Fejezet

 1 I   |         nagy világeseményekről.~- Nos, van-e valami jó újság Napóleonról?~
 2 I   |      ezredes szeretné a szobámat. Nos, tehát átengedem neki.~A
 3 II  |          a kor divatja szerint.~- Nos, hát eresszék be őket!~Császár
 4 II  |       szószóló, mert ő a férfi.~- Nos, én vagyok a császár.~A
 5 II  |          Akli barátunk kimúlni.~- Nos, ugyan milyenben? - kérdé
 6 III |       szemmel a különös fickót.~- Nos, hát jó, de legyen szíves
 7 III |       hogy csak ő gondolkozott.~- Nos uram, én beleszerettem ebbe
 8 III |         alkalmasint ő a gyámja.~- Nos, és ön eljött?~- Igen, én
 9 III |     hallott olyat, hogy az titok? Nos, hát nem engedem meg a rajtam
10 III |     pisztoly kihullt a kezéből.~- Nos, hát én vagyok az a gyám,
11 IV  | akaratlanul behunyta a szemeit.~- Nos, a báró Szepessy István
12 IV  |     beszélt a kis jövendőbelivel? Nos? Széna-e vagy szalma?~-
13 V   |         csak ha a leánya jönne.~- Nos hát, én az vagyok! - mondá
14 V   |          jóságosan -, ön van itt? Nos hát, történt valami?~A leány
15 V   |           nem. Inkább meghalok.~- Nos, én nem fogom erőltetni.
16 VI  |      helyett a gyomrom háborogna. Nos, minthogy a lelkem a kedves
17 VI  |   csizmáiból. Azontúl nem bántja. Nos, te még bent vagy a csizmákban.~
18 VII |         felé fordítá tekintetét.) Nos, mit parancsol, katona uram?~
19 VIII|     voltál?~- De voltam ott is.~- Nos.~- Szakasztott azt mondta,
20 XI  |     hullongtak a fehér virágai.~- Nos? - kérdé Szepessy.~- Még
21 XII |    visszaszólította az ajtótól.~- Nos, kigondolta már, hogy mi
22 XII |          felelte remegő hangon.~- Nos?~- Félek, felséges uram,
23 XIII|       barátja a sima beszédnek.~- Nos, és hogy van a kisasszony,
24 XIII|      belépő Hardy kisasszonyra.~- Nos, nem mondja meg, uram?~-
25 XIV |      kedélyesen az állacskáját:~- Nos, nem félünk, kicsike, mi?...