1-500 | 501-1000 | 1001-1373
Fejezet
1001 XI | kapu közelébe, csakhogy az erősebbik eszéhez már a
1002 XI | gyengébbik hangját használta, és az is nyájas volt, szelíd volt
1003 XI | azért vagyunk itt, hogy önt az alvásában háborgassuk. De
1004 XI | folytatá Szepessy -, költse fel az asszonyságot s közölje vele,
1005 XI | erőszakkal, de ha egyszer az én embereim bent lesznek,
1006 XI | kímélem a többit. Ha ezt az egyet ideadják, isten hírével
1007 XI | költse fel és mondja meg az asszonynak, amit üzentem.
1008 XI | hagyok neki.~- Nem, nem, az lehetetlen, báró úr.~- Mi?~-
1009 XI | lehetetlen, báró úr.~- Mi?~- Az, hogy odaadná a kisasszonyt.
1010 XI | felkiáltott:~- Megvan! Ez az!~- Csitt, te! Mit beszélsz? -
1011 XI | ki tette le a garast?~- Az ördög vigye el a magok Kolowratját -
1012 XI | betörjük a kapukat és ajtókat, az embereim összeszedik, ami
1013 XI | Dimitri.~- Legyen nyugodt, az asszonyságot nem visszük
1014 XI | meglehetősen be van oltva az elvitel ellen. Hé, baltások!
1015 XI | két Lenty testvér. Erős az egyik, mint a bika. Sújtott
1016 XI | át a szívén és megtörte az ellenállását.~- Jaj, ne
1017 XI | egy ablak világosodott meg az emeleten, majd gyorsan elsötétült.
1018 XI | végigszaladt ablakról-ablakra az emeleten, míg végre kezdtek
1019 XI | gyertyák sorban kigyúlni az egész házban. Az ötödik
1020 XI | kigyúlni az egész házban. Az ötödik udvari ablaknál,
1021 XI | silhouetteje rajzolódott le az ablaküvegre. Kecses, sugár
1022 XI | Találgatták, mi lesz? Kiadja-e az asszony a leányt, vagy nem?
1023 XI | között és végighallgatni ezt az éjféli tanácskozást.~- Fogadni
1024 XI | örülnek is. Ösmerni kell az asszonyi lelket. Én nem
1025 XI | tanította volna meg Évát az almaevésre, de élek azzal
1026 XI | tekintetét le sem véve az órájárul. - Mit akar?~-
1027 XI | névtől. - Mit keres ön itt? Az ördögbe is, hogy jut az
1028 XI | Az ördögbe is, hogy jut az én embereim közé azok ruháiban?
1029 XI | összecsikordultak.~- Hogy jutott ide ez az ember? - kiáltá zordonan. -
1030 XI | helyette és ő felfogadott, ez az egész.~- Eszerint ön mint
1031 XI | játszom, csakhogy játszom az ön fejével is.~- Vajon? -
1032 XI | hangon.~- Hallgassa meg az okot, amely...~- Jól van,
1033 XI | habozni látszott, de már az ő kíváncsisága is fel volt
1034 XI | körülmények közt nem közli az elmondandó titkot senkivel?~-
1035 XI | ön most el akar rabolni az intézetből, nem Kovács Ilona...~-
1036 XI | hatalma mégis csak álom (az igaz, hogy egy kicsit hosszantartó),
1037 XI | eszű, hogy egy Habsburg az édes leányát adja oda ilyen
1038 XI | hörgés, se nem olyan, mint az emberé, se nem olyan, mint
1039 XI | emberé, se nem olyan, mint az állaté.~Ilyenképpen mordulhat
1040 XI | Ilyenképpen mordulhat meg az ördög, ha a katlanja alól
1041 XI | világhistóriában, és nincsen az a macska, aki kikaparhatná.
1042 XI | és palotahölgyek cipelik az uszályát... Ejnye no, báró,
1043 XI | kötelességemet végeztem, most már az én lelkem tiszta, ön pedig
1044 XI | bágyadt hangon -, mikor még az érzésemet el lehetett volna
1045 XI | fojtani pázsitjában?~Akli nem az az ember volt, aki a helyzetet
1046 XI | pázsitjában?~Akli nem az az ember volt, aki a helyzetet
1047 XI | nem nyugtatta. Mert hisz az ön megnyugtatása nagyobb
