Fejezet

 1 I   |        hosszabb tartózkodásra, ami egyszerre fölvirágoztatta azt a vidéket.
 2 IV  | csillámlottak a harmadik helyen, s egyszerre elszorult a szíve. Honnan
 3 IV  |         meg, hogy ő? - támadta meg egyszerre dühösen Aklit.~- Ej, istenem,
 4 IV  |         ahogy kigyúl a Kóreb bokra egyszerre váratlanul, csodálatosan.~
 5 IV  |        lélek szállni kezd, s hopp, egyszerre csak leesik a rózsakazal
 6 IV  |       nézve. Amit ki nem talált.~- Egyszerre lettem rabbá, a lelkemmel
 7 V   |          nem folyik benne kék vér. Egyszerre azonban szoknyasuhogás támad
 8 VI  |        ezredes nagy örvendezéssel, egyszerre magyarra fordítva a szót. -
 9 VI  |        elég ok volt, hogy az ember egyszerre csak eltűnjön a társaságokból,
10 VIII|        tetszett a pályi óriásnak s egyszerre a kegyeibe fogadta a Farkasok
11 IX  |            az volt a terv, hogy ne egyszerre érjenek Bécsbe és ne egy
12 IX  |        tizenkétszer üt a kalapács, egyszerre omlanak mindenünnen ama
13 IX  |              ugrott fel Bori uram, egyszerre kijózanodván. - Ez nem ok
14 X   |          nézelődnék a nemzetes úr, egyszerre csak reccsen valami a magasban (
15 X   |       mesékben a varázssípocskára, egyszerre nyüzsögni, mozogni kezdett
16 X   |     Szepessyék kezébe került. Most egyszerre előtte állt egész szörnyűségében
17 XI  |           hogy visszaindult, hanem egyszerre csak úgy rémlett, mintha
18 XI  |          tegyen, amit akar.~Mintha egyszerre minden erő eltűnt volna
19 XI  |             mi változtatta meg így egyszerre?~A gőgös főurat sértette
20 XII |            jóízűen nevetett, aztán egyszerre elkomorodva tekintett végig
21 XIII|          Ugyan mit? - rohanták meg egyszerre.~- Ohó, az az én titkom.~-
22 XIII|               Ah! - kiáltá a leány egyszerre élénken. - És mit fog ön
23 XIII|     lelkéből a tudás forrása. Arca egyszerre lángba borult, szemeit lehunyta.~-
24 XIV |              Örülök - mondá szinte egyszerre a császárné.~- Akié amaz
25 XIV |           rebegte a menyasszony és egyszerre előtörtek a könnyei.~- Még