Fejezet
1 I | kancellisták közt az udvari bolond, de II. József törülte ezt az
2 I | akadémiáján tanult Münchenben, de annyi pajkos, vidám csínyt
3 I | rendőrséggel is meggyűlt a baja, de a legszemenszedettebb leleményekkel
4 I | hogy melyik maradt felül, de nem is lehet. Mert hogy
5 I | el belőle, ami érdekes, de a mélyére, ahol már a hasznos
6 I | nemcsak fölvidítá a császárt, de meg is védte, pedig többnyire
7 I | levő urak elmosolyodtak, de különösen Stadion gróf vágott
8 I | legény kortársának lenni, de Ferenc bizonyosan elengedte
9 I | a nagy igazságok mellé, de a nagy bolondságok gyorsan
10 I | állana az uralkodói teendő, - de az a tömérdek haszontalan
11 I | Mert ha csak beszélne. De arra a császárnak figyelni
12 I | tudja, hogy hasznos neki, de azért idegenkedik tőle.~
13 I | sem szenvedtek szükséget.~De a vendéglő tele volt gyanús
14 I | és néhány gyanús alakot, de sohase bírt semmit kisütni.
15 II | tegnap óta be akarnak jönni? De hisz a kastélyt minden alattvalómnak
16 II | nincs audienciális nap. De ha volna is, mit keresnének
17 II | ami körülbelül mindegy.~- De ha én kíváncsi volnék rá,
18 II | arcú, pufók volt a fiúcska, de villogó, bátor tekintettel,
19 II | megviselt, kifoszlott, de látszott rajta, hogy jó
20 II | előlépve.~Ő volt a kisebbik, de ő a szószóló, mert ő a férfi.~-
21 II | Igazán te volnál a császár? De meg ne csalj! Hiszen nincs
22 II | Lehetetlen ezen nem kacagni.~- De ha mondom, az én lelkemre (
23 II | olyan nagyon jó érzés, de... (gondolkozott kissé,
24 II | kiegészítheti a gondolatát) - de sokba kerül, Akli. Azért
25 II | küldözött a tartásukra, de hogy most már két hónap
26 II | betegségben kell kimúlnia.~- De melyikben?~- Ez az, amit
27 II | Mihállyal szűrte össze a levet, de semmi olyan gyanús dologra
28 II | Ferenc és Napóleon közt. De ez a háború újbóli kitörését
29 II | megörült a felfedezésnek, de a további nyomozásokból
30 II | aki tényleg benne volt, de arra nézve is, aki csak
31 II | Ez az én dolgom lesz.~- De a Burgban csak nem fogathatok
32 III | Egész Bécs erről beszélt, de éppen nem valami ingerülten.
33 III | túloztak az Akli befolyásáról, de az mindegy. A hit ebben
34 III | Pedig én csak bolond vagyok. De a császár okos ember, ő
35 III | rálőtt egyszer egy török, de a golyó visszapattant a
36 III | bizalmas vigyorgással -, de én úgysem akarok tőle pénzt.~(
37 III | Ön? Ezzel a termettel? De hogy jut ilyesmi eszébe?~
38 III | elfogadta a gépet az ő számukra. De persze csak azután, ahogy
39 III | csüngtek le a két oldalán, de azért a szép kis bakfis
40 III | Bocsánat - szólt csendesen -, de nekem itt szabad bejáratom
41 III | kamarás«, gondolta magában, de csak ennyit mondott:~- Vajon?~
42 III | különös fickót.~- Nos, hát jó, de legyen szíves megmondani,
43 III | odakünn.~- Ön csodálkozik? De rögtön megért, reménylem.
44 III | és ne vegye rossz néven, de végre is nincs a homlokára
45 III | öltem meg, kit raboltam ki, de hát én csak amellett maradtam,
46 III | hogy mindjárt megrepeszti. De még ezt mind megszoktam
47 III | visszaköszön, rám néz, de látom, hogy rám nem ösmer,
48 III | emberek, akik rám ösmertek, de ha most gyűlt volna meg
49 III | van a kérdezősködés sora, de ön nem felel.~- Hát igen,
50 III | már, hogy beleszerettem.~- De hát ő? - kérdé Akli úr halkan,
51 III | tudom, nem kérdeztem tőle, de nem is helyezek rá valami
52 III | ostobaságot és cifraságot elfújt. De a Burg ablakából persze
53 III | megérdemelné, hogy becsukják, de nem mondom meg: hova.~-
54 III | az olló két darabból áll, de a két darabnak össze kell
