| csigalépcső, régi závárzatú, tolóvassal ellátott ajtó, öles falak,
4571 2 | amelyekről Turgenyevben vagy Tolsztojban olvashattunk. Amikor még
4572 10| valami szégyenletes emlék tolult volna fel bennem. Arcul
4573 15| templomok. Most is valami tompa moraj hangzik a föld alól.
4574 2 | oly boldogan mosolygott a tompán döcögő omnibusz hágcsóján,
4575 1 | elől, egy ezüst sóhajtásos tónál vadludak szálltak nagy messziségben,
4576 17| megöl a kalauzok befagyott torka kiáltotta az akkor még szokásos
4577 10| Szikrai úr természetesen jó torkú és meglehetős étvágyú ifjú
4578 12| a fejüket, s kinyitják a torkukat az ital előtt, szeretkeznek,
4579 4 | templomsétányon, mintha a pokol tornácába jutott volna:~- Az istenért,
4580 2 | vesszőkosarakban, a városi tornyot szivaccsal megmosták hajnalban,
4581 2 | jövő emlékei hangzanak a toronyláb összestimmelt harangjainak
4582 7 | vaskeresztek, titokteljes toronyrovátkák, amelyeken a holdkórosok
4583 2 | kőműves-állványokon dolgozó tót lányok mezítelen lábszárán
4584 5 | Védekezve és vigyázva osont tova az asszony kérdő tekintetem
4585 14| színészek legyintünk, és továbbmegyünk olyan dolgok mellett, amelyek
4586 15| elszakadni tőletek, vándorként tovalépegetni a vár alatt és a kiszabadult
4587 15| leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról, és alázatosan
4588 2 | lábain a szobalány; még a trágyahordó szekerek is másképpen párolognak
4589 15| zenél valamerre, nagyhasú trombitások fújják igen komolyan a halotti
4590 13| helyre jusson az üdvözülés trónlépcsőjén.~- Gyermekem - szóltam részvéttel -,
4591 2 | és a helybeli bábaasszony tudják az asszonyok történetét,
4592 11| elhívatta Fitkonidesznét. Ha nem tudná uram: Fitkonideszné hozott
4593 2 | magam, másképpen nehezen tudnám megérhetővé tenni: hogy
4594 12| zavartalan flegmával vette tudomásul, hogy ideges embereket megzavar
4595 11| volna itt.~Mennyi mindent tudott Eszténa a babonákról, a
4596 8 | a szegény asszonyok nem tudták, hogy kilenc holdtölte után
4597 13| leszek, ahol már egyszer tudtán és beleegyezésén kívül voltam.~
4598 11| mintha akkor ébredtek volna tudtára annak, hogy nem érdemes
4599 7 | miért is élünk, ha már nem tudunk újakat álmodni?~Egy kis
4600 7 | kisvárosi varázsló, aki tükörbe néz, századok óta hasonló
4601 5 | mint borult ég alatt a tó tükre. Az orra körül a szőlőlevél-izomzatú
4602 2 | önmagát nézegette a folyó tükrében. Elhangzottak a történelmi
4603 2 | porcelánernyőjén rózsaszínű tüll van. A sarokban karácsonyfa
4604 15| életem végéig nem hágy el. Tündöklő, megbocsátó, szinte túlvilági
4605 11| szívem vérzését elfojtottam. Tündökölve, hívőn, szinte félrecsapott
4606 11| türelmesek, mert a halott türelemre inti őket. Bennünket nagyon
4607 6 | unalomról. Engedékeny, szíves, türelmes, megadó volt, mint egy jóasszony,
4608 11| megjavulnak, magukba szállnak, türelmesek, mert a halott türelemre
4609 2 | ablaknál állott, mintha türelmetlenül várná távozásomat.)~Nem
4610 3 | elhervadtak. Esténként a kályha tüzébe bámult, s egy-egy ábrándot
4611 2 | elszáll a messziségbe a belső tüzek füstje. A kép hátterében
4612 10| házukban laknak a folyón túl, Eszténa atyja bányahivatalnok
4613 7 | asszony volt a légyszem tulajdonosa.~Megböktem Hartvigné vállát,
4614 2 | midőn a gyertyaöntésen már túlestek. A függőlámpás pillangós
4615 6 | varróiskolát tart a városkában -, túlságosan be volt fűzve, és igen sok
4616 15| Tündöklő, megbocsátó, szinte túlvilági mosoly volt az arcán, mint
4617 7 | arcú szenteknek, akik a túlvilágon iskolamestereim lehetnek.
4618 7 | búcsút jelentő fülke felé. Tunikájában, mezítelen lábain, karjában
4619 2 | elszakították őket, ma már úgy tűnnek fel előttem, mint valami
4620 11| Eszténa kis alakjának fel kell tűnni, a szent pedig olyan jóízűen
4621 3 | elcsábítása. Néhány napig tűnődtem, szótlan voltam, magányos
4622 11| csacskaságait. Néha úgy tűnt fel előttem, hogy ő maga
4623 8 | köszöntöttem Olgát, meghajoltam és turbékoltam, mint egy féleszű lovag.~-
4624 2 | postaállomások miliőjéhez, amelyekről Turgenyevben vagy Tolsztojban olvashattunk.
