1-500 | 501-1000 | 1001-1373
Fejezet
501 VI | mondjon, hol kezdje. Hiszen ez az egész dolog egy átláthatatlan
502 VI | esik a vállára, eljuttatni az instanciát a császárhoz.
503 VI | császárhoz. No, hát ott is lesz az - ha a pokol minden ördöge
504 VI | pontosan megvannak a hírek az udvar köréből. Csak a postamesterek
505 VI | Csak a postamesterek tudták az egymást keresztező levelekből
506 VI | egymást keresztező levelekből az udvar hollétét.~- Őfelsége
507 VI | most Laxenburgban tölti az őszt - mondá a postamester.~
508 VI | Háromnapi szabadságot kért az igazgatótól, hogy családi
509 VI | Olyan furcsa! Mintha éppen az a katona járna ott fel s
510 VI | szerető szemekkel pislogott az apró katonára és semmi kifogása
511 VI | semmi kifogása se volt, hogy az a kapun bemenjen az udvarra.~
512 VI | hogy az a kapun bemenjen az udvarra.~Eddig csak megvolnánk,
513 VI | Kolowrathoz fordulna, de az szigorú ember, visszakergetné
514 VI | szigorú ember, visszakergetné az intézetbe és dehogy eresztené
515 VI | dehogy eresztené a felség elé az Akli instanciájával - kivált
516 VI | előbb kikutatják a kertet. Az is megfordult fejében, hogy
517 VI | császár kikocsizik, akkor künn az utcán a kocsijába dobhatja
518 VI | ki. Végre eszébe jutott az öreg Laube, a császár komornyikja;
519 VI | aztán ahhoz tarthatja magát. Az ám, de az öreg Laube is
520 VI | tarthatja magát. Az ám, de az öreg Laube is megkérdezi,
521 VI | Mit akar? Miért hagyta ott az iskolát?~Ej, hát egy kis
522 VI | szépszerével ki is veszi az egyenes szívű öregből, hogy
523 VI | miért lett kegyvesztes. Az ilyen öreg szolgák sokszor
524 VI | egyenruhájú tisztek jártak-keltek, az épület homlokzatánál a Plankenstein-huszárok
525 VI | elvegyülnie.~Bátran tartott annak az ismert bejáratnak, mely
526 VI | kedvteléssel vette észre az utána jövő gyerekkatonát
527 VI | udvariasságot is.~- No, mi az? - mennydörgé az ezredes
528 VI | No, mi az? - mennydörgé az ezredes csodálkozva. - Talán
529 VI | Fölvette a kesztyűt s fölvitte az ezredesnek.~- No, ezer szerencséd,
530 VI | gígom-gágom! - kiáltott fel az ezredes nagy örvendezéssel,
531 VI | dicsőségét a fiú arcán.~- Semmi az - jegyzé meg nyájasan. -
532 VI | farkas is csak odáig eszi meg az embert, ameddig kinn van
533 VI | vállait.~- Hány órakor jön meg az uralkodó? - kérdé azután.~-
534 VI | a fiú. - Én nem tartozom az udvarhoz. Bécsújhelyi katonanövendék
535 VI | hát nagyra nőj! - szólt az óbester, elválva a fiútól,
536 VI | pompás, márványos korridorra.~Az óbester jobbra ment, kevély,
537 VI | topogó, apró lépésekkel: maga az öreg Laube. Mondja aztán
538 VI | mennyire megőszült, összeesett az öreg. Valami különös zöldes
539 VI | is felejthettem csak el. Az a kis pompás magyar fiú...
540 VI | szívem, persze, hogy maga az. No lám, no lám. Oh, hiszen
541 VI | fülem még jó. Természetes, az olyan vén szamárnak, mint
542 VI | vadásztunk egykor Ischlben az ön édes papájával is, az
543 VI | az ön édes papájával is, az Isten nyugosztalja, de hol
544 VI | a hesszeni uralkodót, s az a bolondos komédia járja
545 VI | komédia járja ezek közt, hogy az egymás uniformisában jelennek
546 VI | Sületlen egy mesterség az egész uralkodás, de hát
547 VI | messziről meghallom. Nagy áldás az istentől az olyan fül. Különben
548 VI | Nagy áldás az istentől az olyan fül. Különben mi járatban
549 VI | Különben mi járatban van az úrfi?~- Aklit, a mentoromat
550 VI | márványoszlopzatra, s aztán megnézte az aranyóráját, mely hatalmas,
551 VI | írt és hát krcs (kezével az ajtónak kulccsal való bezárását
552 VI | látni fogja-e még valamikor az Isten napját. Mert hát Akli
553 VI | ahogy mondani szokták, és az sohase vezet jóra, sokkalta
554 VI | jobb, ha csak fülei vannak az embernek.~Mialatt Laube
555 VI | uniformis felé, s felhasználva az öreg szemeinek gyöngeségét,
556 VI | ne is törje rajta fejét az úrfi. Amelyik körte egyszer
557 VI | egyszer lepottyan a fáról, az már nem kerül oda vissza
558 VI | ártatlan volt?~- Mindegy az a körtére nézve, akár azért
559 VI | császár öltözködni fog. Megvár az úrfi?~- Nem, nem várom meg,
560 VI | Pedig már erősen porzott az út Bécs felől, ahonnan jönnie
561 VI | a lovagok nagy sorának. Az őr a toronyból leste a pillanatot,
562 VI | pillanatot, amikor jelt adhatott, az ágyúknál ott álltak a tüzérek,
