Fejezet
1 I | egész város az ő dévajságain nevetett. Némelykor a rendőrséggel
2 I | könnybelábadt szemekkel nevetett azokon, nem győzvén ismételni: »
3 I | divatban.)~A császár jóízűen nevetett ezeken, könyv nélkül megtanulta,
4 II | Az uralkodó évek óta nem nevetett oly édesdeden, mint ezekre
5 III | személyazonosságomat. A szemem közé nevetett: »Ne bolondozzék velünk,
6 III | bolondok házába, hehehe? - nevetett jóízűen a báró.~- Mondhatom,
7 III | hiszi az nekem!~A császár nevetett.~- Úgy? Ön tehát így ítéli
8 IV | voltam, hogy elmondtam.~Nevetett is, haragudott is, az ajkát
9 IV | hozott. A szőlő csábítóan nevetett a bakfisra. Ő is majd elnyelte
10 IV | egerek eszik.~Akli édesdeden nevetett, a napsugár is nevetett,
11 IV | nevetett, a napsugár is nevetett, a füvek is. Csak egy gyík
12 IV | ha csak ez az oka van - nevetett Akli gúnyosan.~- Hiába nevet.
13 IV | választja.~A kis bakfis vidáman nevetett hozzá; felült a kocsira.
14 VI | ön inkognitó van itt - nevetett Laube úr. - No, jó. Egy
15 VII | parancsára, aki jóízűeket nevetett a napkeleti csillag után
16 VII | erre a célra...~A császár nevetett.~- Erre a célra Krisztus
17 VII | megpróbáljuk.~Édesdeden nevetett, a lányka arca ragyogni
18 VIII| denevérszárny; édesdeden nevetett.~- Azt a gombkötő mondta?
19 VIII| cukorról (s még jobban nevetett hozzá, láttatni engedve
20 VIII| ruhadarabjait.~A rekedt óriás nevetett.~- Ne törődjék, öcsém, a
21 IX | érne ilyenkor.~S durván nevetett hozzá.~A báró arca idegesen
22 X | bizonyos különös volt - nevetett Bori Pál, a nadrágját tisztogatva -,
23 X | közt.~- Talán az elején - nevetett Szepessy.~- Úgy van, az
24 XII | király is.~A császár jóízűen nevetett, aztán egyszerre elkomorodva
25 XII | Hiszen ért engem, carissime (nevetett föl a császár, mintegy elöljáróban
26 XII | hogy a nevem az.~- Ohó! - nevetett fel a császár vidáman, mint
27 XIII| bizony kiszakítja a kezemet - nevetett Akli, és nézte, nézte nagy
28 XIII| kíváncsiságtól.~- Szépen eltemetjük - nevetett Akli.~- Hiszen maga valami
|