Fejezet
1 I | József törülte ezt az állást, s azóta csak okos emberek
2 I | bajor választó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket,
3 I | Miklós névből az »l« betű, s ennek a fickónak, akinek
4 I | a sörivó burgerek közé, s az egész város az ő dévajságain
5 I | művészt is asztalához invitált s többnyire megkérdezte tőlük: »
6 I | megjegyzéseit, viselt dolgait s őfensége szinte könnybelábadt
7 I | őfensége végre ráállott, s Miklós a bajor rezidenciába
8 I | engedte át Ferenc császárnak s Korbot magának tartotta
9 I | hozzászagolt valamennyire s felületesen azt habzsolta
10 I | erejében, tehát az orvosok is, s nagyon gyakran lehetett
11 I | egy palack ischli levegőt!~S ha másnap panaszkodott a
12 I | bolonddal az ischli magányban, s nagyon megkedvelte. Együtt
13 I | jön be a spanyol etikett. S ami ennél is többet ér,
14 I | hozzá, míg valamit aláír. S ennek a hatalmas kancellár,
15 I | tőle.~Miklós észrevette ezt s azzal hízelegte be magát
16 I | deresre. »Majd megveri Mack s punktum.«~Csendesen vadászgatott
17 I | nyárspolgárias kedvtelései voltak -, s egész napokat elkalandoztak
18 I | egyforma polgári ruhát viseltek s jámbor puffogtató kereskedőknek
19 I | vendéglőben volt elég szoba, s a korcsmáros elég jó vacsorát
20 I | kémet láttak az emberek), s mikor a lefekvésre került
21 I | egyikét foglalta el éjjelre s jóízűen aludt egész reggelig,
22 II | volt, odalépett a rácshoz s látta, hogy két gyereket
23 II | kívánkoztak. Nekem jelentették ezt s megparancsoltam, hogy egyszerűen
24 II | Hiszen ők is alattvalóim. S nem mondja-e az írás: Engedjétek
25 II | effélét, ha fölfedezi magát, s íme, hogy bánik vele a kis
26 II | laxenburgi kastélyban maradtak, s mikor két nap múlva ott
27 II | elcsodálkozott, milyen csinosak s előkelő tartásúak, s aztán
28 II | csinosak s előkelő tartásúak, s aztán maga is beállt a játékba,
29 II | horgászóbotot Iluskától, s addig el nem mozdult, amíg
30 II | bécsi nevelőintézetben, s ha megnő, férjhez adja és
31 II | mintha ön volna az atyjok, s ha szükségesnek tartja,
32 II | lelkiismeretességgel végezte, s minden héten meglátogatta
33 II | cukrász nyalánkságaival, s minden hónapban Gyurit,
34 II | elszórt ötletei dühbe hozták s nem egyszer mondta Stohlen
35 II | okvetlenül ott áll a háttérben. S a szerető épp olyan könnyen
36 II | egyszer csakugyan oda is ért, s megnyitván előtte kapuját
37 II | ilyenkor mindig kedveltek), s e sorscsapások között annyira
38 II | hogy a békét megbeszéljék, s ez a találkozás Naszidlovics
39 II | Háromszor ölelték meg egymást, s Napóleon enyelegve szólott,
40 II | arccal diktálta a békét, s elvitt vagy ötven milliócska
41 II | fegyvergyárat megtekinteni, s hogy valami emléke legyen
42 II | komponált latin nyelven, s az »Ad Napoleontem« címet
43 II | sugárzó arccal olvasta el s egy tekercs aranyat dobott
44 II | megfogtuk a madarat - dünnyögte s Bratt távozása után újra
45 II | fogja övezni homlokodat s nagyratörő reményeidet nem
46 II | Anglia partjain.~Kedvező- s nem balszerencse fogja kísérni
47 II | valami értékes okmányt, s legott rohant vele a kancellárhoz.~-
48 III | húzat az Akli szobájába, s a fal mögül végighallgatja
49 III | férfiú audienciára készült s azért jött Aklihoz, akinek
50 III | mellbetegségekről ír egy könyvet, s ezt a mellbetegséget, amelyet
51 III | amelyet az imént említett, s melyben, úgy látszik, önmaga
52 III | emlegetnie őfelsége előtt s akaratosan rámutatni a könyv