563 VI | Hát lett is nemsokára. Az az eredménye lett, hogy
564 VI | Hát lett is nemsokára. Az az eredménye lett, hogy Aklit
565 VI | a Waffenrockban, de nem az Akli ártatlanságát látta
566 VI | látta meg belőle, hanem az őrizet hiányosságát Bécsújhelyen.~
567 VI | Napóleon-kultusz elég ok volt, hogy az ember egyszerre csak eltűnjön
568 VI | börtönökbe -, ha jobb nekik az otthoni doh, ami a tüdejükbe
569 VI | le a kerek ólmos ablakon. Az igaz, hogy nagyon kis darabka.~
570 VI | ő könyvet szeretne írni. Az igazgató jóízű magyar ember
571 VI | könyvet is írjon. Nincs benne az utasításban ez a szigorítás,
572 VI | esztendeig. Hátha megváltoznak az idők. Hiszen a világ se
573 VI | a világ se marad mindig az egyik oldalán, fordul egyet,
574 VII | István tornyáról nézve. Az öreg Európa felöltötte azt
575 VII | sugdosás szinte elnyomta az ágyúk dörgését. Napóleon
576 VII | válik Jozefintől és elveszi az osztrák császár leányát,
577 VII | hát fordult, de lassan ... Az idők is jöttek-mentek, de
578 VII | zimankós karácsony is beköszönt az ő fehér bundájában (hanem
579 VII | volt a Burgban. Húsvétkor az öreg koldusok lábait mossa
580 VII | okiratot alá nem ír (mert az állami okiratok ritkán tartalmaznak
581 VII | magánügyet el nem intéz (mert ami az egyiknek jó, az a másiknak
582 VII | mert ami az egyiknek jó, az a másiknak bizonyosan nem
583 VII | kilenc órára mégis végez az ájtatossággal, azután reggelihez
584 VII | Őfelsége böjtöl ilyenkor az esti csillag kigyúltáig,
585 VII | tokaji borral öblíti le. Az utolsó felhörpintett pohár
586 VII | finomságú terveit és húzásait az Európát jelentő ostáblán.~-
587 VII | villanyozták urát.~- Amit az Isten akar! - végzi be ájtatosan
588 VII | talán nem egészen elég, mert az Istennek nem éppen az osztrák
589 VII | mert az Istennek nem éppen az osztrák külügyminiszterség
590 VII | azalatt egyre gyülekeztek az előtermekbe az udvar appendixei.
591 VII | gyülekeztek az előtermekbe az udvar appendixei. Az udvarnak
592 VII | előtermekbe az udvar appendixei. Az udvarnak az udvara. Mintha
593 VII | appendixei. Az udvarnak az udvara. Mintha a régen kihajigált
594 VII | szakadtak, szóval, mindazok az egzisztenciák, akik keringésükben,
595 VII | rangja és helyzete szerint.~Az estét aztán az igazi udvar
596 VII | szerint.~Az estét aztán az igazi udvar és a család
597 VII | fölhíttak betlehemeseket is az utcáról a császár parancsára,
598 VII | napon fogadta kézcsókra az udvar appendixei közt. Ekkor
599 VII | arcán mosoly derengett. Az írószoba tulajdonképpen
600 VII | rendetlenségben hevertek az írások, levelek, jegyzetek,
601 VII | serkentésére sokszor fel van írva az is, hogy őfelsége miről
602 VII | őfelsége miről beszéljen az illetővel.~Mikor a Kovács-árvák
603 VII | galambtekintetével s mindenekfölött az a nemes tartás, mintha egy
604 VII | Hamar megtalálta a cédulát az egyik dobozon: »Helene v.
605 VII | dobozon: »Helene v. Kovács« és az is oda volt jegyezve, hihetőleg
606 VII | kigöngyölgette puha selyempapírokból az ajándékot, egypár értékes
607 VII | csekélységet, édesem, emlékezetül az idei karácsonyra.~Ilona
608 VII | tavaly kaptam fölségedtől!~- Az ostoba Stransky - mentegetőzött
609 VII | fejét haragosan csóválva és az ajándékokat bevásárló udvari
610 VII | magának négy füle van.~Ezen az ötleten édesdeden elmosolyodott
611 VII | mosolygásra ingerelte.~- No, semmi az - mondá kegyesen -, majd
612 VII | hogy valami egyebet vegyen az ötvösnél, ami éppen megnyeri
613 VII | jövőjéről is. Ön most már az utolsó évben van az intézetben,
614 VII | már az utolsó évben van az intézetben, és úgy tudom,
615 VII | Beszéljen bizalommal, mintha az apjához szólana. Kielégítené
616 VII | elejtem, azt fölvegye, hogy ha az utcán megyünk és az eső
617 VII | hogy ha az utcán megyünk és az eső esik, ő tartsa fölém
618 VII | eső esik, ő tartsa fölém az esernyőt, hogy a bálban
619 VII | ezzel még ki sem merítette az illetőnek a kellékeit, melyek
620 VII | növendék feleletét, újra az ajándékok asztalához tipegett,
621 VII | jósolnak benned, atyád is az volt, kegyelettel őrizzük
622 VII | tantárgy, és a latin nyelvben ő az első az intézetben. Szólni
623 VII | latin nyelvben ő az első az intézetben. Szólni nem mert,
