1-500 | 501-1000 | 1001-1373
Fejezet
1 I | szekretáriusok, kancellisták közt az udvari bolond, de II. József
2 I | de II. József törülte ezt az állást, s azóta csak okos
3 I | csak okos emberek voltak az udvarnál.~A kalapos király
4 I | indultak meg visszaállítani az udvari bolond stallumot,
5 I | stallumot, akképpen okoskodván az udvari hatalmak, hogy egy
6 I | megfelelő bolondot szanaszét az udvaroknál. Szerencsére,
7 I | választó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket,
8 I | választó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket, egy Akli Miklós
9 I | Miklós nevű magyart, aki az akkori udvari kalendáriumban »
10 I | maradt ki a Miklós névből az »l« betű, s ennek a fickónak,
11 I | maradtak fenn a németek közt az úgynevezett Mikos-viccek,
12 I | sörivó burgerek közé, s az egész város az ő dévajságain
13 I | burgerek közé, s az egész város az ő dévajságain nevetett.
14 I | vaskos tréfák elkövetésére; az akadémiai tanács vagy a
15 I | Joakhim, akinek egyenesen az önérzetét sértette az Akli
16 I | egyenesen az önérzetét sértette az Akli Mikos növekedő híre.
17 I | kelni Aklival, vegye őt is az udvarába, aztán amelyik
18 I | Korbot magának tartotta meg, az is kétes értékű. Ha udvarias
19 I | vagy hat nyelvet, ösmerte az irodalmakat, tudott minden
20 I | is védte, pedig többnyire az együgyűség lárvája alatt
21 I | fölség.~A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt,
22 I | kényelmetlen időben született. Szép az ilyen legény kortársának
23 I | virágokat, mint a katonákat. Az ischli fürdő megalapításának
24 I | nézve megelégedett volna.~Az udvari doktor azt találta,
25 I | doktor azt találta, hogy az ischli levegő a legjobb
26 I | Európa összes patikáiba. Az emberiség csak lassan, sok
27 I | páciensek szörnyen hittek az ischli levegő csodálatos
28 I | csodálatos erejében, tehát az orvosok is, s nagyon gyakran
29 I | úri betegszobákban, amint az ütér megvizsgálása és a
30 I | a beteg, hogy nem javult az állapota, a doktor készen
31 I | tanáccsal:~- Hát meg kell az adagot kettőztetni. Bontsanak
32 I | Bontsanak fel két palackot.~Az ilyen beteg aztán vagy meggyógyult
33 I | akkor holta napjáig dicsérte az ischli levegőt, vagy meghalt
34 I | Vele ment a bolond is. Az orvos azt állította:~- A
35 I | össze a király a bolonddal az ischli magányban, s nagyon
36 I | csak aláírásokból állana az uralkodói teendő, - de az
37 I | az uralkodói teendő, - de az a tömérdek haszontalan tárgyalás
38 I | Stadion a mestere. Beszél az, mint a kávédaráló, beszél
39 I | Napóleon szerepléséről, hogy az nem komoly dolog. Úgy tűnt
40 I | Úgy tűnt fel neki, hogy az aluszékony földrész, a vén
41 I | elmúlt, mint a füst.~Míg az egész világ forrt, ő nyugodtan
42 I | kell megnyomni a puskát, ha az ember azt akarja, hogy elsüljön.~
43 I | vadász-kirándulásokat, melyeken mind az öten egyforma polgári ruhát
44 I | A határokon ott bömböl az oroszlán, a császár pedig
45 I | úgyhogy kénytelenek voltak az ottani vendéglőbe menekülni.
46 I | idegenben francia kémet láttak az emberek), s mikor a lefekvésre
47 I | a vendéglős -, hogy ezek az emberek fölismerték.~- Miről
48 I | Például én - ajánlkozott az ezredes.~- Nevetséges aggodalom
49 I | környezetemnek szolgáltatva, és az ezredes szeretné a szobámat.
50 I | futkosás zaja verte fel. Az ezredest szétzúzott aggyal,
51 I | találták szobájában. Valaki az ablakon át lőtt rá. Sohase
52 I | mennyire szerencsés ön, hogy az a szobacsere ötlete támadt,
53 I | szobacsere ötlete támadt, és most az én megmentőmnek mondhatja
54 I | francia kém meggyilkolta, az utcákon összegyülekezett
55 II | laxenburgi kastélyába vonult az uralkodó, hogy a hevesen
56 II | kerítéshez érve hallotta, hogy az őrtálló katona a faköpönyeg
57 II | szólítá meg a katonát.~Az elsápadva szalutált:~- Mindenáron
58 II | mindegy. Mi mindent megél az ember! Igazán nevetséges!~
59 II | hangulatban volt, épp csak az imént jött ki a kápolnából
60 II | alattvalóim. S nem mondja-e az írás: Engedjétek hozzám
61 II | piszkos, haja fésületlen, az öltözéke elhanyagolt, megviselt,
62 II | nincs a fejeden a korona.~Az uralkodó évek óta nem nevetett
63 II | kacagni.~- De ha mondom, az én lelkemre (meiner Seel'),