53 III | amit meg kellett ütni, s az ütés erejét számokkal
54 III | nagyobbat odacserdíteni, s aki eléri az erő bizonyos
55 III | még akkor újdonság volt, s abban a világban, mikor
56 III | világhírű sakkozógépe - s minthogy ez első példány
57 III | megtetszett az új játék, s bármennyire ellenkeztek
58 III | nehézségeket eloszlatni (s ebben az időben ez volt
59 III | keresték fel Aklit naponkint, s tudván, hogy a császár is
60 III | ennyit mondott:~- Vajon?~S titkon kacsintott Grabera,
61 III | itt, uram!~- Leánykérőben?~S Akli megint kacsintott Grabénak,
62 III | húgomnak. Kiveszem a tárcámat s becsületesen fizetek a kereskedőnek
63 III | segédjének, mire az eltűnik, s míg ő aprópénzt keresgél
64 III | vette át a szót Akli -, s a gondolkozásmódja legalább
65 III | előbb a kócra kíváncsiak s csak azután fogadják el
66 III | belülről, mint kívülről. S ezért a gúnyájáért is megérdemelné,
67 III | eljárása kezd sértő lenni.~S kékesszürke szemei fenyegetőn
68 III | Az pedig megtörténhetik, s ez esetben...~- Meglövöm,
69 III | báró arcát elöntötte a vér s aztán halotti sápadtság
70 III | oldalvást a spanyolfal felé, s azon gondolkozott, hogy
71 III | Felhúzta a pisztoly kakasát s az nagyot csettent a síri
72 III | megmozdult a spanyolfal, s kilépett egy sovány, vézna,
73 III | Szepessy István megreszketve s a pisztoly kihullt a kezéből.~-
74 III | az ott maradt pisztolyt s élénken fölkiáltott:~- Oh,
75 III | császár gondolkozva járt fel s alá; a burnótszelencéjétől
76 III | Nagy ritkaság volt ez, s ugyancsak kitüntetés a vendégnek,
77 IV | csiklandozta a császár ingerkedése, s megszerzé délutánra a szőlőfürtöt,
78 IV | madárfészekben tartaná a kezét), s megérezte az erek gyorsabb
79 IV | hullámzottak egymást keresztezve, s mindaz olyan idegen, kiállhatatlan
80 IV | bolondság, minden bolondság, s hogy rá ne gondoljon a tömérdek
81 IV | csillámlottak a harmadik helyen, s egyszerre elszorult a szíve.
82 IV | van a dolog fogantyúja, s ha ez sikerül, száz év múlva
83 IV | intézeteiben nevelkedtek s behozták a német szentimentalizmust.
84 IV | titkos levéltárban őrizték s csak az igazgatóné tudott
85 IV | ruháját, amit otthonról hozott s a magazinból kap aerarialis
86 IV | vett virágnevekbe jutni, s itt aztán megint sok fokozat
87 IV | alatt érdemeket szereztek - s valóban érdekes volt észlelni,
88 IV | terjedt a hír szájról-szájra, s ahogy fegyveréhez nyúlt
89 IV | illeti, hát majd meglátjuk.~S egy királynéhoz illő méltósággal
90 IV | magas, kevély termete volt, s okos, éles arca, melyet
91 IV | batiszt-szoknyáját térden felül s ott görcsbe kötve, hogy
92 IV | everlaszting cipőit levetette s úgy harisnyában kúszott
93 IV | valami gallyban, kioldózott, s mint a napsugarak aranykévéje
94 IV | Nevettek aggodalmán társnői, s kifeszítettek négyen egy
95 IV | szaladtak volna rá a ruhák. S mikor aztán odasimultak,
96 IV | kalapját, megkérdezte a tükröt, s a tükör azt felelte: »Csinos
97 IV | Klipi-Lipi, mit akar? - S meghajtotta magát pajkos
98 IV | ketten felültek a kocsira, s Akli azt parancsolta a kocsisnak,
99 IV | imitt-amott egy kis sár is akadt, s a szép nyúlánk leány mindkét
100 IV | illendőséggel a derekát s áttegye a túlsó oldalon
101 IV | fontos mozzanata előtt áll, s azért mindenekelőtt vágjon
102 IV | figyelek már. No, nézzen meg!~S ezzel felhúzta szemöldjeit,
103 IV | elárulta, ami lelkében forr, s erőt véve magán tettetett