55 III | mondtam én, hogy beszéljen?~- De azt legalább megmondhatta
56 III | Eszemben sincs, önt megsérteni, de a kis asszony gyámjával
57 III | elrontja a császárja örömét.~- De hisz a fölséged bátorsága
58 III | lett kisebb.~- Igaz, igaz, de mit csináljunk most már
59 III | császár küldi.~- Úgy ám, de kapok-e a szőlőből? Martinecz
60 III | a pecsétgyűrűs ujjával). De ne használja semmi rosszra!~
61 IV | szól majd ehhez a madame? De mindegy, akármit szól is,
62 IV | ilyen? Próbálták, próbálták, de soha többé rá nem akadhattak.~
63 IV | övé. És mégis úgy siet, de úgy siet, hogy a kocsis
64 IV | teknősbéka húzná a járművet. De hát hova siet? Mi elé siet?~
65 IV | Meyer, Prohaszka, Wodka.~De hát ez mind nem használt.
66 IV | ez volt a tudás könyve), de ezt a titkos levéltárban
67 IV | sejtelemmé, mert így sokkal, de nagyon sokkal ingerlőbb.
68 IV | kik ők, mik ők otthon, de ez lehetett egy kis füllentés
69 IV | Ágnes vagy Viola Matild. De hát még Agavé Hedvig vagy
70 IV | férfiszemnek ez a látvány, - de hát éppen azért van rosszul
71 IV | Szilvássyné.~- Mondtam, de nem akar tágítani. Az asszonysággal
72 IV | mit akar?~- Nem mondta. De azt hiszem, valami nagy
73 IV | kinézett a kémlőlyukon, de úgy látszik, nem ismerte
74 IV | Miklós.~- Ön van ott, uram? De talán eltévesztette a napot?
75 IV | nevén nevezni ő Valakiságát. De hisz tudja a madame.~- Oh,
76 IV | magával vinné a kisasszonyt?~- De jobb volna.~A madame odaintett
77 IV | Hajíts le egyet, Búzavirág!~- De megengedi-e a madame?~-
78 IV | most, hívatták a kapuhoz.~- De megengedi-e a madáranya?~-
79 IV | lihegve -, lebocsátok egyet, de nem fáj-e az a tojásnak?~
80 IV | Hopp, nem tört el! Enyim. De biz az enyim. Aki kapja,
81 IV | szelesen futott a szobája felé, de a folyosó lépcsőjéről átkiáltott
82 IV | átjárni az Akli lelkét, de hasztalan, ma ott nagy zúzmara
83 IV | sütött a nap, szinte szúrt, de ilyenkor még nem bágyasztó,
84 IV | Igen. Ő is tud róla. De csak én vagyok a bűnös.~
85 IV | őfelsége füle hallatára is.~De már erre felugrott a leány,
86 IV | csak, hogy évődik velem.~- De becsületemre mondom, hogy
87 IV | beszéltünk?~- Persze, nem.~- De hisz ön a titkomat kérdezte,
88 IV | eligazodunk lassan, lassan. De lássuk előbb egész mivoltában
89 IV | Most már azért se.~- De ha nagyon, nagyon kérem.~-
90 IV | császár küldte magának, de én csak úgy adom oda, ha
91 IV | itt van, maga paskorta.~- De kikötöm, hogy soha senkinek
92 IV | savanyú. Hát úgy volt az ... de nincs-e itt közelben valaki?
93 IV | végezzünk, tessék gyónni.~- De mikor olyan nagyon szégyellem,
94 IV | elpirult valaki...~- De ha nem igaz! - ellenkezett
95 IV | szívet dagasztó édes mákony, de csak eddig van. Az út azon
96 IV | elképzelnie, és az könnyű, de a vőlegény alakja még ismeretlen
97 IV | leány, könnyeit letörülve.~- De férjnek előkelő és gazdag,
98 IV | valaha - mondá vontatottan, de mégis reszketeg hangon -,
99 IV | már tudja a titkomat.~- De ki tudhatná, mikor csak
100 IV | meg?~A leány felkacagott, de volt a kacajában valami
101 IV | azután, elfordítva a fejét -, de szerencse, hogy már a puskapor
102 IV | Összerázkódott, fölébredni próbált, de bizony nem sikerült az neki.~-
103 IV | nem tudják az alapot.~- De én protestálok.~- Tessék,
104 IV | én protestálok.~- Tessék, de majd csak odabent, most
105 IV | rendelkezésükre állok. De engedjenek még néhány percet,
106 IV | Igen, mi azt is tudjuk, de ilyen időhaladékot nem adhatunk.
107 IV | miféle intrikák szövetnek, de mosolyogjon, kérem... Így.
108 IV | visszamenne az intézetbe, de a legközelebbi utcában parancsolja