64 II | lelkemre (meiner Seel'), hogy az vagyok.~- Császár! - mondá
65 II | emelt hangon. - Add vissza az apánkat!~- Apátokat? Hát
66 II | gyermekei vagyunk. Add ide az apánkat!~Borulat szállt
67 II | távoli rokonunknál, ahová az apánk adott, mivelhogy már
68 II | apánk adott, mivelhogy már az anyánk meghalt. Iluska iskolába
69 II | ide jöttünk hozzád, hogy az apánkat add vissza nekünk.~-
70 II | mályvarózsa. Igen meghatotta az ijedelemmel és feszült várakozással
71 II | Úgy rémlett neki, mintha az ég két csillaga nézné őt.~
72 II | te mért nem köszönöd meg az őfelsége jóságát? - feddette
73 II | jót teszek vele akkor. Az apja is az volt, derék katona
74 II | teszek vele akkor. Az apja is az volt, derék katona volt.
75 II | takarékoskodni a jótettekkel. Lássa, az Isten se tesz mindenkivel
76 II | referált a gyerekekről, hogy az ezredes után nem maradt
77 II | mindenről, mintha ön volna az atyjok, s ha szükségesnek
78 II | a címen szerepelnek majd az udvari költségvetésben: »
79 II | héten meglátogatta Iluskát az intézetben, megrakodva az
80 II | az intézetben, megrakodva az udvari cukrász nyalánkságaival,
81 II | kémekkel. Mindent tudott; az Akli csipkedő verseinek
82 II | mondta Stohlen lovagnak, az akkori bécsi rendőrfőnöknek:~-
83 II | felelte a rendőrfőnök.~- Az csak annyiban könnyíti a
84 II | kimúlnia.~- De melyikben?~- Ez az, amit önnek kell kitalálnia -
85 II | pompás »eszköz« volt, értett az okos szóból és tudott a
86 II | Fritz Bratt ennélfogva az Akli inasával, egy züllött
87 II | volna használni.~Fritz Bratt az inasra bosszankodott, Stohlen
88 II | fehér személyekkel nem tart, az bizonyosan feketékkel tart.
89 II | épp olyan könnyen hozhat az emberre veszedelmet, mint
90 II | veszedelmet, mint a pap. Ebben az irányban tessék keresgélni.~
91 II | küldte el a francia táborba az ajánlattal, aki egyszersmind
92 II | megpillantván a közeledő Napóleont, az előőrsöknél leszállott lováról,
93 II | enyelegve szólott, a malomra és az ólakra mutatva:~- Íme, ilyenek
94 II | kitörését jelentette Stadion és az udvari »mulattató« közt.~
95 II | talált semmi gyanúsat. Azt az egyet nyomozta ki, hogy
96 II | tudomása van, sőt egyenesen az ő óhajtására történik.~Egy
97 II | latin verset adott át neki az Akli inasa, melyet a »bolond«
98 II | komponált latin nyelven, s az »Ad Napoleontem« címet viselte.
99 II | Napoleontem« címet viselte. Ez az »impurum« volt törlésekkel,
100 II | pólyákban.~A latin nyelvet se az inas nem értette, se a detektív,
101 II | módon, arra majd megtanít az idő. - Ezt jósolom néked!)~
102 II | mohón falta fel szemeivel az Akli gömbölyű gyöngybetűit.~-
103 II | közölni?~- Majd utólagosan. Ez az én dolgom lesz.~- De a Burgban
104 III | hogy meg ne unja magát. Az a híre járt, hogy a császár
105 III | szójátékok termettek, hogy aki az udvarban valamit ki akar
106 III | aklimatizálódnia kell. Talán túloztak az Akli befolyásáról, de az
107 III | az Akli befolyásáról, de az mindegy. A hit ebben nagyobb
108 III | akart vinni a császárnál, az előbb Aklit környékezte
109 III | magas személyek is, úgyhogy az Akli lakása olyan volt,
110 III | estig ki nem hűlt a kilincs az emberek markától. Ezekről
111 III | emberek markától. Ezekről az »audienciákról« nevetve
112 III | rászállnak.~A császárnak tetszett az Akli protektori szerepe.
113 III | szerepe. Hiszen olyan jó tréfa az egész. Úgy volt vele, mint
114 III | tükörre is kíváncsi.~Egyszer az az ötlete támadt, hogy spanyolfalat
115 III | is kíváncsi.~Egyszer az az ötlete támadt, hogy spanyolfalat
116 III | hogy spanyolfalat húzat az Akli szobájába, s a fal
117 III | megmásítani kedvező nézetét az ön művéről. Hogyan, uram?
118 III | mellbetegséget, amelyet az imént említett, s melyben,
119 III | szomorúan nézte mellén az üres gomblyukat és szó nélkül
120 III | amit meg kellett ütni, s az ütés erejét számokkal jelezte
121 III | Wurstl-Práterben, vetélkedve, hogy ki az erősebb, ki tud nagyobbat
122 III | odacserdíteni, s aki eléri az erő bizonyos maximumát,
123 III | valóságos forrongás keletkezett az udvarnál. Találgatások,
124 III | sérteni meg egy uralkodót. Az öreg Quosdanovics, a császár
125 III | másképpen ütött. Ebben az alakban nem lehet azt lekvittelni.~
