Fejezet
1 III | vinni a császárnál, az előbb Aklit környékezte meg, nem ritkán
2 III | kegyelmes urak keresték fel Aklit naponkint, s tudván, hogy
3 III | rántott elő és célba vette Aklit.~Az »udvari mulattató« megszeppent,
4 III | hogy most ő mentette meg Aklit, akinek azóta már szét volna
5 IV | INTÉZETE ÉS A MEGZAVART IDILL~Aklit kellemesen csiklandozta
6 IV | fölszaladni az átellenes fára.~Aklit azonban ebben a pillanatban
7 IV | haragosan fenyegette meg Aklit az öklivel.~- Megálljon!
8 IV | parazol nyelével oldalba döfte Aklit.~- Aha - incselkedett ez
9 IV | támadta meg egyszerre dühösen Aklit.~- Ej, istenem, hiszen csak
10 IV | röhögött a másik rendőr.~Aklit vérig bosszantotta a beszélgetés
11 IV | detektívek. - Szálljon le, uram!~Aklit fölvezette a pityókos profosz
12 IV | Ezzel előre tuszkolván Aklit, biztosította, hogy vacsora
13 V | tekintetét.~- Elfogták? Aklit? A mi Aklinkat? De hiszen
14 V | feszültek meg. Látta szegény Aklit a börtönben, amint valami
15 V | nem engedik ki a szegény Aklit a börtönből?~Felelgetett
16 VI | lovaghoz küldendő s a többi.~Aklit tehát még itt se hagyta
17 VI | járatban van az úrfi?~- Aklit, a mentoromat akartam meglátogatni,
18 VI | az eredménye lett, hogy Aklit egy éjjel elszállították
19 VIII| Zsuzsáékhoz.~Ezzel karonfogta Aklit és elvezette az utca végére,
20 VIII| Karabéllyal a ködmön alatt.~Aklit kínos nyugtalanság fogta
21 VIII| lehetett végre betuszkolni Aklit éji pihenőre a habfehér
22 VIII| Csapjon fel, uram-öcsém.~Aklit az izzadság verte ki a rémülettől.~-
23 X | sújthatta volna le jobban Aklit, mint ez a szó. Tehát minden
24 X | különös! Így szokta valaki Aklit is szólítani.~ ~
25 XII | A kancellár távoztával Aklit jelentette a szolgálattevő
26 XII | micsoda falut is mondott?~- Aklit.~- Hát van ilyen falu?~-
27 XIII| fejbiccentéssel üdvözölte Aklit, aztán leült a szoba legsötétebb
28 XIII| hogy ő is megbosszantja Aklit.~- Álmos vagyok egy kicsit -
29 XV | hogy naponkint meglátogassa Aklit és ápolja, míg a halálé
|