1048 XI | Ferenc császár.«~(Ez volt az a kézirat, melyet a kedélyeskedő
1049 XI | Ezalatt letelt a fertály óra, az inszurgensek türelmetlenkedtek,
1050 XI | pedig részben megenyhült az idő, mert a hó kezdett pilinkélni,
1051 XI | csillag hirtelen eltűnt az égboltról, sőt láthatatlan
1052 XI | égboltról, sőt láthatatlan lett az égbolt is, piszkos, vörhenyeges
1053 XI | lúggal fognak harcolni, mint az egri nők Dobó alatt, hanem
1054 XI | vízzel öntik le embereinket az ablakokból. No, az szép
1055 XI | embereinket az ablakokból. No, az szép mulatság lesz, ha úgy
1056 XI | mintsem jól sejtsek, de az asszonyi ész az ördög szántóföldje,
1057 XI | sejtsek, de az asszonyi ész az ördög szántóföldje, ott
1058 XI | ott könnyen megteremhetett az az ötlet, hogy a padlásra
1059 XI | könnyen megteremhetett az az ötlet, hogy a padlásra halmozott
1060 XI | ide csődíti a várost... Az lenne ám a nemulass... Azért
1061 XI | beszélj, kutya, hallgatlak!~De az inszurgensek türelmetlenkedtek.
1062 XI | uram, meguntuk már, megvesz az Isten hidege. Elmúlt a fertályóra,
1063 XI | dérrel-dúrral szétcsapódott az emeleten egy utcára nyúló
1064 XI | Maga Szilvássyné volt, az asszony-vicispán. Mélységes
1065 XI | istenítélet ez? - szólt le az asszonyság haragos hangon,
1066 XI | dolmányt?~- Én szoknya vagyok, az igaz - pattogott az asszonyság -,
1067 XI | vagyok, az igaz - pattogott az asszonyság -, de ti nem
1068 XI | Málnásyt és ő lépett ki az első sorba.~- Itt vagyok,
1069 XI | mágnás. Dicsőségére válik az országnak és a magas úri
1070 XI | átadni Kovács kisasszonynak.~Az inszurgensek édesdeden vihogtak
1071 XI | formában adja be a szándékát. Az úr mégis úr, hiába.~Szilvássynét
1072 XI | Szilvássynét azonban hidegen hagyta az ékes forma. A kígyó a rozmaring-bokorban
1073 XI | fölvihesse létrán a bokrétát és az ablakba tegye, rögtön el
1074 XI | egy ember jöjjön a létrán.~Az inszurgensek meglepetve
1075 XI | se értették, hová vág ez az új ravaszság. Bori uram
1076 XI | és nyújtsa fel a bokrétát az asszonyságnak.~Szirotka
1077 XI | Szilvássyné átvette és becsapta az ablakot.~- Jó éjszakát,
1078 XI | megmozdultak volna a függönyök s az ablakbecsukás zajától kandi
1079 XI | mogorván. - Mindent csak az Isten tud. Abból, az igaz,
1080 XI | csak az Isten tud. Abból, az igaz, ő sokat hagy tudni
1081 XI | igaz, ő sokat hagy tudni az embereknek is, de egy részét
1082 XI | múlva már olyan csendes volt az Ungargasse és tájéka, mint
1083 XI | tájéka, mint egy kripta és az egész vitézi kalandokból
1084 XI | öltözött embercsorda, mely az elmúlt éjjel, éjféltájban
1085 XI | ellepte a Barischgassét, az Ungargassét és a mellékutcákat,
1086 XI | szekereken tovább kocogtak az országúton Magyarország
1087 XI | alkalmasint holtrészeg volt. Az egyik bizonyosan álmodta
1088 XII | meghált egy kis korcsmában, az Alte-Ringen, s másnap reggelre
1089 XII | udvarától.~A császárnál az erdélyi kancellár, Nopcsa
1090 XII | jelentkezett a legfelső helyen. Az uralkodó, aki igen keveset
1091 XII | krumplit ültessen. Mert az nagy jótétemény.~Nagyanyjától,
1092 XII | Teréziától hallotta, hogy az erdélyieket, kivált a székelyeket,
1093 XII | a jó »groszika« mondott, az mindig megmarad az ember
1094 XII | mondott, az mindig megmarad az ember emlékezetében.~Ez