126 III | gépezet készítője? - kérdezte az udvari mulattató.~- Igenis
127 III | nemde, hogy őfelségénél az ajándék elfogadása mellett
128 III | hóbortos ember mindig akad, aki az effélét jól megfizeti.~-
129 III | tőle? - kérdé Akli.~- Hogy az udvari színházhoz nevezzen
130 III | fizetésük van és vígan élnek. Az ördögbe is, azok a balettlányok!
131 III | paradicsom, ahol nincs eltiltva az alma megkóstolása. Tapsok,
132 III | ilyesmi eszembe? Hát tudja meg az úr, hogy én négy évig szolgáltam
133 III | fölvéve arcára és hangjába az együgyűség és bámulat különös
134 III | kalapost ezzel a biztatással:~- Az egyik bolondnak kötelessége
135 III | gyerekeknek megtetszett az új játék, s bármennyire
136 III | bármennyire ellenkeztek is az udvari emberek, a császár
137 III | tehát elfogadta a gépet az ő számukra. De persze csak
138 III | nehézségeket eloszlatni (s ebben az időben ez volt az osztrák
139 III | ebben az időben ez volt az osztrák diplomácia egyik
140 III | közönséges zsidó-koponya. Az is lett, mikorra végre bevitték
141 III | hozzá. A szelencét a gépért, az orrot pedig a tiszteletlen
142 III | volt egyszer megkóstolni az Akli-féle »kihallgatásokat«,
143 III | Igazi alakjukban ösmerem meg az embereket.~- Dehogy - felelte
144 III | Dehogy - felelte Akli. - Az embernek hat bőre van, mely
145 III | mikor magányosan fekszik az ágyában.~Egyet a hétből
146 III | ideig. Amíg kiszivárgott az érdekes titok, hogy a császár
147 III | lakásán van elrejtve, míg az látogatóival fesztelenül
148 III | Hát iszen csak ez kellett az udvar rókáinak. Nosza, fölvették
149 III | kabátot viselt, melynek az ujja csak a könyökéig ért,
150 III | körülcsavarva a nyakánál, úgyhogy az inggallérja (ha egyáltalában
151 III | kérdé Akli mogorván, az aprópénz közt keresgélve
152 III | nadrágzsebében, majd rátámadt az inasára. - Miféle skandalum
153 III | szerint szabad bejárata van az udvarnál.~Akli most még
154 III | megnézte tetőtől talpig az idegent. »Szép kis kamarás«,
155 III | Szilvássy nevelő-intézetében az Ungargasseban. A húgomnak
156 III | Tágra nyitott szemmel bámult az idegenre. Mindez olyan furcsa
157 III | ebbe a leánykába - folytatá az idegen -, és feleségül veszem,
158 III | kérdé a bolond gúnyosan.~Az idegen ügyet se vetett a
159 III | bolond.~- Ma beállítottam az intézet igazgatónéjához,
160 III | kisasszonyról, ő látogatja, ő fizeti az érte járó összegeket, alkalmasint
161 III | felvilágosításait.~Akli felkelt az íróasztaltól, ahol ült és
162 III | önt, hát nézzen be ide.~Az idegen elnevette magát.
163 III | cseppet se hasonlít azokhoz az ideálokhoz, kiket fiatal
164 III | elképzelni, mint jövendőbelit.~Az idegen fitymálva intett
165 III | igazán semmit se tanul. Ettől az egy ostobaságtól nem bír
166 III | forint körül forog tehát az önök emberismerete és ítélőképessége.
167 III | ön, ki lehetek én?~- Hm. Az én véleményen éppenséggel
168 III | éppenséggel nem volna kellemetes az ön fülének. Jobb, ha egyszerűen
169 III | és elsápadt. - Ön tehát az a cinikus báró, akiről Pozsonyban,
170 III | tréfás dolgot mesélnek? Az ördögbe is, ki gondolhatta
171 III | nincs a homlokára írva. Az isten szerelméért, mért
172 III | jól. És mert pro secundo, az ismerőseim is ezekben a
173 III | egyet a segédjének, mire az eltűnik, s míg ő aprópénzt
174 III | vagyok és a pénz jogosan az enyém.~- Hát aztán hogy
175 III | a rákfene többet pusztít az igazságon, mint a hazugság
176 III | véletlenül valami nagy ebéden az excellenciás úrral és ott
177 III | elmondta kuriózumképpen az én hozzá intézett levelemet,
178 III | levelemet, mire aztán mindjárt az elbeszélésből rám ösmert
179 III | és megjelent a policián az agnoszkáláshoz. Persze,
180 III | kerekedhetik ki abból, ha az ember nem áll örökös harmóniában
181 III | nem áll örökös harmóniában az állásával, a rangjával vagy
182 III | posztón, mikor kiléptem az üzletből, szinte enyelegve
183 III | inggallér majd kettéfűrészelte az állkapcámat, a finom új
184 III | túlsó oldalon szembe jön az öreg Quosdanovics generális,
185 III | amint fölmegyek a lépcsőn az emeletre, látom, hogy valami
186 III | arc. Hol láttam én már ezt az embert? Pedig bizonyos,
187 III | megszólítom. »Szervusz, barátja az erénynek!« Ő egy szót se
