Fejezet

501 X   |         találnak ijedni a házbeliek, hogy senki se mer kijönni.~És
502 X   |     gondolatot hasította ki a lövés, hogy hiszen karabélya neki is
503 X   |      kigyomlálni? Minek azt sejteni, hogy a szerelem is csak önzésen
504 X   |            úgy rácsöppen a magasból, hogy néha lemossa a rátapadt
505 X   |            nyílik egy modus vivendi, hogy a lány se vesz el és ő is
506 X   |         aggodalma? Miért ne lehetne, hogy a császár megkapta a levelét
507 X   |          Hiszen világos, mint a nap, hogy miért nincs rendőrség kirendelve.
508 X   |     figyelmét, abból pedig nem kért, hogy Szepessy fölismerje.~Megindult
509 X   |            Megindult tehát szaladva, hogy minél előbb visszatérjen.~
510 X   |         olyan lusta volt kicsiholni, hogy aztán meg is becsülte a
511 X   |            sógor, hanem azt mondják, hogy a fickó nem jó, nekem kell
512 X   |          Málnásy! Csak nem gondolod, hogy a kulacsomat elvinné?~-
513 X   |         Tompa.~- Öreg?~- Olyan öreg, hogy talán még Noé apánk szűrte
514 X   |     plébánosunk egy régi krónikából, hogy nem igaz, mintha ő találta
515 X   |            Miriri király idejében.~- Hogy azt mondja, Miriri király
516 X   |           szőlő ízét. Eszébe villan, hogy hátha kisajtolnák a bogyók
517 X   |           éven át megmaradna a nedv, hogy iszogatni lehetne, mint
518 X   |            napon a király és kiköpi, hogy méreg. Van a királyokban
519 X   |             Meg volt hát pecsételve, hogy a folyadék ölő méreg, és
520 X   |            is tartották a hordókban, hogy majd mint ilyennek veszik
521 X   |  búskomorságba esett és elhatározta, hogy elemészti magát. Kijátszván
522 X   |            eközben olyan vidám lesz, hogy szeretne táncra pöndörödni.
523 X   |        következett be. Gondolta hát, hogy talán keveset ivott. Másnap
524 XI  |            Ezzel megfordult az öreg, hogy elmenjen, át lehetett hallani
525 XI  |             a botosai csoszogásáról, hogy visszaindult, hanem egyszerre
526 XI  |        intézet sorsát. Hiszen tudja, hogy én vagyok itt, mit tetteti
527 XI  |       inakkal fogvacogva a ház felé, hogy magára zárja a nehéz tölgyajtót,
528 XI  |             éppen azért vagyunk itt, hogy önt az alvásában háborgassuk.
529 XI  |         asszonyságot s közölje vele, hogy addig én innen el nem megyek,
530 XI  |     lehetetlen, báró úr.~- Mi?~- Az, hogy odaadná a kisasszonyt. Ilyet
531 XI  |            hallod, miről van szó, és hogy ki tette le a garast?~-
532 XI  |          megy?~- És ha azt felelném, hogy nem megyek?~- Akkor, édes
533 XI  |            bika. Sújtott a baltával, hogy még talán a hetedik utcában
534 XI  |             a Botond bárdjától.~Majd hogy meg nem hasadt a Dimitri
535 XI  |              El ne felejtse mondani, hogy melegen öltöztessék fel
536 XI  |         Szegény kedves kis jószágok, hogy meg lehetnek most ijedve!
537 XI  |              nem akar? Számítgatták, hogy akkorára már fölérhetett
538 XI  |            mernék - szólt Bajmódy -, hogy a fruskák egy részének tetszik
539 XI  |               Én nem hiszem például, hogy a paradicsomban a kígyó
540 XI  |            élek azzal a gyanúperrel, hogy Éva tanította meg a kígyót
541 XI  |     Barischgasséból Detreházy Tamás, hogy ott két konstáblert tartóztattak
542 XI  |             csoportosulás miatt, hát hogy mi történjék a két konstáblerrel?~-
543 XI  |             Szepessy -, és vigyázni, hogy valami jelt ne adhassanak.
544 XI  |         keres ön itt? Az ördögbe is, hogy jut az én embereim közé
545 XI  |              azok ruháiban? Tudja-e, hogy a fejével játszik?~- Éppen
546 XI  |           akarom önt figyelmeztetni, hogy a fejével játszik.~Szepessy
547 XI  |           fogai összecsikordultak.~- Hogy jutott ide ez az ember? -
