Fejezet

 1 II  |     ezen nem kacagni.~- De ha mondom, az én lelkemre (meiner
 2 III | zsidónak. Úgy, és kicsoda ön? Mondom nekik, hogy Szepessy István
 3 III |        hogy becsukják, de nem mondom meg: hova.~- Ugye a bolondok
 4 III | fordulni kell.~- Most még nem mondom meg - szólt Akli nyugodtan.~-
 5 IV  |      velem.~- De becsületemre mondom, hogy ott volt.~- Hát ki
 6 IV  |     bödön, mondja csak?~- Nem mondom! - toppantott a leányka
 7 IV  |      leány fölháborodással.~- Mondom, hogy igaz, ott volt ma
 8 IV  |     ezt a lekvártitkot sohase mondom el az életben másnak, csak
 9 IV  |    akartam húzatni a magamét, mondom neki, el is fütyülöm az
10 VI  | érdemrendjeit! Nem azok miatt mondom.~- De a rab is kellemes
11 VI  |   hogy felhoztad, mert bizony mondom, kétfelé hasítottam volna
12 VIII|      Márpedig úgy lesz, ahogy mondom, mert a déli vendégeink
13 VIII|    mondani, hogy akire én azt mondom, derék ember, hát az derék
14 VIII|  hideg ellen. Hát én csak azt mondom, hogy gyerekjáték az egész.
15 X   |    nem lehet tagadni, de...~- Mondom, fölmásztam, és kémleltem
16 X   |      nagyszerű ötlet.~- Azért mondom én, hogy nagy eszem van.~-
17 X   | egyszerűen ostobaság, hacsak, mondom, a rendőrség részéről nem
18 XII | megegyezünk. Hiszen nem azért mondom, de lássa, rossz világ van,
19 XIII|       köszönheti Akli úr. Ön, mondom, legfeljebb tegnap jött