104 IV | egy sóhajtást nyomott el, s aztán, mint egy fájdalmas
105 IV | ön a titkomat kérdezte, s nekem csak ez az egy titkom
106 IV | gonosz lélek, hogy rászedett, s milyen csacsi voltam, hogy
107 IV | megtalálta a lekváros bödönt, s azóta aztán, ha megéheztek,
108 IV | izgatottságtól elsápadva.~S mintha álmot akarna látni,
109 IV | szép leánnyal évelődik, s az éppen mond valamit, amitől
110 IV | pezsegni, a lélek szállni kezd, s hopp, egyszerre csak leesik
111 IV | tudom, hogyan történhetik, s miféle intrikák szövetnek,
112 IV | szőlőfürtöt, mely a padon hevert, s nagy közömbösen csipegette
113 IV | haloványzöld golyóbisokat s rakosgatta be egyenként
114 IV | szíve a rémülettől.)~Fölkelt s hagyta magát kísértetni
115 IV | mire felültek mind a hárman s a rendőrségi főépületbe
116 IV | beszélgetés frivol hangja s türelmetlenül szólt közbe:~-
117 IV | parancsoló hang imponált, s most már csendben hajtott
118 IV | ágynak, egy-két asztalnak s vizes kancsónak az asztalokon;
119 IV | mordult fel rekedten, álmosan, s egy nagy fej látszott megmozdulni
120 V | polgári ruhában a glacison s minden ismerősével szóba
121 V | alabárdosok álltak az ajtóknál, s mindenkinek volt valami
122 V | valami látszólagos feladata, s ezt mind azon a boldogtalanon
123 V | unalmában éppen az ablaknál állt s nézte a napot, amint bíborvörösen
124 V | legszebbet.~A kamarás megfordult s a csodálkozástól szinte
125 V | szarvas, amelyik rohan, rohan s egy tisztáson szemben találja
126 V | éppen odatűzött az arcára s gloriolát font a feje körül.~-
127 V | laboratóriumba vezető ajtón át, s kisvártatva megjelent maga
128 V | vigyen.~A kamarás távozott, s a császár megismételte a
129 V | ahol együtt beszélgettünk, s engem ő arra kért utolsó
130 V | szavával, hogy siessek ide s mindezt megjelentsem felségednek.~-
131 V | égben köttetnek, gyermekem, s én már csak itt a földön
132 V | szorongással, balsejtelmekkel, s minduntalan megszakadt a
133 V | vannak, papiroson állanak, s az a papiros parancsolna
134 V | hevesen megnyílt az ajtó, s belépett a császár haragosan,
135 VI | aki szatíráival ostorozta s ártott tekintélyének a legmagasabb
136 VI | tartotta eleinte az okot s kétszer is felkiáltott: »
137 VI | dialektikában volt nagy s úgy tudta belenyomni a császár
138 VI | érvelt a miniszter -, s teljesen ártatlan dolog,
139 VI | haditerveinkről mindig előre értesült s részben ez okozta az ulmi
140 VI | vele bizalmas barátságot s adjon neki módot (sőt esetleg
141 VI | Stohlen lovaghoz küldendő s a többi.~Aklit tehát még
142 VI | hogy a császár szeret, s nem tudom, mit vétettem,
143 VI | Ellenségei vannak a Burgban, s őt most azok informálják.
144 VI | csöndes estén az ablaka alatt, s ő azt meghallaná és talán
145 VI | megörült Akli a levélnek s nyomban rohant az ablakhoz,
146 VI | sort vetett ő is papírra, s abba betakargatva a kavicsot,
147 VI | az a katona járna ott fel s alá, aki azelőtt. Még a
148 VI | meghúzódik valami bokorban s meglesi, míg a császár a
149 VI | a császár a parkba jön, s akkor eléje áll és vakmerően
150 VI | császár napi programjából, s aztán ahhoz tarthatja magát.
151 VI | tudná, mi történt Aklival, s - ami nagy eredmény lenne (
152 VI | százada volt felállítva, s a folyosóknál, bejáróknál
153 VI | utána jövő gyerekkatonát s rárivallt nyersen németül:~-
154 VI | okot.~Fölvette a kesztyűt s fölvitte az ezredesnek.~-
155 VI | a legkedvesebb vadásza, s bizony eleget vadásztunk
