Fejezet
1 VIII| valószínű-e?~- Hát itt van Bajmódy Mihály komám, Szepessy ispánja
2 VIII| vagyok. Pedig nem szeretek a Bajmódy mészároshoz bemenni, mert
3 VIII| valami különösebb figyelmet. Bajmódy komám bevallott mindent,
4 IX | beszélnek?~- Ühüm - szólt Bajmódy, aki igen szűk szavú volt,
5 IX | Vontatottan folyt a társalgás, míg Bajmódy egyre ivott, a báró a fogait
6 IX | herceg.~- Bizony - hagyta rá Bajmódy -, okos emberrel is megtörténik.~-
7 IX | megtörténik.~- De egy Napóleonnal, Bajmódy!~- Ej, hagyja el, méltóságos
8 IX | az éjjel...~Kezdett már a Bajmódy szava megeredni, őszinte
9 IX | ösmerte meg, nevetve vágott a Bajmódy szavába.~- Nézze csak, Bajmódy,
10 IX | Bajmódy szavába.~- Nézze csak, Bajmódy, milyen okos ember vagyok.
11 IX | Pozsonyba.~- Persze - szólt Bajmódy, megint felhajtva egy pohár
12 IX | Nincs igazam?~- Igaza van, Bajmódy, hanem kezd egy kicsit szemtelen
13 IX | No, no - hunyorgatott Bajmódy a keresztbe álló szemeivel,
14 IX | újjászületett volna.~- Ad revidere, Bajmódy!~ ~
15 X | és nekik csak ez kell.~Bajmódy tehát mindenekelőtt befogatott,
16 X | messze, hamar odaértek. Bajmódy kiugrott a kocsiból, s az
17 X | kezdődik a mulatság - szólt Bajmódy. - Maradjanak most már itt
18 X | gyertyavilág sárgás derengése.~Bajmódy átsétált a 23-as szám alá,
19 X | szörny azonfelül, hogy a Bajmódy keresztcsontját vagy vállperecét
20 X | a fagyos, síkos földön. Bajmódy alul maradt, szuszogott,
21 X | N, persze - vágott közbe Bajmódy -, ej, persze, hogy persze,
22 X | hogy nemesember! - mondá Bajmódy neheztelő hangon.~- Nem
23 X | ejté el a kellemetlen témát Bajmódy nagylelkűen -, a haza szolgálatában
24 X | verte a mellét Bori.~Bajmódy a tenyerébe csapott.~- A
25 X | hol állanak? - tudakolta Bajmódy. - Mert a visszamenetelre
26 X | csak a madár repülhet be.~Bajmódy uram vidáman kiáltott fel:~-
27 X | csak menjetek! - morogta Bajmódy uram és megfájult bordáival
28 X | volnánk! - sóhajtott föl Bajmódy.~- Nem bánom, - egyezett
29 XI | Fogadni mernék - szólt Bajmódy -, hogy a fruskák egy részének
|