109 IV | nem vagyok ugyan próféta, de annyit merek jósolni, hogy
110 IV | kellemetlenül fog kiütni, de nem énreám nézve. Majd meglátják...~
111 IV | elméjében elfogatása okát, de sehol semmi támpont. Nem
112 IV | Stammgast. Iszen szép, szép, de mivel rosszabb, ha a fogságban
113 IV | az egyet nem tudom, uram, de bizonyosan a császárt haragította
114 IV | Nur Geduld, und nur fidel. De mármost tessék ide belépni,
115 IV | vagy másfél órája behozták. De nem csoda, hiszen Bécs a
116 IV | kivált az öltözékét tekintve, de hát a többi cellákban még
117 IV | dolog itt. Még nem is volt. De ha lenne, hát oda tenném.
118 IV | harmonikaszó olyan fidélis. De ahogy tetszik. Isten önnel,
119 IV | fát fűrészelnének valahol. De hát az is fallácia volt.
120 IV | bátor vagyok háborgatni, de biztosítom, hogy nem a magam
121 IV | el is fütyülöm az elejét, de ügyet se vetett rám, akkor
122 IV | rest, rárántja hirtelen, de még fele sincs ki a nótának,
123 IV | mindig történik valami. De ami önt illeti, arra már
124 IV | nagyon csúnya emberek, de csupa szép feleségeik vannak.
125 V | a főkertésznét kivéve - (de nem akarok a rossz nyelvek
126 V | célja az aranycsinálás volt. De sajnos, ő se találta ki
127 V | főhercegnők élvezettel majszolják, de a fiatalok se jobbak.~És
128 V | lehetetlen a császárral beszélni, de azért beljebb ereszti, hogy
129 V | felelősség nem nagyon nyomja, de a felelősség annyi ember
130 V | Kérem, uram...~- Bocsánat, de őfelsége megparancsolta,
131 V | hogy nem tud ellentállni.~- De hát ki ön, és mit akar?~-
132 V | kivételt. Bocsánat asszonyom, de...~- Nem vagyok asszony -
133 V | Elfogták? Aklit? A mi Aklinkat? De hiszen az lehetetlen. Ki
134 V | megjelentsem felségednek.~- De hisz ön álmokat mesél, kis
135 V | valami félreértés történt, de csillapodjék, még ma szabad
136 V | próbálta mulattatni a bakfist, de annak a szíve-lelke tele
137 V | Összerezzent. Jön a császár. De a császár csak nem jött,
138 V | Kétkedőn rázta szép fejét.~De megmagyarázta a kamarás:~-
139 V | értette meg a kisasszony.~- De ha a császár például azt
140 V | Egy kicsit megnyugodott, de az óra monoton tik-takja
141 V | is -, nálunk is Vak Béla, de ha a tanácsosok által lát
142 VI | kétszer is felkiáltott: »De egy vers végett, kedves
143 VI | remény a viszontszerelemre. De ha az ember egy császárhoz
144 VI | bolondoknak és poétáknak, de minden mégse szabad. Lakoljon,
145 VI | vers, az igaz, elég rossz, de hátha a bíró is rossz lesz
146 VI | hogy a leányt hitegeti, de ekképpen okoskodott: Ha
147 VI | nyugodtabb volna a lelkem, de oda lenne a testem kényelme,
148 VI | édesapja el is küldte, de megfoghatatlan módon nap
149 VI | mit vétettem, ha vétettem, de megbocsátaná, érzem.~- Ne
150 VI | szíve hangosan dobogott, de a német előtt nem akarta
151 VI | Nem azok miatt mondom.~- De a rab is kellemes ember,
152 VI | Igaz - mondá megnyugodva -, de nem fogja meghallani, meglátod,
153 VI | levelet nem kapott Aklitól, de nem is fogadná el, mert
154 VI | csöppet se természetes. De hát mit akar? és általában
155 VI | ezúttal a Bernot tudta nélkül. De hát miképpen? A legközelebbi
156 VI | is kóválygott a fejében, de a legelső volt megtudni,
157 VI | Még a bajusza is olyan.~De most már Gyuri is katonaruhát
158 VI | gondolta magában Gyuri, de mit csináljon most? Kihez
159 VI | forduljon? Kolowrathoz fordulna, de az szigorú ember, visszakergetné
160 VI | dobhatja a levelet. Igen de a császár sokszor hetekig
161 VI | tarthatja magát. Az ám, de az öreg Laube is megkérdezi,
