1-500 | 501-734
Fejezet
1 I | okoskodván az udvari hatalmak, hogy egy uralkodót okvetlenül
2 I | mulattatási force-sza abból állt, hogy némelykor együgyűnek tettette
3 I | olyan mozgékony arccal, hogy mikor a grimaszokat kezdte
4 I | vidám csínyt követett el, hogy híre kiszivárgott a sörivó
5 I | hozta, akinek szokása volt, hogy minden héten egyszer néhány
6 I | hiperlojális államocskában, hogy a gonosz csont, Akli Miklós,
7 I | kihágást jelentettek: »No, hogy fog a fejedelem megint nevetni.«~
8 I | Addig-addig nógatta a fejedelmet, hogy ő versenyre akar kelni Aklival,
9 I | tartsa meg kettejük közül, hogy őfensége végre ráállott,
10 I | sem szükséges eldönteni, hogy melyik maradt felül, de
11 I | felül, de nem is lehet. Mert hogy a bajor király Mikost engedte
12 I | a császár -, milyen jó, hogy van a környezetemben egy
13 I | aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.~
14 I | udvari doktor azt találta, hogy az ischli levegő a legjobb
15 I | másnap panaszkodott a beteg, hogy nem javult az állapota,
16 I | inkább a nyelve fölé kellene, hogy ne mozdíthassa. Mert ha
17 I | olyat, ami el ne árulja, hogy nem egészen érti a dolgot.~
18 I | érezte magát vele szemben, hogy egészen indokolt, miért
19 I | csukamájolajjal: tudja, hogy hasznos neki, de azért idegenkedik
20 I | hízelegte be magát uránál, hogy mindenféle rossz vicceket
21 I | Napóleon szerepléséről, hogy az nem komoly dolog. Úgy
22 I | dolog. Úgy tűnt fel neki, hogy az aluszékony földrész,
23 I | ősszel azt vette fejébe, hogy miután a háborúskodás sokba
24 I | elkalandoztak inkognitóban, hogy nehány nyulat, foglyot vagy
25 I | kérdést intézte Laubehoz, hogy hol kell megnyomni a puskát,
26 I | ha az ember azt akarja, hogy elsüljön.~A császár roppant
27 I | örvendve.~- Oly fösvény ő, hogy tőle még Napóleon sem vehet
28 I | födi. A dolog úgy történt, hogy egy szeptemberi délután
29 I | és elrontotta a hidakat, hogy éjszakára is ott kellett
30 I | a sor, feltűnt Aklinak, hogy a vendéglős a legszebb csilláros
31 I | eltávozott a vendéglős -, hogy ezek az emberek fölismerték.~-
32 I | császár nevetve. - Tudom, hogy ki vagyok a környezetemnek
33 I | halott ágyánál megjelenve -, hogy nem én fekszem most itt
34 I | mennyire szerencsés ön, hogy az a szobacsere ötlete támadt,
35 I | el volt terjedve a hír, hogy a császárt St.-Wolfgangban
36 I | a császárok császárának, hogy te a császár helyett pihensz
37 II | kastélyába vonult az uralkodó, hogy a hevesen megindult hadjárat
38 II | kerítéshez érve hallotta, hogy az őrtálló katona a faköpönyeg
39 II | odalépett a rácshoz s látta, hogy két gyereket fenyeget a
40 II | jelentették ezt s megparancsoltam, hogy egyszerűen kergessék el
41 II | hozzám a kisdedeket.~- Hát hogy mért nem jöhetnek? Megfelelek
42 II | ha én kíváncsi volnék rá, hogy mit akarnak? - mondá a császár.~-
43 II | kifoszlott, de látszott rajta, hogy jó posztóból való; krispinformájú
44 II | fölfedezi magát, s íme, hogy bánik vele a kis fickó!
45 II | lelkemre (meiner Seel'), hogy az vagyok.~- Császár! -
46 II | gondolta. - Nem is kérdeztem, hogy annak a szegény embernek
47 II | onnan és ide jöttünk hozzád, hogy az apánkat add vissza nekünk.~-
48 II | Intézkedjék, Kolowrat, hogy a gyerekek jó lakást, élelmezést,
49 II | amit akart, és azt találta, hogy ilyen hű és csekély ember
50 II | referált a gyerekekről, hogy az ezredes után nem maradt
51 II | küldözött a tartásukra, de hogy most már két hónap óta nem
52 II | A császár elhatározta, hogy a gyermekekre ő teszi rá
53 II | nevetve Stadion gróf -, hogy valami udvari betegségben
54 II | Hamar megjött rá a válasz, hogy nincs.~- Akkor hát azt kutassák,
55 II | közelgett hadaival Bécs felé, hogy egyszer csakugyan oda is
56 II | között annyira megpuhult, hogy így szólt a pénzügyminiszterhez,
57 II | császár! Milyen kedves volt, hogy atyai szíve így megszánta
58 II | lehet - felelte a bolond -, hogy miután a koronákat már elszedegette
59 II | személyes találkozásba, hogy a békét megbeszéljék, s
60 II | kifejezte abbeli óhaját, hogy szeretné a bécsi fegyvergyárat
61 II | fegyvergyárat megtekinteni, s hogy valami emléke legyen innen
62 II | Azt az egyet nyomozta ki, hogy Akli minden vasárnap délután
63 II | további nyomozásokból kisült, hogy erről a császárnak tudomása
64 II | vaticinor.~(Azt jósolom néked, hogy tengereken szerzett babér