156 VI | várjuk a hesszeni uralkodót, s az a bolondos komédia járja
157 VI | fel élénken a komornyik s letette a ruhákat a márványoszlopzatra,
158 VI | ruhákat a márványoszlopzatra, s aztán megnézte az aranyóráját,
159 VI | hesszeni uniformis felé, s felhasználva az öreg szemeinek
160 VI | hazasietett nyakra-főre s amint megjött, legott megkoppant
161 VII | közel jutottak a császárhoz s valami odatartozandóságot
162 VII | szelíd galambtekintetével s mindenekfölött az a nemes
163 VII | Odanyújtotta csókra a csontos kezét s aztán megfogta vele a leánykáét
164 VII | madárfészekben volna a tenyere, s érezné a meleg madárka szíve
165 VII | szólott a császár bécsiesen, s aztán elereszté a kezét,
166 VII | karácsonyra.~Ilona elmosolyodott s leányos csacskasággal kiáltott
167 VII | bólintott szép fejével, s szorongva várta, mi fog
168 VII | szívbe és megelégedést. S ez több a mulatságnál.~-
169 VII | cotilliont velem táncolja, s erre a célra...~A császár
170 VII | fordíttatok veled valamit, s amennyi hibát ejtesz a latinban,
171 VII | interpunctio, fölséges uram, s ha alulról balra olvassuk,
172 VII | harcaidat a balszerencse s nem kedvező. Albion partjain
173 VII | szenvedő rab ártatlanságáról, s a saját zsebeit is kiürítvén,
174 VII | cukorbaba szépségű kis emberke, s még hallották a császár
175 VIII| azután pedig sokat beszélt s olyan érdekes dolgokat,
176 VIII| ráköszöntött egy pohár bort s a koccintás után magyaros
177 VIII| el a szíves vendéglátást, s felkérte, hogy ha valamelyikük
178 VIII| csiripelik.~- Hallottam valamit, s éppen azért nem értem, micsoda
179 VIII| batyut hozva és karabélyt. S minthogy két vendégszobám
180 VIII| elkérték a két vendégszobát s felöltöztek ott bőrködmönökbe,
181 VIII| problémákkal tesz az ember, s miután az öreg Gelencsér
182 VIII| engedelmeskedett, mint egy gép, s mire egy-két pohár bort
183 VIII| számomra valahol egy kis kuckó, s aztán reggel hátha engem
184 VIII| Gelencsér uram a fejét csóválta s a tömött ősz bajsza közé
185 VIII| Szepessy báró a rezidenciába, s hogyan hallgatta ki a császár
186 VIII| tányérnyaló a császári konyhán, s még majd felőlünk is rosszat
187 VIII| báró valami rosszat forral, s azért szeretnék a népe közé
188 VIII| hogy megtudjam, mi az, s esetleg megakadályozzam.
189 VIII| királyunk, földi elöljárónk, s becsülje meg az ember, ami
190 VIII| majd utánajárok a dolognak s megcsinálom, amit a cirkumstanciákból
191 VIII| ajtaján. Belépett a gazda s elkezdte nagy fenékkanyarítással
192 VIII| tetszett a pályi óriásnak s egyszerre a kegyeibe fogadta
193 VIII| úgy segéljen, cukorról (s még jobban nevetett hozzá,
194 VIII| egy kis csata lesz Bécsben s megverjük őket gyönyörűen,
195 VIII| A lámpásokat kioltjuk, s úgy elvisszük onnan azt
196 VIII| éjjel járó-kelő sokasággal, s a kaland hírére-zajára hirtelen
197 VIII| verődhetnek össze nagy néptömegek, s isten tudja, milyen kimenetele
198 VIII| honnan, hála istennek. (S ezzel kivett foglalóul öt
199 VIII| oly váratlanul megszakadt, s melyet a börtön magányában
200 VIII| hogy a nap most is felkel s fagyos, közömbös sugaraival
201 VIII| Gelencsér tintát, papírt hozott, s gyorsan vetette rá a betűket
202 VIII| Szilvássyné Ungargassei intézetét s erőszakkal elhurcolja onnan
203 IX | befogott a Tóth Mátyás kocsisa s elhelyezkedvén a szénás
204 IX | tojásból rántottát rendeltek, s harminc icce melegített