4625 11| vénasszonyok a házak belsejében a tűzbe néznek, s arra gondolnak,
4626 2 | valónak látszott.~Nagy fehér tűzfala volt a háznak, amely a piac
4627 15| alatt elbűvölve álldogáló tűzfalak, tetők, esőcsatornák mind
4628 13| egy veszett ebet. Forr a tűzhelyen a bosszú olaja. Utazzon
4629 2 | vasárnapi mise térdeplői vagy a tűzoltó-majális táncosnői között e történetnek
4630 7 | menyecske szomszédságában tűzrevaló boszorkány, gyermekleányokra
4631 2 | A tojást frissen tojta a tyúk, az irósvaj nevet, mint
4632 7 | szoborcsoport címe, és a bécsi udvari templom eredetije után másolták.
4633 12| reggelizés után csaknem udvariatlanul távoztam. Úgy látszik, hogy
4634 14| egyik ablaka a behavazott udvarra nyílott, míg a másik, amelyre
4635 2 | szomszéd házakban, a piacok üde zöldsége, a kakasok piros
4636 3 | megfordul a fejében a másvilági üdvösségének a gondolata is, mindenesetre
4637 13| magasabb helyre jusson az üdvözülés trónlépcsőjén.~- Gyermekem -
4638 15| mosoly volt az arcán, mint az üdvözültekén. Szerelmesen, boldogan,
4639 1 | láthatatlanná válott rókák ügetnek, amelyek valamely rejtély
4640 2 | Ha ketten ülünk neki az ügy kibogozásának, talán hamarább
4641 3 | szégyenkező szava, tudatlan ügyefogyottsága után vágyva vágyott második
4642 10| helybeli fiatalság a szerelmi ügyeit lebonyolítja. Ez az elhagyatott
4643 14| kakadunak, és művészeti ügyekről kezdtem csevegni. Valóban,
4644 2 | asszonyokat, akik késő vénségükig ügyelnek lábbelijük formájára, a
4645 2 | aki magos ablakaiból arra ügyelt, hogy nincs-e zendülés a
4646 13| kripta, amelynek ajtaját ügyesen félretolta Eszténa, csaknem
4647 13| jelentettek, akik hiába ügyeskedtek, ravaszkodtak, mindhiába
4648 10| megismerkedtem - feleltem ügyeskedve.~Az öreg kakadu szabadkozott.~-
4649 14| délutánom, amelyet ennek az ügynek szentelek! Kutyát idomíthatnék
4650 12| teli, öntudatos, vidéki ügyvédkülsejű férfiú volt az illető. Amint
4651 6 | várta.~Elment, mint egy ügyvédtől a kliens. Csupán annyi maradt
4652 11| elrévülten, hátrafont karral üldögélnek, belebámulnak a semmibe,
4653 11| sohasem szólt hangosan, némán üldögélt az emeleten, s midőn lépéseit
4654 3 | vendégek derülten, csendesen üldögéltek. Senki sem tudta, mi történt
4655 11| Ruháját kisimította az ülésen, s én melléje telepedtem.
4656 14| gyermekektől láttam. Benn ülhetnék egy bolthajtásos, piros
4657 15| nőnek? Hiszen többé nem ülhetsz előre a templom hajójában
4658 12| teli szívűek, mindig éhesen ülnek le ebédelni, hátrahajtják
4659 2 | érthetetlen eseményeket. Ha ketten ülünk neki az ügy kibogozásának,
4660 7 | éjjeli álmukat is, piros az ünnep, mint az arcuk, és csodálatos
4661 7 | ételekből. A kalendáriomi ünnepeknek az asszonyok örülnek. Több
4662 15| népet, amely érte jöjjön. Ünnepelni őt vagy megégetni.~Egyik
4663 14| megindult, és a házak oly ünnepélyesen felöltöztek, mintha ismét
4664 2 | mintha valami igen nagy ünnepélyre várna évtizedek óta a bútorzat,
4665 7 | templomiaknál! Búzaszentelő gyönyörű ünnepén valóban a szív legmélyéről
4666 11| olvastam. A naptárnak minden ünnepét, böjtjét, napját megtartjuk.
