Fejezet
1 II | barátunk kimúlni.~- Nos, ugyan milyenben? - kérdé Stadion
2 III | levetettek Aklinál. Igaz ugyan, hogy csak egy ideig. Amíg
3 III | magasból lefelé. Ejnye, ugyan ki lehet ... olyan megszokott,
4 III | szereti, én nem ellenzem.~- Ugyan, hogy szerethetné? - kiáltott
5 IV | meg.~A szegedi tanyákon ugyan nem beszélnek még most,
6 IV | ideiglenesen elvesztette, beírták ugyan egy könyvbe (ez volt a tudás
7 IV | ma tőlem egy gavallér.~- Ugyan no... ne izéljen! - és a
8 IV | detektívekhez fordulva -, nem vagyok ugyan próféta, de annyit merek
9 IV | szabadság és szabadság. Hát ugyan mi voltaképpen a szabadság?
10 IV | ide belépni, itt már van ugyan egy úr, és mondhatom, víg
11 VI | egy kis idill. Bántotta ugyan a lelkiismeret, hogy a leányt
12 VII | trónörököst tanították (no, ezek ugyan meg nem érdemelnek egy hajítófát
13 VII | terveiket közölte volna. Ezt ugyan szépen elhitette vele Stadion
14 VIII| Szepessy bárót illeti, attól ugyan nincs mit félteni Ferenc
15 VIII| már az nagyon jó volna. Ugyan beszéljenek vele, Tóth Mátyás
16 VIII| cukornál is édesebbről.~- No ugyan? Most kezdem már nem érteni.
17 X | orral az ördög se szagolja ugyan a virágot, de éppen ilyenkor
18 X | ezekkel nagy tervem van.~- Ugyan?~- Mikor kijelölt embereink
19 X | Jertek, vitézek, jertek!« Ugyan miről álmodik most fehér
20 X | cikk a méreg, mint a háj.~- Ugyan eltalálja kigyelmed az időt
21 X | ment. A kocsit megtalálta ugyan, a kulacsot is átadta a
22 XI | részét megtartja magának. Én ugyan nem vagyok isten, de báró
23 XII | megkegyelmezni méltóztatott.~- Ugyan keljen föl! - förmedt rá
24 XII | önkéntelenül, önmagához. - No, ugyan törhettem volna a fejemet,
25 XII | Ha Szepessy megtudja. Ezt ugyan nem teszi zsebre az a nyers,
26 XIII| a kíváncsiságot.~- Mit? Ugyan mit? - rohanták meg egyszerre.~-
27 XIV | környezetének, féltréfásan ugyan, de mégis sopánkodó hangon,
28 XIV | szemekkel, sopánkodván, hogy ugyan honnan jutnak a császár
29 XIV | bíbelődnek az ilyesmivel.~- Ej, ugyan hol vette az ördöngős Kolowrat
|