Fejezet

 1 II  | nehezteljen.1~Nem is neheztelt, dehogy neheztelt, sugárzó arccal
 2 III |     ösmerem meg az embereket.~- Dehogy - felelte Akli. - Az embernek
 3 IV  |         leány, fehérre válva.~- Dehogy. Ő.~- A madame? - folytatá
 4 IV  |        a faggatást hüledezve.~- Dehogy. Ő maga.~- Ő maga? Hogyan?~-
 5 IV  |    kenegették volna a száját.~- Dehogy volt csacsi, dehogy volt.
 6 IV  |   száját.~- Dehogy volt csacsi, dehogy volt. Sőt valóságos kicsike
 7 VI  |  visszakergetné az intézetbe és dehogy eresztené a felség elé az
 8 VIII|  szerepelnek az inszurgensek?~- Dehogy folyik, dehogy - jegyzi
 9 VIII|  inszurgensek?~- Dehogy folyik, dehogy - jegyzi meg Gelencsér -,
10 VIII|  nádorispánt, ha itt van (ámbár dehogy van az itt karácsonykor),
11 VIII|    borítana magára.~- Nem érti? Dehogy nem érti - dohogott az öreg. -
12 VIII|        el ne felejtse, kérem.~- Dehogy felejtem, dehogy, ha én
13 VIII|       kérem.~- Dehogy felejtem, dehogy, ha én egyszer megígérem,
14 VIII|         ő most? - kérdé Akli.~- Dehogy van. Ő már előre ment az
15 IX  |     Mert a többiért jót állhat. Dehogy is jutna ezeknek eszébe
16 X   |    tódítá nevetve Tompa uram.~- Dehogy. Alkalmasint már előbb lefejeztette,
17 XIII|      hogy történt valami?~- Oh, dehogy. Isten ments. Semmi se történt,
18 XIII|      széttépte dirib-darabra.~- Dehogy eresztlek el, kis Búzavirág.