4667 7 | Ünnepnap volt. A kalendáriomban hívogató
4668 7 | visszavonhatatlanul lépkedett a bús nő az üreg felé. A szívverés megáll,
4669 7 | elgondoljuk, hogy mi lehet az üregben! Anyák sorsa: ez volt a
4670 17| kíséretében elhaladtam, setétek, üresek, halottak voltak. Sehol
4671 14| kelni is, mert az életünk üressé válik. Miért volna érdemesebb
4672 10| volna fel bennem. Arcul ütöttek tán valahol setét korcsmai
4673 9 | besötétedett, a térdemre ütöttem, s nagyon sajnáltam, hogy
4674 2 | kereskedelmi utazók bújtak ki az üveges ketrecből; az örökös ser-
4675 12| magától a sótartót, a paprikás üveget, a mustárokat, az ecetet,
4676 3 | fényképész kirakatát. Az üveggel födött ládán szórakozottan
4677 15| valahol színes csengőikkel, üvöltő éneklésükkel. Majd gyászmenet
4678 11| mézeskalácsos, hanem napról napra üvöltözött a ház előtt, Eszténáék elköltöztek
4679 11| meghaltak, felhagyott az üzlettel, mert úgysem vásárolt volna
4680 8 | asszonyszemélyek, csúf kis ugató ebek... akiktől mindig féltem,
4681 17| végigfutott a vonal mellett, és ugatott, mint egy komondor:~- Fogják
4682 15| fel, mint göröngyök, békák ugrálnak, valahol talán doboltak
4683 2 | mellényes cinke vidáman ugrándozik a dércsípte eperfán, mint
4684 11| lefejezik a város piacán, ha ugyan ismeri uram Margaréta történetét.~
4685 2 | barackszínű nyakát környezte, ugyancsak egy szelíd, igénytelen lény
4686 8 | fehérneműje ne gyűrődjék, ugyanezért levetette azt, csendesen
4687 4 | vétkeztem egy nő ellen, aki ugyanígy járt, mint én. Megtaszított
4688 13| tudom, hogy merre lesz már. Ugye?~Eszténa simogatta a kezem;
4689 2 | cipőt vették elő, és az úgynevezett bergsteigerek, regatták
4690 3 | lelkiállapotomban.~Délután újabb szenzáció várt rám.~A piac
4691 7 | élünk, ha már nem tudunk újakat álmodni?~Egy kis szőkés-barnás
4692 7 | sodranak fésülködés után az ujjaikkal, amely hajkarikával rendesen
4693 5 | rongyos, régi kesztyűt vont ujjaira, és a takarításhoz látott,
4694 11| öregasszony, s megnyálazta ujjait, hogy el ne tévessze a következő
4695 13| lekuporodott az egyik koporsóra. Az ujjaival betűzte a kőbe vésett felírást.~-
4696 2 | hosszú fehér, de gömbölyded ujjával a medvebőrrel letakart kanapéra
4697 3 | miután kedvesük halálhírét az újságban elolvasták. Csak sajnáltam
4698 9 | útifelszerelését rendezgeti, vagy sárga újságokat olvas, elbámészkodik egy
4699 15| számra, csak néztem a lányka újszerű frizuráját, mint valami
4700 11| A kimondhatatlanul bús unalom köde füstölgött a háztetők
4701 6 | fog szólítani, a kisvárosi unalomról. Engedékeny, szíves, türelmes,
4702 1 | olvasná.)~Nem akarom sokáig untatni életkörülményeimmel - folytatá
4703 2 | Bocsásson meg, hogy ennyire untatom e sohasem látott nő külsejével,
4704 10| őnagysága. Hallottam róla uraktól, akik házamban megfordultak -
4705 2 | útitársam.~Nem tudom, hogy uraságod miként van ezzel a dologgal,
4706 14| Tisztaságban, csendben, úri visszavonultságban eltöltött
4707 2 | legboldogabb, ha kedveseimtől, úriasszonyoktól a néhányszor viselt cipőjüket
4708 10| nincs kifogása. Itt minden úriember a Rienzihez jár. Az egyetlen
4709 1 | hajú és főként igénytelen úriembernek látszott, akiről feltételeztem,
4710 10| ilyen meggondolt, nyugodt úriemberről, hogy szerelmes legyen?~
4711 3 | korábban márkőr volt e helybeli úrikaszinóban. Szimpatikus volt nekem
4712 7 | volt, mintha maga az öreg Úristen hallgatná a zenészek játékát.
4713 13| polgárok síremlékei, akik csak úrnapi körmenetben viseltek páncélt
4714 14| amelyeknél fogva Rienzi úrnő a földszinten zavartalanul
4715 2 | lépcsők, amelyeken falusi úrnők éberlasztingcipős, fehér
4716 8 | Kezét csókolom, drága úrnőm.~Olgának nyilván megtetszett
4717 15| egy hang, amelyben Szikrai úrra ismertem.~A kanyargós ódon
4718 13| kezét, s némán, könnybe úszó, könyörgő tekintetét reám
4719 3 | itt, gyermekkori szagok úsztak a levegőben, a falon a tizenhárom
4720 14| Köpnöm kellett volna ez utálatos helyen, de arra gondoltam,
4721 13| belém gázolt volna a durva, utált, megvetett élet, amellyel
4722 7 | ünnepnapi misén. Jőjjön utánam, s ha teheti, lépjen a hátam
4723 13| Hétfőn?~- Hétfőn, vecsernye utáni időben a szobájában leszek,