65 II | fogja kísérni harcaidat, - hogy mi módon, arra majd megtanít
66 III | Burgból. Elég sok dolga volt, hogy meg ne unja magát. Az a
67 III | unja magát. Az a híre járt, hogy a császár bele van szeretve.
68 III | Tarkabarka szójátékok termettek, hogy aki az udvarban valamit
69 III | annyira szereti magát látni, hogy a torz tükörre is kíváncsi.~
70 III | Egyszer az az ötlete támadt, hogy spanyolfalat húzat az Akli
71 III | egy példányt a munkából, hogy megkérje, csináljon előre
72 III | legmagasabb megelégedésnek, hogy mindig szemem előtt legyen.~-
73 III | Wurstl-Práterben, vetélkedve, hogy ki az erősebb, ki tud nagyobbat
74 III | szólal meg, élesen hirdetve, hogy kemény legényre akadt a
75 III | politikai éle is volt. Alig hogy elhozta a Burgba a kalaposmester,
76 III | disputák pro és contra. Hogy mit tesz a császár a Napóleon-fejjel?
77 III | János. - Gondoljuk meg, hogy ő (Napóleon) másképpen ütött.
78 III | azért jött hozzám, nemde, hogy őfelségénél az ajándék elfogadása
79 III | effélét jól megfizeti.~- Igaz, hogy a császárt cudarul fösvény
80 III | akarna tőle? - kérdé Akli.~- Hogy az udvari színházhoz nevezzen
81 III | tehetséget illeti, érzem, hogy mozog bennem valami.~- Talán
82 III | kalaposság. Gondolja meg, hogy már kalapja mindenkinek
83 III | Ön? Ezzel a termettel? De hogy jut ilyesmi eszébe?~A kalapos
84 III | feszíté ki a mellét.~- Már hogy nekem? hogy mért jut ilyesmi
85 III | mellét.~- Már hogy nekem? hogy mért jut ilyesmi eszembe?
86 III | eszembe? Hát tudja meg az úr, hogy én négy évig szolgáltam
87 III | előbb a Napóleon fejet, hogy átkalapálja hosszúkás körte-ábrázattá,
88 III | kis fehér kezecskéivel, hogy Napóleont pofozza.~A kalapos
89 III | Akli-féle »kihallgatásokat«, hogy kedvét lelje bennök. Azontúl
90 III | levetettek Aklinál. Igaz ugyan, hogy csak egy ideig. Amíg kiszivárgott
91 III | kiszivárgott az érdekes titok, hogy a császár Akli lakásán van
92 III | Aklit naponkint, s tudván, hogy a császár is hallja, amit
93 III | minden! Nincs arra mód, hogy a királyok fülébe igaz szó
94 III | Egyáltalában tarthatatlan állapot, hogy a császári lakosztályba
95 III | Egész lényén látszott, hogy most élvez. Szúrós, kék
96 III | titkon kacsintott Grabera, hogy tartsa szemmel a különös
97 III | megint kacsintott Grabénak, hogy intézkedjék odakünn.~- Ön
98 III | furcsa volt és csodálatos. Hogy Kovács Ilona a legbájosabb
99 III | ez a rongyos ember? Vagy hogy csak ő gondolkozott.~- Nos
100 III | utasított engem. Mondta, hogy a leány szülei nem élnek
101 III | Ha mindenáron azt akarja, hogy fölvilágosítsam önt, hát
102 III | Valóban, nem tagadom, hogy ön egy cseppet se hasonlít
103 III | kicsoda ön? Mondom nekik, hogy Szepessy István báró vagyok.
104 III | börtönbe, meg újra kihoznak, hogy valljam be, kit öltem meg,
105 III | csak amellett maradtam, hogy én Szepessy vagyok és a
106 III | jogosan az enyém.~- Hát aztán hogy szabadult ki? - kérdé Akli.~-
107 III | rendőrfőnököt, engedje meg, hogy bebizonyítsam a személyazonosságomat.
108 III | kompromittálom magamat, hogy ilyen mákvirágnak felültem,
109 III | ismerősét, akiről gondolja, hogy elég szavahihető ember a
110 III | elfogott, nem akarja elhinni, hogy én Szepessy vagyok. Azt
111 III | paroládra, édes Pistám, hogy innen egyenesen valami szabóhoz
112 III | nyomta a fejemet, azt hittem, hogy mindjárt megrepeszti. De
113 III | visszaköszön, rám néz, de látom, hogy rám nem ösmer, pedig a múlt
114 III | lépcsőn az emeletre, látom, hogy valami ismerősöm lépeget
115 III | embert? Pedig bizonyos, hogy már ezerszer láttam. Egy
116 III | melyben forogtam. Hiszen, hogy elfogott a policia, még
117 III | dolgom volt tehát, uram, hogy az inasomat szalasztottam
118 III | kicsit zavarba jött.~- Miért? Hogy miért? Hát mondjuk egyelőre,
119 III | miért? Hát mondjuk egyelőre, hogy lapsus linguae. Az ember
120 III | többest.~- Miért mondja, hogy egyelőre?~- Hja, ön nagyon
121 III | kisasszonyt és el is veszem.~- Hogy mondhatja ezt olyan apodiktice?~-
122 III | apodiktice?~- Hiszen mondtam már, hogy beleszerettem.~- De hát
123 III | logika van. Mit bánom én, hogy történtek a dolgok a pásztoridillek
124 III | dohszagú. Ön kacag azon, hogy Kovács kisasszonytól meg
125 III | megszerzem magamnak anélkül, hogy kíváncsi volnék, ha vajon