548 XI  |           hanem a virtus megkívánta, hogy jelentkezzék, ötölve-hatolva
549 XI  |              a kezeit, annak jeléül, hogy nem fogja magát védelmezni.
550 XI  |               amit mondok. Elhiheti, hogy tudatában voltam a veszélynek,
551 XI  |             emberei közé vegyülni, s hogy nagy oknak kell lenni, ami
552 XI  |     késztetett. Jól eltalálta előbb, hogy a fejemmel játszom, csakhogy
553 XI  |         türelmetlenül.~- De engedje, hogy ne itt a sokaság előtt.
554 XI  |         szemeivel.~- Szavát adja rá, hogy semmi körülmények közt nem
555 XI  |            úgy áll a dolog, báró úr, hogy a kisasszony, akit ön most
556 XI  |           van, látni lehetett volna, hogy sápadt el a báró arca, mint
557 XI  |            lelkiállapota.~- Mit? Mi? Hogy? Megőrült ön?~Akli észrevette
558 XI  |     diplomáciánk rég tisztában volt, hogy a császár leányát fogja
559 XI  |            megkérni és azt is tudta, hogy kikosarazni nem lesz tanácsos,
560 XI  |             azt is nagyon jól tudja, hogy a Napóleon hatalma mégis
561 XI  |            mégis csak álom (az igaz, hogy egy kicsit hosszantartó),
562 XI  |             báró, aki oly éles eszű, hogy egy Habsburg az édes leányát
563 XI  |              ki is gondolna olyanra, hogy a főhercegnőt nevelőintézetben
564 XI  |           Ember - sziszegte -, mond, hogy hazudtál!~- Igazat mondtam -
565 XI  |               Nem szép a császártól, hogy nem volt őszinte, hogy önt
566 XI  |               hogy nem volt őszinte, hogy önt meg nem nyugtatta. Mert
567 XI  |            még kötelességem rátérni, hogy mikor ön fellépett mint
568 XI  |   szenvedélytől és engem bízott meg, hogy ha veszélyesnek ítélhetném
569 XI  |       táncban keringve egymás körül, hogy a lábuk egy kicsit melegedjék
570 XI  |         megfigyelésekbe ereszkedett, hogy a falon ülők jelentése szerint
571 XI  |         hordják fel, ami arra mutat, hogy védelemre készülnek odafönn.
572 XI  |              ablakon át látni lehet, hogy valami bútorféléket cipelnek
573 XI  |          megteremhetett az az ötlet, hogy a padlásra halmozott bútorokat
574 XI  |   irtózatosat sújtott a kapura.~Alig hogy a csattanás elhangzott,
575 XI  |                 Micsoda banda magok? Hogy mernek itt éjnek idején
576 XI  |        kijelentésén. Tetszett nekik, hogy ilyen finom formában adja
577 XI  |            gonosz ember és tudom én, hogy sötét szándékot forral,
578 XI  |          madame, és ha ön megengedi, hogy egyik emberem fölvihesse
579 XI  |            szava -, mondja meg neki, hogy... hogy azt üzenem, sohasem
580 XI  |             mondja meg neki, hogy... hogy azt üzenem, sohasem fog
581 XI  |            uram a vállait vonogatta, hogy föl nem foghatja, mi történik.~-
582 XI  |              bátorságát fitogtatván, hogy neki veszedelem kellett
583 XI  |          veszedelem kellett volna.~- Hogy? Haza? Most? Így üresen?~-
584 XI  |      konstáblerek rendőri jelentése, hogy őket egy bőrködmönökbe öltözött
585 XI  |           aki annyira »matsch« volt, hogy nem emlékszik semmire, elhiszi
586 XII |       Szorítsa a népet, édes Nopcsa, hogy krumplit ültessen. Mert
587 XII |           Mária Teréziától hallotta, hogy az erdélyieket, kivált a
588 XII |         hazájában, és merem mondani, hogy ha elterjed, nagy gyönyörűséget
589 XII |                Köszönöm fölségednek, hogy megkegyelmezni méltóztatott.~-
590 XII |      voltaképpen én hibáztam. Tudom, hogy ártatlan volt. Félrevezettek,
591 XII |              a keresztény poétáknál, hogy hátulról olvasandók visszafelé.
592 XII |       kedvencén.~- Szegény Aklicska, hogy lesoványodott. S ezt mind
593 XII |       gondolatát némi lendülettel -, hogy velem szemben is igazságot