624 VII | hogy a fiú megdorgálandó az Aklihoz parittyával becsempészett
625 VII | gyakran szokása volt. - Ez az erszény jut neked tíz fényes
626 VII | van még a tavalyiakból.~- Az is valami, Gondolod, hogy
627 VII | otthon.~A császár leült az íróasztal előtti nagy gót
628 VII | csak úgy találomra fölvett az asztalról egy teleírt papirost.~-
629 VII | megelégedetten -, hát mi az?~- Ez a lutheránus poézis,
630 VII | úrnak egy verse, melyet az én okulásomra költött egyszer.~
631 VII | balra olvassuk, egészen az ellenkezőjét jelenti, mintha
632 VII | egészen értem. Melyik vers az?~- Ad Napoleontem.~- Ah! -
633 VII | helyen (mert bizonyára ez az íróasztal a legfelsőbb hely). -
634 VII | Hogy számodra írta volna az a ... Az az ember?~- Igen,
635 VII | számodra írta volna az a ... Az az ember?~- Igen, emlegette
636 VII | számodra írta volna az a ... Az az ember?~- Igen, emlegette
637 VII | Jósolom neked, majd megtanít az idő, mi módon fogja kísérni
638 VII | valóságosan elérzékenyült az olvasás alatt.~Tehát nem
639 VII | kiürítvén, teliden-tele tömte az ajándék erszényt aranyakkal,
640 VII | hadnagyhoz jutok nemsokára.~Éppen az ajtó felé tartottak sugárzó
641 VIII| karácsony estéjén lóhalálában az Akli szabadulását Pozsonyba.
642 VIII| nagyot dobbant örömében, mert az volt az első gondolatja,
643 VIII| dobbant örömében, mert az volt az első gondolatja, hogy ma
644 VIII| könyörögte ki, mint aminőt az ő képzelete rajzolt, két
645 VIII| állani kedve szerint, de az utcákon nem járt senki.
646 VIII| belső házsorok közé lépve, az első nyájasan csalogató
647 VIII| nyájasan csalogató fény az »Arany bárány« kivilágított
648 VIII| kivilágított ablakai voltak. Az ajtó fölött a borókaágon
649 VIII| millió gyémánttű csillogott, az ajtó üvegjén pedig ott mosolygott
650 VIII| és valami harapni való.~- Az úr talán idegen?~- Bécsi
651 VIII| vakarva a fejét -, mit adjak az úrnak? Ilyenkor Pozsonyban
652 VIII| Éhes vagyok, mint a farkas.~Az öregember kimegy a konyhára,
653 VIII| mulattak itt ma délben és az ördögöt is megették volna.
654 VIII| sáskák. Hanem tudja mit az úr, ha csakugyan éhes, tiszteljen
655 VIII| alkalmatlan...~- No, csak az kellene még - szabódott
656 VIII| karonfogta Aklit és elvezette az utca végére, ifjabb Tóth
657 VIII| szinte a fele szaladt el az időnek, ami még az éjféli
658 VIII| szaladt el az időnek, ami még az éjféli miséig hátra van.
659 VIII| kis pulya aludt el, egyik az anyja, másik az apja ölében.~-
660 VIII| el, egyik az anyja, másik az apja ölében.~- Fektesd le
661 VIII| Vetkőztetés közben észrevette az anyjuk, hogy a kis Pali
662 VIII| aranypénz csillámlik. Megijed az asszony az aranyaktól, szinte
663 VIII| csillámlik. Megijed az asszony az aranyaktól, szinte belesápad.
664 VIII| aranyaktól, szinte belesápad. Ezt az az idegen adhatta nekik.
665 VIII| szinte belesápad. Ezt az az idegen adhatta nekik. Kiszalad
666 VIII| adhatta nekik. Kiszalad az ágyas szobából és beinti
667 VIII| szemöldökje mozgatásával az öreget.~- Miféle embert
668 VIII| kérdezed? - hökkent meg az öreg.~- Mert szegény embernek
669 VIII| Add ide azt a két aranyat!~Az öreg Gelencsérben volt aztán
670 VIII| fölkeresnék.~- Nagy város az arra - felelte a gazda -,
671 VIII| nehéz lehet ott megtalálni az ismerőst.~- Csak Akli után
672 VIII| legyek - kiált közbe nevetve az öreg Gelencsér -, ha nem
673 VIII| megérkezett a ragyabunkó is, az öreg Gelencsér unokaöccse (
674 VIII| hogy még mindig szerepelnek az inszurgensek?~- Dehogy folyik,
675 VIII| inszurgensekről van itt most szó.~Az öreg Gelencsér vállat vont.~-
676 VIII| gondoltam magamban, csodálatos az egész, de végre is mi közöm
677 VIII| merült, de aztán elvetette az egész rejtélyt, ahogy a
678 VIII| megfejthetetlen problémákkal tesz az ember, s miután az öreg
679 VIII| tesz az ember, s miután az öreg Gelencsér szemei is
680 VIII| is egyre kisebbedtek és az órabeli kakukk kiáltásai
681 VIII| szaporodtak, elkezdte a beszédet az elutazásra irányítani.~-
682 VIII| irányítani.~- Igaz - szólt az öreg, a dörgést megértvén, -,
683 VIII| hatalmas vérkeringést hoztak az ősi falak közé, de a bérkocsiintézmény,
684 VIII| fölösleges. Aki úr volt, az úgyis elhozta ide a négyesét
685 VIII| aki pedig nem volt úr, az úgyse lehetett diétai követ.