4724 13| figyelmeztetem - mondta hangomat utánozva -, hogy megtorlás nélkül
4725 1 | ostoba. Kihasználtam az utazás gyönyörűségeit, többnyire
4726 11| boltozata alatt, a setétségben utazik. A halak csodálkoznak a
4727 11| víz setétségében tovább utaznak más városok, más lékek felé.~
4728 6 | Mégis bolondság volt el nem utazni a városkából, gondoltam
4729 2 | szobaasszonyok végigmérték az utazót, mint a bornyút; a nyikorgó
4730 4 | baromfié.~- Ön itt van? S nem utazott el a városból?~Mindenféle
4731 1 | megtenni, mint Petőfi idejében utaztak a vőlegények. Zsidó korcsmákban
4732 1 | nyugodalmamra. Holdfényben utaztunk, a fák megannyi szoknyás
4733 13| tűzhelyen a bosszú olaja. Utazzon el, uram, a hajnali vonattal,
4734 13| aggódva nézett körül az utcában, mintha valami idegent szimatolt
4735 2 | átbotorkálnak, egész addig az utcáig, ahol hegynek kanyarodik
4736 15| mellett, és megvetően nézte az utcájában támadt csődületet. Mondták,
4737 17| ben ezen az éjszakán. Az utcákat belepte a hó, mint az országutat,
4738 11| emberek nem futnak ki sírva az utcákra, mintha akkor ébredtek volna
4739 12| mint kutyák, s a következő utcasarkon már elfelejtik, hogy mi
4740 9 | céltalan napjai, midőn az útifelszerelését rendezgeti, vagy sárga újságokat
4741 1 | tetszetős beszédét, és csak az útitárs szomorú szavai hangzanak
4742 1 | sokkal többet, mint amennyit útitársairól szokott tudni az ember,
4743 1 | fecsegés volna az, mint az útitársak szokásos, álmos, érdektelen
4744 9 | soha nem találkozunk kedves útitársakkal.~Amikor délutáni csavargásomból
4745 13| mintha valamely sietős útja volna. Aztán felfutott a
4746 11| amelyet a sors erre az útjára küld. Csak néztem Nepomuki
4747 9 | Olgának örökre kiadtam az útját. A szemtelen egy barátnőjével
4748 14| nézegetni az emberekbe, akikkel útközben találkozunk, s mindezt a
4749 1 | egy haldokló vén paraszt; utolért az eső, mint a bánat, és
4750 1 | gyilkolnak meg valakit, vagy utolsókat hörög egy haldokló vén paraszt;
4751 11| mentem oldalán az ismert úton. Ez volt az óváros, amely
4752 7 | mind le vannak sütve, mert utóvégre templomban vagyunk. Nagy
4753 11| paráználkodásait, öngyilkos lett, egy útszéli csárdában csókolózott a
4754 10| sajnálja a vendégektől az uzsonnát...~- Majd elvezetem önt
4755 2 | hátterében ott szállnak a v betű alakú vándormadarak,
4756 3 | magányos helyekre jártam vacsorázni, hosszasan nézegettem a
4757 1 | folytán örökre eltűnnek a vadász szeme elől, egy ezüst sóhajtásos
4758 2 | omnibusz hágcsóján, mintha vadászó hercegeket hozna az állomásról,
4759 2 | nőt, mint az a mérhetetlen vágy, amely a legromlottabb férfiakat
4760 2 | gondolkozásunk, az ábrándozásunk, a vágyakozásunk egyforma. Keressük egymást,
4761 3 | ügyefogyottsága után vágyva vágyott második csók a nyitott szemmel,
4762 2 | meg a saját hangomat egy vágyteli percben, amint megszólaltam,
4763 2 | tekintetünk, a vérünk lüktetése, a vágyunk bogarászó, földásó munkája
4764 3 | tudatlan ügyefogyottsága után vágyva vágyott második csók a nyitott
4765 3 | befűzött, kövér asszonyok, vajképű menyasszonyok, kakastaréjos
4766 7 | Csak volna valahol egy vak és süket és nagyon öreg
4767 2 | nő engedelmes volt. Az én vakmerőségem az ő alázatosságukon épült,
4768 2 | egyszer meg kellene érkezni valakinek e cifra bárkán... Akkori
4769 15| éneklésükkel. Majd gyászmenet zenél valamerre, nagyhasú trombitások fújják
4770 13| országban mindenkinek terem valamije; kinek bora, kinek gabonája,
4771 5 | többé sohasem láttam rajta. Valamiképpen úgy viselkedett velem szemben,
4772 13| összeráncolt homlokkal gondolkozott valamin, a szemeit egy pontra függesztette,
4773 7 | bányásznövendéket láttam, valamint tipikus kisvárosi gavallérokat
4774 11| tövében: - Az anyám megtudott valamit, mert tegnap elhívatta Fitkonidesznét.
4775 3 | kövérek és soványok között választhatva, és én a hervadt, de megtermett
4776 13| hisz alig egy lábnyi föld választott el bennünket.~- Ez az a
4777 14| mert az életünk üressé válik. Miért volna érdemesebb
4778 11| kinyitogattak estenden, ha vállalkozó lovag vetődött a városba.
4779 11| visszavonultan élünk -, Fitkonideszné vállalta a keresztanyaságomat is.