205 IX | úgyhogy felmenekült a padlásra s a létrát maga után húzván,
206 IX | rőzséért, hall vala lódobogást s látja, hogy az úton elvágtat
207 IX | előtt egy szürke paripa s rajta ül a ragyabunkó. Se
208 IX | legrégibb korcsmája Bécsnek, s annyira híres már ötven
209 IX | csipogásukkal minden zeg-zug. S íme, mégis csak azt az egyet
210 IX | környező mellékutcákba, s mikor a Szent István tornyán
211 IX | ki egy útba eső malomnál s azalatt küldjön ki őkigyelme
212 IX | osztrák urak is ebédeltek s valami csodálatos fekete
213 IX | pedig ne tágítson mellőle, s ha szökni akarna, - töltse
214 IX | Stadt Frankfurt«-ba szállt s oda kapta a bulletine-okat
215 IX | bejárta az egyes tanyákat s aztán visszajött urának
216 IX | ebédlőben a vacsoránál ült s feltűnőleg csinosan volt
217 IX | de Napóleon is nagy róka, s két róka közt csak egy a
218 IX | tartozó melléktörténeteket, s midőn most mellette ment
219 IX | asszonyt viszünk a házhoz s ezt mégis csak ünneplő ruhában
220 IX | éjből sokat érne ilyenkor.~S durván nevetett hozzá.~A
221 IX | szemöldjei összevonódtak, s inkább önmagához szólva,
222 IX | helyszínére megy a hintóval s egy kicsit felügyel az elhelyezkedésekre.
223 IX | a szürke köpönyegemben, s a jeladás egy sípolás lesz.~-
224 IX | Fölkelt, megrázta magát s olyan józan lett egyszeribe,
225 X | megszagolta a kaméliákat, s konstatálván, hogy csak
226 X | Bajmódy kiugrott a kocsiból, s az Invalidenstrassén a Magdolna-kápolna
227 X | mellett, kopogtatván a falakat s hangos morgással elmélkedvén
228 X | nyugtalanul szaladgált bent fel s alá. »Hm, az első ellenség« -
229 X | csak utólagosan emlékszik) s egy rettenetes súlyos dolog
230 X | már a túlvilágról jönne s körülnézne előbb, hogy csakugyan
231 X | megvan az eset magyarázata s nem valami csodás mennyei
232 X | lélek irhájáról van szó. S ha az valami közönséges
233 X | hallom egyszer, hogy fel s alá jár valaki a ház előtt,
234 X | nélkül, szórványosan, fel s alá járkálva, kapuk alá
235 X | mozdulatlanul marad a helyén, s csak azon esetre rohan be
236 X | pásztortülök adja tudtukra, s ekkor tömörülvén, besereglenek
237 X | oldalról is a kijárást, s a rendőrség bent van, mint
238 X | a divatos öndicsekedés), s míg ott a szétkergetés folyik,
239 X | az utca két torkolatához s egy szekértábort alkotnak,
240 X | az inszurgens hadnagy -, s ha sietünk, még talán jut
241 X | egyetlen kapu nyílt meg s azon jókedvű társaság özönlött
242 X | fogta az egyik végét Akli, s színlelt egykedvűséggel
243 X | már Szepessy volt az úr s rövid tanácskozást tartott
244 X | kapaszkodott a csöngettyűbe s kihúzta meg eleresztette,
245 X | is hadnagy parancsolja, s itt a hadi regula uralkodik.
246 X | belőle, amennyit tudott, s tényleg úgy kotyogott ezalatt,
247 XI | egészen belógott a szemeibe, s meglátván a csillagfényes
248 XI | fogott el minden hangot s izgatottan nyitott magának
249 XI | költse fel az asszonyságot s közölje vele, hogy addig
250 XI | Detreházy elment a paranccsal, s Szepessy kivette óráját,
251 XI | Még tíz percet adok nekik, s akkor aztán »lóra huszár,
252 XI | nézett a báró szeme közé s francia nyelven mondá:~-
253 XI | emberei közé vegyülni, s hogy nagy oknak kell lenni,
254 XI | beleházasodni a Habsburg-házba s ezáltal megaranyozni a friss,
255 XI | szétfoszlik, volt, nincs, s mehet vissza Korzikába akár
256 XI | összezsugorodott, összetört, s fogcsikorgatása didergő
257 XI | fogvacogtatásba ment át s ezt mind egy rejtélyes nemzeti