188 III | dolgom volt tehát, uram, hogy az inasomat szalasztottam a
189 III | elhozattam a kopott ruháimat, az újakat pedig odaajándékoztam
190 III | öltözhetem már én másképpen... Az lehetetlen többé.~- Ön igazán
191 III | egyelőre, hogy lapsus linguae. Az ember megszokja ebben a
192 III | Szepessy vállat vont.~- Megint az ósdi fölfogás! Ön még bolondnak
193 III | Én csak azt fogadom el az emberi élet nyilvánulásaiból,
194 III | rómaiak, vagy hogyan szerettek az én apáim? Azóta okosabb
195 III | kíváncsi volnék, ha vajon az is megszeretett-e engem?
196 III | egészséges elmével megy végbe az a misztérium, és akkor mi
197 III | benne a boldogító? Ugye, az az érzés, ami énbennem él?
198 III | benne a boldogító? Ugye, az az érzés, ami énbennem él?
199 III | őbenne lappang? Önök még az emberiség gyerekkorát élik.
200 III | van a házasságról. Lássa, az olló két darabból áll, de
201 III | megmondani? Mit jelentsen az? Az ön eljárása kezd sértő
202 III | megmondani? Mit jelentsen az? Az ön eljárása kezd sértő lenni.~
203 III | a kis asszony gyámjával az adott viszonyokból kifolyólag
204 III | hogy engem ne fogadjon.~- Az pedig megtörténhetik, s
205 III | tréfálni, becsülje meg magát az úr. És most már követelem,
206 III | ön, vagy szétloccsantom az agyvelejét ezzel a pisztollyal.~
207 III | elő és célba vette Aklit.~Az »udvari mulattató« megszeppent,
208 III | Ki hallott olyat, hogy az titok? Nos, hát nem engedem
209 III | mágnás nem lehet lábakapcája az ilyen tányérnyalónak, aminő
210 III | Felhúzta a pisztoly kakasát s az nagyot csettent a síri csöndben.~-
211 III | kezéből.~- Nos, hát én vagyok az a gyám, carissime - mondá
212 III | Micsoda botrányt csinál itt az én házamban? Hát így szokás
213 III | meghajolva.~- Abeat - végzé az uralkodó szigorúan - et
214 III | intézkedésemet!)~Szepessy az ajkába harapott és eltávozott,
215 III | szegény Aklicska. Milyen fehér az arca, mint a kréta. Írni
216 III | mint a kréta. Írni lehetne az arcával. No, ugye jó volt
217 III | valamire használni? Pedig az a korzikai zsivány azt mondta
218 III | lőve a feje.~Akli fölemelte az ott maradt pisztolyt s élénken
219 III | élénken fölkiáltott:~- Oh, az imposztor! Hiszen nem volt
220 III | tanácsot.~- Nekem nem tetszik az ipse, mondhatom, nagyon
221 III | lehetséges, carissime. Mert az ízlés igazán különféle.
222 III | szőlőből? Martinecz most az ischli parkot rendezi és
223 III | ischli parkot rendezi és az asszony jobban őrzi a szőlőt,
224 III | Igaz - szólt a császár -, az üvegházakra most a főkertész
225 III | parancsolom.~- Majd el is hiszi az nekem!~A császár nevetett.~-
226 III | csinos asszony. No hát, most az egyszer kisegítem és egyszersmind
227 III | nyárspolgárias bonhomiával leült az Akli asztalához és sietve
228 III | és ha eddig nem mondott az asszonynak semmi csalfaságot,
229 IV | fel se kellett mutatni az uralkodó céduláját, amit
230 IV | Mert a császári nimbusz az egyetlen az emberi bohóságok
231 IV | császári nimbusz az egyetlen az emberi bohóságok közt, ami
232 IV | kocsiba ült és elhajtott az Ungargasseba, a Szilvássyné
233 IV | Komornak, felhősnek látszott az ég, pedig a nap sütött.
234 IV | vidám érzésekkel jött ezen az úton. A kis leánnyal eltöltött
235 IV | labdával és lepkefogóval (az még az első évben volt)
236 IV | és lepkefogóval (az még az első évben volt) majd a
237 IV | rövidítette a gyereklányka az Akli papa szót, lett belőle
238 IV | tartaná a kezét), s megérezte az erek gyorsabb lüktetésén,
239 IV | kifúrták. Bizony, nem is az a régi leány már ő többet.
240 IV | jártak a füvek közt, nézték az ugráló szöcskéket, hallgatták
241 IV | veszekedni, elkezdte kérlelni az öreget:~- Ej, ej, mit bántod
242 IV | mulassanak szegények.~Kigyúlt az Iluska arca, mint a fáklya,
243 IV | egyetlen vigyázatlan szóval az eddigi könnyed, vidám, ártatlan
244 IV | társalgási hangot. Hová lesz az ilyen? Próbálták, próbálták,
245 IV | bohóságok olyképpen, mint az imádságos könyvet forgató
246 IV | Azaz, hogy mi is volt hát az az édesség bennök? Isten
247 IV | hogy mi is volt hát az az édesség bennök? Isten tudja!
248 IV | Bécs városában semmi sem az övé. És mégis úgy siet,
249 IV | kirakatban és legott előtoppant az Iluska picike lába a cipőhöz,
