Fejezet

 1 II  |            mondá most a fiú emelt hangon. - Add vissza az apánkat!~-
 2 III |        Szepessy majdnem siránkozó hangon -, nem tehetem, lehetetlen.~-
 3 IV  |     Honnan tudja? - kérdé fojtott hangon.~- Tehát igaz! - szisszent
 4 IV  |             felelte a leány tompa hangon, az izgatottságtól elsápadva.~
 5 IV  |   vontatottan, de mégis reszketeg hangon -, aki már tudja a titkomat.~-
 6 IV  |              kérdé tompa, fojtott hangon.~Felmutatták a jelvényeiket,
 7 IV  |          báró lázas, szenvedélyes hangon. - Meg fog történni. Az
 8 VI  |           Kovács György meghatott hangon.~- Meghiszem azt. Két érdemrendje
 9 VII |   Fölséges uram - felelte fojtott hangon -, akinek én a menyasszonya
10 X   |           mondá Bajmódy neheztelő hangon.~- Nem tehetek róla és nem
11 X   |      midőn ellentmondást nem tűrő hangon rászól az öreg Tompa Dienes
12 XI  |      szólt a báró gúnyos, megvető hangon.~- Hallgassa meg az okot,
13 XI  | panaszkodott szemrehányó, bágyadt hangon -, mikor még az érzésemet
14 XI  |        tenni? - kérdé bizonytalan hangon.~- Azt majd meglátja! -
15 XI  |          le az asszonyság haragos hangon, jóízű, ropogós magyarsággal. -
16 XII |           felség - felelte remegő hangon.~- Nos?~- Félek, felséges
17 XIII|           folytatá fáradt, nyegle hangon, ahogy a nagy dámák beszélnek,
18 XIII|         tompán, bágyadtan, elhaló hangon.~A férfi ránézett s tekintetének
19 XIV |         ugyan, de mégis sopánkodó hangon, mikor a kiadásokból valamit
20 XIV |     holtomig - felelte szaggatott hangon, és a szívéhez szorította.~-
21 XV  |           Szeretem - mondá csengő hangon.~- És te, leányom, Kovács
22 XV  |         tisztelendő úr mennydörgő hangon kiáltá:~- Gyilkos van a