Fejezet

 1 I   |           Akli, mennyire szerencsés ön, hogy az a szobacsere ötlete
 2 II  |          továbbiak iránt határozok. Ön pedig, Akli, elutazik holnap
 3 II  |      gondoskodjék mindenről, mintha ön volna az atyjok, s ha szükségesnek
 4 III |              Hm - szólt a bolond -, ön voltaképpen rendjelet akarna,
 5 III |            lesütve a fejét -, és ha ön szíves lenne e kívánságomnak
 6 III |          ijedelemmel. - Hova gondol ön? Ezt a nagy tudományos munkát
 7 III |      megmásítani kedvező nézetét az ön művéről. Hogyan, uram? Ön
 8 III |           ön művéről. Hogyan, uram? Ön a mellbetegségekről ír egy
 9 III |         mulattató.~- Igenis uram.~- Ön azért jött hozzám, nemde,
10 III |        esedezem.~- És hát nem tudná ön másképp értékesíteni művét?
11 III |           nevetve. - Mért nem marad ön a becsületes mestersége
12 III |         elnevette magát.~- Hősöket? Ön? Ezzel a termettel? De hogy
13 III |     kötelessége segíteni a másikat. Ön számíthat rám.~És tényleg
14 III |         hogy intézkedjék odakünn.~- Ön csodálkozik? De rögtön megért,
15 III |         veszem, punktum.~- Már mint ön? - kérdé a bolond gúnyosan.~
16 III |          akkor a kezét? Csak menjen ön, úgymond Akli Miklós úrhoz
17 III |   alkalmasint ő a gyámja.~- Nos, és ön eljött?~- Igen, én eljöttem
18 III |          Valóban, nem tagadom, hogy ön egy cseppet se hasonlít
19 III |          ezek, uram. Hát mit gondol ön, ki lehetek én?~- Hm. Az
20 III |             nem volna kellemetes az ön fülének. Jobb, ha egyszerűen
21 III |        fülének. Jobb, ha egyszerűen ön mondja meg, kicsoda.~- Én
22 III |             fel Akli és elsápadt. - Ön tehát az a cinikus báró,
23 III |       szerelméért, mért nem öltözik ön tisztábban, csinosabban?~-
24 III |    lehetetlen.~- Nem teheti? Hiszen ön gazdag ember.~- Mégse tehetem.
25 III |         szoktak meg. Nem képzelheti ön, mennyire kényelmes ez,
26 III |           zsidónak. Úgy, és kicsoda ön? Mondom nekik, hogy Szepessy
27 III |       elnevette magát.~- Nem rossz. Ön tehát saját magával találkozott.~-
28 III |              Az lehetetlen többé.~- Ön igazán eredeti ember - vette
29 III |             térjünk át a meritumra. Ön tehát Szepessy István báró
30 III |       mondja, hogy egyelőre?~- Hja, ön nagyon is kíváncsi, kedves
31 III |            a kérdezősködés sora, de ön nem felel.~- Hát igen, el
32 III |            különös súlyt.~- Hogyan? Ön nem helyez rá különös súlyt?
33 III |            Megint az ósdi fölfogás! Ön még bolondnak is tart engem,
34 III |              Minden olyan dohszagú. Ön kacag azon, hogy Kovács
35 III |            is megszeretett-e engem? Ön megint nevet? Pedig vagy
36 III |          kertészleányok.~- Mit mond ön? Nem ön a gyámja a kisasszonynak?
37 III |  kertészleányok.~- Mit mond ön? Nem ön a gyámja a kisasszonynak?
38 III |    megmondani? Mit jelentsen az? Az ön eljárása kezd sértő lenni.~
39 III |        szikráztak.~- Vagy megmondja ön, vagy szétloccsantom az
40 III |             a dühöngőt:~- Ej, uram, ön, aki a logika embere, hogyan
41 III |          fékezni indulatát. - Engem ön nyilvánvalóan gúny tárgyává
42 III |         ilyen tányérnyalónak, aminő ön. Vagy megmondja, amit tudni
43 III |            császár nevetett.~- Úgy? Ön tehát így ítéli meg a helyzetét?
44 IV  |             kérdé.~- Akli Miklós.~- Ön van ott, uram? De talán
45 IV  |             fel Akli fájdalmasan. - Ön szereti?...~- Egy kicsit! -
46 IV  |              Persze, nem.~- De hisz ön a titkomat kérdezte, s nekem
47 IV  |    gyöngédségből hívtuk el csellel; ön foglyunk.~- Én? Az lehetetlen -
48 IV  |           vagyok.~- Kétségkívül. Az ön neve áll az elfogatási parancsban.~