686 VIII| Mindenki magával hozta az elemózsiát is. Ami azonban
687 VIII| azonban a jókedvet illeti, az ott termett útközben a társaskocsikon!~
688 VIII| piszi. Valami csíny lesz az egész! Úgy sincs ki a bárónak
689 VIII| a kastélyát renováltatta az ősszel nagy fénnyel és hallatlan
690 VIII| izgatottan dobolt ujjaival az abroszon.~- Karácsony első
691 VIII| Gelencsér. - Hisz ilyenkor az ott levő munkások is szétmennek.
692 VIII| munkások is szétmennek. Már az igaz, kis ragyabunkó, hogy
693 VIII| ott ültek a nagy szobában az asztal körül paraszt ködmönökben,
694 VIII| báró emberei?~- Hogy igenis az ő emberei.~- Az meglehet -
695 VIII| Hogy igenis az ő emberei.~- Az meglehet - mondta Gelencsér
696 VIII| megüvegesedett szemmel bámulva az öreg korcsmáros szőrös,
697 VIII| lehet, amit Gyuri mond, mert az én kocsimat is úgy fogadta
698 VIII| a kurtanemeseivel, hogy az ezer juxhoz, amit életében
699 VIII| életében csinált, még hozzáfűzi az ezeregyediket, azzal már
700 VIII| hínárban akadt meg és vergődik.~Az első percben a gondviselés
701 VIII| itt van (ámbár dehogy van az itt karácsonykor), vagy
702 VIII| nagy dolog készül, hogy az istenért, akadályozzák meg,
703 VIII| Bohóság, bohóság! Hiszen nincs az ő háta mögött most senki,
704 VIII| szolgái menten kidobnák, ha az uruk felköltését kérné tőlük.
705 VIII| menjen, hiszen azért van az országút Pozsonyból Bécsbe,
706 VIII| Ami a kuckót illeti, az megvan itt balra a vizitszobában,
707 VIII| szemöldjeit furcsán mozgatta az öreg, látszott, hogy tetszett
708 VIII| Dehogy nem érti - dohogott az öreg. - Ha az ember leteszi
709 VIII| dohogott az öreg. - Ha az ember leteszi a kezét a
710 VIII| gondolkozom.~- Pedzi már - szólt az öreg halkan, a vejére sandítva
711 VIII| vagyok - szólt Akli, -, az ő mulattatója és hogy úgy
712 VIII| vagy nyolc esztendeje, hogy az udvarhoz kerültem, és mondhatom,
713 VIII| Ki hitte volna?~De ezt az utóbbit már nem is mondta,
714 VIII| a Kovács óbester halálát az ischli vadászaton, elmondta
715 VIII| ischli vadászaton, elmondta az óbester gyermekeinek örökbefogadását (
716 VIII| Gelencsér uram ösmerte is az óbestert és emlékezett a
717 VIII| akarja feleségül venni.~Az elbeszélő maga is láthatta
718 VIII| távolodnak tőle szemlátomást az ő új barátjai, hogy néznek
719 VIII| rútul kőbe léptünk ezzel az emberrel! Hisz ez valami
720 VIII| hisznek, ha megtudják, hogy az asztalunknál evett. No,
721 VIII| asztalunknál evett. No, már az ilyesmi bizony nem hoz az »
722 VIII| az ilyesmi bizony nem hoz az »Arany bárány«-ra semmi
723 VIII| Hanem amint aztán odaért az elbeszélésben, hogy Bécs
724 VIII| ami teljesen megzavarta az öreget.~- Azaz - javította
725 VIII| mondom, derék ember, hát az derék ember. Úgy ám, Mátyás.
726 VIII| nem adom száz forintért. Az Úristen éltesse! Legalább
727 VIII| kegyelmed, Gelencsér uram.~- Az öregapám a kurucságban sántult
728 VIII| elmondtam - végzé be Akli -; az a sejtelmem, hogy Szepessy
729 VIII| elegyedni, hogy megtudjam, mi az, s esetleg megakadályozzam.
730 VIII| veté ellen Gelencsér -, ami az ínye szerint való?~- Akkor
731 VIII| firtatta Gelencsér, - Hiszen az úrnak most kapóra jönne
732 VIII| mi? Mit tenne ez esetben az úr?~Habozott egy percig,
733 VIII| segítené Szepessyt, mert az ellenkezővel végképp eljátssza
734 VIII| szeretem a személyét.~- Hát ez az! - kiáltá élénken az öreg
735 VIII| ez az! - kiáltá élénken az öreg felugorva és az arca
736 VIII| élénken az öreg felugorva és az arca kiderült. - Meg vagyok
737 VIII| arca kiderült. - Meg vagyok az úrral elégedve és szolgálatára
738 VIII| Azt hittem, haragszik. Az imént olyan hideg volt irányomban.~-
739 VIII| hideg volt irányomban.~- Az más. Az egészen más puska.
740 VIII| volt irányomban.~- Az más. Az egészen más puska. Húzódozom
741 VIII| elöljárónk, s becsülje meg az ember, ami az övé. Hanem
742 VIII| becsülje meg az ember, ami az övé. Hanem iszen csak úgy
743 VIII| föl, belé akartam látni az úrba, mert ami Szepessy
744 VIII| Valami másban töri a fejét, az bizonyos. Hogy miben, nem
745 VIII| ember?~- Inkább hallgat.~- Az már nagy baj...~- Nem éppen,
746 VIII| faggyúgyertyával, de még az ajtóban is megfordult, rimánkodva
747 VIII| megkuporodva mennek el ismerősei az ablakai alatt, attól tartván,