250 IV | tarkabarka virágjaikkal az üveg alól és akkor alájuk
251 IV | egy falusi kastély állott az út közepén, abban egy nagy
252 IV | kötényben megkóstolgatni az ételeket a férje karján,
253 IV | szinte végrendeletévé vált. Az uralkodók pártolták az eszmét,
254 IV | Az uralkodók pártolták az eszmét, ami pedig a magyarokat
255 IV | korlátlanul befonta, lekötötte az érzelmes női szíveket. A
256 IV | és minden röpülő muslinca az ő kifeszített hálójában
257 IV | múlva se németül, hanem az sikerült, hogy a tehetős
258 IV | ez csak annyit ért, mint az importált ischli víz. Kipárolgott
259 IV | víz. Kipárolgott otthon az ereje.~A Szilvássyné intézete
260 IV | növendékek. Csakhogy mit ér az egyforma kalap és szoknya,
261 IV | egyforma kalap és szoknya, ha az egyiknek vagy másiknak hét
262 IV | mint a nemesi címerek...~Az ember, vagyis a kis bakfis
263 IV | ember, vagyis a kis bakfis az intézetbe belépve, családi
264 IV | levéltárban őrizték s csak az igazgatóné tudott róla,
265 IV | annyira takart, mint a fátyol az arcon, hogy a valóság vissza
266 IV | osztottak ki, melyek jelezték az illetők előhaladását, szorgalmát,
267 IV | Judit! A harmadik fokon az állatnevek szerepeltek.
268 IV | szeretett). Szóval, jó volt az megcsinálva. Azonfelül finoman
269 IV | Azonfelül finoman is. Mert az élesebben kidomborodó tanügyi
270 IV | teljesen száműzve voltak az előkelő intézetből. És az
271 IV | az előkelő intézetből. És az is okos dolog volt, hogy
272 IV | dolog volt, hogy megfelelően az akkori lélekvándorlási tanokhoz,
273 IV | a kis süldő kisasszonyok az egyik névből belevándoroltak
274 IV | üresedés támadt és ha arra az intézetben eltöltött idő
275 IV | virágországnak egyszer, az állatországnak ellenben
276 IV | állatországnak ellenben egyszer sem; az állatország csak minden
277 IV | ünnepe, a bűbáj fokozása, az összegyűlt pajkosság, életkedv
278 IV | kicsurogjon, elfolyjon a semmibe, az elfeledésbe. Ehhez háborítatlan
279 IV | háborítatlan magány kell. Az intézetben mindig fogadnak
280 IV | hangzott fel a kapunál élesen. Az épület egész zárdaszerűen,
281 IV | valahogy látni és beszélni is.~Az öreg kapus, Dimitri, betegen
282 IV | betegen feküdt ma, helyette az oldalbordája, Frakáti (Frau
283 IV | Egy fiatal ember akar az asszonysággal beszélni.~
284 IV | toilettejét kezdte igazgatni.~- Az lehetetlen. Pláne egy fiatal
285 IV | Mondtam, de nem akar tágítani. Az asszonysággal akar beszélni.~
286 IV | hazaviszik.~- Nem mondta az illető, mit akar?~- Nem
287 IV | ígért, ha be nem eresztem; az egyiket hogy majd ő adja,
288 IV | adja, a másikat pedig, hogy az asszonyság adja.~- No, én
289 IV | asszonyság adja.~- No, én az enyimet elengedem, Frakáti -
290 IV | Meghajlok Valaki előtt. Azonban az időpont alkalmatlan. A növendékek
291 IV | a szemeimet, madame, míg az udvaron átmegyek.~- Nem
292 IV | madáranya?~- Oh, te bohó! Hiszen az sincs itt. Ki tudja, hol
293 IV | örömétől, éppen olyan volt az arca, mint az almafa virága,
294 IV | olyan volt az arca, mint az almafa virága, a haja pedig
295 IV | lebocsátok egyet, de nem fáj-e az a tojásnak?~Nevettek aggodalmán
296 IV | hogy abba hulljon. Potty! Az egyik leesett. Egy nagy
297 IV | hallatszott, majd fölharsant az öröm. Hopp, nem tört el!
298 IV | nem tört el! Enyim. De biz az enyim. Aki kapja, az marja!
299 IV | biz az enyim. Aki kapja, az marja! Hajítsd le a többit
300 IV | csípőjéhez, úgy látszott az egész, mintha vele nőttek
301 IV | madárnak a tolla. Akkor az a bolondos szoknya volt
302 IV | menuette-lépésekben lebegett ki az udvarra, ahol legott kinyitotta
303 IV | magát pajkos hódolattal.~Az az enyelgő hang, az a természetes,
304 IV | magát pajkos hódolattal.~Az az enyelgő hang, az a természetes,
305 IV | hódolattal.~Az az enyelgő hang, az a természetes, vidám és
306 IV | melegséggel szokta át- meg átjárni az Akli lelkét, de hasztalan,
307 IV | alkalmas helyre érünk, itt az utcán nem lehet. Hát hová
308 IV | maga alkalmas helynek?~- Én az olyat, ahol fagylalt van.~-
309 IV | ahol fagylalt van.~- Én meg az olyat, ahol emberek nincsenek.~-
310 IV | ahol emberek nincsenek.~- Az egyik kizárja a másikat,
311 IV | Bécsnek ezt a parkját abban az időben nagyon elhanyagolták,
