Fejezet

 1 III|           Én császári és királyi kamarás vagyok, akinek a dekrétum
 2 III|     talpig az idegent. »Szép kis kamarás«, gondolta magában, de csak
 3 III| megmondani, mivel szolgálhatok a kamarás úrnak?~- Én leánykérőben
 4 V  | megjelent az előszobában, ahol a kamarás őrködött.~Ez pedig nem volt
 5 V  |       unott szemekkel, ahogy egy kamarás nézhet egy égitestet, melyről
 6 V  |     hangok közül a legszebbet.~A kamarás megfordult s a csodálkozástól
 7 V  |       Mit parancsol? - dadogta a kamarás zavartan.~- Őfelségével
 8 V  |          a bársonyos tekintet. A kamarás érezte, hogy nem tud ellentállni.~-
 9 V  |        gondolja a csinos, nyalka kamarás.) - Hanem ami az elfogatást
10 V  |         másnak is? - enyelgett a kamarás.~A leány arca kigyúlt erre,
11 V  |         bátran, szinte dacosan a kamarás szeme közé tekintve.~- Nem
12 V  |  neveltet madame Szilvássynál.~A kamarás meghajtotta magát.~- Valamit
13 V  |         és szolgálatára állok.~A kamarás eltűnt a laboratóriumba
14 V  |        az majd magával vigyen.~A kamarás távozott, s a császár megismételte
15 V  |       visszatért a szolgálattevő kamarás, Daun gróf.~- Őexcellenciája,
16 V  |        Felelgetett is, nem is, a kamarás bókjaira, ötleteire; másutt
17 V  |        fejét.~De megmagyarázta a kamarás:~- A törvények azért parancsolnak
18 V  |       hát »Isten kegyelméből?«~A kamarás vállat vont.~- Azzal bizony
19 XII|       jelentette a szolgálattevő kamarás. Az uralkodó szinte felvillanyozva
20 XII|          nekem nem alattvalóm.~A kamarás e pillanatban Norbonne francia
21 XIV|       gomb eszméje forr, midőn a kamarás jelenté, hogy a vőlegény