258 XI | vettem észre gyanús jeleket s erre beállott rám nézve
259 XI | életem kockáztatásával is, s megmenteni magamat, a főhercegnőt
260 XI | paripákkal, odaszólt a fel s alá poroszkáló komornyiknak:~-
261 XI | Szirotka a bokrétáért ugrott s vitte ura után ünnepélyesen,
262 XI | metsző szél kezdett fújni, s mintha valami ismeretlen
263 XI | halmozott bútorokat meggyújtják s a fellobogó tűz ide csődíti
264 XI | türelmetlenkedtek. Mind köréje gyűltek s éktelen lármával követelték
265 XI | gondolta Lenty György, s fejszéjével egy irtózatosat
266 XI | emeleten egy utcára nyúló ablak s egy fehér főkötős asszonyi
267 XI | és mondja meg neki - s itt majdnem fuldokló, ziháló
268 XI | fölhágott a létra közepéig s onnan felnyújtotta a kaméliabokrétát.
269 XI | megmozdultak volna a függönyök s az ablakbecsukás zajától
270 XI | ablakbecsukás zajától kandi tündérek s bohókás villik rebbennének
271 XI | kellett szedni a sátorfákat s hazamenni leány nélkül,
272 XI | mellékutcákat, elfogta, megkötözte s magával vitte hajnaltájban
273 XI | városból egy mérföldnyire s ott különböző csúfondáros
274 XII | korcsmában, az Alte-Ringen, s másnap reggelre beszerezve
275 XII | minden évben Erdélybe utazott s ilyenkor rendesen instrukciókért
276 XII | karhatalomnak is ellenszegültek, s amit egyszer a jó »groszika«
277 XII | volt Ferenc Erdély iránt, s fölemlítvén a krumplit,
278 XII | élvezetekről is megemlékezett s íróasztaláról egy papírtekercset
279 XII | Aklicska, hogy lesoványodott. S ezt mind a rossz császár
280 XII | szíve volt a császárnak, s a puha szíve lágy szavakat
281 XII | az Ungargasséba készült, s lelke repesve édelgett az
282 XII | Hanyatt feküdt a pamlagon s hízlalta a lelkét a császár
283 XII | lelkét a császár ígéretével s elvonult előtte, ami csak
284 XII | lusta vagyok gondolkozni - s ezzel felkelt az asztaltól.~
285 XII | Őfelsége kihűlt azóta - s a fehér lap már nem volt
286 XII | nevezetességű három redő, s rendes szokása szerint fel
287 XII | rendes szokása szerint fel s alá járt a teremben, petyegette
288 XII | valami állásra gondoltam. S ön, ha jól értem, egy donációt
289 XII | van, sanyarú világ van. S ma már valami szokatlan
290 XII | császár mélyen sóhajtott s elmerült gondolataiba, aztán
291 XII | acsarkodnak a trónus ellen, s azoknak legfeljebb a fejét
292 XII | köszönetet rebegő Aklinak, s a belépő urakat azzal a
293 XIII| hátravetette a felső testét s elkezdett iregni-forogni
294 XIII| madame kedvéért szívesen.~S ezzel elugrott Aklitól hátra
295 XIII| idomította arcocskáját, s aztán szabályszerűen meghajtotta
296 XIII| Szilvássyné, Aklihoz fordulva s mintegy felvilágosítani
297 XIII| nagyot, kevélyet dobbant, s hálás tekintete lágyan simogatta
298 XIII| A leány kissé elpirult s behunyta a szemeit.~- Pedig
299 XIII| hát még a magyar ember...~S itt aztán elbeszélte Akli
300 XIII| faggyúgyertyát hozott be s néhány hasábot tett a kandallóba.
301 XIII| intézetben, de a mozdulat nem. S ez csak a siket vénkisasszony
302 XIII| zsinóron lógott a grifli s jelezte a siketségét. Néma
303 XIII| csak folytassa, hallgatom.~S fáradtan, hanyagul eresztette
304 XIII| szenvedéseimet kárpótolni akarja s felszólított, hogy válasszak
305 XIII| hangon.~A férfi ránézett s tekintetének melegségétől
306 XIII| magamat! - rebegte halkan s örömtől ragyogó arcára egy
307 XIII| táblát visszahozta Dimitri, s ezek a szavak álltak rajta
