Fejezet

 1 III |       pedig ígérd meg paroládra, édes Pistám, hogy innen egyenesen
 2 III |         a kezeit.~- Jaj, lelkem, édes báró, hiszen maga még rosszabbul
 3 III |         egy darabba kell forrni, édes báró, és ha éntőlem függne
 4 IV  |        fel neki, mint elmosódott édes álmok. Most kezdte érezni
 5 IV  |         levendulalevelek. Mennyi édes óra! Azaz, hogy mi is volt
 6 IV  |     gyönyörűség, szívet dagasztó édes mákony, de csak eddig van.
 7 IV  |     illúzió, minden öröm, minden édes merengés, mint egy kártyavár,
 8 VI  |      sokat látszott jelenteni és édes gondolatokat hajtott az
 9 VI  | vadásztunk egykor Ischlben az ön édes papájával is, az Isten nyugosztalja,
10 X   |     megvolna a szép haja, meg az édes nevetése is, ami volt...~
11 XI  |        hogy nem megyek?~- Akkor, édes lelkem, egyszerűen betörjük
12 XI  |       eszű, hogy egy Habsburg az édes leányát adja oda ilyen parvenünek?
13 XII |         ezt:~- Szorítsa a népet, édes Nopcsa, hogy krumplit ültessen.
14 XIII|      esdve, kacérkodva ráemelvén édes tekintetét.~- No, ne legyen
15 XIV |         kihámozni. Az igaz, hogy édes mesterség. És talán a természet
16 XV  |          sem szakíthat el tőled, édes férjem.~Félénken, aggodalmasan,