594 XII |         fehér lapot« adni valakinek, hogy írja rá, ami szívének, lelkének
595 XII |              Kétszer is megpróbálta, hogy valami köszönetet rebegjen,
596 XII |              még megtudja valamikor, hogy ő mentette ki nagy fifikával
597 XII |              a császár érte küldött, hogy sakkozni akar. Akli visszatérte
598 XII |          mindig úgy játszottak vele, hogy ő nyerjen, csak az egy Akli
599 XII |             fölkelt és örült titkon, hogy gyorsan vége lett, elmehet
600 XII |            Ungargasséba; meghajlott, hogy távozzék, de a császár váratlanul
601 XII |                 Nos, kigondolta már, hogy mi az, amit önért tehetek?~
602 XII |                Félek, felséges uram, hogy talán túllépem a köteles
603 XII |         Igenis, Ugocsamegyében.~- És hogy jutott eszébe?~- Mert hogy
604 XII |           hogy jutott eszébe?~- Mert hogy a nevem az.~- Ohó! - nevetett
605 XII |               Akli község helyett.~- Hogy érti azt?~- Hátulról Akli
606 XII |           azért el nem hallgathatom, hogy ön nem szépen viselte magát.~-
607 XIII|              Ah, szegény kisasszony, hogy búsult.~- Búsult? - kérdé
608 XIII|           felelt Dimitri zavartan -, hogy izé (kereste az alkalmas
609 XIII|           kereste az alkalmas szót), hogy »szabadságon», hogy odahaza
610 XIII|           szót), hogy »szabadságon», hogy odahaza tetszik lenni.~A
611 XIII|       értésére akarván adni Aklinak, hogy ő jól van informálva, de
612 XIII|            sima beszédnek.~- Nos, és hogy van a kisasszony, nincs
613 XIII|           bennünket, magam sem tudom hogy. (Ájtatosan ég felé emelte
614 XIII|               Azt akarja ön mondani, hogy történt valami?~- Oh, dehogy.
615 XIII|    instanciát írok Kolowrat grófhoz, hogy a Kovács kisasszonyt vegyék
616 XIII|            mondta nekem a Búzavirág, hogy kegyelmet fog kapni, neki
617 XIII|           iregni-forogni Akli körül, hogy a szoknyái harangalakra
618 XIII|          miközben egyre ismételte: - Hogy megnőtt, hogy megnőtt, mint
619 XIII|           ismételte: - Hogy megnőtt, hogy megnőtt, mint egy jegenye.~-
620 XIII|              De mikor én úgy örülök, hogy újra látom, hogy nincsen
621 XIII|             örülök, hogy újra látom, hogy nincsen semmi baja.~- Hiszen
622 XIII|              van, gyermekem, helyes, hogy örülsz, de az örömet is
623 XIII|          láthatólag elborult.) Szép, hogy hozzánk is elfáradott és
624 XIII|             hozzánk is elfáradott és hogy ilyen hamar (az ilyen hamart
625 XIII|            zörgeti a szobám ablakát, hogy »itt van a Herr von Pakli».
626 XIII|           könyv. A madame azt hitte, hogy a fölfedezés lepte meg.
627 XIII|             hitte, azon csodálkozik, hogy a madame milyen okos, még
628 XIII|           nyilván azon csodálkozott, hogy a madame milyen együgyű,
629 XIII|               mint titkot árulja el, hogy a leány milyen szép. Hiszen
630 XIII|         semmi csodálkozás.~- Tudtam, hogy ott van - felelte egyszerűen.~-
631 XIII|        mondja! Komolyan hiszi tehát, hogy el akarták rabolni a mi
632 XIII|       Pozsonyból, közel háromszázan, hogy a kisasszonyt erőszakkal
633 XIII|              pihegett, úgy dobogott, hogy a madame is hallotta és
634 XIII|               Olyat mondtam én neki, hogy egyszeribe elment a kedve
635 XIII|         tartozott. Annyiban ugyanis, hogy Hardy kisasszony teljesen
636 XIII|     beavatottak t. i. azt suttogták, hogy az öreg kisasszony minden
637 XIII|            még mindig ott tartottak, hogy mit mondott Akli Szepessynek.
638 XIII|            császár.~- Majd meglássa, hogy érdekelni fogja.~A Búzavirág
639 XIII|      figyelmet van hivatva felhívni, hogy valami frappáns következik -,
640 XIII|         megint ásított, elhatározta, hogy ő is megbosszantja Aklit.~-