49 IV  |           kisasszonyt, és ezt talán ön se akarja. Mondjon neki
50 IV  |       muszka, azt súgta nekem, hogy ön a császár mulattatója volt.
51 IV  |           Ott bizonyosan szert tett ön egy-két sárga csikóra, hehehe.
52 IV  |   bizonyosan a császárt haragította ön meg. A mi jó Ferencünket.
53 IV  | hátratántorodott a meglepetéstől.~- Ön volna az, báró úr? Ejnye,
54 IV  |    nevezetes!~- Hát nem engem keres ön? - csodálkozott báró Szepessy,
55 IV  |                Hiszen ha tudnám! És ön, báró úr?~- Oh, az én történetem
56 IV  |       szakítá félbe a báró mohón. - Ön tehát beszélt a kis jövendőbelivel?
57 IV  |       történni. Az enyém lesz. Érti ön? A Szepessyek csúnya emberek,
58 V   |            ellentállni.~- De hát ki ön, és mit akar?~- Tehát mégis
59 V   |            ha megfújják.~- Bejelent ön, vagy nem? - kérdé aztán
60 V   |       kicsike - kiáltá jóságosan -, ön van itt? Nos hát, történt
61 V   | megjelentsem felségednek.~- De hisz ön álmokat mesél, kis barátnőm.
62 V   |       várjon itt rám, gyermekem. Az ön őrizetére bízom Kovács kisasszonyt,
63 VI  |       vadásztunk egykor Ischlben az ön édes papájával is, az Isten
64 VI  |                Minden bizonnyal, de ön végre is otthon van nálunk
65 VI  |        megfeddjenek emiatt.~- Azaz, ön inkognitó van itt - nevetett
66 VII |            beszéljünk jövőjéről is. Ön most már az utolsó évben
67 VIII|    étvágyáról - tréfálózott Akli.~- Ön, úgy látszik, nem sokat
68 XI  |   becsületes embereket infesztálni. Ön nem lehet Szepessy István,
69 XI  |         ettől a névtől. - Mit keres ön itt? Az ördögbe is, hogy
70 XI  |             ez az egész.~- Eszerint ön mint kém jött nyomomba.
71 XI  |            a kémek fizetése? Persze ön írta a levelet is Kolowrathoz?~-
72 XI  |        játszom, csakhogy játszom az ön fejével is.~- Vajon? - szólt
73 XI  |             hogy a kisasszony, akit ön most el akar rabolni az
74 XI  |             Mit? Mi? Hogy? Megőrült ön?~Akli észrevette a lesújtó
75 XI  |               Hát csak nem gondolta ön, kedves báró, aki oly éles
76 XI  |            már az én lelkem tiszta, ön pedig tegyen, amit akar.~
77 XI  |             nyugtatta. Mert hisz az ön megnyugtatása nagyobb érdek
78 XI  |    kötelességem rátérni, hogy mikor ön fellépett mint kérő, a császár
79 XI  |           Hahaha, milyen szépen tud ön mesélni, bolond uram. Ha
80 XI  |       bokrétákat fiatal leányoknak. Ön gonosz ember és tudom én,
81 XI  |            szándékom, madame, és ha ön megengedi, hogy egyik emberem
82 XII |            Ez még valami új lesz az ön hazájában, és merem mondani,
83 XII |           nem olyan egyszerű, ahogy ön gondolja... Hiszen megígértem,
84 XII |         valami állásra gondoltam. S ön, ha jól értem, egy donációt
85 XII |           el nem hallgathatom, hogy ön nem szépen viselte magát.~-
86 XIII|            hozzátette:~- Azt akarja ön mondani, hogy történt valami?~-
87 XIII|      jótállok - felelte Akli.~- Ej, ön legfeljebb csak tegnap szabadult
88 XIII|            neki köszönheti Akli úr. Ön, mondom, legfeljebb tegnap
89 XIII|     egyszerre élénken. - És mit fog ön választani?~- Már választottam -
90 XIV |           is hihetetlen.~- Nemde az ön birtoka Akli község? - kérdé
91 XIV |            Én kevésre becsülhetném, ön sokra, szóval, nem volnánk
92 XIV |            császárra -, hová gondol ön, hiszen ez a rózsa nem ér
93 XIV |          igen jó szívvel viseltetik ön iránt, gyermekem, és én
94 XIV |             tette hozzá tréfásan -, ön is tartozik fölkelni.~-
95 XIV |            semmi szó és hálálkodás. Ön úgyse kap most semmit. Azaz,
96 XV  |       császár szigorúan. - Távozzék ön és javuljon meg, jó kereszténynek,