162 VI | parádé volt a császárnál. De ez csak könnyítette Gyuri
163 VI | fölmenni a grádicson; előtte, de már följebb, egy nyalka
164 VI | Talán nem akarod felhozni?~De már ekkor lejjebb lépett
165 VI | valaki, hogy nincs szerencse! De mennyire megőszült, összeesett
166 VI | mosolygós arccal siet feléje, de a Laube apó szelíd kék szemei
167 VI | úr, hát nem ösmer rám?~- De bizony, de bizony. A hangja
168 VI | ösmer rám?~- De bizony, de bizony. A hangja olyan ismerős.
169 VI | az Isten nyugosztalja, de hol veszi itt magát, ahol
170 VI | meglátogatni, Laube úr, de látom, rosszkor jöttem,
171 VI | mesterség az egész uralkodás, de hát nem nehéz, és ha már
172 VI | mentoromat akartam meglátogatni, de azt hallom, valami baja
173 VI | kerül oda vissza többé.~- De hátha ártatlan volt?~- Mindegy
174 VI | akár nem volt rothadt, de erőszakkal tépték le, vége
175 VI | tépték le, vége van, punktum. De már most mennem kell a ruhákkal,
176 VI | tudja...~- Minden bizonnyal, de ön végre is otthon van nálunk
177 VI | kisasszony lett.~- Jól, köszönöm, de ne szóljon, kérem, Kolowrat
178 VI | türelmetlenül toporzékoltak - de Gyuri mindezekre nem volt
179 VI | levelet a Waffenrockban, de nem az Akli ártatlanságát
180 VI | fogházigazgató és új porkoláb alá. De legalább a magyar ég mosolyog
181 VII | diplomáciai kérdezősködés. De hát nem álom volna ez? Istenem,
182 VII | volna ez? Istenem, istenem, de furcsa szálakból, de különös
183 VII | istenem, de furcsa szálakból, de különös vetélőkkel szövöd
184 VII | vásznát!~A világ hát fordult, de lassan ... Az idők is jöttek-mentek,
185 VII | Az idők is jöttek-mentek, de sebesen, a maguk módja szerint;
186 VII | máris szépen felgyűltek, de azért kilenc órára mégis
187 VII | titkos ábrándos szerelmet is, de miért ajánlja, hogy éppen
188 VII | a mostani generációtól.~De mindegy, ha elő van írva,
189 VII | éppen megnyeri tetszését. De most beszéljünk jövőjéről
190 VII | ez több a mulatságnál.~- De én azt kívánnám a vőlegényemtől,
191 VII | parancsol, katona uram?~De be sem várva a peckesen
192 VII | intézetben. Szólni nem mert, de itt bizonyosan valami félreértés
193 VII | kértem, mutasson belőlük, de nem emlékezett egyikre sem;
194 VIII| aki meg volt tőle fosztva, de hátha még olyan két fehér
195 VIII| szóba állani kedve szerint, de az utcákon nem járt senki.
196 VIII| a lányomnak segítsen.~- De egy kis sajt mégis csak
197 VIII| kocsit kapni máskor is, de karácsonykor kétszeresen,
198 VIII| kétszeresen, mert a lónak mindegy, de már a kocsis nem szívesen
199 VIII| igen megyünk mi Bécsbe, de ha mégis úgy esnék, nehéz
200 VIII| magamban, csodálatos az egész, de végre is mi közöm hozzá?~
201 VIII| Akli gondolatokba merült, de aztán elvetette az egész
202 VIII| ipam uram, igen sajnálom, de a kocsit felfogadta holnapra
203 VIII| hoztak az ősi falak közé, de a bérkocsiintézmény, melyet
204 VIII| Feldmayeréknél persze nem voltál?~- De voltam ott is.~- Nos.~-
205 VIII| Nem nősült még meg?~- Nem, de suttognak valamit, mert
206 VIII| összeszedsz, ha valahova küldlek.~De a ragyabunkó nem hagyta
207 VIII| állna a szemünk előtt), de akár így, akár úgy, a nyugtalanságnak
208 VIII| börtönből szabadult ki, de a lelke egy sejtett, láthatatlan
209 VIII| istenért, akadályozzák meg, de hamar. De ez csak pillanatnyi
210 VIII| akadályozzák meg, de hamar. De ez csak pillanatnyi lelki
211 VIII| felköltését kérné tőlük. De ha nem is, mit mondhatna
212 VIII| gyermek a Mária kötényében, de már azt, hogy a kocsira
213 VIII| fortélyt...~- Fortély, hm, de hát miért, minek és kinek
214 VIII| képe van. Ki hitte volna?~De ezt az utóbbit már nem is