1095 XII | példányt. Ez még valami új lesz az ön hazájában, és merem mondani,
1096 XII | a szolgálattevő kamarás. Az uralkodó szinte felvillanyozva
1097 XII | van a gonosz fickó! No, az derék! Hát jöjjön be.~Kisvártatva
1098 XII | és térdre vetette magát az uralkodó előtt.~- Köszönöm
1099 XII | volt. Félrevezettek, ez az egész. De úgy kell. Minek
1100 XII | amelyeknek két értelme van? Az csak a zsidóknál van, carissime,
1101 XII | levegőben legott megtalálta Akli az ő régi hangját.~- Nagyon
1102 XII | szenvedett? Hiába tagadja, látom az arcán. De most már megint
1103 XII | vissza, marad, mint eddig, az udvarnál. Lássa, a császár
1104 XII | rajta lenne a korona és az fénylene, pedig nem volt
1105 XII | császárokat, királyokat az ilyen pillanatok emelik
1106 XII | szolgálatot. Ami érzés volt benne, az nem tudott hangokban kijönni,
1107 XII | sietett.~- Jó, jó, tudjuk az ilyet. Nehéz az ilyenben
1108 XII | tudjuk az ilyet. Nehéz az ilyenben határozni. Hát
1109 XII | meg higgadtan, mi legyen az, amit önért tehetek. Csak
1110 XII | bolondot kívánjon, kedves Akli!~Az örömtől mámorosan tántorgott
1111 XII | voltak felturkálva.~Délután az Ungargasséba készült, s
1112 XII | s lelke repesve édelgett az első találkozás kiszínezésében.
1113 XII | Ezt ugyan nem teszi zsebre az a nyers, rabiátus ember.
1114 XII | becsesnek tűnt fel előtte az élet, olyan szép a világ!
1115 XII | Jaj, melyikhez nyúljon?~Az idő pedig futott, gyorsan
1116 XII | pedig abbahagyott volt, mert az udvaroncok mindig úgy játszottak
1117 XII | vele, hogy ő nyerjen, csak az egy Akli merte megmattozni.
1118 XII | előtt, midőn Akli belépett, az elefántcsontból való turbános
1119 XII | gondolkozni - s ezzel felkelt az asztaltól.~Akli szintén
1120 XII | gyorsan vége lett, elmehet még az Ungargasséba; meghajlott,
1121 XII | váratlanul visszaszólította az ajtótól.~- Nos, kigondolta
1122 XII | kigondolta már, hogy mi az, amit önért tehetek?~Akli
1123 XII | járt a teremben, petyegette az ujjait, míg végre megállt
1124 XII | gondolja... Hiszen megígértem, az igaz... de én valami hivatalra,
1125 XII | összezsugorodott. Könnyű volt az elődeimnek dominiumokat
1126 XII | Martinovicsokra. Mert már csak az effajta szegény ördögök
1127 XII | eszébe?~- Mert hogy a nevem az.~- Ohó! - nevetett fel a
1128 XII | villámhirtelen ötletet gyújtott az Akli fejében is. Mély hódolattal
1129 XII | számomra vagy a mennyet az angyalok kórusának elbűvölő
1130 XII | pokol mélységes gyehennáját az ördögök csordájának vartyogásával.~
1131 XII | formulája szerint - folytatá az uralkodó -, mert a megőrzésére
1132 XII | távozik észrevétlenül, mint az álom...~- Hát igen - felelte
1133 XII | Micsoda különös neveik vannak az embereknek.~Norbonne a Mária
1134 XII | házassági ügyében jött tárgyalni az elmenetelt és egyéb részleteket
1135 XII | jelentéktelen kicsiség volt az általuk most előkészített
1136 XIII| szerette volna kikiáltani az egész világnak: Az enyém
1137 XIII| kikiáltani az egész világnak: Az enyém ő. Nekem adta a császár.
1138 XIII| belevetette magát egy droskéba és az Ungargasséba hajtatott a
1139 XIII| Körös-körül csendes volt minden az utcában, csak a meghasogatott
1140 XIII| meghasogatott kapu mutatta az éjjeli események nyomait.
