Fejezet
1 I | kedves Grassalkovich - szólt a császár -, milyen jó,
2 I | semmit.~Más alkalommal így szólt egy vendéglős:~- Nem jól
3 I | is, ahogy önök kívánják - szólt a császár nevetve. - Tudom,
4 II | meg kellene hajolnunk - szólt Kolowrat, meghajtva félig
5 II | gyermekeket.~- Mit akartok? - szólt.~- A császárral akarunk
6 II | tekintettel vizsgálta, aztán így szólt:~- Igazán te volnál a császár?
7 II | annyira megpuhult, hogy így szólt a pénzügyminiszterhez, ki
8 III | szemem előtt legyen.~- Hm - szólt a bolond -, ön voltaképpen
9 III | se nem illő elfogadni - szólt Liechtenstein János. - Gondoljuk
10 III | fösvény firmának mondják - szólt a kalapos bizalmas vigyorgással -,
11 III | rágcsálta.~- Bocsánat - szólt csendesen -, de nekem itt
12 III | megenyhült a főnök és így szólt: »Hát jól van, tegyük meg
13 III | mellett. Széchenyi pedig így szólt hozzám: »Most pedig ígérd
14 III | Most még nem mondom meg - szólt Akli nyugodtan.~- Nem mondja
15 III | császári asztalnál.~- Igaz - szólt a császár -, az üvegházakra
16 IV | enyimet elengedem, Frakáti - szólt mosolyogva a tulajdonosnő -,
17 IV | lombok közt.~- Hát jól van - szólt lihegve -, lebocsátok egyet,
18 IV | kisasszony, jelenteni önnek - szólt ünnepélyesen -, hogy ő ma
19 IV | irányt, útközben azonban így szólt hozzá az egyik úr:~- Nem
20 IV | foglyunk.~- Én? Az lehetetlen - szólt nevetve. - Önök tévednek
21 IV | most már menjünk, uraim - szólt ezután nem minden nyegleség
22 IV | frivol hangja s türelmetlenül szólt közbe:~- Ha már engem befogtak,
23 IV | apó megint felhörpintett - szólt az egyik detektív.~- Megint
24 IV | Rendelkezésére állok, uram - szólt Schmidt apó, alázatosan
25 V | látszott keresni.~- Leányka - szólt végre ridegen, minden nyájasság
26 VI | No, hát nagyra nőj! - szólt az óbester, elválva a fiútól,
27 VII | veled elégedve, fickó - szólt hozzálépve és megveregetve
28 VII | átfutotta.~- Fölséges uram - szólt -, nem akarok csalni, ennek
29 VII | Látom, becsületes fiú vagy - szólt a császár megelégedetten -,
30 VII | pusztulását.~- Hihetetlen - szólt közbe a császár izgatottan -,
31 VII | egyszer elengedem a latint - szólt türelmetlenül - Isten veletek,
32 VIII| alkalmatosság volna.~- Hm - szólt a korcsmáros, kedvetlenül
33 VIII| elutazásra irányítani.~- Igaz - szólt az öreg, a dörgést megértvén, -,
34 VIII| István báró.~- Furcsa - szólt Gelencsér -, Feldmayeréknél
35 VIII| redős arcába.~Tóth Mátyás szólt közbe:~- Igaz lehet, amit
36 VIII| világosabban látni.~- Nem értem - szólt Akli megzavarodva, látván,
37 VIII| gondolkozom.~- Pedzi már - szólt az öreg halkan, a vejére
38 VIII| császár embere vagyok - szólt Akli, -, az ő mulattatója
39 VIII| címerére, fiatalember - szólt az óriás kedvetlenül.~-
40 VIII| kedves öcsémuram, igaz... szólt már valamit a gombkötő? (
41 VIII| azonfelül a gyönyörűség - szólt hányi-veti módon Bori uram,
42 VIII| Itt van a hadi készség - szólt nevetve. - Csinosítsd ki
43 VIII| Mint a tulajdon fiamon - szólt az öreg ünnepélyesen.~Akli
44 IX | Hiszen megtehetném utóvégre - szólt, a vállait kelletlenül vonogatva -,
45 IX | nemzetes urat keresem - szólt a huszár -, jó, hogy egyedül
46 IX | mit beszélnek?~- Ühüm - szólt Bajmódy, aki igen szűk szavú
47 IX | Mégis csak furcsa volna - szólt elgondolkozva -, ha ezt
48 IX | be Pozsonyba.~- Persze - szólt Bajmódy, megint felhajtva
49 X | Nemsokára kezdődik a mulatság - szólt Bajmódy. - Maradjanak most
50 X | Van itten kalapács is - szólt Bori, a kapun motoszkálva
51 X | egyik mindjárt meglesz - szólt közbe Tompa uram. - Csak
52 XI | Dimitri, legyen esze! - szólt át ismét a báró. - Én ölettem
53 XI | tanácskozást.~- Fogadni mernék - szólt Bajmódy -, hogy a fruskák
54 XI | ön fejével is.~- Vajon? - szólt a báró gúnyos, megvető hangon.~-
55 XI | Miféle istenítélet ez? - szólt le az asszonyság haragos
56 XI | István báró úr?~- Semmit - szólt a báró szelíden -, azaz
57 XI | voltaképpen?~- Hiszen látták, - szólt csendes melancholiával -
58 XII | simogatni tudta azt, akihez szólt.~- Tehát a Napóleon-versért
59 XII | délelőtti tárgyról. Nem is szólt a császár semmit, pedig
60 XII | császár semmit, pedig bár most szólt volna, mert később még jobban
61 XII | valamennyire elfogultságát, és így szólt tompán, félénken:~- Tegyen
62 XII | Mit is tehetnék egyebet? - szólt a császár. - Ámor nekem
63 XIII| jegenye.~- Búzavirág! - szólt a madame szigorú tekintettel. -
64 XIII| semmi veszély.~- Vajon? - szólt Szilvássyné aggódólag.~-
65 XIII| fejével Akli felé, azután így szólt távozóban:~- Minthogy magán-beszélgetésük
66 XIV | főudvarmester egy szót se szólt többet a császár jelenlétében,
67 XIV | el akart engem hagyni - szólt a császárné. - Köszönöm,
68 XIV | Miért nem esznek zsemlyét? - szólt a felséges asszony, felhőket
69 XIV | kedvelt hívünk, Ráthonyi - szólt -, akit én olyan messziről
70 XIV | perctől fogva a fölségedé - szólt nemes egyszerűséggel Ráthonyi.~-
71 XIV | egyszerűen, minden pátosz nélkül szólt, mintha a legtermészetesebb
72 XIV | haragudott meg.~- Ah, uram - szólt nyájasan, félénken Ráthonyihoz,
73 XIV | Az nem is volna rendjén - szólt közbe Ráthonyi.) Őfelsége
74 XIV | megboldogult Kovács ezredes és így szólt hozzá: »A másvilágról jövök,
75 XIV | Ludovika és te is, Lujza - szólt a császár élénken -, és
76 XIV | könnyei.~- Még megint sír? - szólt közbe a császár bágyadtan,
77 XIV | szívéhez szorította.~- Sajnos - szólt most a császár, ravaszkodó
78 XIV | meg azért adom a falut - szólt a császár -, mivel ő az
79 XV | maga is elmosolyodék és úgy szólt:~- Persze... hm. Egy vendéglőbe
80 XV | De hiszen ez borzasztó - szólt hüledezve a császár. - A
|