641 XIII|                  hanem azt mondotta, hogy a kiállott szenvedéseimet
642 XIII|    kárpótolni akarja s felszólított, hogy válasszak valamit és azt
643 XIII|             Akli. - Majd azt akarja, hogy mondjak meg egy titkot,
644 XIII|             titkot, majd azt akarja, hogy ne mondjak meg egy másik
645 XIII|        követeket küldözgetett utána, hogy jönne ki még egy szóra,
646 XIII|           Végre az az ötlete támadt, hogy elkérte Hardy kisasszonytól
647 XIII|       Dimitri apót azzal a kéréssel, hogy írja fel a válaszát egy
648 XIV |           szeszélybe van beburkolva, hogy szinte mesterség kihámozni.
649 XIV |        mesterség kihámozni. Az igaz, hogy édes mesterség. És talán
650 XIV |              a természet akarja úgy, hogy egy kis fáradságba kerüljön
651 XIV |             kagylónak, tehát akarja, hogy felnyissák, és mégse enged,
652 XIV |             végre odajutott a dolog, hogy a Búzavirágból bevallott
653 XIV |            faragni:~- Gondolják meg, hogy két leányt kell az idén
654 XIV |              szedtek fel a szeméten, hogy csak úgy észrevétlenül küldjék
655 XIV |          asszony győz az ilyenben -, hogy legyenek meg az ünnepélyek,
656 XIV |              A császár azt gondolta, hogy így sokkal olcsóbb. A magas
657 XIV |    arisztokrácia pedig azt gondolta, hogy így sokkal előkelőbb - s
658 XIV |           feltűnést okozott az eset, hogy a meghívók szétküldésekor
659 XIV |           írjak a meghívóra?~- Írja, hogy »spectabilis«.~A főudvarmester
660 XIV |           tán egy óráig is csóválta, hogy így elrontotta őfelsége
661 XIV |              szemekkel, sopánkodván, hogy ugyan honnan jutnak a császár
662 XIV |         vette az egészet.~Lőn tehát, hogy tekintetes, nemes és vitézlő
663 XIV |       övékénél, felette csodálkozék, hogy ő nem kapott meghívót. Vagy
664 XIV |           Ráthonyit? Hiszen az igaz, hogy nagybirtokú nemesúr, derék
665 XIV |  megnyugodtak abban a magyarázatban, hogy bizonyosan meg akarják daloltatni,
666 XIV |      daloltatni, mert meg kell adni, hogy ritka gyönyörűen, betyáros
667 XIV |            szerénykedett, szabódott, hogy ő azt nem kívánja, de a
668 XIV |          kijelentette kategorikusan, hogy erre parancsa van.~A császár
669 XIV |         furakodék, jelentvén halkan, hogy ama bizonyos Ráthonyi István,
670 XIV |     cirkalmazta ki ezt a formaságot, hogy a kör közepén a felséges
671 XIV |            is történnek. Az olyanok, hogy a császárné hajából kiesik
672 XIV |           némává tesz a csodálkozás, hogy a föld leghatalmasabb császárnéja
673 XIV |               Volt, aki sopánkodott, hogy a spanyol etikett immár
674 XIV |               Volt, akinek tetszett, hogy a császárné ilyen egyszerű,
675 XIV |          különös és titokzatos volt, hogy egy sajátszerű nimbusz vette
676 XIV |            volt, megérdemelte volna, hogy legalább egy pohár vízbe
677 XIV |              egykori falujokat.~Alig hogy »megfölöstökölt« az étkező »
678 XIV |              gavalléros viselkedése, hogy a császár őfelsége a világért
679 XIV |           Őfelsége mindazáltal érzi, hogy a dolog nem maradhat sokáig
680 XIV |      Ráthonyi mosolyogva jegyzé meg, hogy ő már megkapta a falu árát
681 XIV |             de Aklinak úgy tetszett, hogy csigamódra csúsznak, kínosan,
682 XIV |            ahhoz a kérdéshez jutnak, hogy melyik lesz a hálószoba.
683 XIV |          kellett. El volt határozva, hogy az esküvő egész csendben
684 XIV |              kétfejű sas alá tettem, hogy az költse ki.~Szóval az
685 XIV |        alattvalók abban szórakoznak, hogy a magok kicsi, egyhangú
686 XIV |              kis dolgok után futnak, hogy a megrázó nagy események
687 XIV |         hozzá: »A másvilágról jövök, hogy fölségednek gyermekem iránti