4780 16| kibontotta. "A fehér nyakam; a vállam, a karcsúságom?" Mintha
4781 7 | templomban vagyunk. Nagy iskola a vallás, mindenki elcsendesül röpkeségével,
4782 15| azokban a századokban, amikor vallásaikat változtatták az emberek
4783 7 | tulajdonosa.~Megböktem Hartvigné vállát, aki a hajó közepén az utolsó
4784 15| Csupán fehér vászonból való vállfűzője és gyerekes, hosszú inge
4785 8 | mezítelenül, lebomlott, alig vállig érő haját szétseprik, a
4786 2 | itt történik, azt sohasem vallja be férjének, sem a gyóntató
4787 8 | sötét szemű nők várakoznak vállukon kis mantillákban. Valahol
4788 3 | a papok, nincs meggyónni valójuk a halálos ágyukon.~De, hogy
4789 2 | hogy engem várnak. Nekem valók; - a vérmérsékletünk, a
4790 2 | benyitottam, mindenképpen kedvemre valónak látszott.~Nagy fehér tűzfala
4791 15| volt ez az öregasszony?~Valóság vagy a képzelet szüleménye?~
4792 14| szerepeiről.~- Minket a valóságos élet nem nagyon érdekel -
4793 4 | eszembe jutott-e Hartvigné? - valószínűleg ismét az a szomorú, életúnt
4794 7 | látogatót, hogy a szentté válottak tovább is viselik fájdalmaikat,
4795 8 | komédiások vagy piros arcú rablók váltak; a bor összefolyt a földön
4796 11| és zöldséges verem szaga váltakozott.~Ebben a kapualjban töltöttünk
4797 13| kísértet, senkivel szót váltani, magányosan járni hazafelé.~
4798 2 | szülei háznál; vasárnaponként váltják az asztalkendőt, és az arcok
4799 7 | töviskoronájukat. Semmi sem változik, csak a sír lesz napról
4800 15| századokban, amikor vallásaikat változtatták az emberek és a templomok.
4801 15| Megállt, mint egy szomorú vándor, aki eltévesztette az utat.
4802 8 | szerint) burkolózott, mint egy vándorcirkusz lovarnője.~Mély tisztelettel
4803 13| homok, amit az utasforma, vándoriparos a tarisznyában hord - suttogta
4804 15| volt elszakadni tőletek, vándorként tovalépegetni a vár alatt
4805 10| mert atyafiságot tartanak a vándorszínészekkel. Rendetlen életmódot folytatnak,
4806 15| vándorként tovalépegetni a vár alatt és a kiszabadult madár
4807 14| hogy olyan gyorsan múlnak a várakozás napjai; szerettem volna,
4808 8 | erkélyeken sötét szemű nők várakoznak vállukon kis mantillákban.
4809 14| virágból az illat.~Ültem s várakoztam.~Nem vigasztalt meg, hogy
4810 13| Hirtelen térdre vetette magát, váratlanul összekulcsolta a két kezét,
4811 15| házikóikat. Mintha valami varázslat múlott volna le a városról,
4812 7 | lett belőle. A kisvárosi varázsló, aki tükörbe néz, századok
4813 10| bizonyos Szikrai úrral, aki varázslónak, bölcsnek, anarchistának,
4814 9 | elbámészkodik egy esőcsatornán, vagy várja, mikor üt tizenkettőt a
4815 11| keringett körülöttem, mint a varjak az imént a torony körül.
4816 1 | előadása, amíg a vonatot várják egy állomás dohos várótermében,
4817 2 | valami igen nagy ünnepélyre várna évtizedek óta a bútorzat,
4818 2 | állott, mintha türelmetlenül várná távozásomat.)~Nem is igen
4819 2 | ítéltem meg, hogy engem várnak. Nekem valók; - a vérmérsékletünk,
4820 3 | voltam - érte.~Az estémet egy városalji kocsmában töltöttem, ahol
4821 4 | lakjon nálam, amíg kedve a városhoz köti. Majd kieszeljük, hogyan
4822 6 | bolondság volt el nem utazni a városkából, gondoltam magamban még
4823 2 | utca sarkán állott, mintha városkapitány lakott volna itt a múlt
4824 8 | arcával a hold bámult le a városkára. Ha tudtam volna, hogy egy
4825 8 | megbolondulni mindenkinek a kulcsos városokban. Ilyenkor fogamzottak azok
4826 17| ment volna végig éjszaka a városon.~Hartvigné boldogan cipelte
4827 2 | szűzek, hogy letekintsenek a városra, midőn regényekkel és versekkel
4828 15| varázslat múlott volna le a városról, mindenki megmozdult a néma
4829 7 | megható szolgálatkészséggel. - Városunk szépeit most mind együtt
4830 1 | várják egy állomás dohos várótermében, s a jelzőharang konokul
4831 3 | profilját lesegesse. A nő varr vagy harisnyát foltoz -
4832 2 | mint egy hercegnőnek. Hol varratta, hol szabatta ebben a városkában,
4833 3 | szenvedésük. Láttam őket mosni, varrni, összeráncolt szemöldökkel
4834 6 | nagyon meglátszott, hogy varróiskolát tart a városkában -, túlságosan
4835 2 | eltemetve feküdt az a nyugalom vársáncai mögött. A szenvedélyeket
4836 3 | büszkeséggel, megváltó szavakra várva, lesi a hegyi utcácska felől
4837 11| fejünkre dőlt. Az ócskásbolt vasajtaján gyermekfej-nagyságú lakatok
