Fejezet

 1 V  |         tőlem, szóljon bátran.~- Felséges császár - kiáltott fel végre,
 2 V  |   ellenség.~- Márpedig elfogták, felséges uram. Két polgári ruhába
 3 XII|          hangon.~- Nos?~- Félek, felséges uram, hogy talán túllépem
 4 XII|       magát.~- Hát én nem bánom, felséges uram. Úgy is jó. Vegyük
 5 XIV|          az ilyen nevek... Sőt a felséges asszonynak is felhozta alkalmas
 6 XIV|         a nehéz fejedelmi munkát felséges nejével. Sorba megszólították
 7 XIV|         az arcokra, azonképpen a felséges asszony is, míg végre utolsónak
 8 XIV| Ugocsában?~- Bizony gyenge volt, felséges uram.~A főudvarmesteri bölcsesség
 9 XIV| formaságot, hogy a kör közepén a felséges asszony, felséges férjével
10 XIV|      közepén a felséges asszony, felséges férjével találkozván, a
11 XIV|       esznek zsemlyét? - szólt a felséges asszony, felhőket parancsolva
12 XIV|       azért a rózsáért, melyet a felséges asszony a balkezében tart.~
13 XIV|     asszony a balkezében tart.~A felséges asszony önkéntelenül elmosolyodott (
14 XIV|           Ezekről beszéltek, s a felséges asszony bizonyos megelégedéssel
15 XIV|  ruhájában akadozva közeledett a felséges asszonyhoz és előre nyújtott
16 XIV|      falu donációképpen...~- Oh, felséges uram - mondá meghatva Akli