1141 XIII| zavartan -, hogy izé (kereste az alkalmas szót), hogy »szabadságon»,
1142 XIII| beszélhetnék a madame-mal?~- Az írószobában van.~Madame
1143 XIII| Kovács kisasszonyt vegyék ki az intézetből, mert itt veszedelemben
1144 XIII| veszedelemben forog ő is, az intézet is, és az én egzisztenciám
1145 XIII| ő is, az intézet is, és az én egzisztenciám is. Én
1146 XIII| éjjeli eseményekről itt az utcában.~- Hogyan? - kiáltott
1147 XIII| beszélik a városban? Hisz akkor az intézet renomméeja el van
1148 XIII| fecsegett önnek? Szóljon, uram, az istenért!~- A városban semmit
1149 XIII| de én magam itt voltam az éjjel az ostromlók között,
1150 XIII| magam itt voltam az éjjel az ostromlók között, bőrködmönben,
1151 XIII| önök felett.~Nyílt most az ajtó, felrántotta szelesen,
1152 XIII| helyes, hogy örülsz, de az örömet is bizonyos esztétikus
1153 XIII| elfáradott és hogy ilyen hamar (az ilyen hamart észrevehetően
1154 XIII| sem tudom, ha Dimitri apó az imént meg nem zörgeti a
1155 XIII| maradj itt, gyermekem. Éppen az éjjeli dolgokról beszélgettünk
1156 XIII| felvilágosítani akarván őt az igazi okról latinul folytatá: »
1157 XIII| továbbá -, Akli úr itt volt az éjjel Szepessy emberei között.~
1158 XIII| Miképpen?~- Csak éreztem, de az biztos volt és nem féltem
1159 XIII| szomszéd háznál, váltott lovak az úton, Pozsony megyében pedig
1160 XIII| Lehetséges-e?~- Hogyne! Az bizony lehetséges. A közbiztonság
1161 XIII| közbiztonság hiányos itt Bécsben. Az inszurgensek vásott gyerekek,
1162 XIII| szeretik a csínyt, veszedelmet, az az elemük, a kormánygyeplők
1163 XIII| csínyt, veszedelmet, az az elemük, a kormánygyeplők
1164 XIII| mindjárt észreveszi, hát még az ember, hát még a magyar
1165 XIII| itt aztán elbeszélte Akli az egész tervet, milyen gondviselésszerű
1166 XIII| Eközben sötét lett a szobában. Az este ilyenkor, karácsony
1167 XIII| falánkul csaptak össze az új táplálék fölött, nyalakodtak,
1168 XIII| no, hál' istennek - és az olyan helyeknél, mikor ragyabunkót
1169 XIII| haját és egy csókot lehelt az izzó homlokára.~Meghatotta
1170 XIII| önkéntelenül hátra nyúlt az íróasztalra a félig megírt
1171 XIII| legveszedelmesebb ördögöt, aki nem az alvilágban lakik, hanem
1172 XIII| alvilágban lakik, hanem az asszonyokban: a kíváncsiságot.~-
1173 XIII| rohanták meg egyszerre.~- Ohó, az az én titkom.~- De megmondhatja
1174 XIII| meg egyszerre.~- Ohó, az az én titkom.~- De megmondhatja
1175 XIII| magatartású öreg nőszemély volt, az akkori divat szerint éppen
1176 XIII| a növendékeket, sokszor az unokaöccsök és unokabátyák
1177 XIII| Vagyis a gondolat szabad volt az intézetben, de a mozdulat
1178 XIII| i. azt suttogták, hogy az öreg kisasszony minden nyelvet
1179 XIII| már belépett kötőkosarával az egyik kezében, a másikban
1180 XIII| bevallottam akkor egyszer régen az én lekvár-titkomat.~- Hm,
1181 XIII| következik -, és visszavett az udvarába...~A Búzavirág
1182 XIII| sorsom iránt - vette zokon az elbeszélő.~A Búzavirág megint
1183 XIII| egy kicsit - ravaszkodott az őszinteség hangján -, hiszen
1184 XIII| se bírták kicsalni. Végre az az ötlete támadt, hogy elkérte
1185 XIII| bírták kicsalni. Végre az az ötlete támadt, hogy elkérte
1186 XIII| ezek a szavak álltak rajta az Ilona betűivel:~»Mit felelt