4838 8 | gyermekek, akikből későbbi vásári bolondok, tarka komédiások
4839 13| barátnál. Pénteken bőjtölök, s vasárnap megáldozok. Szent Ágnes
4840 2 | gyermekkoromban a szülei háznál; vasárnaponként váltják az asztalkendőt,
4841 11| hírű, szomorú embertől. A vásárokról néha úgy jött haza, hogy
4842 11| az üzlettel, mert úgysem vásárolt volna senki gyertyát a veszett
4843 11| nyugalmazott kapitánytól vásároltak, miután a házat egy baráttal
4844 2 | a kiugró köveken, mint a vásáros élet, bármely percben megszólalhatnak
4845 11| állomáson üldögélni vidám vásárosok között, a kupé sarkában
4846 1 | emberek többsége mindig vásárra megy. A legnagyobb ritkaság
4847 13| térdeplő volt, gyertyamaradék a vasfeszület lábánál, száraz virág, amely
4848 7 | átdöfő villámhárítók, mogorva vaskeresztek, titokteljes toronyrovátkák,
4849 2 | jártak-keltek, a rossz időben a régi vásott cipőt vették elő, és az
4850 11| nevetve égették meg, s a vasrácsok közül kinyújtották a lányok
4851 2 | középkoriasan csilingelő harangok a vasszínű karcsú toronyban, amelyen
4852 15| elérte a földet, amelyet vastagon fedett be a hó. Térdre esett,
4853 12| hasonlatos étteremben, ahol a vastraverzek alatt Győrből, Debrecenből,
4854 1 | éjszakát a gőzhajón vagy a vasuton eltölt. (Már régen elment
4855 1 | óra hosszat rázatja magát vasúton, kocsin, szánkán, hogy egy
4856 14| rákpiros szemérem elrejtőzik a vásznak közé. Nem kell aggodalmaskodni
4857 15| fehérségével.~Csupán fehér vászonból való vállfűzője és gyerekes,
4858 2 | vékony lábú székek télen is vászontakaróval vannak behúzva, mintha valami
4859 3 | boldogtalanság és az elkeseredettség vattáját dugja, az ajkát leszorítja,
4860 13| leszek.~- Hétfőn?~- Hétfőn, vecsernye utáni időben a szobájában
4861 13| gyengéden, határozottan védekezett.~- Ma nem - suttogta. -
4862 2 | karmoló, kétségbeesetten védekező parasztlányokkal, mint azok
4863 5 | tegnapi estét töltöttem. - Védekezve és vigyázva osont tova az
4864 15| papucsos lábait, és angyalok védelmeznék jobbról és balról.~Ki volt
4865 12| polgárok, ha érdekeiket védi a helyi sajtó.~Majd hozzám
4866 13| szimatolt volna a ház körül; a védőszentem névnapján nem égett végig
4867 12| mellől? Miért nem vetek véget egy pisztolylövéssel a céltalan
4868 13| Később, mikor a temetőn végigballagtam, egy nagy sírkő megöl köhécselést
4869 5 | Vagy kétszer-háromszor végigcsúszkálnak a folyó jegén, azon a helyen,
4870 11| magányos, bús téli estéket végigéljék, midőn az ablakokra ráfagy
4871 17| csikorogni kezdtek. Valaki végigfutott a vonal mellett, és ugatott,
4872 8 | pinceszagú utcán még egyszer végighangzott, mint egy fiatalkori hangulat: -
4873 11| aminek a kedvéért érdemes végighánykódni a keserves hosszú téli éjszakát,
4874 2 | megtermett szobaasszonyok végigmérték az utazót, mint a bornyút;
4875 9 | előszobában, tetőtől talpig végignézett, és az izgalomtól remegő
4876 1 | egy hosszú napot vagy egy végtelennek látszó éjszakát a gőzhajón
4877 8 | hangulat: - Eszténa!~A ködből végzetesen bontakozott ki a fehér-fekete
4878 12| kandúr az egeret, mielőtt végzett volna vele. Aztán levette
4879 14| városban nyugodt, derűs szívvel végzi az előkészületeket a nagy
4880 11| padló: másvilági alakok végzik másvilági munkájukat, míg
4881 10| fiatalembernek még hasznát vehetem és gyakran barátkoztam vele,
4882 12| párti, akárkit feleségül vehetne a városban, lapját majd
4883 2 | asszonnyal, jól szemügyre vehettem sötét harisnyáit. Vannak
4884 2 | Igen, így gondoltam, a vékony lábú székek télen is vászontakaróval
4885 6 | szavaiból, hogy igen rossz véleménye volt a helybeli asszonyokról.
4886 2 | vendégfogadók életét, amely véleményem szerint hasonlíthat ama
4887 7 | szerepét játszom, mert a véletlen így osztotta ki... Mennyivel
4888 7 | kövér lábszárú angyalokat vélték elbájolni. S a nők, akikből
4889 12| szemügyre vette az ebédlő vendégeit, tetőtől talpig megnézegetett
4890 10| fogához ver, sajnálja a vendégektől az uzsonnát...~- Majd elvezetem
4891 8 | kocsmákban dudások lesték a vendéget, az Arany Csillag sárga
4892 2 | fiatalkoromban szerettem a vidéki vendégfogadók életét, amely véleményem
4893 10| minden garast a fogához ver, sajnálja a vendégektől
4894 15| a közelben, mint a habzó vér a szívseben.~Egy felejthetetlen
4895 10| álmodoznak. A mellbetegség, vérbaj, lelki abnormitások a cimboráik.
