Fejezet

 1 I   | nélkülözhetetlen perszóna lett Miklós úr. Zseniális fickó volt, aki
 2 III |             eszembe? Hát tudja meg az úr, hogy én négy évig szolgáltam
 3 III |          Foglaljon kérem helyet, báró úr, és ne vegye rossz néven,
 4 III |              kerékbe töressen a főnök úr.« Erre megenyhült a főnök
 5 III |               kezemet a tükörbe.~Akli úr elnevette magát.~- Nem rossz.
 6 III |                De hát ő? - kérdé Akli úr halkan, rekedten.~- Kicsoda?~-
 7 III |       tréfálni, becsülje meg magát az úr. És most már követelem,
 8 III |         hosszú orrú és hosszú homlokú úr, sötétkék kabátban, fehér
 9 IV  |               azt hiszem, valami nagy úr lehet.~- Honnan gondolja? -
10 IV  |               mert itt van érted Akli úr. Beszélnivalója van veled.~-
11 IV  |      Beszélnivalója van veled.~- Akli úr van itt? - kiáltott fel
12 IV  |              így szólt hozzá az egyik úr:~- Nem akartuk a kisasszonyt
13 IV  |       elfogatási parancsban.~Az egyik úr kihúzta zsebéből a rendőrfőnök
14 IV  |               a kocsiig. A két idegen úr léptei ott hangzottak folyton
15 IV  |        belépni, itt már van ugyan egy úr, és mondhatom, víg spéci
16 IV  |              városa. Nem valami finom úr, kivált az öltözékét tekintve,
17 IV  |              Mit látnak szemeim! Akli úr?~Akli szinte hátratántorodott
18 IV  |    meglepetéstől.~- Ön volna az, báró úr? Ejnye, ez nevezetes!~-
19 IV  |         Hiszen ha tudnám! És ön, báró úr?~- Oh, az én történetem
20 IV  |              vallanom az igazat, báró úr: az bizony szalma.~Szepessy
21 IV  |             Mi?~- Gyerek az még, báró úr, éretlen gyerek - csitította
22 VI  |               el a gyöngyélet. Bernot úr megszerette, rab létére
23 VI  |      szegződnek rá.~- Jó napot, Laube úr, hát nem ösmer rám?~- De
24 VI  |           akartam meglátogatni, Laube úr, de látom, rosszkor jöttem,
25 VI  |             azért jöttem önhöz, Laube úr, hogy kérdezősködjem utána.~-
26 VI  |             Nem, nem várom meg, Laube úr, csak éppen egy percre akartam
27 VI  |               Kolowrat grófnak, Laube úr, hogy itt voltam, csak úgy
28 VI  |              van itt - nevetett Laube úr. - No, jó. Egy szót se szólok.
29 VI  |             Minthogy a fogházigazgató úr olyan jó színben volt és
30 VIII|             valami harapni való.~- Az úr talán idegen?~- Bécsi ember
31 VIII|            sáskák. Hanem tudja mit az úr, ha csakugyan éhes, tiszteljen
32 VIII|           Bécsbe? Mondd meg, hogy egy úr van itt, aki jól megfizeti.~
33 VIII|           különben is fölösleges. Aki úr volt, az úgyis elhozta ide
34 VIII|       négyesét is, aki pedig nem volt úr, az úgyse lehetett diétai
35 VIII|               Mit tenne ez esetben az úr?~Habozott egy percig, vajon
36 VIII|            szánva és mire fölébred az úr, már én akkor itt leszek
37 IX  |             ördög se ösmer rám. Ez az úr, aki elment, egy régi jó
38 X   |             így nézelődnék a nemzetes úr, egyszerre csak reccsen
39 X   |    meglepetése.~- Tyű, maga az, ispán úr? No, nézze meg az ember!~-
40 X   |          tudjam én azt, hogy az ispán úr csinálja lent a fenster-promenádét?
41 X   |      beszélgetés közt fordul be a két úr a Rennwegen a Haupststrasse
42 X   |             most már Szepessy volt az úr s rövid tanácskozást tartott
43 X   |            fel a nemeseket. Hiába no, úr az úr mégis.~Csak Bori uram
44 X   |            nemeseket. Hiába no, úr az úr mégis.~Csak Bori uram nem
45 XI  |       eresztem be a báró urat, a báró úr menjen most haza lefeküdni.~-
46 XI  |                  Hát mi tetszik, báró úr?~- No, lássa - felelte a
47 XI  |              nem, az lehetetlen, báró úr.~- Mi?~- Az, hogy odaadná
48 XI  |          kérdés.~- Lássa, kedves báró úr - könyörgött Dimitri -,
49 XI  |                 Jaj, ne bántsák, báró úr, ne bántsák azt a kaput,
50 XI  |            Miklós.~- Megösmer-e, báró úr? - kérdé.~- A hangja ismerős
51 XI  |         röviden úgy áll a dolog, báró úr, hogy a kisasszony, akit
52 XI  |          négyesi Szepessy István báró úr?~- Semmit - szólt a báró
53 XI  |               adja be a szándékát. Az úr mégis úr, hiába.~Szilvássynét
54 XI  |              a szándékát. Az úr mégis úr, hiába.~Szilvássynét azonban
55 XIII|           kapni, neki köszönheti Akli úr. Ön, mondom, legfeljebb
56 XIII|           Micsoda viselkedés ez! Akli úr nem játszópajtás, se nem
57 XIII|             újságolta továbbá -, Akli úr itt volt az éjjel Szepessy
58 XIII|              egye meg a titkát, Pakli úr.~De a madame is megneheztelt,
59 XIV |                Nyájas, előzékeny öreg úr volt az udvari tanácsos,
60 XV  |                az eskető ft. plébános úr megbotránkoztató nevetgélést
61 XV  |               összeszidott a plébános úr, hogy én is nevettem, elmondtam
62 XV  |              Miklós nevű rokonszenves úr járult az oltárhoz feltűnő
63 XV  |              oltár elé. A tisztelendő úr is rajta felejtette a szemét,
64 XV  |          letérdepeltek, a tisztelendő úr pedig megkezdte a szertartást.~-
65 XV  |              Búzavirág.~A tisztelendő úr mennydörgő hangon kiáltá:~-