1187 XIII| van rendülve és nem merne az Akli szemeibe nézni, de
1188 XIII| kimondhatatlanul szereti az ő Akliját.«~ ~
1189 XIV | szinte mesterség kihámozni. Az igaz, hogy édes mesterség.
1190 XIV | keményet, csontosat, pedig ez az utóbbi már úgy is nő meg,
1191 XIV | De hát még a szerelem? Az jár még csak sok parádéval.
1192 XIV | mind egyforma próza, de az összeboronálása, az mind
1193 XIV | de az összeboronálása, az mind különböző és változatos.
1194 XIV | megrendelésével és ezekben az időkben gyakorta emlegette
1195 XIV | meg, hogy két leányt kell az idén férjhez adnom.~Mária
1196 XIV | elsejére.~Zajos és fényes volt az idei farsang az udvarnál.
1197 XIV | fényes volt az idei farsang az udvarnál. Két téma volt:
1198 XIV | bemutatása és nyomban utána az elbúcsúzás a leendő francia
1199 XIV | fösvény Ferenc nem szerette az ilyen költséges dolgokat,
1200 XIV | állapodtak meg - mindig az asszony győz az ilyenben -,
1201 XIV | mindig az asszony győz az ilyenben -, hogy legyenek
1202 XIV | ilyenben -, hogy legyenek meg az ünnepélyek, de csak szűk
1203 XIV | családi körben; mindössze az uralkodóház legbizalmasabb
1204 XIV | oligarchákat hítták meg, az Esterházyakat, Pálffyakat,
1205 XIV | Batthyányakat, Nádasdyakat, az aranygyapjasokat és a titkos
1206 XIV | nagyobb feltűnést okozott az eset, hogy a meghívók szétküldésekor
1207 XIV | tiszteletteljes kérdést tett.~- Az udvari bálra parancsolja
1208 XIV | Nincs szerencsém ismerni ezt az urat.~- Igyekezzék vele
1209 XIV | jutnak a császár eszébe az ilyen nevek... Sőt a felséges
1210 XIV | pillanatban panaszképp, hátha az segíthetne még a dolgon,
1211 XIV | császárné közömbösen vette az egészet.~Lőn tehát, hogy
1212 XIV | Bécsbe, ami nagy port vert az egész környéken, mert soha
1213 XIV | főispán, báró Perényi, akinek az ősei nem egy király asztalánál
1214 XIV | szájukat s nem egy király az övékénél, felette csodálkozék,
1215 XIV | másodalispán? Hát elment az esze a ceremóniacsináló
1216 XIV | aki pedig grata persona az udvarnál. Mért éppen Ráthonyit?
1217 XIV | éppen Ráthonyit? Hiszen az igaz, hogy nagybirtokú nemesúr,
1218 XIV | csak a második vicispán. És az is csak Ugocska megyében,
1219 XIV | akarhatnak vele? Nem érti ezt az ember. Végre is megnyugodtak
1220 XIV | Ráthonyit is feszélyezte az eset, de azért csak mégis
1221 XIV | parancsa van.~A császár az imént lépvén ki a belső
1222 XIV | István, Nagyszőllősről, ott az a csinos, zömök ember, a
1223 XIV | örömrózsákat ültetvén útjában az arcokra, azonképpen a felséges
1224 XIV | a császár.~- Milyen volt az idén a termés Ugocsában?~-
1225 XIV | látott dolgok is történnek. Az olyanok, hogy a császárné
1226 XIV | hideg van?~- Igen, felség.~- Az emberek azonban ennek dacára
1227 XIV | Mesének is hihetetlen.~- Nemde az ön birtoka Akli község? -
1228 XIV | Ráthonyi.~- Ohó, carissime, az nem úgy megy. Clara pacta
1229 XIV | bizonytalan helyzeteknek és az utólagos áraknak. Én kevésre
1230 XIV | mosollyal a rózsát, mely még az imént a hajában volt. Ráthonyi
1231 XIV | mélyen meghajolva átvette és az atilla zsinórja alá tűzte
1232 XIV | asszony. De vajon ki lehet az az ismeretlen ember? Az
1233 XIV | asszony. De vajon ki lehet az az ismeretlen ember? Az epidémiák