4896 15| havas háztetőkön üldögélő verebekhez. Mit akarsz, Eszténa? Nem
4897 6 | jóindulatú, anyáskodó, tenyerével veregető, megtisztelt és szenzáció
4898 11| Faggyúgyertya bűze és zöldséges verem szaga váltakozott.~Ebben
4899 2 | csendriasztó megérkezése, a veres képű, félszemű aranysapkás
4900 15| szánalom? Nem áll meg a szíved verése, hogy a hídon kell járnod,
4901 2 | gyorsítja vagy lassítja a szív verését. A Hartvigné arca megnyugtatott,
4902 8 | a katonák és a polgárok vérével, és a szegény asszonyok
4903 2 | várnak. Nekem valók; - a vérmérsékletünk, a gondolkozásunk, az ábrándozásunk,
4904 7 | A holtak kihűlt helyén vérmes fiatalok helyezik el derekukat.
4905 2 | városra, midőn regényekkel és versekkel teleszívták a fejüket. Milyen
4906 1 | elsötétedett éjszakából könnyeket vert a részvétlen ablakra; -
4907 14| szinte naponta a földhöz vertek: - ezért, hogy egy téli
4908 2 | történetíró fecseg. Szakállak, vértek, szívek elvonultak, a nők
4909 2 | kendővel környékezett, szinte vértelen arcokat. Az ember az arc
4910 2 | kézfogásunk, a tekintetünk, a vérünk lüktetése, a vágyunk bogarászó,
4911 11| zsebkendőt, amellyel szívem vérzését elfojtottam. Tündökölve,
4912 10| élhetek. Kijelentette, hogy a vesémbe, a májamba, a hasamba lát,
4913 13| ujjaival betűzte a kőbe vésett felírást.~- Pálfi... Pálfi
4914 2 | rózsaszíne himbálódzik a vesszőkosarakban, a városi tornyot szivaccsal
4915 15| anyafájdalma volt erre az arcra vésve. Sírkövek felírásai jutottak
4916 3 | a holdba bámul, búcsút vesz gyermekeitől, talán megfordul
4917 4 | emberismerő, ha észre nem veszem Hartvigné megnyugvását. -
4918 15| hogy az udvar felőli ablak vészesen csörömpöl, mint a pisztolylövés,
4919 11| Nagy út volt, uram. Akkor veszítettem el ezt a fogamat. Az anyám
4920 12| körülötte bánatok, szomorúságok, vesztett pörök, füstbe ment tervek,
4921 11| gyereke, aki sohasem jutott a vesztőhelyre. Egyiket-másikat szentté
4922 13| volt és sírt.~- Meg van veszve? Mit háborgat éjszaka?~A
4923 7 | gyermekkorán. Mily jó volna vétek nélküli gyermeknek lenni
4924 5 | méla dalaiba a virágos vagy veteményes kertben olyan titkokat temetnek
4925 11| Anyám kijelentette, hogy ha vétenék a testi tisztaság ellen,
4926 14| mint egy lócsiszárt? Ezért vetettem meg magamban az emberi hiúságokat,
4927 14| Bizonyos, hogy nem én vagyok a vétkes. Hisz még alig ismertem
4928 8 | dicsérik a férjüket, akik vétkeztek.)~Amíg a ködben csavarogtam,
4929 9 | valami háziasszony, le akart vetkőzni. Kitettem a szűrüket.~Hartvigné
4930 15| amíg felszólítás nélkül vetkőzött, mintha egy régen átgondolt
4931 11| cifra köntöseikben kockát vetnek a Baknál, lázsiásra vagy
4932 3 | elég volt egy pillantást vetni a piactéri házakra, amelyek
4933 11| amely téli délben a lékre vetődik. A hídon emberek és szekerek
4934 11| estenden, ha vállalkozó lovag vetődött a városba. Az öregasszonyokat
4935 14| észreveszi álmatlanságát, a vetőkártya kibeszéli tervét, a leskelődő
4936 15| bele az élet folyójába és a vetőkártyába; menj vissza a zümmögő dalocskákhoz,
4937 7 | helyet a padsarokban, mint a vetőkártyák, fiatal mellett öreg, őzfélénk
4938 14| és nem a legjobb inged vetted fel. Könnyű azoknak a leányoknak,
4939 14| ágyak oly magosra vannak vetve, mintha már a dunyhákat
4940 11| gyertyát sem adott el a vevőknek. Akit a Halál megcsókolt,
4941 11| áldását, amiért egész életében vezekelni fog. Leánya legyen okosabb,
4942 11| a latin imádságokat. - A vezeklés éveiben szolgáló volt egy
4943 5 | amely az égből a földre vezet.~Hartvigné fázósan szégyenkezve
4944 13| teljesen üres volt. Lépcsők vezettek a száraz pincébe, és a két
4945 2 | a narancsok, fügék, apró viaszgyertyák, mandulák és préselt szőlők,
4946 2 | tekintett alá. Gyermekek vicsorogtak, amint a helybeli fényképész
4947 2 | ingek fehérlők, az arcok vidámak a családi asztal körül.
4948 2 | a tarka mellényes cinke vidáman ugrándozik a dércsípte eperfán,
4949 11| mintha megbánta volna eddigi vidámságait. A kimondhatatlanul bús
4950 8 | törjenek. - De Olga oly vidor volt, mint egy csirke. Bizonyosan
4951 7 | forrásszaga van a gyalogösvénynek, vidoran integetnek messzi tájak,
4952 15| Egyiktől se maradt egy víg, kedves emlékem - valami
4953 11| messzeségből... De akkor még vígabb ember voltam. Örültem a
4954 2 | farsangi bál közben, álorcás vigalom alatt történnek, sohasem
4955 7 | az örök megsemmisülést, a vigasztalhatatlan búcsút jelentő fülke felé.
