Fejezet
1 III | után. Ő önhöz utasított engem. Mondta, hogy a leány szülei
2 III | No, persze, ő is ösmer engem. Ki lehet, ki lehet? No,
3 III | Ön még bolondnak is tart engem, pedig csak cinikus vagyok.
4 III | vajon az is megszeretett-e engem? Ön megint nevet? Pedig
5 III | Hát akkor miért hagy itt engem darálni egy félóráig?~-
6 III | szeretném én látni, hogy engem ne fogadjon.~- Az pedig
7 III | hebehurgya dolgot? Hiszen ha engem meglő, akkor éppen nem tudja
8 III | bírván fékezni indulatát. - Engem ön nyilvánvalóan gúny tárgyává
9 IV | És micsoda alapon mernek engem elfogni?~Vállat vontak,
10 IV | gyanítsák, mint mondtam. Engem elfognak. Nem tudom, hogyan
11 IV | türelmetlenül szólt közbe:~- Ha már engem befogtak, fogják be a szájukat
12 IV | ez nevezetes!~- Hát nem engem keres ön? - csodálkozott
13 V | mondá a bakfis büszkén. - Engem őfelsége leányának fogadott
14 V | együtt beszélgettünk, s engem ő arra kért utolsó szavával,
15 VII | azt kívánnám attól, hogy engem... hogy engem mulattasson.~-
16 VII | attól, hogy engem... hogy engem mulattasson.~- Oh, kis bohó!
17 VIII| kuckó, s aztán reggel hátha engem is fölvennének szekerükre
18 VIII| egészségednek. Reménylem, értesz engem? No, már most tehát öltözz
19 X | povedálnak« és viháncolnak, ami engem teljesen megnyugtatott.~-
20 X | még a múlt héten, isten engem úgy segéljen.~Nevetgéltek,
21 X | Akli.~- Hát nem tetszik engem megösmerni? - nyöszörgött
22 XI | a heves szenvedélytől és engem bízott meg, hogy ha veszélyesnek
23 XI | azt üzenem, sohasem fog engem többé látni. De mondja meg.~-
24 XII | félénken:~- Tegyen meg engem fölséged nemes emberré és
25 XII | kellemetlenségek. Hiszen ért engem, carissime (nevetett föl
26 XIII| De lássa, madame, mikor ő engem sohasem vesz komolyan, hát
27 XIII| a császárt, nem érdekel engem a császár.~- Majd meglássa,
28 XIV | szegény kis rózsám, el akart engem hagyni - szólt a császárné. -
|