Fejezet

 1 II  |            a jótettekkel. Lássa, az Isten se tesz mindenkivel jót.
 2 III |          nincs a homlokára írva. Az isten szerelméért, mért nem öltözik
 3 III |             én nem vagyok oly önző. Isten két darabban teremtett bennünket.
 4 IV  |           hát az az édesség bennök? Isten tudja! Ment, ment a robogó
 5 IV  |           be szemérmetesen.~- Szent isten! lehetséges-e? - fakadt
 6 IV  |            Leute kochen mit Wasser. Isten látja lelkemet, nem adhatok
 7 IV  |        sohase tudhatni, mit ad a jó Isten.~Ezzel előre tuszkolván
 8 IV  |          fidélis. De ahogy tetszik. Isten önnel, uram!~Betette utána
 9 V   |           dámák közt, azt csak a jó Isten tudhatná.~A koktumok éppen
10 V   |         cselekszik, miért való hát »Isten kegyelméből?«~A kamarás
11 VI  |            ön édes papájával is, az Isten nyugosztalja, de hol veszi
12 VI  |        valahol a hűvösön - és tudja isten, látni fogja-e még valamikor
13 VI  |            fogja-e még valamikor az Isten napját. Mert hát Akli úrnak
14 VII |        villanyozták urát.~- Amit az Isten akar! - végzi be ájtatosan
15 VII |               szólt türelmetlenül - Isten veletek, gyermekeim! - tette
16 VIII|             igaz. Cukorról van szó. Isten úgy segéljen, cukorról (
17 VIII|            össze nagy néptömegek, s isten tudja, milyen kimenetele
18 VIII|       megtelt keserűséggel. Hát van isten? - kiáltá, amint látta,
19 VIII|            öregnek, megölelte.~- Az Isten áldja meg ezért a szaváért.
20 IX  |          megy, mint a karikacsapás. Isten áldása van rajtunk.~- Ne
21 X   |             volna még a múlt héten, isten engem úgy segéljen.~Nevetgéltek,
22 X   |             Én vagyok a ragyabunkó.~Isten nyila nem sújthatta volna
23 XI  |           Ha ezt az egyet ideadják, isten hírével elvonulunk. Azért
24 XI  |          sértetlenül, hadd menjenek isten hírével.~Detreházy elment
25 XI  |            meguntuk már, megvesz az Isten hidege. Elmúlt a fertályóra,
26 XI  |         mogorván. - Mindent csak az Isten tud. Abból, az igaz, ő sokat
27 XI  |        magának. Én ugyan nem vagyok isten, de báró Szepessy mégis
28 XIII|      kisasszony, nincs semmi baj?~- Isten valahogy megőrzött bennünket,
29 XIII|             felé emelte a szemeit.)~Isten meg én - gondolta Akli és
30 XIII|       történt valami?~- Oh, dehogy. Isten ments. Semmi se történt,
31 XIII| barátságosan fogadta a látogatót.~- Isten hozta. Ejnye, de kapóra
32 XIII|            volna a madarat!~- Szent Isten, atyám! - szörnyülködött
33 XIV |    jelenthetek fölségednek, hogy az Isten elrendelte ma délután, miszerint
34 XIV |           minden ember egyformán az Isten alkotása.~- Oh, természetesen -
35 XIV |             császár. - Nemsokára az Isten előtt fognak térdepelni,
36 XV  |          sora, talán felelt is még, isten tudja, a pap nem hallotta,
37 XV  |             megfoghatatlan, hogy az Isten miként engedhet meg ilyesmit
38 XV  |      templomi eseményekben, hogy az Isten nem akarta e frigyet, s
39 XV  |             a lelkében.~Hanem ha az Isten így intett a császárnak,