1234 XIV | az az ismeretlen ember? Az epidémiák gyorsaságával
1235 XIV | ember lett a főudvarmester, az egyedüli, aki tudott felőle.
1236 XIV | siettek magukat bemutatni az egyszerű falusi nemesnek.
1237 XIV | sajátszerű nimbusz vette körül az alakját azon az estén.~De
1238 XIV | vette körül az alakját azon az estén.~De hát ennek az estének
1239 XIV | azon az estén.~De hát ennek az estének hamar vége lett.
1240 XIV | egyebe a tündérestéből, csak az elfonnyadt rózsája. Tegnap
1241 XIV | családi leveles ládába, hol az utódok mindenkor megtalálhatják -
1242 XIV | mindenkor megtalálhatják - az egykori falujokat.~Alig
1243 XIV | Alig hogy »megfölöstökölt« az étkező »szálában«, már kereste
1244 XIV | császári magánjavak direktora, az Akli község átruházásáról
1245 XIV | előzékeny öreg úr volt az udvari tanácsos, édeskés,
1246 XIV | császárnét annyira meghatotta az ugocsai vice-comes gavalléros
1247 XIV | valamely közbelépés által. (Az nem is volna rendjén - szólt
1248 XIV | eléggé meg van jutalmazva az elfogadás kegyes ténye által.
1249 XIV | ténye által. Aláírván tehát az okmányt, miután még aznap
1250 XIV | ahogy úgy; nappal elmehetett az intézetbe, együtt lehetett
1251 XIV | vele napjában négyszer, de az éjszakák, amikor a szerelmes
1252 XIV | Még csak hét nap hiányzott az esküvőig a bál után, addig
1253 XIV | keresztelő-levelet, szállást keres az ember, ez is nagy élvezet,
1254 XIV | kell keresni stb.~No, ezzel az utóbbival nem sok dolga
1255 XIV | azok őt még régebben, csak az édesanyja élt Halmiban,
1256 XIV | El volt határozva, hogy az esküvő egész csendben lesz
1257 XIV | templomban, Kolowrat gróf lesz az egyik tanú, a fiatal Kovács
1258 XIV | lesznek Akli ismerősei, az udvari emberek, akik a császár
1259 XIV | megjelenik madame Szilvássy is, az Ilona barátnői, a növendékek
1260 XIV | népség, mely elmaradhatatlan az esküvőkről.~Lakomáról utána
1261 XIV | möllersdorfi majorjába, ahol az udvar tehenészete van, ott
1262 XIV | menyasszony lévén, kíváncsi az ilyesmire. Emberi természet
1263 XIV | menyasszonyokat nézeget.~Ezzel az előleges ceremóniával tehát
1264 XIV | ceremóniával tehát maga az udvar is némi szerepet visz
1265 XIV | udvar is némi szerepet visz az Akli esküvőjénél, ami nagy
1266 XIV | lojális birodalmi városban. Az utcákat és a templomot el
1267 XIV | kávéházakban és a sörözőhelyeken az elmés bécsiek. Magának a
1268 XIV | császárnak is gyengéje volt az ilyen hatásos szcénák rendezése,
1269 XIV | s a legjobb harapófogók az ilyen színes mutatványai
1270 XIV | Kétszer-háromszor is benyitott az utolsó napokban a kabinetirodájába,
1271 XIV | a kabinetirodájába, ahol az Akli-címer készült nagy
1272 XIV | kanári madár zöld mezőben, az egyik kanárifej csőrében
1273 XIV | a találó gondolattal, de az udvari heraldikusoknak nem
1274 XIV | főhercegek, akik bíbelődnek az ilyesmivel.~- Ej, ugyan
1275 XIV | ilyesmivel.~- Ej, ugyan hol vette az ördöngős Kolowrat a csodálatos
1276 XIV | kétfejű sas alá tettem, hogy az költse ki.~Szóval az udvart
1277 XIV | hogy az költse ki.~Szóval az udvart is élénken foglalkoztatta
1278 XIV | is élénken foglalkoztatta az Akli házassága. Az egyszerű
1279 XIV | foglalkoztatta az Akli házassága. Az egyszerű alattvalók abban