688 XIV |             jelenthetek fölségednek, hogy az Isten elrendelte ma délután,
689 XIV |         császár azt is felemlítette, hogy az álom után nyomban fölébredt
690 XIV |             midőn a kamarás jelenté, hogy a vőlegény és menyasszony
691 XIV |         gyermekem, és én is kívánom, hogy boldog legyen.~Aztán megnézegette
692 XIV |            szeretném valaha hallani, hogy ő sír. Ehhez tartsa magát,
693 XIV |           pedig felette csodálkozék, hogy miért fakad sírva éppen
694 XIV |         legyezőt.~- Papa megengedte, hogy én is emlékében maradhassak
695 XIV |    csekélység által, mert reménylem, hogy néha a kezébe veszi.~- Mint
696 XIV |     fölségedért.~- Jó, jó, amice. De hogy a vérét onthassa, ahhoz
697 XIV |             onthassa, ahhoz az kell, hogy vére legyen. Hogy pedig
698 XIV |              kell, hogy vére legyen. Hogy pedig vére legyen, ahhoz
699 XIV |          legyen, ahhoz az szükséges, hogy mindig legyen egy kis pecsenyéje
700 XIV |             lehetővé kellett tennem, hogy az a famózus Akli nevű falu
701 XIV |         falut csak azért óhajtottam, hogy az Ilona az enyém legyen.~-
702 XIV |         úgyse kap most semmit. Azaz, hogy egy tanácsot mégis kap.
703 XIV |            talál lenni, ne felejtse, hogy az öreg császár itt lakik
704 XV  |        időben. Az a babona élt róla, hogy az itt kötött házasságok
705 XV  |             erre a csoda hiedelemre, hogy a szép csúcsíves templom
706 XV  |           szemöldjeit, intett nekem, hogy rendet csináljak.~Odasietek
707 XV  |            Odasietek a násznép közé, hogy az istentelen viselkedés
708 XV  |          összeszidott a plébános úr, hogy én is nevettem, elmondtam
709 XV  |         ajtókhoz! Hamar az ajtókhoz! Hogy ki ne menekülhessen a gazember.~
710 XV  |            apó -, és megfoghatatlan, hogy az Isten miként engedhet
711 XV  |   tisztelendő úrnak ma este: "Félek, hogy az a gazember sok pénzt
712 XV  |              el Madame Szilvássyhoz, hogy a kétségbeesett menyasszonyt,
713 XV  |            ember világa benépesítve, hogy elsorolni se lehet. Mikor
714 XV  |             a templomi eseményekben, hogy az Isten nem akarta e frigyet,
715 XV  |          csak addig engedték Ilonát, hogy naponkint meglátogassa Aklit
716 XV  |        szakvéleményt kért a császár, hogy a szerencsétlen párnak az
717 XV  |            határoza magát a császár, hogy enged az isteni intésnek,
718 XV  |     főállamügyész és azt jelentette, hogy a kihallgatott gyilkos-merénylő,
719 XV  |            vizsgálóbíró előtt arról, hogy ő (Szepessy István) szerelmes
720 XV  |             arról világosította fel, hogy Kovács Ilona voltaképpen
721 XV  |       gondoskodása alá vett árvával, hogy Napóleon császárt kijátszhassa,
722 XV  |        kijátszhassa, aki csak hiszi, hogy egy osztrák főhercegnőt
723 XV  |     bocsátani.~- Azt akarja mondani, hogy megkegyelmezzek a merénylőnek?~-
724 XV  |          alsó rétegeiből a legendát, hogy a főhercegnő helyett egy
725 XV  |   nemesleányt kap a francia császár, hogy becsapjuk őt. És a nép nevetgél,
726 XV  |      lencsére az ajka alatt, szóval, hogy milyen volt gyermekkorában,
727 XV  |        arcával. Ezer tanú van máris, hogy ő az igazi főhercegnő. Mert
728 XV  |              dacára se állhatta meg, hogy ne csikorgassa a fogait.~-
729 XV  |    csikorgassa a fogait.~- Sajnálom, hogy meg nem öltem, és ha a kezembe
730 XV  | kereszténynek, valamint parancsolom, hogy hallgasson a dolog felől
731 XV  |          titkos benső örömet érzett, hogy okosan csinálta a faluajándékozást.
732 XV  |              előre el volt rendezve, hogy valaki lelője a vőlegényt,
733 XV  |             rögtön.~S így lőn aztán, hogy egy szép tavaszi délután
734 XV  |               és az olyan szép volt, hogy gyönyörűség volt hallani.