215 VIII| Elvitték Bécsújhelyre? Ejnye, de derék! Onnan ide Pozsonyba
216 VIII| segíthetnének engemet.~- De hátha példának okáért valami
217 VIII| végképp eljátssza a bizalmát, de aztán mégis csak arra határozta
218 VIII| a király talpát nyalják, de viszont sohase állanék azok
219 VIII| Hogy miben, nem tudom, de reggelre tudni fogom, azért
220 VIII| többet. Értem én a csíziót!~De Akli csak nem hagyta békén,
221 VIII| nál ebédelt a többiekkel, de vacsorára a mészáros öccséhez
222 VIII| meggyújtott faggyúgyertyával, de még az ajtóban is megfordult,
223 VIII| ilyen szép tiszta ágyban, de hát Majmuna istenasszony (
224 VIII| Nagy tanakodás indult meg, de ebből csak szaggatott félmondatokat
225 VIII| hiszen lakik itt ember elég, de minő? A burger nem arra
226 VIII| nemesurat, megalkuszom vele.~- De vigyázzon, tartsa magát
227 VIII| másik talán homályosabb, de gyöngy az azért mind. Hát
228 VIII| kell kihozni az egészből, - de hát ott sok, márpedig az
229 VIII| verte ki a rémülettől.~- De hiszen ez borzasztó! - kiáltott
230 VIII| karácsony estéjét akarta, de én lebeszéltem arról, mert
231 VIII| kimenetele lehetne a tréfának; de ami a mai estét illeti,
232 VIII| még habozott egy percig, de azt annak is lehet tulajdonítani,
233 VIII| utolsók, a sereghajtók. De mármost upre púpos, az én
234 VIII| úgy fog lenni minden, - de ő már ott lesz a karvaly
235 VIII| Bizonyosan tányéron hoznák eléje, de neki jobban tetszik, ha
236 VIII| pisztollyal tudok bánni, de lovon sohase ültem.~- Akkor
237 IX | borítva. A nap csak fénylett, de nem melegített. Oly tiszta
238 IX | disznópörkölések kormos foltjai. De ezek a fekete karikák is
239 IX | pedig nagy mulatság volt, de a legjobb kedvre Akli Miklós
240 IX | rostélyosért messze elmegy. De nem is lehet ezen csodálkozni.
241 IX | Lehetetlen ennek nem sikerülni.~De hát az még messze van. Most
242 IX | kelletlenül vonogatva -, de kár az virtust pocsékolni.~
243 IX | megkóstolták nehányan, de kiköpték. »Kaffee«-nek hítták
244 IX | szeme is kettőt látott, de mégis csak végére járt nagy
245 IX | A veszély elmúlt ezzel, de kitűnik, hogy áruló van
246 IX | számolok le. Dixi. Szepessy de Négyes.«~Bori uramnak nagy
247 IX | Kókuszdió«-ba letelepedtek. De bizony fölösleges volt.
248 IX | az soha egyenesen.~- Úgy, de Napóleon is nagy róka, s
249 IX | biccentett feléjük a fejével, de azok idegenül bámultak rá.~-
250 IX | emberrel is megtörténik.~- De egy Napóleonnal, Bajmódy!~-
251 IX | Gelencsér öccse, a ragyabunkó.~De a báró nem szerette a tárgyhoz
252 IX | kicsípte magát méltóságod, de úgy is kell. Teringette,
253 IX | Én is tudtam a csíziót. De hát most már tempi passati.
254 X | szagolja ugyan a virágot, de éppen ilyenkor kerül sok
255 X | világított az emeleten, de az is éppen e percben sötétült
256 X | dörmögte félhangon. - (De jó volna neki visszafelelni
257 X | reccsen valami a magasban (de erre a reccsenésre is csak
258 X | egy medve ugrott volna rá, de a medve sem tud magyarul
259 X | szom. (Mi az? Itt vagyok.)~De hisz éppen az a baj, hogy
260 X | volna a nemzetes urat, no, de ilyen szándék éppenséggel
261 X | duzzogott az ispán -, de hát garabonciás diák maga
262 X | tisztogatva -, restellem is, de hát katonadolog; egy kis
263 X | levelet elfogott ma a báró, de hátha egy másik levél eljutott
264 X | valami közönséges nép lenne. De csupa nemesember!...~- Iszen
265 X | Iszen nem lehet tagadni, de...~- Mondom, fölmásztam,
266 X | elhárítani a gallyakat, de nem látom jól se az alakját,
267 X | mondá barátságosan. - De most már nézzük meg az embereinket.~