1280 XIV | családtagok. Azt hitték, az Aladin mesebeli kincsei
1281 XIV | márványból faragott mellszobra.~Az esküvő reggelén őfelsége
1282 XIV | ezüstöt, melyen már rajta volt az Akli-címer, a különös kanári.
1283 XIV | sürgette meg a kabinetirodában, az aláírandó okmányokat. Türelmetlenül
1284 XIV | Türelmetlenül nézegette az óráját, míg végre behozták,
1285 XIV | Mert akkoriban még álmodtak az emberek.) Úgymond, megjelent
1286 XIV | Semmi különös - felelte az ezredes -, csak annyit jelenthetek
1287 XIV | jelenthetek fölségednek, hogy az Isten elrendelte ma délután,
1288 XIV | végzet könyvében.»~S ezzel az ezredes eltűnt, eloszlott,
1289 XIV | azt is felemlítette, hogy az álom után nyomban fölébredt
1290 XIV | hosszúkás koponyán, melyben az említett gomb eszméje forr,
1291 XIV | Hiszen minden ember egyformán az Isten alkotása.~- Oh, természetesen -
1292 XIV | alakja mint a liliomé, sőt az arca is olyan tiszta, olyan
1293 XIV | inté a császár. - Nemsokára az Isten előtt fognak térdepelni,
1294 XIV | alázatosságuk legyen most az övé.~- De szép ő, mamám -
1295 XIV | miért fakad sírva éppen az ezüst látásán, mikor ő inkább
1296 XIV | van a nemeslevele és itt az új Akli-címer. Csakhogy
1297 XIV | a vérét onthassa, ahhoz az kell, hogy vére legyen.
1298 XIV | pedig vére legyen, ahhoz az szükséges, hogy mindig legyen
1299 XIV | lehetővé kellett tennem, hogy az a famózus Akli nevű falu
1300 XIV | mondá meghatva Akli és az ő szeméből is kiszivárgott
1301 XIV | csak azért óhajtottam, hogy az Ilona az enyém legyen.~-
1302 XIV | óhajtottam, hogy az Ilona az enyém legyen.~- Akkor éppen
1303 XIV | szólt a császár -, mivel ő az öné, respektíve az ő hozománya
1304 XIV | mivel ő az öné, respektíve az ő hozománya gyanánt adom. (
1305 XIV | még egyet. Ne felejtse itt az okmányait, mert meg találom
1306 XIV | mellett, megcsípte kedélyesen az állacskáját:~- Nos, nem
1307 XIV | lenni, ne felejtse, hogy az öreg császár itt lakik a
1308 XV | divatos esküvőhely volt ebben az időben. Az a babona élt
1309 XV | esküvőhely volt ebben az időben. Az a babona élt róla, hogy
1310 XV | a babona élt róla, hogy az itt kötött házasságok nem
1311 XV | hanem csak halállal. S ez az az eset, amikor a kisebb
1312 XV | hanem csak halállal. S ez az az eset, amikor a kisebb baj
1313 XV | nagyobb bajnak. Okot pedig az szolgáltatott erre a csoda
1314 XV | messze vidékről is idejártak az előkelőbbek esküdni, úgyhogy
1315 XV | úgyszólván permanens volt.~Az öreg sekrestyés, Fleck apó,
1316 XV | mindenkor feljegyezvén az előforduló érdekes eseteket,
1317 XV | különbség« - jegyzi meg az előszóban.~E maga idejében
1318 XV | házasulandók letérdepelnek az oltárnál, az eskető ft.
1319 XV | letérdepelnek az oltárnál, az eskető ft. plébános úr megbotránkoztató
1320 XV | Odasietek a násznép közé, hogy az istentelen viselkedés okát
1321 XV | nevettem, elmondtam neki az okot, eleinte nem értette,
1322 XV | szállva a szemtelenek.~Ilyen az emberi állat, a maga türelmetlen
1323 XV | nevű rokonszenves úr járult az oltárhoz feltűnő szépségű
1324 XV | nemes Kovács Helénával. Az egész közönségben, melynek
1325 XV | karcsú kisasszony, mint az őz a hűvös patakra, bátran
1326 XV | bátran lépkedett vőlegényével az oltár elé. A tisztelendő
