Fejezet

 1 I   |            olyan mozgékony arccal, hogy mikor a grimaszokat kezdte csinálni (
 2 I   |         nyugodtan maradt; még akkor is, mikor Ausztria kezdett kerülni
 3 I   |                 űzte már velök a vadat, mikor egy nap azt a kérdést intézte
 4 I   |             kémet láttak az emberek), s mikor a lefekvésre került a sor,
 5 I   |                 kor.~A császár elájult, mikor a hírt meghallotta.~- Csak
 6 II  |       laxenburgi kastélyban maradtak, s mikor két nap múlva ott látta
 7 II  |          kalapjára - kiáltá utána Akli, mikor a császári sátor mellől
 8 III |               volt, s abban a világban, mikor a koppantó is mint rendkívüli
 9 III |              otthon veti le a sötétben, mikor magányosan fekszik az ágyában.~
10 III |         futkosnak. A finom, új posztón, mikor kiléptem az üzletből, szinte
11 IV  |           szaladtak volna rá a ruhák. S mikor aztán odasimultak, ki a
12 IV  |       egykedvűséggel folytatá:~- És hát mikor történt ez?~- Most a télen.~-
13 IV  |          végezzünk, tessék gyónni.~- De mikor olyan nagyon szégyellem,
14 IV  |              szájtátó közönség bámulja, mikor a kocsiról lelép a templomnál
15 IV  |           Hiszen mondtam már.~- Mondta? Mikor?~- Az előbb. Hát nem mondtam,
16 IV  |             titkomat.~- De ki tudhatná, mikor csak nekem mondta meg?~A
17 IV  |           hátterében a köpenyét tartva, mikor a mostani császár nagyanyja,
18 IV  |               derekasan be volt csípve, mikor vagy másfél órája behozták.
19 V   |           alkoholtól. E pillanatban is, mikor Kovács kisasszony droskeja
20 V   |             rotyogtak a »szentély«-ben, mikor az intézeti növendék váratlanul
21 V   |               élesítette az eszét, mint mikor a fenőkő súrolja a borotvát.~-
22 V   |              részén, ahol a leány állt, mikor úgy látszott, mintha eszébe
23 VI  |            érezte a tettvágy hevületét, mikor egy ilyen nagy feladat esik
24 VI  |                  a császár komornyikja; mikor nővérével idejött, ő viselte
25 VI  |               egy alkalmas pillanatban, mikor Laube apót elfogta a köhögés,
26 VII |                 beszéljen az illetővel.~Mikor a Kovács-árvák beléptek,
27 VII |            ajándék erszényt aranyakkal, mikor odanyújtotta neki.~- No,
28 VIII|            császárt, mint annak előtte, mikor még mint bolond regnált
29 VIII|                 az óriás kedvetlenül.~- Mikor egy Farkas egy Borival találkozik,
30 VIII|                 ami a mai estét illeti, mikor a java lakosság otthon ünnepel
31 VIII|             fölött, éppen mint a kánya, mikor le akar csapni.~- És mi
32 IX  |                kis fiatal csirke miatt. Mikor pedig annyi csirke van mindenfelé!
33 IX  |               környező mellékutcákba, s mikor a Szent István tornyán tizenkétszer
34 IX  |           Bécsig, sőt még annál jobban, mikor este beértek és a »Kókuszdió«-
35 IX  |              dolog, mint a compositort, mikor a darabot előadják, melyhez
36 X   |               percben sötétült el, mint mikor a vak ember az egyetlen
37 X   |             nagy tervem van.~- Ugyan?~- Mikor kijelölt embereink mind
38 X   |                 gömbölyű? Most szóljon, mikor még mind raktáron vannak,
39 X   |                 kalapács nappalra való, mikor a kapus az udvaron tartózkodik,
40 X   |              itt toppanhat a rendőrség. Mikor a »tempus« elfogyott, egyet
41 X   |                 kockára tenni mindent - mikor még sok kocka jöhet. Hátha
42 X   |                  ez annál inkább nyert. Mikor a zérusra szállt alá a többi,
43 X   |              voltak beszámíthatatlanok, mikor az égő taplót rátette a
44 X   |              taplót rátette a dohányra, mikor lecsattantotta az ezüst
45 X   |             engedvén azt kialudni. Csak mikor már vígan ömlött ki a kupaklikakon
46 X   |              éppen forrt az edényekben, mikor egy szolga meg egy kutya
47 X   |                 már előbb lefejeztette, mikor kiköpte volt a mustot. Mert
48 X   |                 támadt a tömegben, mint mikor a rozsok közt átszalad a
49 XI  |          szemrehányó, bágyadt hangon -, mikor még az érzésemet el lehetett
50 XI  |              kötelességem rátérni, hogy mikor ön fellépett mint kérő,
51 XI  |                a báró indulatosan, mint mikor még utolsót lobban a mécses
52 XI  |              aznap bízta rám a császár, mikor a fogságban találkoztunk,
53 XII |                Nagy volt a meglepetése, mikor mindent úgy talált régi
54 XII |              táblához, ebéd után pedig, mikor már éppen menni készült
55 XIII|                           XIII. FEJEZET~MIKOR A BIMBÓ RÓZSA AKAR LENNI~
56 XIII|                 Persze, ő csak Akli. De mikor én úgy örülök, hogy újra
57 XIII|          művészete.~- De lássa, madame, mikor ő engem sohasem vesz komolyan,
58 XIII| természetességében.~- Szabad kérdeznem, mikor érkezett tisztelt uraságod? -
59 XIII|            imitt-amott, azon helyeknél, mikor ragyabunkó megelőzi őket
60 XIII|                  és az olyan helyeknél, mikor ragyabunkót megkötözve találja
61 XIII|                 meg egy másik titkot.~- Mikor úgy szégyenlem magamat! -
62 XIV |                 mégis sopánkodó hangon, mikor a kiadásokból valamit le
63 XIV |                 menyasszony irul-pirul, mikor ahhoz a kérdéshez jutnak,
64 XIV |               nagy volt a meglepetésük, mikor végre a tömérdek selyempapiros
65 XIV |                 éppen az ezüst látásán, mikor ő inkább örömet várt ettől.~
66 XV  |           Lohndiener jelzése: »Nr. 23.«~Mikor a végzett szertartás után
67 XV  |                támadt a csodálkozástól, mikor ez a harmatos, karcsú kisasszony,
68 XV  |                hogy elsorolni se lehet. Mikor a halál eltakarodott az
69 XV  |              Még hosszú évek múltán is, mikor a francia ex-császárné gróf