126 III | és akkor miért kívánjam, hogy a szeretett lény is beteg
127 III | csak aztán hasogatja szét, hogy megnézze, mi van a belsejében.
128 III | gúnyájáért is megérdemelné, hogy becsukják, de nem mondom
129 III | darabnak össze kell illeni, hogy nyírni lehessen vele. A
130 III | félóráig?~- Hát mondtam én, hogy beszéljen?~- De azt legalább
131 III | megütődve emelte fel a fejét.~- Hogy nem fogja megmondani? Mit
132 III | beszélnem és puhatolóznom, hogy egyáltalában kívánja-e önt
133 III | azt szeretném én látni, hogy engem ne fogadjon.~- Az
134 III | És most már követelem, hogy azonnal megmondja a gyám
135 III | felé, s azon gondolkozott, hogy alkalmas pillanatban egy
136 III | Nevetséges. Ki hallott olyat, hogy az titok? Nos, hát nem engedem
137 III | volt most a császár? Ugye, hogy még őt is lehet valamire
138 III | zsivány azt mondta a cárnak, hogy szoknyát kellene rám adni.
139 III | császár örült, mint a gyermek, hogy most ő mentette meg Aklit,
140 III | én nem ellenzem.~- Ugyan, hogy szerethetné? - kiáltott
141 III | és oly nagy piros szája, hogy csupa boldogság ránézni.«
142 III | egy fürt szőlőt. Mondja, hogy a császár küldi.~- Úgy ám,
143 III | ügyel fel; mondja meg neki, hogy én parancsolom.~- Majd el
144 IV | mindegy, akármit szól is, azt, hogy pompásan mulattak, el nem
145 IV | paraszt csősz gorombán, hogy miért tapossák le a füvet,
146 IV | mit bántod őket! Láthatod, hogy egy szerelmes párocska,
147 IV | boszorkány volt a csőszné, hogy elűzte egyetlen vigyázatlan
148 IV | Mennyi édes óra! Azaz, hogy mi is volt hát az az édesség
149 IV | Akli előtt. Elgondolta, hogy ebben a nagy Bécs városában
150 IV | mégis úgy siet, de úgy siet, hogy a kocsis szürkéi mászni
151 IV | bolondság, minden bolondság, s hogy rá ne gondoljon a tömérdek
152 IV | németül, hanem az sikerült, hogy a tehetős magyar családok
153 IV | mint a fátyol az arcon, hogy a valóság vissza van fejlesztve
154 IV | nőnevelő-intézet keletkezett, hogy ha meg akartak élni, ilyen
155 IV | És az is okos dolog volt, hogy megfelelően az akkori lélekvándorlási
156 IV | valóban érdekes volt észlelni, hogy ez ártatlan teremtések mily
157 IV | nem álmodott néha arról, hogy ő egyszer, valamikor Jupiter,
158 IV | rosszul berendezve a világ, hogy minden volt itt, csak férfiszem
159 IV | életkedv csapra eresztése, hogy kicsurogjon, elfolyjon a
160 IV | Annál meglepőbb volt tehát, hogy türelmetlen csengetés hangzott
161 IV | embernek. Mért nem mondta neki, hogy most nem lehet? - förmedt
162 IV | gondolkozott. Hiszen megeshetik, hogy valamelyik növendéknek apja,
163 IV | nem eresztem; az egyiket hogy majd ő adja, a másikat pedig,
164 IV | ő adja, a másikat pedig, hogy az asszonyság adja.~- No,
165 IV | Levendulának kettő volt), hogy ő feljut a fészekig és megnézi,
166 IV | felül s ott görcsbe kötve, hogy ne legyen alkalmatlan útközben
167 IV | nagy kendőt a fa alatt, hogy abba hulljon. Potty! Az
168 IV | menjünk?~- Hiszen mondta már, hogy alkalmas helyre.~- Mit nevez
169 IV | parancsolta a kocsisnak, hogy hajtson a Stadtparkba.~Teljes
170 IV | úgy kívánta az etikett, hogy a kísérő, se szó, se beszéd,
171 IV | kezdőbetű volt befaragva, hogy szeri-száma nincs. Az Ámor
172 IV | piros szájacskáját úgy, hogy félreérthetetlenül a madame-ot
173 IV | megennivaló volt azonban így is, hogy Akli elfordította tőle a
174 IV | kívánok öntől. Ígérje meg, hogy az lesz.~- Ígérem - felelte
175 IV | elé, miközben megijedt, hogy talán elárulta, ami lelkében
176 IV | szólt ünnepélyesen -, hogy ő ma ott volt a Burgban.~-
177 IV | bolondozzon, Klipi-Lipi. Hogy elrémített, rossz ember,
178 IV | tréfáival. Hát most látom csak, hogy évődik velem.~- De becsületemre
179 IV | De becsületemre mondom, hogy ott volt.~- Hát ki vitte
180 IV | Oh, maga gonosz lélek, hogy rászedett, s milyen csacsi
181 IV | s milyen csacsi voltam, hogy elmondtam.~Nevetett is,
182 IV | Magam is észreveszem már, hogy két malomban őröltünk. Majd
183 IV | paskorta.~- De kikötöm, hogy soha senkinek se szól róla,
184 IV | olyan nagyon szégyellem, hogy talán meg is halok szégyenletemben.~
185 IV | mantillejával és az alól beszélt ki, hogy kész komédia volt már az
186 IV | kisasszony a kép rámáját, hogy végre rátalált a rugóra.
187 IV | panaszkodik, pöröl, zsörtöl, hogy a szilvaíz csodálatos módon
188 IV | szilvaíz csodálatos módon fogy, hogy talán az egerek eszik.~Akli