748 VIII| szánva és mire fölébred az úr, már én akkor itt leszek
749 VIII| rálehelt a hideg kőre és az puhább lesz a pehelynél,
750 VIII| csoszogó lépteket hallott az ambituson, mind-mind jobban
751 VIII| mind-mind jobban telt meg az udvar sürgő-forgó, beszélgető
752 VIII| veszekedő emberekkel.~Akli az ablakhoz illeszté fülét,
753 VIII| mert a sógorát megütötte az éjjel a guta, beküldte egy
754 VIII| hogyne fizetnénk meg - kapott az ajánlaton a rekedt hangú. -
755 VIII| ajánlaton a rekedt hangú. - Hol az a fickó?~- Itt alszik nálam.~-
756 VIII| alszik nálam.~- No, már az nagyon jó volna. Ugyan beszéljenek
757 VIII| Éppen ilyesmire gondolt ő az elmúlt este, csak kifejezni
758 VIII| olyas történt...~- Köszönöm az irántam való jó szívét -
759 VIII| azért voltam nyolc évig az udvarnál.~Kisvártatva maga
760 VIII| család.~- Kivált így télen az erdőben - hagyta rá Akli.~-
761 VIII| párnák között.~- Kivált az étvágyáról - tréfálózott
762 VIII| címerére, fiatalember - szólt az óriás kedvetlenül.~- Mikor
763 VIII| talán homályosabb, de gyöngy az azért mind. Hát abba jöttem,
764 VIII| Hát mi lenne ott például az én dolgom?~- Egyszerű verekedés,
765 VIII| nem kezdünk, hékás, mert az embernek csak egy feje van.
766 VIII| egyetlen bimbót kell kihozni az egészből, - de hát ott sok,
767 VIII| de hát ott sok, márpedig az ilyen fiatalember, mint
768 VIII| onnan egy kisasszonyt. Ez az egész. Csapjon fel, uram-öcsém.~
769 VIII| Csapjon fel, uram-öcsém.~Aklit az izzadság verte ki a rémülettől.~-
770 VIII| akaratlanul és kiugrott az ágyból, mintha valami láthatatlan
771 VIII| mondom, hogy gyerekjáték az egész. Az utcák néptelenek.
772 VIII| hogy gyerekjáték az egész. Az utcák néptelenek. A lámpásokat
773 VIII| kis fehércselédkét, hogy az ördög se veszi észre. Jó
774 VIII| se veszi észre. Jó lesz az, ne féljen semmit. A báró
775 VIII| lebeszéltem arról, mert az éjféli mise miatt tele vannak
776 VIII| éjféli mise miatt tele vannak az utcák éjjel járó-kelő sokasággal,
777 VIII| tántorgó alakok mutatkoznak az utcákon, nem kell tartani
778 VIII| Dehogy van. Ő már előre ment az éjjel az első transzporttal.
779 VIII| már előre ment az éjjel az első transzporttal. Mi leszünk
780 VIII| transzporttal. Mi leszünk az utolsók, a sereghajtók.
781 VIII| De mármost upre púpos, az én parancsom alatt állasz
782 VIII| pedig te nem úgy vennéd, az nagyon megárthatna az egészségednek.
783 VIII| vennéd, az nagyon megárthatna az egészségednek. Reménylem,
784 VIII| Búzavirágot elrabolják az éjjel. Vége, örökre vége
785 VIII| a bájoló idillnek, mely az elején oly váratlanul megszakadt,
786 VIII| közömbös sugaraival benevet az ablakon. - Hát nem roppan
787 VIII| szelíd kopogtatás hangzott az ajtón.~- Bújj be! - dörmögé
788 VIII| rejtélyes ábrázattal.~- Mi az ördög? - kiáltá kedélyesen. -
789 VIII| sikerült neki beajánlani az urat pótingszurgensnek,
790 VIII| bácsi, van szíve, megérti az enyimnek a mélységes keserűségét.
791 VIII| el akar a báró rabolni, az én lelkiüdvösségem, az én
792 VIII| az én lelkiüdvösségem, az én ezerszer elképzelt, ezerszer
793 VIII| kisasszony, akit említettem.~Az apó arca megfelhősödött.~-
794 VIII| csináljunk?~- Egyet lehetne.~- Mi az?~- Akar-e segíteni?~- Mint
795 VIII| tulajdon fiamon - szólt az öreg ünnepélyesen.~Akli
796 VIII| ünnepélyesen.~Akli a nyakába borult az öregnek, megölelte.~- Az
797 VIII| az öregnek, megölelte.~- Az Isten áldja meg ezért a
798 VIII| tintát és papírt. Itt van ez az öt arany a lovasnak. Fogadja
799 VIII| szolgája, aki szinte közte van az inszurgenseknek.«~Borítékot
800 VIII| lovast. Siessen, siessen, az istenért!~Ugyancsak ideje
801 IX | megindultak végre, annyian, mint az arató tótok, vidám énekszó
802 IX | fehérséget semmi se zavarta, csak az úton messze egy-egy elmosódó
803 IX | pattogott a kemencében - és az előző szekér nemesei is
804 IX | melegített cimetes vörösbort (az veri ám ki a hideget). A
805 IX | vörösbort és hordván be az udvarról rőzsét a tűzre.~
806 IX | lódobogást s látja, hogy az úton elvágtat a kapu előtt
807 IX | nyíl.~Szíve nagyot dobbant az örömtől.~- Szegény Búzavirág
808 IX | haditerv szerint először az elsőbben jött szekér és
809 IX | csak egy jó félóra múlva az utána következő. Mert az
810 IX | az utána következő. Mert az volt a terv, hogy ne egyszerre
