Fejezet

 1 II  |           a magyarok akkoriban. A fiú lehetett kilenc éves, a
 2 II  |        akarunk beszélni - mondá a fiú, bátran előlépve.~Ő volt
 3 II  |            én vagyok a császár.~A fiú gyanakvó tekintettel vizsgálta,
 4 II  |           Császár! - mondá most a fiú emelt hangon. - Add vissza
 5 II  | uralkodója.~- És apánk? - kérdé a fiú makacsul.~- Ő most nagyon
 6 II  |     Köszönöm, fölséges császár.~A fiú csak a kalapját emelintette
 7 II  |     megszolgálom neki - felelte a fiú.~A császárnak tetszett a
 8 II  |      Kedvteléssel nézett a távozó fiú után.~- Ezt a fiúcskát katonának
 9 II  | újságoltak a professzorok. Pompás fiú. Nagy jövője van. Remek
10 VI  |       egyébért - felelte a magyar fiú -, egypár hazai dalt szeretnék
11 VI  |          én a magáét! - felelte a fiú, rendíthetetlen nyugalommal
12 VI  |       Most utólagosan ijedt meg a fiú, láthatólag elsápadt. A
13 VI  |      olvasta a saját dicsőségét a fiú arcán.~- Semmi az - jegyzé
14 VI  |         Nem tudom - vallotta be a fiú. - Én nem tartozom az udvarhoz.
15 VI  |           sarkantyús lépteivel, a fiú balra tartott, a Laube apó
16 VI  |            Az a kis pompás magyar fiú... Oh, kicsi szívem, persze,
17 VII |      csinálta hetek előtt, hogy a fiú megdorgálandó az Aklihoz
18 VII |      ösmerem.~- Látom, becsületes fiú vagy - szólt a császár megelégedetten -,
19 VII |           egy hadnagyot (azután a fiú vállát érinté gyöngéden)
20 VIII|           anyjuk, hogy a kis Pali fiú marka össze van szorítva,