Fejezet
1 I | húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram?~- Úgy gondolom, lehet vagy
2 II | Ami nem könnyű, kegyelmes uram, mert őfelsége nagyon kedveli -
3 II | Tudom már, kegyelmes uram - lihegte, a fogadóterembe
4 II | Vörös himlőben, kegyelmes uram, vörös himlőben.~A »vörös
5 III | nézetét az ön művéről. Hogyan, uram? Ön a mellbetegségekről
6 III | udvari mulattató.~- Igenis uram.~- Ön azért jött hozzám,
7 III | mellett legyek?~- Igen, uram. Alázatosan esedezem.~-
8 III | mellett?~- Rosszul megy, uram, a kalaposság. Gondolja
9 III | leánykérőben vagyok itt, uram!~- Leánykérőben?~S Akli
10 III | csak ő gondolkozott.~- Nos uram, én beleszerettem ebbe a
11 III | arra. Bohókás dolgok ezek, uram. Hát mit gondol ön, ki lehetek
12 III | csinosabban?~- Nem tehetem, uram - mondá Szepessy majdnem
13 III | Első dolgom volt tehát, uram, hogy az inasomat szalasztottam
14 III | fogadják el a játékszert. Nem, uram, én nem vagyok oly önző.
15 III | kapacitálni a dühöngőt:~- Ej, uram, ön, aki a logika embere,
16 IV | Akli Miklós.~- Ön van ott, uram? De talán eltévesztette
17 IV | kisasszonyt megijeszteni, uram, gyöngédségből hívtuk el
18 IV | időhaladékot nem adhatunk. Menjünk, uram. Ne csináljunk spektákulumot.
19 IV | Ugyebár a császár neveltje, uram?~- Igen - felelte Akli kurtán,
20 IV | detektívek. - Szálljon le, uram!~Aklit fölvezette a pityókos
21 IV | Rendelkezésére állok, uram - szólt Schmidt apó, alázatosan
22 IV | ezt az egyet nem tudom, uram, de bizonyosan a császárt
23 IV | voltam a Burgtheaterben, uram, azon az estén, mint a Trauttmansdorff
24 IV | ahogy tetszik. Isten önnel, uram!~Betette utána az ajtót,
25 IV | szegeződött Akli felé.~- Bocsánat, uram, hogy önt ismeretlen létemre
26 V | tüstént, tüstént. Kérem, uram...~- Bocsánat, de őfelsége
27 V | senkit se jelentsek be.~- Oh, uram, az én dolgom kivételes
28 V | bocsátani. Kérem, esedezem, uram...~Gyönyörű szemeit ráemelte
29 V | az elfogatásáról van szó, uram, aki...~- Elfogatásról?
30 V | Márpedig elfogták, felséges uram. Két polgári ruhába öltözött
31 V | hogy nem lesz.~- Köszönöm, uram.~Egy kicsit megnyugodott,
32 VII | Bőven van mindenen, fölséges uram.~- Dies hör' i' gern - szólott
33 VII | Kielégítené ez önt?~- Fölséges uram - felelte fojtott hangon -,
34 VII | Nos, mit parancsol, katona uram?~De be sem várva a peckesen
35 VII | Biztos vagyok benne, fölséges uram -, felelte Gyuri önérzetesen.~-
36 VII | és átfutotta.~- Fölséges uram - szólt -, nem akarok csalni,
37 VII | sehol interpunctio, fölséges uram, s ha alulról balra olvassuk,
38 VIII| beszéd köztük, Gelencsér uram bekiáltott a belső helyiségbe: »
39 VIII| figyelmeztette Gelencsér uram.~Vetkőztetés közben észrevette
40 VIII| szekereden.~- Nem lehet, ipam uram, igen sajnálom, de a kocsit
41 VIII| kiáltott fel Gelencsér uram. - Hiszen ha mindjárt báró
42 VIII| hm - ismételte Gelencsér uram fölcsillanó szemekkel -,
43 VIII| ebben igaza van, Gelencsér uram, és éppen azért akartam
44 VIII| császár bizalmát.~Gelencsér uram a fejét csóválta s a tömött
45 VIII| örökbefogadását (Gelencsér uram ösmerte is az óbestert és
46 VIII| börtönbe zárták, Gelencsér uram szívéről egy nagy szikla
47 VIII| kuruc kegyelmed, Gelencsér uram.~- Az öregapám a kurucságban
48 VIII| vél célt érni Gelencsér uram, a maga eszével akarta megítélni,
49 VIII| vagyunk, Kilityi Balázs uram becsapott.~- Nem jön el?~-
50 VIII| Bolond kee, Málnásy János uram, hiszen lakik itt ember
51 VIII| bátor legényt, Tóth Mátyás uram, mi?~A házigazda hangja
52 VIII| beszéljenek vele, Tóth Mátyás uram.~Akli szíve hangosan dobogott
53 VIII| kifejezni nem tudta; Gelencsér uram nyilván nem értette meg,
54 VIII| nehogy gyanút fogjon Bori uram.~- Ne féljen attól. Nem
55 VIII| kóválygott kezével Bori uram elébe nyújtott tenyere fölött,
56 VIII| szólt hányi-veti módon Bori uram, hátrahajítva krispinjén