811 IX | óránkint érkeznek a szekerek. Az egyik beszáll a »Két almá«-
812 IX | Két almá«-nál, a másik az »Arany lúd«-nál kvártélyozza
813 IX | legenda szerint. Hiába, bolond az ember, amíg meleg, egy jó
814 IX | zeg-zug. S íme, mégis csak azt az egyet kell kihozni nagy
815 IX | Hát nem merő bolondság ez az egész világ?~Hanem legalább
816 IX | okosan van kifundálva, ezt az egyet meg kell adni. A megérkezett
817 IX | pihennek a maguk szálló helyein az éjféli óráig, akkor aztán
818 IX | szerint egy nagy gyűrűzetben az Ungargassét környező mellékutcákba,
819 IX | ennek nem sikerülni.~De hát az még messze van. Most egyelőre
820 IX | csak Dévényújfaluról indul az utolsó szekér a Bori uram
821 IX | kelletlenül vonogatva -, de kár az virtust pocsékolni.~Stadlauban
822 IX | volt és nagy ebéd. (Csak az a mienk, amit megeszünk -
823 IX | miből lehet: »Nem egyéb az, mint az Fekete-tenger megmelegítve,
824 IX | lehet: »Nem egyéb az, mint az Fekete-tenger megmelegítve,
825 IX | udvarán.~Pogány Gábor kinézett az ablakon.~- A Szepessy leibhuszárja -
826 IX | leibhuszárja - mondá csodálkozva. - Az, aki a báró kocsija mellett
827 IX | pitvarban találta szembe az urasági huszárt.~- Éppen
828 IX | elolvastak.~Bori uram előkereste az ókuláréját.~- Lássuk hát,
829 IX | ókuláréját.~- Lássuk hát, mi az a medve?~Ceruzával hevenyében
830 IX | vezető hadnagyai, hogy úgy az úton, mint Bécsbe érve,
831 IX | nagy szöget ütött a fejébe az eset. Hm, hátha véletlenül
832 IX | eset. Hm, hátha véletlenül az ő új embere, Farkas a júdás.
833 IX | hogy császár van. Ámbátor az új embernek is olyan becsületes
834 IX | pénzt kölcsönözni. Csak az az egy gyanús, hogy a kávét
835 IX | pénzt kölcsönözni. Csak az az egy gyanús, hogy a kávét
836 IX | sok mindent kóstolt.~Azzal az elővigyázattal élt hát,
837 IX | gyanúsat vennének észre, az egyik rögtön jelentse Borinak,
838 IX | magában: »Befűtöttem már az egész pereputtynak.« Egy
839 IX | ki este fiákeren bejárta az egyes tanyákat s aztán visszajött
840 IX | csinosan volt öltözve.~- No, mi az újság? - kérdé a belépő
841 IX | rajtunk.~- Ne emlegesse az Istent, barátom - jegyzi
842 IX | vacsoráljon, még nagyon sok az időnk.~Kivette címeres aranyóráját,
843 IX | kilencen állt a mutató.~- Az egész numerus bejött? -
844 IX | Jó hangulatban vannak az atyafiak?~- Bemennének azok
845 IX | tigris torkába is.~- Csak az a fő, hogy valamelyik el
846 IX | egyik-másik, itt ellenkezőleg az a veszély lebegett, hogy
847 IX | képezte a beszélgetés tárgyát az asztaloknál. Éppen aznap
848 IX | se hiszem.~- Ej, el van az már intézve.~- Nagyon ravasz
849 IX | ember Metternich, nem járhat az soha egyenesen.~- Úgy, de
850 IX | beszélgetésekre, meg-meglökve az ispánját.~- Hallja, hogy
851 IX | piszkálta, váltig nézegette az óráját, feszengett a székén,
852 IX | Még velem is megtörtént. Az a gaz Gelencsér Mihály hogy
853 IX | Gelencsér Mihály hogy rászedett az éjjel...~Kezdett már a Bajmódy
854 IX | vallomást akarván tenni az elfogott lovasról. Szörnyen
855 IX | felöltöztem becsületesen, és most az ördög se ösmer rám. Ez az
856 IX | az ördög se ösmer rám. Ez az úr, aki elment, egy régi
857 IX | bort. - Egy maradék darabka az éjből sokat érne ilyenkor.~
858 IX | dió, mégis csak feltöri az ember, méltóságos uram.
859 IX | Ez a három időszak vagyon az ember életében.~- Az is
860 IX | vagyon az ember életében.~- Az is igaz, hanem most már
861 IX | hintóval s egy kicsit felügyel az elhelyezkedésekre. Éjfél
862 X | melyet Párizsból hozatott, az »Onkl« című korcsma udvarán
863 X | című korcsma udvarán állt, az állás alatt. Az »Onkl« dépendance-a
864 X | udvarán állt, az állás alatt. Az »Onkl« dépendance-a volt
865 X | tanyáztak; mert nem vasút hozta az idegeneket a birodalmi fővárosba,
866 X | Párizsig is a saját kocsijukon.~Az »Onkl«-ban János, a parádés
867 X | melegítő ereje legalább az első percekre meghatványoztassék.
868 X | tempót. Fázó, piros orral az ördög se szagolja ugyan
869 X | a hintóba, magára vette az egyik bundát, rátette nagy
870 X | kocsisnak, hogy hajtson az Ungargasse 20-ik számú ház
871 X | Bajmódy kiugrott a kocsiból, s az Invalidenstrassén a Magdolna-kápolna
872 X | megtekintem a környéket.~Az utca csöndes volt, mint
873 X | Akik a kukoríkolásukkal és az ugatásukkal egy kis elevenséget,
