Fejezet

 1 I   |       kalandja majdnem végzetes lett rá nézve; - részleteit örök
 2 I   |            Valaki az ablakon át lőtt rá. Sohase lehetett megtudni,
 3 II  |             De ha én kíváncsi volnék rá, hogy mit akarnak? - mondá
 4 II  |           hogy a gyermekekre ő teszi rá a kezét, a fiút a bécsújhelyi
 5 II  |           ismeretsége?~Hamar megjött rá a válasz, hogy nincs.~-
 6 III |            azonban megérezte volna a rá várakozó veszedelmet, Akli
 7 III | megszabadulni, pedig hányszor szedik rá vele. Egy csinos divatos
 8 III |             tőle, de nem is helyezek rá valami különös súlyt.~-
 9 III |                Hogyan? Ön nem helyez rá különös súlyt? Oh, szent
10 IV  |             próbálták, de soha többé rá nem akadhattak.~Amint ott
11 IV  |             minden bolondság, s hogy rá ne gondoljon a tömérdek
12 IV  |            most nem lehet? - förmedt rá Szilvássyné.~- Mondtam,
13 IV  |             maguktól szaladtak volna rá a ruhák. S mikor aztán odasimultak,
14 IV  |              Kémlő tekintetet vetett rá, lopva.~A leány összerezzent,
15 IV  |            szomorúan, némán szegezte rá a szemeit.~- Miért nem felel? -
16 IV  |             menyasszonyi ruhát adnak rá, földig érő fátyolt, hogy
17 V   |             még ő is gusztust kapott rá.) Pokolban fogant ötlet,
18 V   |         császár csodálkozva mereszté rá a tekintetét.~- Elfogták?
19 VI  |             Akli visszakacsintgatott rá, és így szövődött a fogházigazgató
20 VI  |          nappal. A császár haragszik rá, nevét se szabad előtte
21 VI  |      egyet-kettőt lépett, hát ki jön rá szembe, topogó, apró lépésekkel:
22 VI  |              ismeretlenül szegződnek rá.~- Jó napot, Laube úr, hát
23 VII |             piros rózsákat pingálván rá).~A karácsony és a húsvét
24 VIII|            ki valahonnan, erre bízta rá a söntést, mondván:~- Te
25 VIII|           Akli csodálkozva tekintett rá, ami teljesen megzavarta
26 VIII|          puhább lesz a pehelynél, ha rá nem lehel a leglágyabb vánkosra,
27 VIII|        súlyok. Ez egyszer nem lehelt rá a vánkosokra és Akli kínosan
28 VIII|      püspökök pedig nem vállalkoznak rá. Nem tudna egy bátor legényt,
29 VIII|            télen az erdőben - hagyta rá Akli.~- És nevezetes család -
30 VIII|            hozott, s gyorsan vetette rá a betűket Akli:~»Tudassa
31 VIII|     pecsételje le, arra már nem érek rá, mert lépteket hallok, aztán
32 IX  |            fölséges fagyos szalonna, rá egy-két kupica öreg szilvórium
33 IX  |             lőjön bele.~Vigyáztak is rá egész Bécsig, sőt még annál
34 IX  |            de azok idegenül bámultak rá.~- Mégis csak furcsa volna -
35 IX  |            herceg.~- Bizony - hagyta rá Bajmódy -, okos emberrel
36 X   |        mintha egy medve ugrott volna rá, de a medve sem tud magyarul
37 X   |            ha sietünk, még talán jut rá időnk. De csak úgy, hogy
38 X   |              van, az elején - hagyta rá Bori -, az eleje pedig minden
39 X   |            uramnak, aki híven ügyelt rá, éppen csak azok a pillanatai
40 X   |              Hát nem is jöttek volna rá - szőtte odább a sógor -,
41 XI  |              Mit beszélsz? - förmedt rá Málnásy uram megbotránkozva. -
42 XI  |              van, mondja el - hagyta rá Szepessy türelmetlenül.~-
43 XI  |             szemeivel.~- Szavát adja rá, hogy semmi körülmények
44 XI  |          híre lett volna! - licitált rá Málnásy.~- Egy bolond háromszázat
45 XII |             zavarban senki se ügyelt rá, esze ágában sem volt visszamenni
46 XII |          Ugyan keljen föl! - förmedt rá a császár jóságosan. - Mit
47 XII |            adni valakinek, hogy írja rá, ami szívének, lelkének
48 XII |              veszedelem kerekedhetik rá. Megöli, semmi kétség. Pedig
49 XIII|              félj semmit.~- Nem lesz rá szükség, asszonyom. A kisasszonyt
50 XIV |     főudvarmester, aki már vadászott rá, legott felismerte, nem
51 XIV |     szolgájukra miben szorulhatnának rá. Mesének is hihetetlen.~-
52 XIV |            Reggel végre ügyet vetett rá, egy »kopertát« hajtogatott