Fejezet
1 I | nagy világeseményekről.~- Nos, van-e valami jó újság Napóleonról?~
2 I | ezredes szeretné a szobámat. Nos, tehát átengedem neki.~A
3 II | a kor divatja szerint.~- Nos, hát eresszék be őket!~Császár
4 II | szószóló, mert ő a férfi.~- Nos, én vagyok a császár.~A
5 II | Akli barátunk kimúlni.~- Nos, ugyan milyenben? - kérdé
6 III | szemmel a különös fickót.~- Nos, hát jó, de legyen szíves
7 III | hogy csak ő gondolkozott.~- Nos uram, én beleszerettem ebbe
8 III | alkalmasint ő a gyámja.~- Nos, és ön eljött?~- Igen, én
9 III | hallott olyat, hogy az titok? Nos, hát nem engedem meg a rajtam
10 III | pisztoly kihullt a kezéből.~- Nos, hát én vagyok az a gyám,
11 IV | akaratlanul behunyta a szemeit.~- Nos, a báró Szepessy István
12 IV | beszélt a kis jövendőbelivel? Nos? Széna-e vagy szalma?~-
13 V | csak ha a leánya jönne.~- Nos hát, én az vagyok! - mondá
14 V | jóságosan -, ön van itt? Nos hát, történt valami?~A leány
15 V | nem. Inkább meghalok.~- Nos, én nem fogom erőltetni.
16 VI | helyett a gyomrom háborogna. Nos, minthogy a lelkem a kedves
17 VI | csizmáiból. Azontúl nem bántja. Nos, te még bent vagy a csizmákban.~
18 VII | felé fordítá tekintetét.) Nos, mit parancsol, katona uram?~
19 VIII| voltál?~- De voltam ott is.~- Nos.~- Szakasztott azt mondta,
20 XI | hullongtak a fehér virágai.~- Nos? - kérdé Szepessy.~- Még
21 XII | visszaszólította az ajtótól.~- Nos, kigondolta már, hogy mi
22 XII | felelte remegő hangon.~- Nos?~- Félek, felséges uram,
23 XIII| barátja a sima beszédnek.~- Nos, és hogy van a kisasszony,
24 XIII| belépő Hardy kisasszonyra.~- Nos, nem mondja meg, uram?~-
25 XIV | kedélyesen az állacskáját:~- Nos, nem félünk, kicsike, mi?...
|