189 IV | apró szemeivel.~- Lám, ugye hogy paskorta? Nem mondtam? -
190 IV | fölháborodással.~- Mondom, hogy igaz, ott volt ma a kérő,
191 IV | jöttem a császár nevében is, hogy megtudjam a válaszát, amit
192 IV | István volt ott bejelenteni, hogy feleségül akarja. Hát mármost
193 IV | bátyja. Minek mondta meg, hogy ő? - támadta meg egyszerre
194 IV | leányka lelkében történik. Az, hogy feleségül kérik, tetszett
195 IV | melyik leánynak ne tetszenék, hogy őt szereti valaki, hogy
196 IV | hogy őt szereti valaki, hogy oltárhoz akarja vezetni,
197 IV | oltárhoz akarja vezetni, hogy uszályos menyasszonyi ruhát
198 IV | rá, földig érő fátyolt, hogy nyoszolyó-lányok kísérik,
199 IV | nyoszolyó-lányok kísérik, hogy szájtátó közönség bámulja,
200 IV | előbb. Hát nem mondtam, hogy ezt a lekvártitkot sohase
201 IV | a fejét -, de szerencse, hogy már a puskapor föl van találva,
202 IV | ment velök a kerítés felé, hogy megmutassa az irányt, útközben
203 IV | az ilyesmi. Mily különös, hogy megfordítva is történhetik.
204 IV | Felmutatták a jelvényeiket, hogy ők titkos rendőrök.~- És
205 IV | mireánk.~Akli elgondolta, hogy itt az ellenkezés csakugyan
206 IV | engedjenek még néhány percet, hogy a kisasszonnyal kibeszélhessem
207 IV | ahhoz, amit hallani fog, hogy ezek az urak ne gyanítsák,
208 IV | egyik se. Ami annyit tesz, hogy...~- Értem. Annyit tesz,
209 IV | Értem. Annyit tesz, hogy a súlyosabbat választja.~
210 IV | de annyit merek jósolni, hogy ez a dolog igen kellemetlenül
211 IV | közmondás, barátocskám, hogy a szerelem nem megy audienciára
212 IV | ártatlan madárkán esik meg az, hogy kalitkába csukják. Aztán
213 IV | muszka, azt súgta nekem, hogy ön a császár mulattatója
214 IV | kellemetességet Bécs nyújthat. Azaz, hogy a sárga csikók hozzák. Nem
215 IV | Tummheit. A szabadság az, hogy az ember elmehet minden
216 IV | Mit ér, ha mégse tudja, hogy miért fogtak el?~Schmidt
217 IV | kisül. Meg tetszik látni, hogy kisül. Nur Geduld, und nur
218 IV | tuszkolván Aklit, biztosította, hogy vacsora előtt még betekint
219 IV | felé.~- Bocsánat, uram, hogy önt ismeretlen létemre bátor
220 IV | háborgatni, de biztosítom, hogy nem a magam jószántából
221 IV | és behoz ide a dutyiba, hogy azt mondja, kit öltem meg
222 IV | igazán kíváncsi vagyok, hogy miképp került ide.~- A Stadtparkban
223 V | megparancsolta a kocsisnak, hogy hajtson egyenesen a császári
224 V | illatszert. Az a vágy hevítette, hogy egy kis forradalmat csinál
225 V | volt a forradalom-csinálás, hogy még ő is gusztust kapott
226 V | Pokolban fogant ötlet, hogy a királykisasszonynak olyan
227 V | leánya hozzá nem juthat. Hogy micsoda revolúció lesz ebből
228 V | aztán az a jó oldala is, hogy mindent tudott, sőt valamivel
229 V | a császárnál a kicsike? Hogy ilyen későn jön! Ebben valami
230 V | egérszíne van. Mert csodálatos, hogy itt, ahol az igazi események
231 V | ajtónál, előszobákban, hogy most lehetetlen a császárral
232 V | de azért beljebb ereszti, hogy hátha talán egy följebbvaló
233 V | annyi ember közt oszlik meg, hogy a császárt akár el lehetne
234 V | lehetne lopni is, anélkül, hogy az őrizet hiányossága megállapítható
235 V | égitestet, melyről tudja, hogy nem folyik benne kék vér.
236 V | őfelsége megparancsolta, hogy senkit se jelentsek be.~-
237 V | tekintet. A kamarás érezte, hogy nem tud ellentállni.~- De
238 V | elpirulva. (Pedig tetszett neki, hogy asszonynak gondolja a csinos,
239 V | legyen szabad megjegyezni, hogy a császárnak is kedves az,
240 V | Őfelsége megparancsolta, hogy senkit se bocsássak hozzá,
241 V | Daun gróf, intézkedjék, hogy a cukrász egy csomag édességet
242 V | arra kért utolsó szavával, hogy siessek ide s mindezt megjelentsem
243 V | No, majd bolond vagyok, hogy a maga kis nyelvecskéjét
244 V | kivágassam! Inkább megengedem, hogy valami félreértés történt,
245 V | magáról is. Elmondta-e Akli, hogy kérő volt a háznál? Úgy
246 V | intézett hozzá:~- Ugye, hogy a császárnak senki se parancsol?~-
247 V | például azt mondja, akarom, hogy ennek vagy annak semmi bántódása
248 V | ugye bántódása?~- Persze, hogy nem lesz.~- Köszönöm, uram.~
249 V | fogsz menni az intézetbe, hogy ott továbbra is szorgalmasan
250 V | gonosztevő, aki megérdemli, hogy bűnhődjék. Egy szót se halljak