312 IV | a békák is kuruttyoltak az előző napok esőzéseitől
313 IV | esőzéseitől támadt pocsolyákban. Az utak se voltak kavicsokkal,
314 IV | ugrani kellett, úgy kívánta az etikett, hogy a kísérő,
315 IV | világ nem úgy ítélt, mint ez az új. Bár közel járt is valaki
316 IV | míg végre is eljutottak az első magános padhoz, egy
317 IV | hogy szeri-száma nincs. Az Ámor rovás-írása a legegyszerűbb;
318 IV | mókust látva fölszaladni az átellenes fára.~Aklit azonban
319 IV | szeme közé.~- Hagyjuk most az efféle bolondságot, Iluci. (
320 IV | jövendőjéről kell gondoskodni. Az életnek egy fontos mozzanata
321 IV | öntől. Ígérje meg, hogy az lesz.~- Ígérem - felelte
322 IV | vont.~- Hát olyan nagy bűn az? - kérdé dacosan.~Akli nem
323 IV | egymásnak rohannak, mint az összetülekedő bikák. Halántékai
324 IV | kérdezte, s nekem csak ez az egy titkom van. Hát nem
325 IV | Nevetett is, haragudott is, az ajkát fölbiggyesztette és
326 IV | haragosan fenyegette meg Aklit az öklivel.~- Megálljon! Visszaveri
327 IV | lássuk előbb egész mivoltában az egyik malmot. Hát mi az
328 IV | az egyik malmot. Hát mi az a lekváros bödön, mondja
329 IV | nagyon savanyú. Hát úgy volt az ... de nincs-e itt közelben
330 IV | közelben valaki? Mintha az előbb is megzörrent volna
331 IV | szemét a mantillejával és az alól beszélt ki, hogy kész
332 IV | hogy kész komédia volt már az is.~Pedig hát csak egy kis
333 IV | Pedig hát csak egy kis csíny az egész. A szobájában van
334 IV | tükör megfordult és íme, az éléstárba lehetett bejutni
335 IV | nyíláson. Nosza, mit súg neki az ördög, bement a kamrába
336 IV | csodálatos módon fogy, hogy talán az egerek eszik.~Akli édesdeden
337 IV | lapulevél alul nagy komolyan az apró szemeivel.~- Lám, ugye
338 IV | kedélyeskedett Akli. - És szörnyűség, az ilyen kis torkosnak mégis
339 IV | felelte a leány tompa hangon, az izgatottságtól elsápadva.~
340 IV | leányka lelkében történik. Az, hogy feleségül kérik, tetszett
341 IV | fehér atlasz cipőcskékben, az mind nagy gyönyörűség, szívet
342 IV | mákony, de csak eddig van. Az út azon túl be van szegezve.
343 IV | ostort kell elképzelnie, és az könnyű, de a vőlegény alakja
344 IV | mindjárt be lehet csomagolni az egész törmeléket - egy kosárba.~-
345 IV | nagyon lelkesedik azért az úrért?~- Hiszen utálatos
346 IV | már.~- Mondta? Mikor?~- Az előbb. Hát nem mondtam,
347 IV | lekvártitkot sohase mondom el az életben másnak, csak magának?
348 IV | nem szabad titkának lenni az asszonynak, el kellene neki
349 IV | férjhez.~- No, ha csak ez az oka van - nevetett Akli
350 IV | amelyek ide illenének. Az égi tűznek nincsen füstje.~
351 IV | kellemetlenül érintette őket.~Az egyik férfi megemelte kalapját
352 IV | kerítés felé, hogy megmutassa az irányt, útközben azonban
353 IV | azonban így szólt hozzá az egyik úr:~- Nem akartuk
354 IV | csellel; ön foglyunk.~- Én? Az lehetetlen - szólt nevetve. -
355 IV | Miklós vagyok.~- Kétségkívül. Az ön neve áll az elfogatási
356 IV | Kétségkívül. Az ön neve áll az elfogatási parancsban.~Az
357 IV | az elfogatási parancsban.~Az egyik úr kihúzta zsebéből
358 IV | csak egy rossz álmot látna. Az ember megterheli a gyomrát,
359 IV | fölébred; gyakran megesik az ilyesmi. Mily különös, hogy
360 IV | megfordítva is történhetik. Az ember mámorító ébrenlétben
361 IV | szép leánnyal évelődik, s az éppen mond valamit, amitől
362 IV | de bizony nem sikerült az neki.~- És kik önök? - kérdé
363 IV | vontak, ők bizony nem tudják az alapot.~- De én protestálok.~-
364 IV | Akli elgondolta, hogy itt az ellenkezés csakugyan nem
365 IV | csináljunk spektákulumot. Az megrémítené a kisasszonyt,
366 IV | legott föltűnt a leánynak. Az idegenek nyomon követték
367 IV | amit hallani fog, hogy ezek az urak ne gyanítsák, mint
368 IV | úgy, mintha visszamenne az intézetbe, de a legközelebbi
369 IV | lelkemmel is, a testemmel is.~- Az egyik rabságból ki fogom
370 IV | rákiáltott a kocsisra:~- Vissza az intézethez!~Integetett neki
371 IV | csak apró kellemetlenség az egész, valami rossz tréfa
372 IV | Egy droskét hítt elő az egyik detektív a sípjával,
373 IV | Gyönyörű kisasszony - kezdé az egyik. - Ugyebár a császár
374 IV | Bolondság, bolondság - vélte az előbbi, széles pofacsontú,
