Fejezet

 1 III |     Aklicska. Milyen fehér az arca, mint a kréta. Írni lehetne
 2 IV  |  szegények.~Kigyúlt az Iluska arca, mint a fáklya, Akli is
 3 IV  |    termete volt, s okos, éles arca, melyet ősz hajfürtök körítettek
 4 IV  | örömétől, éppen olyan volt az arca, mint az almafa virága,
 5 IV  |  lopva.~A leány összerezzent, arca fölvette a saját jellegét,
 6 V   |  enyelgett a kamarás.~A leány arca kigyúlt erre, mint a hamu
 7 VI  |      gondjukat, nyájas, piros arca, mint melegítő emlék, derengett
 8 VII |  Édesdeden nevetett, a lányka arca ragyogni és virulni látszott
 9 VIII|       az öreg felugorva és az arca kiderült. - Meg vagyok az
10 VIII|       akit említettem.~Az apó arca megfelhősödött.~- Tyű, a
11 IX  |  embernek is olyan becsületes arca van, hogy kontraktus nélkül
12 IX  | durván nevetett hozzá.~A báró arca idegesen rándult meg, szemöldjei
13 XI  |  volna, hogy sápadt el a báró arca, mint a halotté, de így
14 XII |     súlya alatt. Feje zúgott, arca kigyúlt. Kétszer is megpróbálta,
15 XII |       vagy Heléna.~- Ah!~Akli arca kigyúlt, szemei élénken
16 XIII|     Tegnap este? (A Búzavirág arca láthatólag elborult.) Szép,
17 XIII|     lelkéből a tudás forrása. Arca egyszerre lángba borult,
18 XIV | alakja mint a liliomé, sőt az arca is olyan tiszta, olyan fehér.~-