251 VI | írhat a titkos fiókjának is, hogy a szívén könnyítsen - kivált,
252 VI | keserű epekedésből teszi, hogy az illető császárt nem veheti
253 VI | mire nézve a legelső lépés, hogy arról a versről tudomást
254 VI | hozattak fölségednek. (Sajnos, hogy nekem is - tette hozzá csípősen.)
255 VI | dicsverset, világos dolog, hogy azzal Napóleonnak akart
256 VI | határozottan következik, hogy Akli valamely összeköttetést
257 VI | Az a körülmény azonban, hogy Napóleon eddigi haditerveinkről
258 VI | kétséget kizárólag mutatja, hogy Akli nem új titkos összeköttetést
259 VI | gyanúban áll a fogoly, utasítá, hogy a tintát, papirost ne vonja
260 VI | esetleg tanácsot is ügyesen), hogy panaszolja el sorsát Napóleonnak
261 VI | karakter, nem vallotta be, hogy a gondolata valahol másutt
262 VI | Bántotta ugyan a lelkiismeret, hogy a leányt hitegeti, de ekképpen
263 VI | okoskodással legalább elhitette, hogy nem rossz ember. Aminthogy
264 VI | Pedig meg vagyok győződve, hogy a császár szeret, s nem
265 VI | Eduárd az utóbbi időkben, hogy egyszer csak a leckeóra
266 VI | tudod, miért fogták el?~- Hogy gondolod azt? - felelte
267 VI | hivatalos titkokat.~- És hogy ismerkedtél meg vele?~-
268 VI | Eduárd gondolkozott kissé, hogy nem vét-e ezzel valamit
269 VI | tehetnék én egyebet azzal, hogy az ablakát tudom?~- Igaz -
270 VI | egyszer.~Lőn tehát egy napon, hogy Akli Miklós cellája ablakán
271 VI | helyettesével, gyakran érintkezik, hogy a császár szertelenül haragszik
272 VI | szertelenül haragszik Aklira (hogy miért, azt Kolowrat se tudja),
273 VI | azt is mondta Kolowrat, hogy a császár semmilyen levelet
274 VI | Arról is írt a bakfis, hogy a kiállhatatlan Szepessy
275 VI | furcsa a szép új ruhákban, hogy nevetni kell rajta). »Kezdett
276 VI | Kolowrat meghagyta a madamenak, hogy a bárónak ne engedjen velem
277 VI | egy kis biztatás a jövőre, hogy »bővebben élő szóval, akkor,
278 VI | Itt Bécsben most az a hír, hogy Napóleon császár elválik
279 VI | mondják meg, mit vétett, hogy védekezhetnék ellene? Így
280 VI | töprengések után elhatározta, hogy még egy végső levelet intéz
281 VI | tudná-e valami módját, hogy egy levelét a császár bizonyosan
282 VI | a legelső volt megtudni, hogy a császár hol van most.~
283 VI | szabadságot kért az igazgatótól, hogy családi ügyben el kell utaznia,
284 VI | semmi kifogása se volt, hogy az a kapun bemenjen az udvarra.~
285 VI | kivált ha parancs van, hogy Akli nevét említeni sem
286 VI | Az is megfordult fejében, hogy ha a császár kikocsizik,
287 VI | öreg Laube is megkérdezi, hogy mi szél hozta ide? Mit akar?
288 VI | hazugság, azt fogja mondani, hogy Aklival akart személyesen
289 VI | az egyenes szívű öregből, hogy Akli miért lett kegyvesztes.
290 VI | percig habozva tűnődött, hogy fölvegye-e a kesztyűt vagy
291 VI | ezer szerencséd, kis baka, hogy felhoztad, mert bizony mondom,
292 VI | észrevettem a viselkedésedről, hogy magyar anya szült, hanem
293 VI | kibékülünk, mert tudd meg te is, hogy kivel kötöttél ki, atyámfia:
294 VI | Laube apó lakása felé.~Alig hogy egyet-kettőt lépett, hát
295 VI | Laube. Mondja aztán valaki, hogy nincs szerencse! De mennyire
296 VI | hangja olyan ismerős. Ah no, hogy is felejthettem csak el.
297 VI | Oh, kicsi szívem, persze, hogy maga az. No lám, no lám.
298 VI | komédia járja ezek közt, hogy az egymás uniformisában
299 VI | hallom, valami baja történt, hogy már nincs itt; azért jöttem
300 VI | jöttem önhöz, Laube úr, hogy kérdezősködjem utána.~-
301 VI | bácsi, szegény Akli bácsi... Hogy lehetne rajta segíteni?~-
302 VI | gondviselőjéül megbízott. Hogy van a leánytestvére? Hallom,
303 VI | a leánytestvére? Hallom, hogy szép kisasszony lett.~-
304 VI | Kolowrat grófnak, Laube úr, hogy itt voltam, csak úgy engedély
305 VI | és önhöz. Nem szeretném, hogy őfelsége vagy Kolowrat gróf
306 VI | Gyuri pedig abban a hitben, hogy a dolgát jól végezte, egyenest
307 VI | csak arra gondolt útközben, hogy a császár most már öltözködik,
308 VI | aki viszi a hírt vágtatva, hogy Akli Miklós tüstént szabadon
309 VI | hamarabb oda ne érjen őnála, hogy még egy-két szót ő is válthasson
310 VI | császár zsebébe tettem; érzem, hogy lesz eredménye.«~Hát lett
311 VI | nemsokára. Az az eredménye lett, hogy Aklit egy éjjel elszállították
312 VI | roppant fejtörésébe került, hogy milyen betegsége lehet.
