Fejezet

 1 III |          ismerek. Tudakozódtam a leány szülei és egyéb körülmények
 2 III |  utasított engem. Mondta, hogy a leány szülei nem élnek már, ő
 3 III |     rekedten.~- Kicsoda?~- Hát a leány. Ő is szereti önt?~- Azt
 4 III |        nevét, és nem lehet öné a leány, mert becsukják. Ha azonban
 5 III |        is nem minden. Ha tehát a leány szereti, én nem ellenzem.~-
 6 IV  |         Bizony, nem is az a régi leány már ő többet. Kikocsikáztak
 7 IV  |          Akli is zavarba jött. A leány szégyenlősen horgasztotta
 8 IV  |     csúsztatta Akli fantáziája a leány szép arcát. Konyhai eszközök,
 9 IV  |          akadt, s a szép nyúlánk leány mindkét kézzel fölfogta
10 IV  |           kiáltott fel élénken a leány, egy mókust látva fölszaladni
11 IV  |     komolyan, szomorúan nézett a leány szeme közé.~- Hagyjuk most
12 IV  |       lesz.~- Ígérem - felelte a leány, szakasztott a madame hangján.~-
13 IV  |   tekintetet vetett rá, lopva.~A leány összerezzent, arca fölvette
14 IV  |          ki Akli önkéntelenül.~A leány vállat vont.~- Hát olyan
15 IV  |   Szepessy kisasszony? - kérdé a leány, fehérre válva.~- Dehogy.
16 IV  |          De már erre felugrott a leány, csengő kacagással.~- Jaj,
17 IV  |          nem talán? - kérdezte a leány hüledezve.~- Gubó legyen
18 IV  |        nem igaz! - ellenkezett a leány fölháborodással.~- Mondom,
19 IV  |            Nem tudom - felelte a leány tompa hangon, az izgatottságtól
20 IV  |       utálatos ember - tört ki a leány, könnyeit letörülve.~- De
21 IV  |         csak nekem mondta meg?~A leány felkacagott, de volt a kacajában
22 IV  |             Mindent! - felelte a leány pátosszal - és fölnevetett,
23 IV  |      dologban. Hiszen tudja...~A leány behunyta szemeit.~- A puskaporra
24 V   |         asszony - vágott közbe a leány elpirulva. (Pedig tetszett
25 V   |           enyelgett a kamarás.~A leány arca kigyúlt erre, mint
26 V   |       Nos hát, történt valami?~A leány eléje járult, meghajolt
27 V   |         Igaz, igaz - bizonyítá a leány is -, nálunk is Vak Béla,
28 V   |        terem azon részén, ahol a leány állt, mikor úgy látszott,
29 VI  | hiábavaló fecsegésnek tartotta a leány tanácsát és természetesen
30 VII |        hogy éppen apáca legyen a leány, ennek motívumát nem bírta
31 VII |        édesdeden elmosolyodott a leány, ami a császárt is vidám
32 VII |    múltkor volt már erről szó.~A leány némán bólintott szép fejével,
33 VII |         Zárdába? - ütődött meg a leány. - Hogyan érti fölséged?~-
34 VII |   latinul dorgálandó meg, hogy a leány, aki titkos, beteges vonzalommal
35 VII |       nem hagy el benneteket. (A leány felé fordult nyájas mosollyal.)
36 VIII|         mélységes keserűségét. A leány, akit el akar a báró rabolni,
37 X   |          is. A császár értesül a leány elleni merényletről, hát
38 XI  |     leányt, vagy nem? De hátha a leány nem akar? Számítgatták,
39 XI  |       leányok között, a fogadott leány pedig adja a főhercegnőt,
40 XI  |         a sátorfákat s hazamenni leány nélkül, dicsőség nélkül.~
41 XIII|          fölfedezés lepte meg. A leány azt hitte, azon csodálkozik,
42 XIII|         titkot árulja el, hogy a leány milyen szép. Hiszen tudta
43 XIII|         simogatta e szavakért.~A leány kissé elpirult s behunyta
44 XIII|         legyen.~- Ah! - kiáltá a leány egyszerre élénken. - És
45 XIII|  nyugalommal.~- Mit? - lihegte a leány tompán, bágyadtan, elhaló
46 XIII|          tiltakozón emelte fel a leány.~- Ne, ne...~- Furcsa maga! -
47 XIV |          temetésekre, eljegyzett leány menyasszonyokat nézeget.~