57 VIII| bankóban - felelte Bori uram, ünnepélyesen megrázva Akli
58 VIII| Én készen vagyok.~Bori uram személyesen hozott be egy
59 VIII| más, mint Gelencsér Mihály uram, megelégedett, rejtélyes
60 VIII| Ugyancsak ideje volt, mert Bori uram már bejött sürgetni.~- Hopsza,
61 IX | elegendőnek a belső fűtés. Bori uram leszállást vezényelt a korcsmánál,
62 IX | az utolsó szekér a Bori uram embereivel - otthagyva egypár
63 IX | nemesemberekhez. Málnásy uram annyira benyakalt, hogy
64 IX | ők arra elhaladnak.~Bori uram azonban lecsitítá őket.~-
65 IX | bölcselkedett Pély Pál uram.) A vendéglőben osztrák
66 IX | ebéd után cukorral. Málnásy uram is rendelt olyat, megkóstolták
67 IX | folyadékot. Szeleczky Márton uram, aki tapasztalt ember volt,
68 IX | történt - ugrott fel Bori uram, egyszerre kijózanodván. -
69 IX | útközben elolvastak.~Bori uram előkereste az ókuláréját.~-
70 IX | összerakni, mivelhogy a Bori uram szeme is kettőt látott,
71 IX | Ej, hagyja el, méltóságos uram. Még velem is megtörtént.
72 IX | feltöri az ember, méltóságos uram. Nincs igazam?~- Igaza van,
73 X | Nini, nini, Bori Pál uram!~Egy hajszállal se lehetett
74 X | katonasággal, lehetne ott uram, még ágyú is, mi meg buga
75 X | ravaszság, vagyis mint Bori uram mondta: a »plánum karbunkulusa« (
76 X | madár repülhet be.~Bajmódy uram vidáman kiáltott fel:~-
77 X | van valami spelunka, Bori uram, hátha kapunk hirtelenesen
78 X | menjetek! - morogta Bajmódy uram és megfájult bordáival kínosan
79 X | fordult meg a sarkán Bori Pál uram is. Ami regula, az regula.~
80 X | Gyári munkások vagyunk, uram, akik előtt nagy út áll
81 X | meg, de hol? - kérdé Bori uram, aki caput volt a hadnagyok
82 X | elbizakodni, Veres Boldizsár uram - ellenveté Tompa hadnagy. -
83 X | meg a csöngettyűt, Bori uram.~- Van itten kalapács is -
84 X | létrát a fölmászóknak.~Bori uram ezalatt egész kedvteléssel
85 X | úr az úr mégis.~Csak Bori uram nem helyeselte a lövést,
86 X | tanácsolta Horthy József uram.~- Ne sokat teketóriázzunk,
87 X | meglesz - szólt közbe Tompa uram. - Csak folytasd, sógor!~-
88 X | miniszternek - tódítá nevetve Tompa uram.~- Dehogy. Alkalmasint már
89 X | Jézus Krisztus! Segítség, jó uram, segítség!~- Mindörökké
90 XI | beszélsz? - förmedt rá Málnásy uram megbotránkozva. - Mi van
91 XI | merte őt becsempészni?~Bori uram szeretett volna másutt lenni,
92 XI | Akli. - Pozsonyban Bori uram emberei közül elmaradt valaki,
93 XI | szépen tud ön mesélni, bolond uram. Ha akarom, hiszem, ha akarom,
94 XI | mindig semmi! - felelte Bori uram. - Úgy látszik, még mindig
95 XI | cselekvést.~- Végezzünk uram, meguntuk már, megvesz az
96 XI | ezt nem tűrhette Málnásy uram, fölfortyant.~- Hallgass,
97 XI | ez az új ravaszság. Bori uram a vállait vonogatta, hogy
98 XI | csinál - gúnyolódott Palojtay uram, de persze csak ad amicas
99 XI | tartok meg, lelkem Bori uram.~Hiába való volt tehát minden
100 XII | Nos?~- Félek, felséges uram, hogy talán túllépem a köteles
101 XII | Hát én nem bánom, felséges uram. Úgy is jó. Vegyük hátulról
102 XIII| bocsátotta be.~- Istenem uram, kit látok! Milyen rég volt
103 XIII| ments. Semmi se történt, uram. (Oly ártatlan képpel tudott
104 XIII| fecsegett önnek? Szóljon, uram, az istenért!~- A városban
105 XIII| arkanumot...~- De hiszen, uram, nincs a gonoszság ellen
106 XIII| Nos, nem mondja meg, uram?~- Nem.~- Meghalok a kíváncsiságtól.~-
107 XIV | XIV. FEJEZET~VICE-ISPÁNY URAM NAGY TISZTESSÉGBEN~Nehéz
108 XIV | vitézlő Ráthonyi István uram, Ns. Ugocsa vármegye alispánja
109 XIV | Bizony gyenge volt, felséges uram.~A főudvarmesteri bölcsesség
110 XIV | sem haragudott meg.~- Ah, uram - szólt nyájasan, félénken
111 XIV | Ráthonyi István viceispán uram nem minden elfogódás nélkül
112 XIV | donációképpen...~- Oh, felséges uram - mondá meghatva Akli és
113 XV | doktor Bergmeister János uram, pap is jött s ott nyomban
|