313 VI | Magyarországon is észrevették, hogy, ami nem először történik,
314 VI | Napóleon-kultusz elég ok volt, hogy az ember egyszerre csak
315 VI | tehát hevesen sürgette, hogy a magyar illetőségű politikai
316 VI | kegyes rendeletet adta ki, hogy a magyar politikai foglyok,
317 VI | ólmos ablakon. Az igaz, hogy nagyon kis darabka.~Most
318 VI | rimánkodott a fogházigazgatónak, hogy ő könyvet szeretne írni.
319 VII | hozzátartozóinak, és vigyáz arra, hogy egész nap csak jót cselekedjék.~
320 VII | ezt annyira megtartja, hogy ha talán nem volna, csak
321 VII | felelé a herceg kedvetlenül, hogy tervei föl nem villanyozták
322 VII | mindenik mellett egy jegyzet, hogy kinek szól, és a jegyzetre
323 VII | sokszor fel van írva az is, hogy őfelsége miről beszéljen
324 VII | madárka szíve lüktetését.~- Hogy érzi magát, kedvesem?~-
325 VII | melletti asztalhoz lépett, hogy kikeresse a számára szánt
326 VII | csak homályosan rémlett, hogy Kolowrat emlegetett valami
327 VII | szerelmet is, de miért ajánlja, hogy éppen apáca legyen a leány,
328 VII | úgy látom, azt hiszi, hogy magának négy füle van.~Ezen
329 VII | majd megbízom Kolowratot, hogy valami egyebet vegyen az
330 VII | zavartan kereste a kifejezést), hogy talán a Krisztus menyasszonya
331 VII | én azt kívánnám attól, hogy engem... hogy engem mulattasson.~-
332 VII | kívánnám attól, hogy engem... hogy engem mulattasson.~- Oh,
333 VII | kívánnám a vőlegényemtől, hogy ha például a zsebkendőmet
334 VII | zsebkendőmet elejtem, azt fölvegye, hogy ha az utcán megyünk és az
335 VII | tartsa fölém az esernyőt, hogy a bálban limonádét hozzon
336 VII | Hát nem bánom, legyen úgy, hogy semmit se szóltam. Most
337 VII | elszomorító reám nézve, hogy a parittyázásban és a latin
338 VII | értelemben csinálta hetek előtt, hogy a fiú megdorgálandó az Aklihoz
339 VII | latinul dorgálandó meg, hogy a leány, aki titkos, beteges
340 VII | Az is valami, Gondolod, hogy elég lesz?~- Biztos vagyok
341 VII | meglepetve és élénken felkelt, hogy maga is beletekintsen a
342 VII | Hogyan? Mit beszélsz? Hogy számodra írta volna az a ...
343 VII | Igen, emlegette egyszer, hogy Bajorországban költött ilyenfajta
344 VII | emlékezett egyikre sem; mondta, hogy inkább újat komponál, akkor
345 VII | olvasás alatt.~Tehát nem igaz, hogy a jó, hűséges Akli áruló
346 VII | hűséges Akli áruló volt, hogy a francia császárnak akarta
347 VII | akarta magát behízelegni, hogy összeköttetése volt vele,
348 VII | összeköttetése volt vele, hogy a hadi terveiket közölte
349 VII | egy parancsot, Stransky, hogy Akli Miklós rab Pozsonyban
350 VIII| cellában és tudtára adta, hogy szabad, és a király azt
351 VIII| volt az első gondolatja, hogy ma van karácsony, ma volt
352 VIII| szakácsnémat is odaküldtem, hogy a lányomnak segítsen.~-
353 VIII| bizony abból éltem eddig, hogy mulattattam valakit.~- Én
354 VIII| szerezte, megérdemelné, hogy szomjan haljon; kilenckor
355 VIII| gömbölyű Gelencsér Zsuzsika, hogy a fölséges császár is megnyalhatta
356 VIII| folytonos sopánkodásai közt, hogy: »Jaj istenem, ha tudtam
357 VIII| istenem, ha tudtam volna, hogy vendég is lesz.«~Akli sokat
358 VIII| olyan érdekes dolgokat, hogy szinte a fele szaladt el
359 VIII| közben észrevette az anyjuk, hogy a kis Pali fiú marka össze
360 VIII| No, ez csak azt mutatja, hogy emberséges ember, meg akarta
361 VIII| poharával a ház népére, ígérvén, hogy sohase felejti el a szíves
362 VIII| vendéglátást, s felkérte, hogy ha valamelyikük valamikor
363 VIII| addig. Azt a hírt hozta, hogy a korcsmát azóta érkező
364 VIII| még a háború Napóleonnal, hogy még mindig szerepelnek az
365 VIII| fiam, kedves vendégünknek, hogy esetleg te is beviheted
366 VIII| kocsit Bécsbe? Mondd meg, hogy egy úr van itt, aki jól
367 VIII| mond Kirner?~- Azt mondja, hogy kiárendálta a kocsiját éppen
368 VIII| amit Kirner.~- Vagyis?~- Hogy a kocsiját lefoglalta egy
369 VIII| mondták Feldmayeréknál, hogy munkásokat szállít Bécsbe
370 VIII| az igaz, kis ragyabunkó, hogy sok bolond gombát összeszedsz,
371 VIII| Szepessy báró emberei?~- Hogy igenis az ő emberei.~- Az
372 VIII| kapitánya, hanem azt már kétlem, hogy ezek a gőgös kurtanemesek
373 VIII| öltözködtek volna paraszt gúnyába, hogy munkát vállaljanak a meidlingi
374 VIII| készül, olyan igaz, mint hogy Gelencsér a nevem.~- Mégis