268 X | mint a hering a hordóban.~De a legnagyobb ravaszság,
269 X | egyiket, akiért jöttünk. De mit is csináljanak egyebet?
270 X | keletkezik valami non putarem. De hogy akkor is kihozzuk a
271 X | még talán jut rá időnk. De csak úgy, hogy míg az egyik
272 X | bizonytalan árnyak libbennének. De maga a Rennweg egészen néptelen
273 X | krampampuli reményében.~De, haj, a végzet kegyetlen.
274 X | Nevetgéltek, tréfálóztak, de az Akli lelke tele volt
275 X | látványosság nagy csemege Bécsben.~De ez csak az elején volt,
276 X | atyámfiai.~- Kezdjük meg, de hol? - kérdé Bori uram,
277 X | Akármilyen nagy vitéz is kend, de nem vagyunk ám otthon.~-
278 X | ösztökélte, vakította, - de a jó embert mindig kíséri
279 X | megmented a Búzavirágot, de magad is elpusztulsz. A
280 X | Tehát nem öli meg Szepessyt.~De nem is jó erről filozofálni,
281 X | sarat. Ő maga puszta önzés, de isteni nedvekbe megmártogatott
282 X | legérdekfeszítőbb pillanatban, de végre is hadnagy parancsolja,
283 X | bögrével és várta a halált, de eközben olyan vidám lesz,
284 X | visszatért a kulaccsal, de nem olyan nyugodtan, mint
285 X | kulacsot is átadta a kocsis, de a saraglyában ráköszönt
286 XI | kétségbeesés nem zsibbasztotta meg, de fejlesztette tehetségeit.
287 XI | meg az árát, eddig van; de várjon hát és értse meg
288 XI | menjen most haza lefeküdni.~- De van valami, Dimitri, amit
289 XI | felkiáltott:~- Policáj! Policáj!~De már ezt fennhangon kacagták
290 XI | zárja a nehéz tölgyajtót, de útközben megjött apránkint
291 XI | az alvásában háborgassuk. De meg van is egy-két sárga
292 XI | vagy elvisszük erőszakkal, de ha egyszer az én embereim
293 XI | Megtaláltam a bicskámat.~- Jó, jó, de azért nem kell mindjárt
294 XI | halasztani.~- No, persze. Ejnye, de okos ember, mit iszik, vizet
295 XI | asszony a leányt, vagy nem? De hátha a leány nem akar?
296 XI | javában tanácskoznak... De nagy mulatság volna ott
297 XI | lehetősége. Sikítoznak, de titkon örülnek is. Ösmerni
298 XI | meg Évát az almaevésre, de élek azzal a gyanúperrel,
299 XI | szokták, ámbátor lovunk nincs, de annál inkább megvan a kapu.~
300 XI | Tegyen velem, amit akar, de hallgassa meg előbb, amit
301 XI | Szepessy türelmetlenül.~- De engedje, hogy ne itt a sokaság
302 XI | Szepessy habozni látszott, de már az ő kíváncsisága is
303 XI | báró arca, mint a halotté, de így csak a nyelve akadozásán
304 XI | macska, aki kikaparhatná. De ki is gondolna olyanra,
305 XI | jár, jár, kopog és érez, de nem parancsol többé.~- Hát
306 XI | jövőben, végszükségből, de csak végszükségből, közölhetem
307 XI | papiros, halaványak a betűk, de Szepessy előtt éltek, égtek,
308 XI | fogságban találkoztunk, de én akkor még nem hittem
309 XI | mulatság lesz, ha úgy lesz.~De van még egy veszedelmesebb
310 XI | inkább, mintsem jól sejtsek, de az asszonyi ész az ördög
311 XI | beszélj, kutya, hallgatlak!~De az inszurgensek türelmetlenkedtek.
312 XI | felelte Szepessy sötéten.~- De egy kicsit mégis megsürgetem
313 XI | álljon ide, jelentse magát.~De már ezt nem tűrhette Málnásy
314 XI | pattogott az asszonyság -, de ti nem vagytok dolmány,
315 XI | el nem takarodtok innen, de mindjárt...~Szepessy e percben
316 XI | sötét szándékot forral, de figyelmeztetem...~- Igazán,
317 XI | sohasem fog engem többé látni. De mondja meg.~- Jó, hát átveszem
318 XI | hát átveszem a bokrétát, de csak egy ember jöjjön a
319 XI | Hazamegyünk - felelte mogorván, de mégis egy önkéntelenül kitört
320 XI | ismételte Szepessy keserűen.~- De hát miért jöttünk akkor