375 IV | ha valamit akar.~- Hát az bizony nem megy - röhögött
376 IV | bűnét kereste, pedig csak az ellenségeit kellett volna
377 IV | einmal muss sie untergehn.«~- Az apó megint felhörpintett -
378 IV | megint felhörpintett - szólt az egyik detektív.~- Megint
379 IV | külön zárkába tegye ezt az urat.~- Vezessenek, kérem,
380 IV | hajadon fővel átszaladt az épület balszárnyából a jobbszárnyába.~
381 IV | fölvezette a pityókos profosz az emeletre és ott nyitott
382 IV | ártatlan madárkán esik meg az, hogy kalitkába csukják.
383 IV | csikóra, hehehe. Hát ki velök az istállóból, ki velök! Schmidt
384 IV | kapitale Tummheit. A szabadság az, hogy az ember elmehet minden
385 IV | Tummheit. A szabadság az, hogy az ember elmehet minden korcsmába,
386 IV | viszont minden korcsma eljöhet az emberhez. Pedig eljöhet.~
387 IV | fogtak el.~- Éppen csak ezt az egyet nem tudom, uram, de
388 IV | Burgtheaterben, uram, azon az estén, mint a Trauttmansdorff
389 IV | fitymálva intett a kezével.~- Az ilyesmi rendesen kisül.
390 IV | valami finom úr, kivált az öltözékét tekintve, de hát
391 IV | önnel, uram!~Betette utána az ajtót, a kulcs megnyikordult
392 IV | napfény után, mely künn az épületnek ezt a részét elöntötte,
393 IV | asztalnak s vizes kancsónak az asztalokon; ami nem is csoda,
394 IV | fűrészelnének valahol. De hát az is fallácia volt. A legutolsó
395 IV | székben és feltaszította, az ebből támadt zörejre felriadt
396 IV | támadt zörejre felriadt az alvó.~- No, mi az? - mordult
397 IV | felriadt az alvó.~- No, mi az? - mordult fel rekedten,
398 IV | meglepetéstől.~- Ön volna az, báró úr? Ejnye, ez nevezetes!~-
399 IV | tudnám! És ön, báró úr?~- Oh, az én történetem mindennapi.
400 IV | mondom neki, el is fütyülöm az elejét, de ügyet se vetett
401 IV | Hiszen végre is mulatságos. Az emberrel legalább mindig
402 IV | szalma?~- Meg kell vallanom az igazat, báró úr: az bizony
403 IV | vallanom az igazat, báró úr: az bizony szalma.~Szepessy
404 IV | Nem akar? Mi?~- Gyerek az még, báró úr, éretlen gyerek -
405 IV | csitította Akli -, nem arravaló az még.~- Meg kell történni! -
406 IV | hangon. - Meg fog történni. Az enyém lesz. Érti ön? A Szepessyek
407 IV | mind lopják a feleségeiket. Az anyámat is lopta az apám,
408 IV | feleségeiket. Az anyámat is lopta az apám, a nagyanyámat is a
409 IV | asszony édesebb lehet, mint az, amelyik önként tapad az
410 IV | az, amelyik önként tapad az emberhez, mint az, amelyik
411 IV | tapad az emberhez, mint az, amelyik szereti.~ ~
412 V | kornak a divatja szerint az alkímiával, melynek végső
413 V | alkímiával, melynek végső célja az aranycsinálás volt. De sajnos,
414 V | ki a nyitját, megmaradt az aranycsinálás régi metódusánál,
415 V | aranycsinálás régi metódusánál, mely az alattvalók zsebén sarkallik.~
416 V | többé attól, mint a korhely az alkoholtól. E pillanatban
417 V | laboratóriumában volt elvonulva az uralkodó, egy új parfüm
418 V | kendermagból kellett volna kifőzni az új illatszert. Keményen
419 V | éppen neki akarta kitalálni az új illatszert. Az a vágy
420 V | kitalálni az új illatszert. Az a vágy hevítette, hogy egy
421 V | egy kis forradalmat csinál az asszonyok közt. (Oly epidémia
422 V | micsoda revolúció lesz ebből az udvari dámák közt, azt csak
423 V | a »szentély«-ben, mikor az intézeti növendék váratlanul
424 V | növendék váratlanul megjelent az előszobában, ahol a kamarás
425 V | testőrök, alabárdosok álltak az ajtóknál, s mindenkinek
426 V | fényes udvarnak megvolt aztán az a jó oldala is, hogy mindent
427 V | tudott megélni egy óráig se. Az intézeti növendékről is
428 V | merre van őfelsége?~Oh, az udvari orrok! Azok a pompás
429 V | Hm, jó volna kihámozni. Az udvari portentumok kapnak
430 V | csodálatos, hogy itt, ahol az igazi események születnek,
431 V | lopni is, anélkül, hogy az őrizet hiányossága megállapítható
432 V | főudvarmester is kegyes ebben az esetben.~- Őfelsége nem
433 V | kamaráshoz, aki unalmában éppen az ablaknál állt s nézte a
434 V | aranyát keresztül lövellve az ablak üvegén, éppen odatűzött
435 V | üvegén, éppen odatűzött az arcára s gloriolát font
436 V | jelentsek be.~- Oh, uram, az én dolgom kivételes és őfelsége
437 V | melegítené, mintha átgyúrná az a bársonyos tekintet. A