375 VIII| meg a báró komornyikja, hogy munkásokat szállít Bécsbe;
376 VIII| szerencsétlenség van abban, hogy Szepessy István Bécsbe megy
377 VIII| megy a kurtanemeseivel, hogy az ezer juxhoz, amit életében
378 VIII| Igaz ellenben másrészt, hogy a kíváncsiság és nyugtalanság
379 VIII| hasztalan volt. Érezte, hogy ma egy rossz cserén esett
380 VIII| gondviselés kezét látta működni, hogy e részletek tudomására estek;
381 VIII| karácsonykor), vagy a perszonálist, hogy itt valami nagy dolog készül,
382 VIII| valami nagy dolog készül, hogy az istenért, akadályozzák
383 VIII| aki kénytelen belátni, hogy a perszonális szolgái menten
384 VIII| mondhatna a perszonálisnak? Hogy négyesi báró Szepessy István
385 VIII| országút Pozsonyból Bécsbe, hogy járjanak rajta.«~Mást gondolt
386 VIII| meghálnék én is itten, föltéve, hogy akad számomra valahol egy
387 VIII| kötényében, de már azt, hogy a kocsira felveszik-e a
388 VIII| fölcsillanó szemekkel -, hogy érti ezt, hm? Furcsa puska,
389 VIII| Furcsa puska, hm!~- Úgy, hogy egy kis hadi fortéllyal.
390 VIII| mozgatta az öreg, látszott, hogy tetszett neki a dolog és
391 VIII| tetszett neki a dolog és hogy szeretne világosabban látni.~-
392 VIII| Akli megzavarodva, látván, hogy Gelencsér diplomáciai ködbe
393 VIII| csak megtapogatja előbb, hogy a csöve merre van fordítva.~-
394 VIII| akartam nyíltan elmondani, hogy ki vagyok és miképp gondolkozom.~-
395 VIII| az ő mulattatója és hogy úgy mondjam, jobb keze.~-
396 VIII| Hét vagy nyolc esztendeje, hogy az udvarhoz kerültem, és
397 VIII| folytatott párbeszédet, hogy a kis Kovács kisasszonyt
398 VIII| szemlátomást az ő új barátjai, hogy néznek össze lopva, vő és
399 VIII| rosszat hisznek, ha megtudják, hogy az asztalunknál evett. No,
400 VIII| odaért az elbeszélésben, hogy Bécs kellős közepén elfogták,
401 VIII| csak azt akartam mondani, hogy akire én azt mondom, derék
402 VIII| Akli -; az a sejtelmem, hogy Szepessy báró valami rosszat
403 VIII| szeretnék a népe közé elegyedni, hogy megtudjam, mi az, s esetleg
404 VIII| mondani a vén rebellisnek, hogy a császár ellen szívesen
405 VIII| csak arra határozta magát, hogy nem szép volna még gondolatban
406 VIII| kezét melegen, magyarosan, hogy szinte kiserkedt a vér a
407 VIII| olyan fekete-sárga lélek, hogy a szénát is megeszi, ha
408 VIII| töri a fejét, az bizonyos. Hogy miben, nem tudom, de reggelre
409 VIII| mert olyan rossz bora van, hogy nappal is megkuporodva mennek
410 VIII| illeszté fülét, gondolta, hogy a Szepessy emberei gyülekeznek,
411 VIII| fenékkanyarítással előadni, hogy nem szívesen rabolta meg
412 VIII| Borival találkozik, illő, hogy Farkas ne hivalkodjék.~Ez
413 VIII| azt csak nem gondolhatom, hogy a cukor-fábrikába állnának
414 VIII| vállalat ez. Bagatell. Azaz, hogy a Burgnál mégis többet ér.
415 VIII| volna, majd észrevevén, hogy ily viselettel könnyen elárulja
416 VIII| kiigazítva folytatá: - vagyis hogy lehetetlen, mert összeröffen
417 VIII| első ünnepének éjjelén, hogy ne legyen ott a rendőrség.
418 VIII| Hát én csak azt mondom, hogy gyerekjáték az egész. Az
419 VIII| azt a kis fehércselédkét, hogy az ördög se veszi észre.
420 VIII| is lehet tulajdonítani, hogy éppen a csizmáját húzta
421 VIII| vedd a dolgot, atyámfia, hogy te most katona vagy, mert
422 VIII| kiáltá, amint látta, hogy a nap most is felkel s fagyos,
423 VIII| Hallom, mondta a vőm, hogy szerencsésen sikerült neki
424 VIII| csak ezt jöttem megmondani, hogy semmit se aggódjék.~- A
425 VIII| kérem sürgősen őfelségével, hogy Szepessy báró parasztruhába
426 IX | tiszta volt a levegőég, hogy a három lovacska párája
427 IX | vala lódobogást s látja, hogy az úton elvágtat a kapu
428 IX | következő. Mert az volt a terv, hogy ne egyszerre érjenek Bécsbe
429 IX | év óta a rostélyosairól, hogy ott álruhában már József
430 IX | uram annyira benyakalt, hogy még a maga pénzéből is odaguberált
431 IX | kapacitálták a többiek, hogy anélkül is meg lesz elégedve
432 IX | hadd higgye a szamár, hogy átöltözött királyok jártak
433 IX | a füleiket és lábaikat, hogy szálljanak ki egy útba eső
434 IX | osztrák falut felgyújtanának, hogy némi-nemű melegség vegyülne
435 IX | megjegyezte a tanakodásokra, hogy miből lehet: »Nem egyéb
436 IX | szólt a huszár -, jó, hogy egyedül kapom, mert parancsom
437 IX | parancsom van a bárótól, hogy csak négyszemközt adjam