321 XI | gúnyolódott Palojtay uram, de persze csak ad amicas auras,
322 XI | mióta a bába megfürösztött. De legalább már azt mondja
323 XI | tudni az embereknek is, de egy részét megtartja magának.
324 XI | ugyan nem vagyok isten, de báró Szepessy mégis vagyok,
325 XII | enyhíti meg, szabadon hagyja, de száműzi udvarától.~A császárnál
326 XII | szerint Bécsben lakott, de karácsonytájt minden évben
327 XII | szorítani a burgonya ültetésére, de még a karhatalomnak is ellenszegültek,
328 XII | jóakaratú emberek lehettek, de mint jósok igazán nem váltak
329 XII | Félrevezettek, ez az egész. De úgy kell. Minek ír olyan
330 XII | tagadja, látom az arcán. De most már megint minden jó
331 XII | császár is hibázik néha, de ha belátja, magával szemben
332 XII | valami köszönetet rebegjen, de nyelve megtagadta a szolgálatot.
333 XII | fifikával a Szepessy karmaiból? De hátha a császár is megtudja
334 XII | elkövetett? (Homloka elborult, de csak egy percre). Ej, meg
335 XII | egy megakadályozott bűn. De hátha Szepessy is megtudja
336 XII | mindig ingerült lett Aklira, de azért mégis csak vele szeretett
337 XII | meghajlott, hogy távozzék, de a császár váratlanul visszaszólította
338 XII | biztatá a császár nyájasan, de korántsem a délelőtti, kisugárzó
339 XII | csodálkozást, se beleegyezést, de a homlokán kiélesedett a
340 XII | Hiszen megígértem, az igaz... de én valami hivatalra, valami
341 XII | Hiszen nem azért mondom, de lássa, rossz világ van,
342 XII | donáció. Kiment a divatból. De maga szeretné föléleszteni.
343 XII | ajándékozni, ámbár kár volt. De ma már a forradalmak se
344 XII | örömet csinálni másoknak. De micsoda forradalmak vannak
345 XII | nem forog fenn nehézség, de a másik, a falu... micsoda
346 XII | carissime - felelte flegmával -, de hát ővele mi van, ővele,
347 XIII| hogy ő jól van informálva, de mint »finom» kapus, barátja
348 XIII| látogatót.~- Isten hozta. Ejnye, de kapóra jön! Éppen instanciát
349 XIII| állok jót többé semmiért.~- De én jótállok - felelte Akli.~-
350 XIII| hallgatag, mint a csuka, de én magam itt voltam az éjjel
351 XIII| ügyetlenül meg-megtántorodva, de kénytelen volt vele fordulni.~-
352 XIII| Persze, ő csak Akli. De mikor én úgy örülök, hogy
353 XIII| gyermekem, helyes, hogy örülsz, de az örömet is bizonyos esztétikus
354 XIII| ez a nevelés művészete.~- De lássa, madame, mikor ő engem
355 XIII| itt van a Herr von Pakli». De persze, persze, andere Städtchen,
356 XIII| Miképpen?~- Csak éreztem, de az biztos volt és nem féltem
357 XIII| Búzavirágunkat?~- Nemcsak hiszem, de tudom. Magam is a megfogadott
358 XIII| én olyan arkanumot...~- De hiszen, uram, nincs a gonoszság
359 XIII| Ohó, az az én titkom.~- De megmondhatja nekünk is.~-
360 XIII| meg a titkát, Pakli úr.~De a madame is megneheztelt,
361 XIII| kisasszony nem hallott semmit, de látta volna, ha a cousin
362 XIII| szabad volt az intézetben, de a mozdulat nem. S ez csak
363 XIII| intézettulajdonosnők is tartottak, de mademoiselle Hardy fölöttük
364 XIII| nem tudnak titkot tartani, de mi tudunk.~Kedvesen, szendén
365 XIII| durcásan.~- Nem hiszem, de próbálja meg, ha úgy tetszik.~-
366 XIII| folytatá Akli bizonyos ködös, de mégis mesterkélt fontoskodó
367 XIII| eresztette le a két karját.~- De nemcsak visszafogadott őfelsége -
368 XIII| szóra, csak egyetlenegyre, de sehogy se bírták kicsalni.
369 XIII| császár ideadta, amit kértem. De hát a Búzavirág mit felel?«~
370 XIII| úrra és nem tud ránézni, de ha kialussza a haragját,
371 XIII| az Akli szemeibe nézni, de ha egy álmatlan éjszakán