308 XIII| volt elégedve a válasszal s nyugodtan ment haza, mert
309 XIV | még csak sok parádéval. S éppen a parádéja a legnagyobb
310 XIV | politika kedvéért a szemétre. S ehhez a szomorú látványhoz
311 XIV | hogy így sokkal előkelőbb - s törte magát meghívó után.~
312 XIV | törülték meg a szájukat s nem egy király az övékénél,
313 XIV | nyakába vette a bécsi utat, s a bál estéjén felöltvén
314 XIV | kellett kérdezősködnie, s vitte egyenesen a császár
315 XIV | parancsolva szép homlokára.~S ezzel szinte gépszerűleg
316 XIV | egy egész adag a kegyből, s egy embernek csak egy adag
317 XIV | nem készült el emberével s megpillantván várakozó nejét,
318 XIV | várakozó nejét, hozzája fordult s bevonta őt is a beszélgetésbe.~-
319 XIV | a gyertyákat a lakájok, s a bál csak bál, még ha a
320 XIV | eltűnik, mint egy szép álom - s nem marad meg utána más
321 XIV | maradhat sokáig annyiban, s igyekezni fog azt illendő
322 XIV | személye körüli szolgálattól s kinevezte őt a császári
323 XIV | megesküszik, otthon úti ruhát vált s legott elutazik a császár
324 XIV | harapófogókkal kell kihúzni, s a legjobb harapófogók az
325 XIV | nyissanak a végzet könyvében.»~S ezzel az ezredes eltűnt,
326 XIV | kíván legelsőbben bemutatni, s még ma hozzáfog a kivitelhez
327 XIV | ötvösével. Ezekről beszéltek, s a felséges asszony bizonyos
328 XIV | pecsenyéje és egy pohár jó bora, s azért aztán mégis csak lehetővé
329 XIV | hozománya gyanánt adom. (S ezzel elkezdte olvasni a
330 XIV | térdreborulása és a kézcsókja elől, s elsuhanván a meglepett menyasszony
331 XIV | menjenek! Sok szerencsét!~S hirtelen léptekkel eltűnt
332 XV | válással, hanem csak halállal. S ez az az eset, amikor a
333 XV | Willion Farkas rézöntőnek, s meghalt vele egy napon,
334 XV | magának a Schottenringen, s pennaforgató ember lévén,
335 XV | furcsaságokat és drámákat, s váltig szerette magát összehasonlítani
336 XV | molett teremtést. A jegyesek s a násznép még tegnap este
337 XV | Bécsbe falusi fogataikon s különböző traktérokba szálltak
338 XV | mögött álló násznépben, s haragosra vonván szemöldjeit,
339 XV | viselkedés okát megtudjam, s ím egy pillantás és magam
340 XV | talpa kifordult a nézők felé s mind a négy talpon fel volt
341 XV | dördült el a templomban, s Akli jobb oldalt a bordák
342 XV | első padban ült a falnál, s onnan vette célba a vőlegényt.
343 XV | gyorsan futotta be a várost s a Burgban is felette kínos
344 XV | küldte el Kolowrat lakására, s maga Mária Lujza hajtatott
345 XV | kivették a sebből a golyót, s Akli napokig élet-halál
346 XV | az erős fiatal szervezet s a beteg eszmélete visszatért,
347 XV | lassan-lassan gyógyulni kezdett s érdeklődni az élet iránt.~
348 XV | Boldogtalanság.~A babonás császár, s kivált a császárné, égi
349 XV | Isten nem akarta e frigyet, s csak addig engedték Ilonát,
350 XV | meggátolja a házasságot, s ha máris volna valami ereje
351 XV | milyen volt gyermekkorában, s a róla festett kép teljesen
352 XV | eljuthat.~- Biz az eljuthat.~- S még utoljára el is találja
353 XV | maga elé rendelvén őt, s miután szögről-végről kikérdezte,
354 XV | újra kegyvesztett lett, s őfelsége titkos benső örömet
355 XV | valaki lelője a vőlegényt, s ebből az ürügyből maradjon
356 XV | adni, fölség, de rögtön.~S így lőn aztán, hogy egy
357 XV | János uram, pap is jött s ott nyomban az ő jelenlétükben
358 XV | jelenlétükben összeadta őket s beírta az anyakönyvbe, melyet
|