874 X | voltak a házfedelek, fehérek az utcát szegélyező akácfák,
875 X | látszottak lebegni, mert az aljuk elveszett a házak
876 X | szemügyre, mert voltaképpen az volt a Szilvássyné intézete,
877 X | egyetlen ablak világított az emeleten, de az is éppen
878 X | világított az emeleten, de az is éppen e percben sötétült
879 X | mint mikor a vak ember az egyetlen szemét is behunyja.~
880 X | behunyja.~Kétszer is elhaladt az épület és fundusa mellett,
881 X | csaholással egy véreb felelt az udvarból, aki nyugtalanul
882 X | szaladgált bent fel s alá. »Hm, az első ellenség« - dörmögte
883 X | összerogyott, mint taglóütéstől az ökör, részint az ijedelemtől,
884 X | taglóütéstől az ökör, részint az ijedelemtől, részint a rázuhant
885 X | magyarul káromkodni.~Márpedig az illető szörny azonfelül,
886 X | állott feljebb:~- Ejnye, az árgyélusát, ki ténfereg
887 X | Cso je to? Tu szom. (Mi az? Itt vagyok.)~De hisz éppen
888 X | Itt vagyok.)~De hisz éppen az a baj, hogy ott volt a kocsi
889 X | meglepetése.~- Tyű, maga az, ispán úr? No, nézze meg
890 X | ispán úr? No, nézze meg az ember!~- Majd agyon nyomott, -
891 X | agyon nyomott, - duzzogott az ispán -, de hát garabonciás
892 X | hogy a felhőből csöppen le az ember nyaka közé?~- A bizonyos
893 X | kis kémszemlén voltam ezen az átkozott fán.~- N, persze -
894 X | Örült neki, hogy megvan az eset magyarázata s nem valami
895 X | akartam nézni a ház udvarára. Az ördög nem alszik. Hátha
896 X | címéhez, és meg van rakva az udvar katonasággal, lehetne
897 X | veszedelembe. Nem tréfa az, rogo humillime. Mert végre
898 X | irhájáról van szó. S ha az valami közönséges nép lenne.
899 X | Honnan tudjam én azt, hogy az ispán úr csinálja lent a
900 X | gallyakat, de nem látom jól se az alakját, se a ruháját a
901 X | és puff, reccsen egyet az ág és letörik velem együtt,
902 X | letörik velem együtt, hogy az istennyila ütött volna belé
903 X | Nem látni valami gyanúsat az udvaron?~- Semmit. Azaz
904 X | a szolgálók, szakácsnék az edényeket mosogatják bent,
905 X | Elmosolyodott, fejét csóválta.) Ki az ördögnek jutna ilyesmi az
906 X | az ördögnek jutna ilyesmi az eszébe?~- Hát nincs nekem
907 X | De most már nézzük meg az embereinket.~Szirotka roppant
908 X | már, hogy oda nem ment.~- Az emberek már mind a posztjukon
909 X | helyezkedtek el a ködmönös hadak. Az Invalidenstrasse túlsó oldalán
910 X | Bencze-Sebestyén György emberei és az Inokai Mihály csoportja
911 X | kapuk alá húzódva; magába az Ungargasseba csak sípjelre
912 X | csak azon esetre rohan be az Ungargasséba, ha az Invalidenstrasse
913 X | rohan be az Ungargasséba, ha az Invalidenstrasse felől rendőrség
914 X | vagy katonaság érkeznék az ostromlók ellen, ezt pásztortülök
915 X | ártalmatlanokká válnak. Arra az esetre ellenben, ha a Rennweg
916 X | felől jönne a rendőrség, az Ungargasséval parallel futó
917 X | kujtorog a Samarjay Ferenc és az Antal Gedeon csapatja, a
918 X | hogy a rendőrség erről az oldalról is legott beékeltessék
919 X | utána, bedugaszolják erről az oldalról is a kijárást,
920 X | mert a gyöngyöt kevesellte) az volt, hogy a háromszáz vitézből
921 X | akarnának »dolgozni«. Ez volt az Ungargassét és a Landstrassét
922 X | embereink mind bent lesznek már az Ungargasséban, a szekerek,
923 X | bevonulnak szép rendben az Invalidenstrasse és a Rennweg
924 X | Invalidenstrasse és a Rennweg felől az utca két torkolatához s
925 X | Nem fog itt vér se folyni. Az intézetben csak asszonyok
926 X | hogy ész nélkül kiadják azt az egyiket, akiért jöttünk.
927 X | kihozzuk a kisasszonyt, az vas.~- Si vis pacem para
928 X | pacem para bellum. Csak jó az, hogy sokan vagyunk.~- Persze,
929 X | férne egy kis meleg - vélte az inszurgens hadnagy -, s
930 X | időnk. De csak úgy, hogy míg az egyik odabent iszik, addig
931 X | félrecsapott cilinderű uracsok. Az egyik a kedvelt, híres Volksliedet
932 X | bordáival kínosan húzta irháját az előre loholó Bori után a
933 X | pillanatban fölhangzott az éjben élesen, mintha kétfelé
934 X | meg! - morogta bosszúsan az ispán és visszafordult,
935 X | Pál uram is. Ami regula, az regula.~Csodálatos volt,
936 X | nyüzsögni, mozogni kezdett az egész holt környék, mintha
937 X | a föld alól bújnának elő az emberek. (Hogy hol voltak
