Hajnalban, amikor elutaztam, már csendes volt X. városka.

A hótömegek alatt meglapultak a tegnap megelevenedett házikók, mintha a bűvész visszaparancsolta volna őket régi helyükre.

Az ablakok, amelyek alatt Hartvigné kíséretében elhaladtam, setétek, üresek, halottak voltak. Sehol nem virrasztott senki X.-ben ezen az éjszakán. Az utcákat belepte a hó, mint az országutat, amelyen évek óta nem járt ember. Mikor visszanéztem a lábnyomainkra, úgy setétlettek azok mögöttünk, mintha két farkas ment volna végig éjszaka a városon.

Hartvigné boldogan cipelte a nehéz táskámat, mintha abban lettek volna a kések, bárdok, gyilkos acélok, amelyeknek segélyével a hóhér kivégzett volt valakit a városban. S a kivégzésnél Hartvigné segédkezett. Valamely nagyszerű csodálkozással nézett reám, mint a legkiválóbb emberre.

A vasuti állomás előtt elváltunk. Hozzám simult, átölelt, ahogy még senki. Úgy kapkodott a szavak után, mint a csirke az árpaszemek után.

- Először azért lettem a tied, mert szükségem volt a pénzedre. Ezt nagyon megbántam, s nem tudtam volna élni a szégyentől. Előbb-utóbb belehaltam volna a gyötrelembe. De az elmúlt éj mindent helyrehozott. Szerettelek, ahogy még senkit sem szerettem. Megtörtem érted - csak érted - a hűségemet, az esküvésemet, minden fogadalmamat. És most már boldog, csendes, megelégedett leszek életem végéig, mert lemostam lelkemről a gyalázat foltját.

Megcsókolt, és lassan visszament a városba, mint egy fantom az éjszakában, akit többé sohasem fogok látni.

Alvó utasok között dohány- és csizmaszagú vasúti kocsiban helyezkedtem el. Valaki ellenségesen morgott a sarokban. Majd a téli éjszaka függönye megöl a kalauzok befagyott torka kiáltotta az akkor még szokásos jelszavakat. A havas kerekek csikorogni kezdtek. Valaki végigfutott a vonal mellett, és ugatott, mint egy komondor:

- Fogják meg Pálfi Pált. Miatta ugrott be a lékbe egy leány.

A vonat lassan mozgott, a rikácsolás mind érthetetlenebbé vált. Eltűntek az x.-i állomás piros és zöld szemei, s én azóta sohase voltam a városban.

(Kisörs, 1918. Nyár.)