438 IX | elmúlt ezzel, de kitűnik, hogy áruló van közöttünk a szekereken.
439 IX | szekerek vezető hadnagyai, hogy úgy az úton, mint Bécsbe
440 IX | idegenekkel, még kevésbé, hogy valaki elszökhessen és eláruljon.
441 IX | császárt! Azt se hiszik ezek, hogy császár van. Ámbátor az
442 IX | olyan becsületes arca van, hogy kontraktus nélkül lehetne
443 IX | Csak az az egy gyanús, hogy a kávét tudta. Nem jó jel.
444 IX | tudta. Nem jó jel. Látszik, hogy már sok mindent kóstolt.~
445 IX | uraimékat, a lelkükre kötvén, hogy vigyázzanak Farkasra, mint
446 IX | körülbelül a kimenetelt, hogy a rendőrség vagy a katonaság
447 IX | torkába is.~- Csak az a fő, hogy valamelyik el ne áruljon.
448 IX | ellenkezőleg az a veszély lebegett, hogy a szomszéd asztaloknál,
449 IX | aznap röppent ki a hír, hogy a leánykérő küldöttség már
450 IX | hét derekán itt lesz, és hogy szem nem látta, fül nem
451 IX | közt csak egy a biztos: hogy a tyúk áldozatul esik.~Zagyva
452 IX | meg-meglökve az ispánját.~- Hallja, hogy mit beszélnek?~- Ühüm -
453 IX | Az a gaz Gelencsér Mihály hogy rászedett az éjjel...~Kezdett
454 IX | Szörnyen nyomta lelkét a titok, hogy ugyanis a lovas nem volt
455 IX | vagyok. Váltig gondolkoztam, hogy milyen álruhát vegyek magamra,
456 X | azonképp megmelegíttetett, hogy a cobolyprémes bundácska
457 X | kaméliákat, s konstatálván, hogy csak egy illat van a világon,
458 X | megparancsolta a kocsisnak, hogy hajtson az Ungargasse 20-
459 X | csintalankodott benne a sok bor, hogy azt mondja, mire való két
460 X | illető szörny azonfelül, hogy a Bajmódy keresztcsontját
461 X | törte, olyan szemtelen volt, hogy még őneki állott feljebb:~-
462 X | De hisz éppen az a baj, hogy ott volt a kocsi mellett
463 X | kocsi mellett és nem itt, és hogy nem is akart onnan elmozdulni.~
464 X | jönne s körülnézne előbb, hogy csakugyan a régi planétán
465 X | maga vagy mi a fityfene, hogy a felhőből csöppen le az
466 X | közbe Bajmódy -, ej, persze, hogy persze, észre se vettem
467 X | ezt a fát...~Örült neki, hogy megvan az eset magyarázata
468 X | meg nagyon?~- Szerencséje, hogy nemesember! - mondá Bajmódy
469 X | fán. Hát hallom egyszer, hogy fel s alá jár valaki a ház
470 X | katona? Honnan tudjam én azt, hogy az ispán úr csinálja lent
471 X | és letörik velem együtt, hogy az istennyila ütött volna
472 X | szemben van a fával, láttam, hogy a szolgálók, szakácsnék
473 X | Bajmódynak a következtetés, hogy szinte visszanyerte tőle
474 X | a derültségét.~- Persze, hogy persze. Szent egy igaz! (
475 X | roppant bámult a messzeségből, hogy a két összemarakodottnak
476 X | Rennweg felé. Sajnálta már, hogy oda nem ment.~- Az emberek
477 X | szólítja be a színhelyre, hogy a rendőrség erről az oldalról
478 X | mieink közé.~Megeshetik, hogy a rendőrség éppen a Fasangasse
479 X | gyöngyöt kevesellte) az volt, hogy a háromszáz vitézből a legnagyobb
480 X | semleges ház elé állíttatott, hogy olyan látszatja legyen,
481 X | Hadd higgye a hatóság, hogy őexcellenciájának adnak
482 X | elbarikádozzuk magunkat, hogy csak a madár repülhet be.~
483 X | ötlet.~- Azért mondom én, hogy nagy eszem van.~- Valóságos
484 X | Most már szentül hiszem, hogy sikerül a dolog.~- Mégpedig
485 X | gyereklány; úgy megijednek, hogy ész nélkül kiadják azt az
486 X | keletkezik valami non putarem. De hogy akkor is kihozzuk a kisasszonyt,
487 X | para bellum. Csak jó az, hogy sokan vagyunk.~- Persze,
488 X | sokan vagyunk.~- Persze, hogy jó, mert nemcsak hogy ki
489 X | Persze, hogy jó, mert nemcsak hogy ki kell hozni a leányzót,
490 X | utánunk és úgy is csöppenhet, hogy vagy ők esznek meg minket,
491 X | jut rá időnk. De csak úgy, hogy míg az egyik odabent iszik,
492 X | bújnának elő az emberek. (Hogy hol voltak ezek eddig?)
493 X | ezen megyünk fel az égbe, hogy az angyalokat lehozzuk.~
494 X | incselkedett Málnásyval, hogy milyen legyen a leányzó,
495 X | porcikám. Sőt ha tudtam volna, hogy itt bizonyosan szétszedik
496 X | nyugtalansággal. Megfoghatatlan, hogy nem mutatkozik a rendőrség!
497 X | császár? Mert lehetetlen, hogy ne tett volna intézkedést.
498 X | szekereink és csak azt várjuk, hogy mindnyájan együtt legyünk.~
499 X | eltávozott, nagy csalódottan, hogy nem kínálkozik semmi különös.
500 X | Hadd lássa, aki majd kijön, hogy komoly hadi néppel van dolga.~
1-500 | 501-734 |