938 X | pedig egyre sikongatott az Ungargasse felől: »Jertek,
939 X | Bori uraimék visszatértek az Ungargasséba, már akkor
940 X | Némelyek létrákat hoztak az Invalidenstrassén gyülekező
941 X | szekerekről, egy ilyennek fogta az egyik végét Akli, s színlelt
942 X | ecsém; ezen megyünk fel az égbe, hogy az angyalokat
943 X | megyünk fel az égbe, hogy az angyalokat lehozzuk.~Akli
944 X | Nevetgéltek, tréfálóztak, de az Akli lelke tele volt nyugtalansággal.
945 X | Tekintete izgatottan kémlelte az utcák torkolatait. Minden
946 X | sapkáját, maga magyarázta meg az illetőnek a csoportosulás
947 X | csemege Bécsben.~De ez csak az elején volt, míg a szekértorlaszok
948 X | szekértorlaszok végképp el nem zárták az utcát; azon túl már csak
949 X | meg bámészkodók, akiket az e célra ott hagyott, németül
950 X | ezek éppen úgy lehúzták az éjjeli járókelőkről a gyanút,
951 X | utcában most már Szepessy volt az úr s rövid tanácskozást
952 X | Hát kezdjük meg, drága az idő, nemes atyámfiai.~-
953 X | hadnagyok közt.~- Talán az elején - nevetett Szepessy.~-
954 X | nevetett Szepessy.~- Úgy van, az elején - hagyta rá Bori -,
955 X | elején - hagyta rá Bori -, az eleje pedig minden dolognak
956 X | békés út megkísérlése. Mert az embernek nyaka is van és
957 X | pallosa is van.~- Rozsdás az most - jegyezte meg fumigáló
958 X | csakhogy félek, soká tart az ilyesmi, és a lassúság veszedelemmel
959 X | nappalra való, mikor a kapus az udvaron tartózkodik, éjjel
960 X | mint hajdan gyerekkorában az orgonaszíjakat.~Legelőbb
961 X | Legelőbb a kutya vett tudomást az akciórul. Elkezdett rémletesen
962 X | nemeseket. Hiába no, úr az úr mégis.~Csak Bori uram
963 X | megvolna a szép haja, meg az édes nevetése is, ami volt...~
964 X | volna hát meg? Nem volna meg az ő Aklija!~És Akli éppen
965 X | csak önzésen forog, mint az aranyvár is csak kacsalábon?
966 X | önfeláldozás rajta csak az a csillogás, ami a virágon
967 X | levélhez, se a pártájához, se az illatához, hanem csak úgy
968 X | még sok kocka jöhet. Hátha az utolsó percben nyílik egy
969 X | legott elvitette Ilonát az intézetből? Minél inkább
970 X | csinos elmejáték, mellyel az ember megcsalja a gyöngébb
971 X | ellentmondást nem tűrő hangon rászól az öreg Tompa Dienes hadnagy,
972 X | meg a kocsisoktól, melyik az enyim. Erre jobbról állnak.~
973 X | uralkodik. Feleselés lenne az engedetlenségből, ráirányíthatná
974 X | beszámíthatatlanok, mikor az égő taplót rátette a dohányra,
975 X | dohányra, mikor lecsattantotta az ezüst kupakot és elkezdte
976 X | mint a vizet köpködő Neptun az ugró-kutakon. Ilyenkor a
977 X | nyugtalanul.~- A cél szentesíti az eszközöket.~- A cél jó,
978 X | Maron Pál.~- Be kellene lőni az ablakon - tanácsolta Horthy
979 X | benne? - tudakolta Málnásy, az ő külön témáját hömpölygetve.~-
980 X | még Noé apánk szűrte le.~- Az ördög tudja, nem viszi-e
981 X | Aklira vonatkozólag). - Az ember sohase bízhat senkiben.
982 X | elhirtelenkedés. A bor éppen forrt az edényekben, mikor egy szolga
983 X | Ugyan eltalálja kigyelmed az időt a mesemondáshoz - gúnyolódott
984 X | ahhoz meg egy kis bor.~- Az egyik mindjárt meglesz -
985 X | gyógyíthatatlan betegségbe. Az orvosok lemondtak róla,
986 X | elemészti magát. Kijátszván az udvari frajláit, titkon
987 X | teli edényekhez, felhörpent az egyikből egy bögrével és
988 X | És alkalmasint megküldte az ottani vaskorona-rend nagykeresztjét
989 X | felelni nagy flegmával.~- Az hadi fogoly.~- Talán hadi
990 XI | JÁTÉKOS ONNAN RÁNTJA KI AZ ÜTŐKÁRTYÁT,~AHONNAN LEHET~
991 XI | se ért, útközben hallotta az öreg Dimitri fenyegető hangját
992 XI | Dimitri fenyegető hangját az intézet udvarából.~- Ki
993 XI | intézet udvarából.~- Ki az, hé? Mit akar? Micsoda spektákulum
994 XI | Nem igaz! - fortyant fel az udvarbeli hang. - Szepessy
995 XI | eresztem.~Ezzel megfordult az öreg, hogy elmenjen, át
996 XI | elkáromkodta magát. Nyilván az eb hullájában botlott meg!~-
997 XI | meg Toppyt, én fizetem meg az árát, eddig van; de várjon
998 XI | dolgot, ha szívén viseli az intézet sorsát. Hiszen tudja,
999 XI | csillagfényes éjszakában az ott hasmánt fekvő marcona
1000 XI | útközben megjött apránkint az erősebbik esze és újra visszakullogott
1-500 | 501-1000 | 1001-1373 |