4956 14| Ültem s várakoztam.~Nem vigasztalt meg, hogy most olcsó kiscipők
4957 2 | maga sohasem lát többé - vigasztaltam.~Nem tudom miért, de szavaim
4958 2 | városban, mint egy unatkozó vigéc. Hartvigné is várt valami
4959 7 | hallgatóimnak! De most ördög vagyok. Vigyázni kell, hogy fel ne ismerjen
4960 8 | mondta egyszer: "Bandi". Vigyázott, hogy a fehérneműje ne gyűrődjék,
4961 5 | töltöttem. - Védekezve és vigyázva osont tova az asszony kérdő
4962 8 | Amint kifordultam a piacra, viháncoló, kacagó leányokkal találkoztam
4963 11| szokott beszélgetni vele viharos éjszakákon, midőn betér
4964 15| kamarában? Nem hallod, hogy vijjog odakünn egy kis harang,
4965 14| megbotránkoztatják. Mi egy másik világban élünk, nem a földön. A szerepek,
4966 12| kalandoroknak. Nekünk egészséges világfelfogásunk, nyitott szemünk és becsületes
4967 2 | megérintették krémszoknyáját, amely világítani látszott a beözönlött téli
4968 11| szemügyre vettem belülről világító arcát, fürge kis száját,
4969 11| szellemek. A szatócsnál jóízűen világított a petróleumlámpás, a mozgó
4970 12| nekilódította tekintetét a világnak. Sorban és egyenkint szemügyre
4971 6 | heptikás férfiú, akit a világon a legjobban szeretett. Korhely
4972 2 | szenvedélyeket elriasztotta a világoskék szem, mint mozdulatlan madárijesztő
4973 2 | látott nő külsejével, uram. Világossá szeretném tenni ön előtt
4974 15| utoljára akarnák látni ezt a világot. Titokzatos vén emberkék
4975 12| ki a káposztáshordóból a villámfényes éjszakába?~Az asszony rózsaszínű
4976 7 | külsőleg. A szívet átdöfő villámhárítók, mogorva vaskeresztek, titokteljes
4977 3 | alatt, amíg odalent a város villamosfényben fürdött. Sablon férfi voltam,
4978 7 | tekintetek helyett új lámpások villannak meg a félhomályban. Jönnek-mennek
4979 15| ablaküveg a földön hevert villanó darabjaival. Az öregasszony
4980 7 | szőkés-barnás fejnek póksárga szeme villant rám hosszú pillák alól.
4981 13| vasfeszület lábánál, száraz virág, amely csörgött, mint a
4982 14| belőlem, mint valami hervadt virágból az illat.~Ültem s várakoztam.~
4983 13| kabátban, cilinderkalapban és virágocskákkal a kezében, s ahányszor az
4984 7 | népének fohászkodása. A mezei virágok megannyi menyasszonyok,
4985 5 | dudvázás méla dalaiba a virágos vagy veteményes kertben
4986 3 | összeráncolt szemöldökkel virrasztani, a levont harisnyán aggodalmasan
4987 17| halottak voltak. Sehol nem virrasztott senki X.-ben ezen az éjszakán.
4988 10| bor hatása alatt, ilyenkor virzsinia szivarra gyújtott, haját
4989 12| két könyökének, kihúzta a virzsínia szivarból a szalmát, böfögve,
4990 2 | hogy feltűnő jó cipőket visel a lábán. Mindnyájan tudjuk,
4991 7 | szentté válottak tovább is viselik fájdalmaikat, a mártírok
4992 2 | úriasszonyoktól a néhányszor viselt cipőjüket kaptam ajándékba: -
4993 14| a fövegem mellett, ezért viseltem szürke köpenyeget és hideg
4994 15| alsószoknyás nők hevesen visítottak... Ilyen lehetett a hangulat
4995 14| futóbolondnak neveztem magam, midőn visszagondoltam tépelődéseimre. Igaz, hogy
4996 4 | Ön talán azért jött, hogy visszakérje a pénzt, miután a szobát
4997 17| foltját.~Megcsókolt, és lassan visszament a városba, mint egy fantom
4998 17| óta nem járt ember. Mikor visszanéztem a lábnyomainkra, úgy setétlettek
4999 17| házikók, mintha a bűvész visszaparancsolta volna őket régi helyükre.~
5000 3 | akihez még aznap este újra visszaszöktem a második áldozásra, hogy
5001 8 | megérintve a karomat, s én lassan visszatértem a messzi városból, ahol
5002 7 | kapaszkodó gyermekeivel visszavonhatatlanul lépkedett a bús nő az üreg
5003 11| házasságra, ezért még ma is visszavonultan élünk -, Fitkonideszné vállalta
5004 14| Tisztaságban, csendben, úri visszavonultságban eltöltött életemnek az legyen
5005 15| kanyargós ódon utcácska visszhangozta a kiáltást, mintha a hó
|