372 XIV | Ilyen bohó gyümölcs a dió.~De hát még a szerelem? Az jár
373 XIV | többé-kevésbé mind egyforma próza, de az összeboronálása, az mind
374 XIV | környezetének, féltréfásan ugyan, de mégis sopánkodó hangon,
375 XIV | ilyen költséges dolgokat, de Ludovika császárné nem engedett: »
376 XIV | sóhajtott fel Ferenc keserűen -, de odadobják a politika kedvéért
377 XIV | legyenek meg az ünnepélyek, de csak szűk családi körben;
378 XIV | a császár jelenlétében, de annál inkább csóválta a
379 XIV | segíthetne még a dolgon, de a császárné közömbösen vette
380 XIV | nagybirtokú nemesúr, derék ember, de csak a második vicispán.
381 XIV | is feszélyezte az eset, de azért csak mégis nyakába
382 XIV | hogy ő azt nem kívánja, de a főhoppmester kijelentette
383 XIV | nemde?~- Egy részök, felség, de sokan vannak olyanok is,
384 XIV | Azaz tovább ment volna, de íme, a revierje végéhez
385 XIV | következik a program szerint, de a császár még nem készült
386 XIV | Ráthonyi -, ha fölséged mondja, de némává tesz a csodálkozás,
387 XIV | el is pirult egy kicsit, de semmi esetre sem haragudott
388 XIV | A császár, bár halkan, de mohón, türelmetlenül vágott
389 XIV | akármely más földi asszony. De vajon ki lehet az az ismeretlen
390 XIV | beszélgetett a felségekkel, de Ráthonyi zárkózott maradt.~-
391 XIV | az alakját azon az estén.~De hát ennek az estének hamar
392 XIV | vízbe tegyék éjszakára, de Ráthonyi erről is megfeledkezett.
393 XIV | után, mint annak előtte, de Aklinak úgy tetszett, hogy
394 XIV | vele napjában négyszer, de az éjszakák, amikor a szerelmes
395 XIV | azok a rózsaszín éjszakák de hosszúk, de hosszúk! Mivelhogy
396 XIV | rózsaszín éjszakák de hosszúk, de hosszúk! Mivelhogy a mennyország
397 XIV | menyegzői program, sőt sivár, de mint a matt szöveten annál
398 XIV | fa rügyezik ki magától, de a népek szívéből a szeretetet
399 XIV | Insignis Nobilis Familiae Akli »de Akli«). A pajzson egy kétfejű
400 XIV | elégedve a találó gondolattal, de az udvari heraldikusoknak
401 XIV | mentegetőzött a gróf -, de tényleg én követtem el a
402 XIV | vannak benn felhalmozva, de milyen nagy volt a meglepetésük,
403 XIV | alázatosságuk legyen most az övé.~- De szép ő, mamám - súgta a
404 XIV | Akli, én magának adtam őt, de nem szeretném valaha hallani,
405 XIV | fölségedért.~- Jó, jó, amice. De hogy a vérét onthassa, ahhoz
406 XIV | levél szövegéből: Ad Dominam de Nikolaus Akli de eadem.)
407 XIV | Dominam de Nikolaus Akli de eadem.) No, csak semmi szó
408 XIV | Akli átvette a leveleket, de egy szót se bírt mondani
409 XV | ellenállhatatlan kényszernek engedve.~De hogyisne? Amint ugyanis
410 XV | okot, eleinte nem értette, de amint rájött, ő maga is
411 XV | menekülhessen a gazember.~De ez szinte fölösleges volt,
412 XV | István nevű magyar báró (de inkább hinné az ember közönséges
413 XV | esküvőket el kellett halasztani. De maguk az érkező párok is,
414 XV | érdeklődni az élet iránt.~De haj, annyi szörnnyel van
415 XV | közülök hajba is kaptak, de határozatot mégse hoztak.
416 XV | ördög, az is intett neki, de másképp.~Audiencián jelent
417 XV | osztrák főhercegnőt kap nőül, de voltaképpen csak egy közönséges
418 XV | gyönyörködteti a rendkívüli.~- De hiszen ez borzasztó - szólt
419 XV | szépen volt ez elgondolva, de nem ért semmit. A pletykát
420 XV | férjhez kell adni, fölség, de rögtön.~S így lőn aztán,
421 XV | gyönyörűség volt hallani. De még ennél is nagyobb gyönyörűség
422 XV | most már gyorsan elült, de sohase végképp. A nép lelke
423 XV | nem az igazi Mária Lujza. De hagyjuk ezt most, régi dolog
|