1327 XV | kedves, cukros jószág még az én kezemben is ritkán fordult
1328 XV | kezemben is ritkán fordult meg.~Az orgona búgása elhalt, a
1329 XV | élettelenül rogyott össze az oltárkövekre. Felszökő piros
1330 XV | megfecskendezte a szenteket, az oltár fehér tüll takaróját,
1331 XV | patakban kezdett lefelé folyni az oltárlépcsőkről.~Leírhatatlan
1332 XV | templomban!~Kolowrat gróf, az egyik házassági tanú rárivallt
1333 XV | házassági tanú rárivallt az odacsörtető tömegre:~- Az
1334 XV | az odacsörtető tömegre:~- Az ajtókhoz! Hamar az ajtókhoz!
1335 XV | tömegre:~- Az ajtókhoz! Hamar az ajtókhoz! Hogy ki ne menekülhessen
1336 XV | a gyilkosra, aki balról az első padban ült a falnál,
1337 XV | olyan sátáni arcot, mint az övé. Leteperték, a karabélyt
1338 XV | kezéből és ütni kezdték az ökleikkel. Némelyek policiáért
1339 XV | magyar báró (de inkább hinné az ember közönséges csirkefogónak),
1340 XV | és megfoghatatlan, hogy az Isten miként engedhet meg
1341 XV | kellett halasztani. De maguk az érkező párok is, hallván
1342 XV | úrnak ma este: "Félek, hogy az a gazember sok pénzt lőtt
1343 XV | felette kínos hatást keltett. Az uralkodó saját udvari orvosát
1344 XV | nyájas szóval megvigasztalja.~Az orvosok a délután folyamán
1345 XV | lebegett, míg végre győzött az erős fiatal szervezet s
1346 XV | gyógyulni kezdett s érdeklődni az élet iránt.~De haj, annyi
1347 XV | haj, annyi szörnnyel van az ember világa benépesítve,
1348 XV | Mikor a halál eltakarodott az ágya mellől, megjelent a
1349 XV | templomi eseményekben, hogy az Isten nem akarta e frigyet,
1350 XV | a föllábadást jelentette az udvari doktor, legott szakvéleményt
1351 XV | hogy a szerencsétlen párnak az oltár előtt való megjelenése
1352 XV | magát a császár, hogy enged az isteni intésnek, meggátolja
1353 XV | sorvadozott a lelkében.~Hanem ha az Isten így intett a császárnak,
1354 XV | császárnak, fogta magát az ördög, az is intett neki,
1355 XV | császárnak, fogta magát az ördög, az is intett neki, de másképp.~
1356 XV | hunyorítgat örömében. Mert szereti az uralkodó-családot és nagy
1357 XV | emlékeznek is a kis főhercegnőre, az orrára, a homlokára, a szemeire,
1358 XV | szemeire, a kis lencsére az ajka alatt, szóval, hogy
1359 XV | Ezer tanú van máris, hogy ő az igazi főhercegnő. Mert a
1360 XV | fülébe is eljuthat.~- Biz az eljuthat.~- S még utoljára
1361 XV | ha a kezembe kerül valaha az életben...~- Egy szót se! -
1362 XV | lehetett többé elnyomni, sőt az még újabb tápot nyert a
1363 XV | császár? Most már világos. Az egész eljegyzés, esküvő
1364 XV | Napóleon elámítására. Még az is előre el volt rendezve,
1365 XV | lelője a vőlegényt, s ebből az ürügyből maradjon hajadon
1366 XV | ürügyből maradjon hajadon az »igazi« Mária Lujza. Hanem
1367 XV | pap is jött s ott nyomban az ő jelenlétükben összeadta
1368 XV | összeadta őket s beírta az anyakönyvbe, melyet Fleck
1369 XV | hanem egy madár csiripelt az ablakpárkányon a szertartás
1370 XV | ablakpárkányon a szertartás alatt, és az olyan szép volt, hogy gyönyörűség
1371 XV | nagyobb gyönyörűség volt az új menyecske első szava:~-
1372 XV | A nép lelke olyan, mint az itatós papiros, amit egyszer
1373 XV | legyetek hát birkák. Hiszen nem az igazi Mária Lujza. De hagyjuk
1-500 | 501-1000 | 1001-1373 |