Fejezet

 1 I   |               Attól félek, felség - mondá, miután eltávozott a vendéglős -,
 2 II  |             rá, hogy mit akarnak? - mondá a császár.~- Ez esetben
 3 II  |       császárral akarunk beszélni - mondá a fiú, bátran előlépve.~
 4 II  |             az vagyok.~- Császár! - mondá most a fiú emelt hangon. -
 5 II  |           dei! Szegény gyermekek! - mondá a császár elszörnyűködve. -
 6 III |  csinosabban?~- Nem tehetem, uram - mondá Szepessy majdnem siránkozó
 7 III |       vagyok az a gyám, carissime - mondá szelíden dorgálólag I. Ferenc. -
 8 IV  |    háborítatlanul beszélgethetünk - mondá Akli -, erre kevesen járnak.~
 9 IV  |          olyan nem kér meg valaha - mondá vontatottan, de mégis reszketeg
10 IV  |      megálltak.~Akli a következőket mondá magyarul:~- Vágjon közömbös
11 V   |            Nos hát, én az vagyok! - mondá a bakfis büszkén. - Engem
12 VI  |             ablakát tudom?~- Igaz - mondá megnyugodva -, de nem fogja
13 VI  |        Laxenburgban tölti az őszt - mondá a postamester.~No, hála
14 VII |         ingerelte.~- No, semmi az - mondá kegyesen -, majd megbízom
15 VIII|     bevitetné vacsora után Bécsbe - mondá rábeszélő melegséggel a
16 VIII|          mondjam, jobb keze.~- Hm - mondá jéghidegen a korcsmáros
17 VIII|         húszat kell beszállítanom - mondá -, hiszen tudják kegyelmetek,
18 VIII|             Nemes Bori Pál vagyok - mondá a szobába lépve és a sarkantyúját
19 VIII|            én is a »vitézek« közé - mondá sötéten Akli.~- Hallom,
20 IX  |             Szepessy leibhuszárja - mondá csodálkozva. - Az, aki a
21 X   |     Szerencséje, hogy nemesember! - mondá Bajmódy neheztelő hangon.~-
22 X   |         Boriak mind kutyagyerekek - mondá barátságosan. - De most
23 XI  |        szeme közé s francia nyelven mondá:~- Tegyen velem, amit akar,
24 XI  |        Rennweg felé.~- Beszélhet! - mondá a báró.~Akli óvatosan körülnézett.
25 XII |             himnuszának a kottája - mondá kegyesen mosolyogva. - Íme,
26 XIII|    választani?~- Már választottam - mondá Akli rendítő nyugalommal.~-
27 XIV |          magát Ráthonyi.~- Örülök - mondá szinte egyszerre a császárné.~-
28 XIV |               Ah, igen, tudom már - mondá a császárné mohón, mint
29 XIV |                 Oh, felséges uram - mondá meghatva Akli és az ő szeméből
30 XV  | tisztességes hajadont?~- Szeretem - mondá csengő hangon.~- És te,