Fejezet

 1 I  |       alak váltig vizsgálgatta a fölséged arcát és a saját tallérját.
 2 II |          udvarmester - egyenesen fölséged színe elé kívánkoztak. Nekem
 3 II |    Kolowrat meghajtotta magát.~- Fölséged a föld legnemesebb uralkodója.~-
 4 III|       papucsa, amit csókolnak; a fölséged kegye a méz rajtam, melyre
 5 III|    helyén van, igaz-e, Akli?~- A fölséged szíve oroszlánszív!~A császár
 6 III|    császárja örömét.~- De hisz a fölséged bátorsága azzal nem lett
 7 VII|     magát, kedvesem?~- Köszönöm, fölséged jóságából igen jól.~- El
 8 VII|       meg a leány. - Hogyan érti fölséged?~- Hát úgy (a császár zavartan
 9 XII|         Nagyon is tudhatta volna fölséged, mert jeruzsálemi király
10 XII|     félénken:~- Tegyen meg engem fölséged nemes emberré és ajándékozza
11 XII|      szerelmes vagyok, úgyhogy a fölséged egyetlen szava - folytatá
12 XII|          komolyan.~- Beleegyezik fölséged? - kapta fel mohón a szót
13 XIV|         szerényen Ráthonyi -, ha fölséged mondja, de némává tesz a
14 XIV| elrendelte ma délután, miszerint fölséged további életfolyamatjáról
15 XIV|    megsegíteni a háztartásban.~- Fölséged igen jó hozzám - rebegte