438 V | attól függ...~- Valakinek az elfogatásáról van szó, uram,
439 V | aki...~- Elfogatásról? Az semmi. Az nem főbenjáró
440 V | Elfogatásról? Az semmi. Az nem főbenjáró dolog. Hadd
441 V | Pihen egy kicsit, ennyi az egész. Csak a kivégzések
442 V | nyalka kamarás.) - Hanem ami az elfogatást illeti, legyen
443 V | hogy a császárnak is kedves az, akit elfogtak.~- A császárnak
444 V | leánya jönne.~- Nos hát, én az vagyok! - mondá a bakfis
445 V | megcsókolta a császár kezét, mire az megsimogatta a haját - amennyi
446 V | a kis vendégünknek, amit az majd magával vigyen.~A kamarás
447 V | A mi Aklinkat? De hiszen az lehetetlen. Ki fogta volna
448 V | és estére elmeséli nekem az élményeit, sőt holnap elküldöm
449 V | élményeit, sőt holnap elküldöm az intézetbe is.~A császár
450 V | kalpagú tiszt jelent meg az ajtóban, szalutálva.~- Küldjenek
451 V | császár pajzánul megcsipkedte az állát.~A bakfis lesütötte
452 V | erőltetni. A házasságok az égben köttetnek, gyermekem,
453 V | mondta, milyen ügyben?~- Az Akli-ügyben.~- Helyes! -
454 V | várjon itt rám, gyermekem. Az ön őrizetére bízom Kovács
455 V | ötleteire; másutt járt az esze, néha egy-egy naiv
456 V | vannak, papiroson állanak, s az a papiros parancsolna a
457 V | van a népek lelkiismerete, az övével együtt.~Mindezt azonban
458 V | kicsit megnyugodott, de az óra monoton tik-takja váltig
459 V | tik-takja váltig élesítette az eszét, mint mikor a fenőkő
460 V | vannak tanácsosai. Ezek az ő fülei, szemei és kezei.
461 V | pillanatban hevesen megnyílt az ajtó, s belépett a császár
462 V | mintha eszébe jutna, megállt az ajtónál és szavakat látszott
463 V | nélkül -, vissza fogsz menni az intézetbe, hogy ott továbbra
464 V | is szorgalmasan tanulj. Az az ember egy háládatlan
465 V | szorgalmasan tanulj. Az az ember egy háládatlan gonosztevő,
466 V | Kolowratnak, aki visszaviszi az intézetbe.~Ezzel bement,
467 V | Ezzel bement, becsapta az ajtót maga után, és - bezáródott
468 V | és - bezáródott végképpen az Akli Miklós börtöne.~ ~
469 VI | csekélységnek tartotta eleinte az okot s kétszer is felkiáltott: »
470 VI | érzelmek bugyborékolása. Az ember effajta verseket írhat
471 VI | viszontszerelemre. De ha az ember egy császárhoz ír
472 VI | epekedésből teszi, hogy az illető császárt nem veheti
473 VI | keres. Tertium non datur. Az a körülmény azonban, hogy
474 VI | értesült s részben ez okozta az ulmi és austerlitzi vereségeket,
475 VI | elé állítani. - A vers, az igaz, elég rossz, de hátha
476 VI | Bécsújhelyen. Végre is, azt mondja az arab közmondás: jobb állni,
477 VI | guzsalyaikról esténkint. Az egyik, Klementine, szemlátomást
478 VI | neki úgyis mindegy. Ezzel az okoskodással legalább elhitette,
479 VI | gondoltam. Tudja, a nők az ilyet eltalálják. Ami aztán
480 VI | Addig-addig járt haza Eduárd az utóbbi időkben, hogy egyszer
481 VI | Hát egy rab van most az apámnál, attól tanultam.~-
482 VI | van, barátom.~- Edd meg az érdemrendjeit! Nem azok
483 VI | Megmutathatnád nekem az ablakait?~- Maradj csak
484 VI | valamit a föllebbvalók és az állam ellen.~- Mi végből
485 VI | elénekelni egy csöndes estén az ablaka alatt, s ő azt meghallaná
486 VI | tehetnék én egyebet azzal, hogy az ablakát tudom?~- Igaz -
487 VI | meglátod, mert magasan van az ablaka.~- Ne félj te attól.
488 VI | levélnek s nyomban rohant az ablakhoz, kendővel integetve
489 VI | betakargatva a kavicsot, ledobta az ablakból:~»Szervusz Gyurka!
490 VI | leveleit Bécsbe küldözte és az Iluci válaszait felröpítette
491 VI | Kolowratból, akivel most, mint az Akli helyettesével, gyakran
492 VI | Szepessy báró gyakran megfordul az intézetben, szépeleg neki,
493 VI | szóval, akkor, amikor - az mindegy«. Ez a »mindegy«
494 VI | édes gondolatokat hajtott az Akli fejében. Virágok nőttek
495 VI | és tündérálmokat hozott az éjszaka. Utóirat pedig éppenséggel
496 VI | tarkaságban: »Vigyázzon az egészségére és írjon minél
497 VI | magára. Itt Bécsben most az a hír, hogy Napóleon császár
498 VI | képzelje csak, megrágták az egerek.«~A kövek sok érdekeset
499 VI | okosodni kezdett. Hátha az ő instanciáját csakugyan
500 VI | el se küldte? Hiszen ez az egész barátsága a foglyával
1-500 | 501-1000 | 1001-1373 |