Fejezet

 1 I | Stipsics-huszároktól, egy hűségéről híres, Laube nevű komornyikból, és Akliból,
 2 VI|                Végre eszébe jutott az öreg Laube, a császár komornyikja;
 3 VI|                   magát. Az ám, de az öreg Laube is megkérdezi, hogy mi szél
 4 VI|                     a fiú balra tartott, a Laube apó lakása felé.~Alig hogy
 5 VI|                   lépésekkel: maga az öreg Laube. Mondja aztán valaki, hogy
 6 VI|                   arccal siet feléje, de a Laube apó szelíd kék szemei ismeretlenül
 7 VI|                 szegződnek rá.~- Jó napot, Laube úr, hát nem ösmer rám?~-
 8 VI|                magát akartam meglátogatni, Laube úr, de látom, rosszkor jöttem,
 9 VI|                   itt; azért jöttem önhöz, Laube úr, hogy kérdezősködjem
10 VI|                vannak az embernek.~Mialatt Laube apó mindjobban nekimelegedett,
11 VI|                alkalmas pillanatban, mikor Laube apót elfogta a köhögés,
12 VI|                úrfi?~- Nem, nem várom meg, Laube úr, csak éppen egy percre
13 VI|                   kérem, Kolowrat grófnak, Laube úr, hogy itt voltam, csak
14 VI|               inkognitó van itt - nevetett Laube úr. - No, jó. Egy szót se
15 VI|                  nekem csak füleim vannak.~Laube apó eltűnt a ruhákkal, Gyuri